Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Móricz Zsigmond: Forr a bor_MOBI

Móricz Zsigmond: Forr a bor_MOBI
640 Ft640

TARTALOM

ELSŐ KÖNYV
Első fejezet
amelyben látni, hogy pezsdül meg a must. Az érettségiző nagydiákok élete. Az október hatodiki forradalom. A tanítás módja az elmúlt század utolsó esztendejében. Annak a generációnak zsendülése, amely a mai Magyarországot e szörnyű viharban tartja és élteti.
Második fejezet
amelyben lefolyik a nagy inkvizíció, amelynek célja a szörnyű bűnösök kiderítése s egyben az ifjúság ellenszegülő karakterének megtörése, mert hiszen ebben az időben az egész középiskolai oktatásnak legfőbb célja a hű és engedelmes állampolgárok nevelése.
Harmadik fejezet
amelyből kiviláglik, hogy egy elkövetett baklövés az embert újabbakra sodorja. Vagy az is, hogy a meg nem fontolt erényes cselekedetet az ember megfontolt rossz tettekkel igyekszik jóvátenni.
Negyedik fejezet
amelyben az élet furcsa hajszája jelenik meg. Ha a sors valakire ráveti magát, akkor annak nem hagy békét. És ez a hajsza addig tart, míg csak bírja az áldozat. Már akár jó az, ami történik vele, akár rossz.

MÁSODIK KÖNYV
Első fejezet
amelyben megindul valami olyan zavarosság, amit úgy hívnak: “ez az élet, fiam”. Már cselekedetekkel beszélnek az emberek.
Második fejezet
amelyben feltűnik a diákélet szörnyűséges végkapuja, a sárkányok és veszedelmek tajtékzó örvénye, mely már közvetlen a nagy Életbe torkollik. A matúra.
Harmadik fejezet
amelyben érettségükről bizonyságot adnak a fiúk, mikor a matúra nehézségeit az élet szabályszerű módszerével tüntetik el.
Negyedik fejezet
amelyben a diák alakok belemosódnak a felnőttek közé, ahogy a tiszta vizű patak a deltánál összekavarodik a sárga és sáros folyó vizével.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    A percek elmosódnak, egyik a másikba folyik észrevétlenül.
    Az ember észre sem veszi, hogy is van, csak ha megáll és visszagondol a tegnapra, mi volt. Misi vasárnap reggel a legnagyobb buzgalommal öltözött fel, s mikor készen volt, leült az asztal mellé.
    Az imént borotválkozott, s a tükörben azt a furcsa felfedezést tette, hogy amint a borotvával levéste az arcáról a vékony és ritka kis szőröket, a bőre oly sima és puha és ruganyos lett, mint valamikor kisfiú korában. Azt sem látta idáig, hogy már milyen erős a bajusza. Egész kis önálló szálacskák vannak az ajka felett. A világért sem szedte volna le, inkább csipegette a végét, nem lehet-e még összesodorni. De abbahagyta, mint hiúságot. Egyáltalán most újra nagy csalódás volt neki saját magát ilyen közelről megnézni. Nem szép... Neki erős szépségideálja volt, nem ilyennek szeretné magát látni... Ha nem akarna egy abszolút görög fejet azzal a klasszikus görög orral, de legalább ne lenne ilyen semmiféle határozottságot nem mutató orra. Nagyon jelentéktelen... A szája meg nagyon vastag, és nincs rajza... A szeme apró és szürke, néha kék, de inkább csak szürke, amilyen legtöbb van... és apró.
    Nem is tudja, honnan veszi ezt a nagy önbizalmat.
    Nézte az irodalomtörténetben a költők és nagy írók fejét, mindenik érdekes és kivételes. Jelentőségteljes. Sovány és szögletes arcélével még Petőfihez hasonlít legjobban. De Petőfinek kemény fekete szemei vannak, s láng csap ki belőlük.
