Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Nagy Endre Udvari történet EPUB e-könyv

Nagy Endre Udvari történet EPUB e-könyv
440 Ft440

A nap-nap után tele nézőtéren ülők közül, különösen a maiak közül, könnyen lehetséges, hogy alig akad ember, aki tudná, hogy ez a fölöttébb érdekes úr, aki előtte áll és hozzá beszél, annyira sokoldalú, hogy egyúttal - gyilkos is. Ugy van, gyilkos. Ide s tova húsz esztendeje annak, hogy egész egyszerűen megölt egy igen tehetséges, kedves, szeretnivaló fiatal magyar írót. Ez a fiatal magyar író Nagyváradról jött fel Budapestre, (ahonnan sokan jöttek kiváló tehetségűek,) és egy-kettőre megteremtette a maga helyét az élő magyar írók sorában. Sikerei voltak, amit meg lehet érteni ma is, csak el kell olvasni az itt következő két finoman megírt, tiszta magyaros művészetet lehelő elbeszélést, melyek a rég letűnt legbékésebb békeidőkből valók. Ezeket Nagy Endre írta, a nagytehetségű novella-író, akit megölt Nagy Endre, a kabaré művésze.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Leó főherceg ő fensége egész éjjel álmatlanul, széles ágyában hánykódva várta, hogy a hajnal a zsalugáter résein bevilágítson. Akkor aztán megnyomta a villamos-csengőt, amely a selyempaplanon hevert.
    Ez a szoba, a főherceg hálószobája, volt talán az egyetlen az egész kastélyban, amely meg tudott menekedni a szinte kötelező barokk-stilustól. A falakat zöldszínű kárpít födte, a bútorok vörös mahagonifából készültek és csak a kényelem eleganciája volt a formájukban. Az ágy pedig egyszerű, szinte ridegen egyszerű rézágy volt.
    Johann, a belső komornyik, még édesded gyanútlansággal aludt, amikor szobájában megszólalt a csengő. A fenséges úr szabály szerint csak hét órakor szokott felkelni és most még csak négy óra volt. Eszeveszett gyorsasággal felöltözött és a kesztyűjét már csak a folyosón húzgálta a kezére. Halkan, lábujjhegyen lépdelt a hálószoba felé és mereven megállott az ajtóban.
    - Ruhát, Johann! Fölkelek.
    Johann szótlanul sarkon fordult, hogy engedelmeskedjék a parancsnak. Borotvált arcán nyoma sem volt meglepetésnek vagy kíváncsiságnak.
    Amint szobájába ért, megnyomott háromszor egy villamos-csengőt, amely gróf Prahovitz kamarás komornyikjának szobájába szolgált, aztán a kis házi telefonon leszólt a konyhába:
    - A fenség felébredt!
    A fenséges úr ruháját már este kikészítette a ruhatárból. Karjára vette gyöngéden a lovaglónadrágot, a fekete zakkót, kezébe fogta a fényes csizmát és visszament a hálószobába. Aztán a flanell hálóköpenyt széttárva, megállott az ágy előtt. A főherceg kiugrott az ágyból, magára kapta a köpenyt, de amint észrevette a csizmákat, kedvetlenül mondta:
    - Adj valami más ruhát, Johann! Akármi mást... Ami gyorsabban megy.
    Most mégsem tudott a komornyik elleplezni egy kis megdöbbenést. A kamarás úr reggel félnyolc órára kilovaglást szabott elő és ebben a házban nem szoktak a napirenden változtatni. A főherceg is észrevette habozását és türelmetlenül mondta:
    - Ma nem lovagolok ki... Csak gyorsan, Johann!
