Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Nagy Endre A Geödhyek MOBI e-könyv

Nagy Endre A Geödhyek MOBI e-könyv
540 Ft
  • Részlet az e-könyvből:

     

    XI.

    Moly már reggel nagyon gyanúsan viselkedett. Mikor fölment a hivatalba, ragyogó arccal köszönt a portásnak és mindenkinek, aki útjába akadt. Látszott rajta, hogy valami nagy, örvendetes dolgot szeretne elmondani nékik, de mégis meggondolta a dolgot és tovább köszöngetve ment a szobájába. Pedig máskor úgy járt-kelt az óriás törvényszéki palotában, mint egy néma, imbolygó, szürke árnyék.
    Aztán mikor a szobájába ért, ott sem fogott nyomban a munkához. Nem bizony. Körülnézett, hogy találhatna valakit, akivel megoszthatná az ő boldog titkát. És mivel nem talált senkit, átment az iktatóba. Az öreg Lukács bácsival máskor is el szokott beszélgetni néha, ha hivatalos dologban ment át hozzá. De itt is kerülgette eleinte a témát. Óvatosan kérdezte:
    - Lukács bácsi, volt magának felesége?
    - Kétszer öcsém, kétszer! De meghalt mind a kettő.
    - Szegény!... Most hát özvegyember Lukács bácsi?
    - Fenét özvegy! Most a harmadik feleségemmel élek.
    - De hisz az előbb azt mondta Lukács bácsi, hogy csak kettő volt.
    - Hát igen! Kettő volt, de a harmadik van! És mennyire van! Hej, csak most látom, hogy ezzel a harmadikkal kellett volna kezdeni. Ez a legkeményebb.
    Moly nem igen figyelt az öregre. Neki más valami járt az eszében. Egy kis szünet mulva újra belékezdett a kérdezgetésbe.
    - És mondja, Lukács bácsi, gyerekei voltak-e?
    - Vannak! De voltaképpen mit is vallat engem ennyit?
    Moly elvörösödött, mint akinek leleplezték a ravasz csalafintaságát. Szégyenlősen dadogta:
    - Hát csak azt akartam megtudni, hogy ért-e Lukács bácsi az olyan... izé... a családi dolgokhoz...
    - Meghiszem azt, hogy értek! Minden fortélyát kitanultam már én. De talán csak nincs baj a kréta körül?
    - Dehogy baj! Sőt!... Tudja Lukács bácsi, ma reggel a feleségem elárulta, hogy...
    - Hohó! Akkor gratulálok! Ez már valami! Nem is hittem volna öcsémről!
    Moly a világ legkomolyabb ábrázatával köszönte meg a gratulációt és zavartan mondta:
    - Már most azt szeretném tudni, hogy mit szokás ilyenkor csinálni. Igazán, másnak a világért sem beszéltem volna a dologról, de Lukács bácsi öreg ember, akár az édesatyám lehet...
    - Jegyezze meg magának öcsém, hogy nem mindenki öreg ember, aki annak látszik. No de én szeretem magát, öcsém, és jól tette, hogy hozzám fordult... Hát csak hagyjon mindent az asszonyra, majd tudja ő, hogy mi kell, mi nem kell. Csak dolgozni ne engedje és amit kér, azt úgy teljesítse, mintha mennyei parancsolat volna. Mert ilyenkor nagyon furcsa ám az asszony. Tele van kivánsággal.
    Moly úgy hallgatta az öreget, mint ahogy Plátó hallgathatta Sokratesz bölcs oktatásait. Forrón megrázta a kezét és szaladt vissza a szobájába. De most sem volt nyugta és az lett a vége, hogy már tizenkét órakor megszökött a hivatalból.
    Tarka-barka kirakatok előtt vitt el az útja. Máskor ügyet sem vetett a sok mutatós, haszontalan portékára, de most az a vágya támadt, hogy mindent hazavigyen, ami az útjába kerül. Egy füszeresbolt előtt aztán végképp lenyügözte a vásárlási szenvedély. Betért a boltba és egész garmada csemegét válogatott össze. Sőt ezzel sem érte be. Egy polcon ingerlően állottak glédában a pezsgős üvegek, azokból is vásárolt egy üveggel. Maga is röstelte ezt a prédaságát és mentegetőzve mondta a segédnek, aki udvarias közömbösséggel csavarta selyempapirosba az üveget:
    - A feleségem gyöngélkedik, neki kell!
    Most már megterhelve sietett hazafelé. De amint betért a kis lakásba, meghökkenve állott meg az ajtóban. Egy ismeretlen úr ült az asztal mellett, otthonosan könyökölve. Épp háttal volt hozzá, sehogy sem tudta kieszelni, hogy ki lehet. Óvatosan letette a csomagokat (no hiszen még szépet gondolna róla, ha meglátná a pezsgős üveggel) és közelébb somfordált hozzá. Amikor elébe került, összecsapta a kezét és meglepetten kiáltott föl:
    - Dani!
    Összeölelkeztek, aztán Dani végignézett barátján és mosolyogva mondta:
    - Lám, lám, egészen kigömbölyödtél! Emlékszel-e, amikor egyszer az Andrássy-úton találkoztunk? Milyen vékony, kopott fiu voltál akkor. És a kis fapipa... hahaha!... Megvan-e még?
    Moly büszkén válaszolta:
    - Hohó! Most már hosszuszáru csibukom van! A feleségem lepett meg vele. Ő szokta megtölteni minden ebéd után. De igaz bíz a’! Hol a feleségem?