    És ő ma egy olyan határozott cselekedetre van elkészülve, amihez egy fiatal Petőfi arcára s fellépésére lenne szükség. Az egész teste remegett, s legjobban szeretett volna lefeküdni az ágyba és átaludni a mai délelőttöt.
    Különben mégis kell valaminek lenni benne. Minden szép rendben van. Jákób megemberelte magát, és elkérte a tanár úrtól a jegyzőkönyveket, s ő két egész este dolgozott rajta, míg megírta az összes tisztviselők számára a jelentéseket. Azok tegnap, szombaton már le is másolták, hogy a saját írásukból olvashassák fel. Csak Jákóbnak nem fogalmazta meg teljes szövegében az előadnivalókat, csak összeállította neki az anyagot. Valósággal statisztikát csinált, amiben analizálta a múlt évi munkát, hogy ebből az Egyesület minden tagja megértse, hogy mit végzett az Egyesület, s mi a minimum, amit a most kezdődő évben is el kell végezni.
    A saját beszéde is készen van. Nagy lendülettel fejtette ki az Egyesület célját és fontosságát. Különösen arról beszélt, hogy “az Egyesület tagjai gimnáziumi tanulók. A gimnázium növendékeinek egy feladata van, az iskolai anyag elvégzése, mert ez képesít arra, hogy a jövőben megállják a helyüket, mikor ezeket a tudományos igazságokat az életben érvényesíteni kell. Nem szabad tehát, hogy a tanulóifjúság nagyon belemerüljön az iskolától távol eső feladatok végzésébe. (Ezt azért fejtegette, hogy az igazgató meg legyen elégedve.) Nem szabad azonban elfelejteni, hogy amint fejlődik az ifjúi lélek, egyre jobban tudomást venni kénytelen arról, hogy a valóságos életben a felnőtteknek igen egyenlőtlen és igazságtalan vagyoni eloszlással kell megküzdeniök. Míg vannak szülők, akiknek semmi megerőltetésbe nem kerül fiaiknak neveltetése, mert őseikről rájuk maradt birtokuk jövedelméből vagy magas fizetésű hivatali bevételeikből telik, addig a szülők nagy többsége csak a legnagyobb megerőltetéssel tudja gyermekét tudományos pályára előkészíteni. Az ifjúságba azért bele kell csöpögtetni azt a tudást, hogy ezen a téren a legigazságtalanabb eltolódások vannak. Az Egyesületnek nem lehet az a célja, hogy minden szülőt tehermentesítsen, utóvégre a szülőnek kell tudnia, mire vállalkozott, mikor fiát gimnáziumba adta, s a szülőnek, mint felnőtt és pénzkereső embernek megvan a lehetősége, hogy a szülői szeretet hatása alatt megtízszerezze az erejét és előteremtsen minden eszközt, amellyel gyermekeinek az általa választott tanulást lehetővé tegye: - az Ifjúsági Segélyegyletnek az a célja, hogy az ifjúságot már ebben a zsendülő korban rászoktassa a humanitásra és az egymás megértésére.
    A Segélyegylet vezetősége mindent el fog követni, hogy tagjait egyrészt rábírja, hogy az Egyesületnek juttatott vagy szerzett adományok segítségével egyenlő sorsban tartsa - de másfelől arra is, hogy az osztálytársak egymást ne aszerint becsüljék, hogy egyiknek s másiknak milyen vagyoni viszonyok között élnek a szüleik, hanem aszerint, hogy tanulásban, magaviseletben, célkitűzésben és jellemben az egyéniségek milyen értékűeknek bizonyulnak.”
    Most, hogy elolvasta a dolgozatát, mosolygott. Fog prüszkölni Csapodi tanár úr, mert ez valami más, mint azt mondani, amit ő mondott a múlt gyűlésen, hogy “a jó Isten kiszámíthatatlan bölcsességével úgy intézte, hogy mindig voltak s mindig lesznek szegények és gazdagok”.