    A komornyik elsietett és csakhamar visszatért egy szürke öltözettel. Ekkorára már a konyhában is elkészültek a reggelivel. Az egyik inas szamovárt hozott, amely alatt halványan égett a szesz, a másik pedig ezüst tálcán két főtt tojást hozott, a fenséges úr mindennapi reggelijét. De Johannak most annyi ideje sem volt, hogy beeressze őket. A főherceg rászólt:
    - Vitesd a reggelit a laboratóriumba, ott fogom megenni. Te szintén mehetsz, ma nem fürdöm. Magam fogok felöltözni.
    Johann szót fogadott, de künn megdöbbenve állott meg, mint aki nagy események közepett áll tanácstalanul. A falak kúsza idegzete, a villamoshuzalok megrezdültek és minden zugot fölvertek a hírrel, hogy a fenség fölébredt. Minden ablakból meglepett, álmos arcok bámultak ki és csakhamar a folyosókon zajtalan léptű szolgahad kezdett sürögni. Ha összetalálkoztak, egy-egy szót váltottak halk suttogással, aztán továbbmentek, ki-ki megszabott dolga után. A legnagyobb volt az élénkség a konyhában, amely a kastély szuterénjét foglalta el és az istálló körül. Onnan felhallatszott a hátaslovak nyerítése, amint a lovászfiúk hordták körül köztük az abrakot.
    A kastély az altavi uradalomban állott, a húszezer holdas pompás erdő szegélyén. Duplatetejű barokk épület volt, kerek szemöldökű tágas ablakokkal, fehérre meszelt falakkal, a sarkokon idomtalan kupolákkal, amelyeken megzöldült már a zsindely. A kastély balszárnyán szigorúan lezárt zsalugáter födte el az ablakokat. Ebben a részben lakott Magdolna főhercegnő, Leó főherceg felesége, amíg az az emlékezetes baleset nem történt vele. A főhercegasszony ugyanis szenvedélyes lovas volt és egyszer kedvelt paripája oly szerencsétlenül dobta le, hogy bezúzott fejjel, holtan maradt a földön... Azóta - úgy mondják - a kastély e része zárva maradt és egyetlen bútordarabot sem szabad félrevonni a helyéről.
    A termekben egyébként nincs valami sok látnivaló. Az a banális és mégis előkelő arany-fehér-bíbor háromság uralkodik bennük, amelyet az ismertebb fogorvosok várótermének eleganciájától csak egy hajszál választ el. Leó főherceg nem volt barátja a fényűzésnek és így nem is szerzett újabb díszt a kastélynak. Ő legszívesebben laboratóriumában tartózkodott és erre a helyre tékozolta minden gondját.
    Most is odasietett, mihelyt magára kapta ruháját. Szenvedélyes bakteriológus volt és e téren jóval meg is haladta a dilettantizmus korlátait. Különösen amióta felesége meghalt és egyetlen fia Bécsbe költözött tanulmányai végett, azóta mohón belétemetkezett a mikrokozmosz csodáiba, amelyek közül nem egynek a fölfedezése az ő nevéhez fűződött. A tudósok intim társasága nagyon megbecsülte Leó főherceg nevét.
    Egyszer tuberkulótikus bacillusokat vizsgálgatva, valami új infuzóriumot talált a társaságukban, amelyről még eddig sohasem hallott. Gömbalakú sejt volt és amint hosszasabban szemügyre vette a górcső alatt, boldog meglepetéssel látta, hogy ez az új lény kettéválik, aztán az így született új sejtek ismét összeállanak.
    Észleletéről nem szólott senkinek, még a nagy Koerner professzor előtt sem említette, akivel pedig állandó levelezésben állott. Azóta folyton ezt az új lényt tanulmányozta és minél több tulajdonságát fedezte fel, annál inkább megerősödött benne a hit, hogy a tudományos világban még ismeretlen infuzóriumot fedezett fel.
    Ez a felfoghatatlanul kicsiny sejt nem hagyta aludni ma éjjel sem. Már előző napon a górcsöve alá tette az egész kultúrát, amelyet ő termelt hús-lében és alig várta a reggelt, hogy tüzetesebben megnézhesse.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633989098
Webáruház készítés