    - Ó, ő most nagyon el van foglalva. A menyasszonyomnak mutatja be a háztartást.
    - Mit mondsz! A menyasszonyodnak?
    - No igen. Most még csak reménybeli, nagyon fiatal még hozzá. De nekem máris az.
    - És... és ő is eljött... ez szép!
    Moly nagyon hüvös fanyarsággal mondotta ezt. Egyszerre úgy átváltozott, mintha láthatatlan szellemek fehér keztyüvel, frakkal öltöztették volna föl a modorát. Félig bosszankodva szólott:
    - De mit is mutogat a feleségem! Nincs azon semmi látnivaló! Szegény polgári háztartás, punktum!
    Dani fölkacagott.
    - Szegény polgári háztartás? Hát ez a pezsgő micsoda? Azt hiszed, nem láttam mindent a tükörből, amikor behoztad? Hahaha!
    - Ó, ez más. Ma házi ünnepet tartok... Házassági évforduló.
    - No ez derék! Esküvőd után néhány hónappal évforduló? Kissé sietsz a jubileumokkal!
    - Hát ha úgy tetszik, hónapos forduló. A határnapok időközei egyforma gyorsasággal illannak el, akár sűrűn, akár ritkán állítjuk egymás mellé a határnapokat. Az időt úgy sem érezzük, csak a kalendáriumi terminusokat. Aki sok emléket ünnepelhet meg, soká élt, aki semmit, az mintha nem is élt volna.
    - Brávó! Amint látom, filozófus lett belőled a házaséletben. És pedig becsületes filozófus, aki előbb gyakorlatban próbálod ki az elméleteidet.
    A szomszéd szobából közeledő női csevegés hallatszott. Moly kényelmetlenül feszengve egyenesedett ki. Dani szinte megharagudott e szertartásos merevség láttára. Átszaladt a másik szobába és karonfogva vezette Ágnest Moly elébe. Moly úgy tett, mintha valami mély álomból ébresztették volna föl. Jó időbe került, amíg magához tért. De akkor aztán annál boldogabban szorongatta meg az Ágnes kezét. Nem nyugodott, amíg félre nem huzta Danit és a fülébe súgta:
    - Te! Hát ez a te menyasszonyod? Ha én ezt tudtam volna!
    - Persze, hogy ez! És te kire gondoltál?
    - Megbocsáss, de én azt hittem, hogy... no, de mindegy! Ez valóságos angyal! Ej, be jókedvü vagyok! És eljött hozzám! Ez aztán az öröm! Ah, boldog vagyok!
    - Ugy-e, te Fekete Olgára gondoltál? Nos, annak vége van és új embernek érzem magam, amióta ezt elmondhatom. Amíg azt hittem, hogy őt szeretem, tele voltam tehetetlen ábrándozással, mert oly távol volt tőlem, hogy csak ábrándokkal tudtam elérni. De amióta tudom, hogy Ágnest szeretem, tele vagyok munkakedvvel, mert őt becsületes munkával fogom kiérdemelni... Most majd hozzálátunk újra a munkához, öreg pajtás és meglátod, hogy micsoda szorgalmas ember lett belőlem.
    - Őszintén szólva, amikor visszajöttem Partosról, azt hittem, hogy örökre elvesztél. Nagyon szomoru voltam, sajnáltalak, mert többre becsültem a tehetségedet annál, hogy a megyei birtokosok között véssz el. Ha visszatérsz a minisztériumba, látni fogod, hogy mennyire megváltozott ott a helyzet. Ott most nagyra becsülnek, amióta Vass János, az új miniszteri tanácsos úgy kidicsért.
    Ágnes és az asszonyka is egészen összebarátkoztak ezalatt. Az asszonyka a szekrényfiókokat huzogatta ki és eldicsekedett a kelengyéivel. Ágnes nagy szakértelemmel bámulta meg a himzéseket és komoly elismeréssel mondta:
    - Ez nagyon szép! Én is szoktam ilyesmit csinálni, de nekem sohasem sikerül ilyen egyenletesen, tömötten.
    - Majd eljön gyakrabban, úgy-e édes. Én megtanítom rá. Ó, én sok mindent tudok! Nézze ezt a poenlesszt, ilyet a boltban sem lehet kapni!
    Dani megzavarta a csevegésüket.
    - Úgy látszik, Feri megfeledkezett az igéretéről. Megigérte, hogy följön értünk, de tovább nem várunk rá ugy-e, Ágnes?
    - Ó, Feri most nagyom el van foglalva másfelé. Sohasem hittem volna, hogy ilyen sokáig hű lehessen egy valakihez!
    Moly előbb megpróbálta rábeszélni őket, hogy ebédeljenek együtt. Ez volna aztán az igazi ünnepélyes évforduló! De Dani megmagyarázta neki, hogy az Ágnes édesanyja szigorúan a lelkükre kötötte a pontosságot. Így hát nem maradt más hátra, mint a fájdalmas búcsuzkodás, amely különösen Ágnes és az asszonyka közt volt oly forró, mintha évekig tartó barátság előzte volna meg azt. Egy hosszu csókkal pecsételték meg a barátságukat és Ágnes megeskette az asszonykát, hogy holnap már ellátogat hozzájuk.
    A kapuban találkoztak Ferivel, épp értük akart fölszaladni. Most is nagyon elegáns volt, bárha elegánciáját valami boldog izgalom dúlta föl. A gomblyukában egy szál tubarózsa díszlett és a kezében is tartott egyet.
    - Nesze, ezt Olga küldi neked!
    - Ah, hát már találkoztatok?
    Feri megbotránkozva mondta:
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633983881
Webáruház készítés