Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Natalie Eschstruth A malomherceg romantikus MOBI e-könyv

Natalie Eschstruth A malomherceg romantikus MOBI e-könyv
890 Ft

TARTALOM

I. Egy viharos éj
II. A malomherceg
III. Heloise
IV. Két csúcsíves ház
V. A talizmán
VI. Mefisztó
VII. A találkozás
VIII. A hálóban
IX. Egy téte-á-téte
X. Elsárgul papírok
XI. Élőképek
XII. Kezdődjék a dráma
XIII. A krízis
XIV. A bűntársak
XV. A búcsú
XVI. Tokaji bor
XVII. A múlt fátyola fellebben
XVIII. A bosszú
XIX. Az ellenséges földön!
XX. A viszontlátás
XXI. Egy jó partie
XXII. Események a bálon
XXIII. Boldogság és teljesülés

  • Részlet az e-könyvből:

     

    XVI.
    Tokaji bor

    Miután Brand eltávozott és Heloise kezeit tördelve meggyőződött róla, hogy briliánsai tényleg oda vannak, vad kétségbeesés vett erőt a lányon. Mint a fékevesztett szenvedély rohant alá s föl a szobában, bosszút lihegve és terveket szőve: hogy kerítheti újra leggyorsabban és legbiztosabban az elveszett kincset.
    Bősz gondolatok kergetődztek agyában. Csak egy gondolat tapadt elméjéhez és erre nézve szeretett volna fölvilágosítást nyerni: miféle közös titka lehet Brandnak az öreg Rottersmylnéval?
    Wikke már a legkülönbözőbb célzásokat tette arra, hogy Brandnak óvakodnia kell; majd a régi időkről beszólt, amelyekre nem szívesen gondolt vissza. Miféle fejezete lehetett Brand életének, mely miatt rettegnie kellett?
    A táncosnő türelmetlenségében a lábával toporzékolt. Levegőre volt szüksége és éppen a csipkekendője után nyúlt, hogy kimenjen, mikor nagy bámulatára Wikkét pillantotta meg a küszöbön.
    A táncosnő dühösen nézett rá, de ez a nyomorult még nem értesülhetett Brand gaz csínyjéről. Ez a föltevés kiengesztelte iránta a táncosnőt és más gondolatot ébresztett agyában, amelyet követni akart.
    - Hogyan, Wikke úr, - szólt eléje menve - e harminc fokos melegben minek köszönhetem a szerencsét, hogy meglátogat?
    - Éppen most találkoztam Branddal, - válaszolt félénk hangon - és értesültem úgy futtában, hogy Ön el akar utazni, mademoiselle. Alig hihettem és személyesen kell meggyőződnöm, hogy megfelel-e a valóságnak a Hiób-hir.
    - Ez nagyon kedves öntől! - szólt barátságosan Heloise - és örömmel tudatom önnel, hogy tán pár napig még maradok. Csak szeszélyemtől és barátaimtól függ, hogy elég kellemessé teszik-e rám nézve az itt tartózkodást. De tegye magát nálam kényelembe, mon ami és maradjon pár óráig. Nagyon meleg van ma és kívánatos egy kis üdülés.
    A legszeretetreméltóbb mosolyával nyújtotta feléje kezét. Ettől Wikkének még sokkal melegebbre lett.
    A szegény embernek nem igen volt alkalma elegáns hölgyekkel érintkezhetni, kacér színpadi hercegnőkkel meg éppen nem és a táncosnő ügyes modora annyival inkább lekötötte, amint bizalmasan és egész fesztelenül közel húzódott székéhez és hamiskásan nézett szeme közé.
    Heloise bódítón bájos tudott lenni. Már rég meggyőződött róla, hogy szomszédja nem valami sok szellemi képességgel van megáldva, aki egy bárdolatlan fickó s akit egész hülyévé tett a csábító nő közelsége. Észrevette, hogy Brand nem tett előtte említést a briliánsokról és tudta, hogy Wikke ismeri a doktor ifjúkori élményeit.
    Heloise terve készen volt. Az egyik barát vesse a hurkot a másik nyakába, amelyet neki csak meg kell rántani, hogy az áldozat tönkre menjen. A szekrény tetején egy karcsú palack állt, a táncosnő az asztalra tette és a poharakba töltötte a tüzes italt. Tokaji bor volt, mely égő csóvát vet a vérbe.
    Wikke szerette a jó kortyokat, bár nem igen bírta el az italt. Most, hogy Heloise-zal üríthette a serlegeket és ugyanazt a helyet érinthette, melyet az ő édes ajka, kétszeres mohósággal itta ki körömpróbáig.
    A táncosnő összehúzta a függönyöket, melyeken keresztül csak sejtelmesen hatott át a nap fénye. Egyre nógatta vendégét, hogy igyék és ha másképp nem ment, koccintott vele.
    - Az előbb volt nálam Brand, - mondta a táncosnő - de én nagyon haragszom rá és egyedül ő az oka, hogy oly hamar elutazom. Semmit se mondott el önnek?
    - Egyetlenegy igét sem, - felelt Wikke és ismételten kendőjével szárította a homlokát. - Ön haragszik rá, mademoiselle? és szabad kérdeznem, hogy miért?
    A táncosnő kortyantott poharából, aztán fölemelte és koccintott.
    - Miért ne mondjam meg önnek? Valami Rottersmyl asszonyról van szó. Ön valószínűleg nem tud róla...
    - Rottersmyl! - esett szavába Wikke bamba tekintettel. - Ohó, mi van vele?
    - Azt beszélte nekem Brand, hogy ő ismerte vala ezt a nőt és hogy nem valami kellemes körülmények közt jutott ehhez az ismeretséghez; na, de hát igyék, Wikke; van még több is ott a szekrényben.
    - Nem valami kellemes körülmények közt? Hahaha! - nevetett Wikke ravasz kacsintással. - Majd máskor elmondom az egész történetet.
    - Miért máskor? Miért nem most? Ez a történet érdekes lehet, - mondta a francia nő vizsga tekintettel. - Nos, tehát máskor nem akarom és annál maradok, hogy holnap elutazom.
    - Hahaha! Abból semmi sem lesz, angyalom! - kacagott Wikke. - Nem, abból semmi sem lesz! Ez egy átkozott csiklandós történet, de nem tudom, elmesélhetem-e...
    - Nos, tehát nem volt-e igazam, vagy ön egy hajszálnyival se ér többet, mint Brand barátja? - kiáltott föl Heloise. - És én nyomban csengetek a szobalányomnak, hogy fejezze be a csomagolást.
    Wikke nevetve ragadta meg Heloise karját.
    - Micsoda heves kis portéka! - enyelgett bortól ázott hangon - várj, kincsecském, hátha én elbeszélem. Biztosítlak, hogy ilyen alávalóságot még sohase hallottál, aranyoskám, ügy, úgy, ronda egy fickó ez a Brand, de nevetni kell rajta, mert igazi akasztófára érett fej ez, amelynek nincs párja. Hahaha!
    - Es a történet? - sürgette Heloise, akinek nagy önmegtagadásába került, hogy el bírja viselni Wikke közelségét.
    - Igaz a történet, - hebegte Wikke, ismét ajkához emelve a poharat. Az csinos kis történet volt! Tehát Rottersmylné, az a fekete kísértet a csinos lányával, ez az asszony csodálatosképpen valaha szintén csinos volt, mint mondják, épp oly helyre teremtés volt, mint a malomherceg imádottja; hisz ön is tud erről, he? úgy, úgy! Rottersmylné tehát látogatóban volt egy barátnőjénél, egy afféle bagolyfészek kastélyban, a nevét már elfelejtettem. Es ez a barátnő jegyese volt a mi doktorunknak, de akkor nem ez a neve volt, akkor «gróf úrnak» hívatta magát és lépten-nyomon méltóságos urnák titulálták. És úgy is viselkedett Stuttgartban, mintha India összes kincse fölött rendelkeznék, úgy ám! Hogy hol szedte az aranyait, azt az ördög jobban tudja, mint én! Nos, az öreg Rottersmylné szerette a boldog menyasszony fivérét, egy fiatal kamaszt, Lewint, ha jól emlékszem nevére. Egy napon azonban beütött a bomba, Brand egy napon ráéhezett jövendőbelije csinos kövecskéire...
    - Aha! - mondta Heloise.
    - És az ékszerszekrénykével és az egész vagyonnal megszökött. Az erdőben útjába akadt nevezett Lewin és föltartóztatta. A fickónak éles szeme volt és ráismert a gróf urra, aki azonban szintén nem esett a feje lágyára, de úgy vélekedett, hogy: egy kihűlt száj már nem fecseghet ki semmit, kihúzott egy pisztolyt és agyonlőtte a kedves sógort és azután köd előtte, köd utána! Hah! micsoda dühbe borult Rottersmylné erre; alarmírozta az egész mélyen tisztelt törvényhatóságot, akik csupa buzgalmukkal a falnak mentek fejükkel, de biz azért hoppon maradtak, mert a gróf úr fügét mutatott nekik. Most már közel húsz éve ennek; Brand már meglehetős öreg fickó, de úgy keni-feni magát, mintha csak a harmincat taposná. A dolog már rég feledésbe ment és el is évült, sőt az ördögök cimborája odáig vetemedett, hogy tiszteletét tette barátnőjénél, Rottersmylnénél. A bárónő azonban úgy látszik orrontott valamit, mert Brandnak legalább kedve szottyant az amerikai polgárságra. Igen, így történt a dolog.
    Wikke nagyot lélegzett és téveteg szemekkel nézett körül. A nyelve olyan nehézzé vált, hogy csaknem feladta a szolgálatot.
    - Mindig kacagnom kell, ha erre a gaz csínyre gondolok. De hol a poharam? Tölts még, gyermekem, tele, tele, színig.
    Bizonytalan kézzel mutatott az asztalon, aztán visszahány átlőtt a székbe. A vörös fej előre hanyatlott, a rekedt kacagás szakadozott hörgéssé vált, míg mély horkolásszerű lélegzetvétele elárulta, hogy Wikke pajtás az álmok országába költözött.
    Heloise egy pillanatig undorral szemlélte az alvót. Aztán hozzálépett és remegő kezekkel kutatta ki mellső zsebeit. Tényleg, egy tárca. Villogó szemekkel húzta ki és átvizsgálta. Aztán föl- emelkedett és Íróasztala fiókjába zárta egész tartalmával együtt az értékes tárcát; majd a részeg férfihez lépett és rázni kezdte:
    - Wikke ur! - kiáltott fülébe; aztán még egyszer.
    Erre fölijedt és bamba szemekkel bámészkodott maga körül, majd végighúzva kezét homlokán, eszmélni kezdett.
    - Csak nem aludtam, mademoiselle? - dadogta zavartan.
    - Egy kissé elszenderedett, - nevetett barátságosan Heloise, - de hisz ez megbocsátható e rekkenő hőségben és hozzá az erős ital; ez azonban csak az én hibám, hogy nem kínáltam könnyebb borral.
    - Ah, sohasem bocsátom meg magamnak ezt a feux-post, - szólt Wikke zavartan és föl akart állni.
    - Itt van, igyék egy korty vizet, akkor könnyebben fog menni.
    A férfi hirtelen kiürítette a poharat.
    - Az ördögbe, hogy fáj a fejem, - üvöltött föl.
    - Nem akarja kissé megmosni az arcát? - kérdezte részvéttel a leány. Ne röstelkedjék, Wikke ur.
    Fél nyolcat ütött.
    - Artus királyra, már fél! kiáltott Wikke rémülten; hisz akkor lóhalálában Brandhoz kell rohannom! De még egyszer ezer bocsánatot kérek, tisztelt kisasszony; magamon kívül vagyok ez eset miatt és képtelen vagyok meg is érteni, hogy miképpen történhetett, hogy így elfelejtkezhettem magamról.
    - Ne nyugtalankodjék e miatt. De ha figyelmeztetnem szabad, ne említsen erről semmit Brand előtt, mert alaposan kigúnyolná önt; egyáltalában ne is említse, hogy itt volt, ezt jobb szeretném. Jobban van már?
    - Teljesen, felelt meghajtva magát. De ha erre a tapintatlanságra gondolok...
    - Szót se érdemel, hisz látja, hogy nem vettem rossz néven. De menjen, ha várnak önre és jöjjön mielőbb friss egészségben.
    Wikke búcsút vett és Heloise hangosan fölkacagott, mikor egyedül maradt.
    - Éljen a tokaji! Most már sejtelme sincs róla a bolondnak, hogy micsoda titkot árult el!
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634740650
Webáruház készítés