    Nem is biztos, hogy ezt a jó Isten intézte így. Már Rousseau megmondta, hogy az ember a természet műhelyéből igazságos és tiszta lélekkel jött, csak az emberek rontották el a természet gyermekét. Azt még meg kell vizsgálni, hogy valóban hogy jöttek létre a vagyonok? Hogy a jó Isten ajándékozta-e meg telekkönyvi birtokkal a Pétery szüleit? Nem is érthető, hogy a jó Isten éppen a Pétery ősét, a birtokszerző őst hatszáz holddal kívánta volna jutalmazni, s ugyanakkor ezer és ezer szegény földművest arra ítélt volna, hogy soha semmi ivadékának ne legyen egy darab földje sem. Mért tenne ilyet a jó Isten? Sőt még azt is meg kell egyszer vizsgálni, hogy nincs-e igaza Jákóbnak, aki büchnerista, és Láng Lajos egyetemi tanár által lefordított könyv alapján vitatja, hogy az istengondolat az teljesen emberi találmány...
    Ebben ő eddig mindig ellene volt Jákóbnak, mert inkább hitt az édesanyjának, mint Büchnernek.
    De erre most nincs idő.
    Nem is töltheti el az idejét, mert neki kivételesen korán kell jelen lenni az osztályban, a gyűlésen. Jóval hamarább, mint Csapodi tanár úr.
    Mosolygott magában, s belenézett a tükörbe, és meg volt lepetve, hogy a szemöldöke egészen szatírszerű, ahogy így alulról felfelé belepillantott. Érdekes, ő szerette a szatírt. Benczúrnak volt egy rajza a szatírról, s azt ő eltette a könyvei közé.
    Már Géza bátyja nem volt itthon. Nagyanyjától titokzatosan búcsúzott el, s a nagyanya kikísérte egész a lépcsőig, s köténye alatt tartotta a két kezét, míg utána nézett. Ő még visszafordult az udvaron az iskola hátsó sarkánál s befutott az épületbe.
    A fiúk már csaknem mindnyájan ott voltak, és nagy éljenzéssel fogadták. Már megbeszélték, hogy Nyilas új módszerrel kezdi az elnöklést és általános izgalmat okozott, hogy öt fiúnak a kezében volt felolvasnivaló. Ilyet még nem láttak és nagy hevességgel tárgyalták, hogy ez valóban helyes, és ennek így is kell lenni. S mit szól hozzá Csapodi tanár úr?
    Misi csak mosolygott s nem szólt.
    Megnézte az óráját. Három perc múlva tíz óra. Biztosra vette, hogy a tanár most pontos lesz, különben is a legpontosabb volt az összes tanárok közt. Persze, takarékpénztári ember.
    Felment a katedrára, s megfogta a tanár számára ott elhelyezett karosszéket. Jézus! elfelejtkezett közönséges székről gondoskodni.
    Odaintette Véghet, a hatodikost:
    - Kérlek szépen, rohanj azonnal a pedellushoz, és hozzál tőle egy széket. Közönséges faszéket. Nem karosat, arra vigyázz, hogy ne legyen karosszék.
    Végh nem értette, de mint hatodikos, kötelességének tartotta, hogy azonnal engedelmeskedjék, és lóhalálban vágtatott.
    Ő pedig fogta a karosszéket és letette a fekete tábla elé.
    A nyolcadikban már nem volt olyan pódium, mint az alsóbb osztályokban, hogy a tanári szék magasságában legyen a felelő. Amint a karosszéket letette a tábla elé, az úgy elsüllyedt a mélységben, mintha nem is lett volna.
    Jákób észrevette, hogy Misi valamiben manipulál, s nagy szemeket meresztett, de nem szólt, csak nevetett. Misi ránézett és szintén nevetett. Most feltűnt neki, hogy Jákóbnak még sokkal csúnyább, rendetlenebb szájametszése van, mint neki. Az orra is olyan bizonytalan, össze-visszagörbült. Ezen külön nevetett magában, hogy ő ennél mégis arányosabb arcú.
    Különben a fiúk csak vitatkoztak, Péteryt állották körül, és neki magyaráztak.
    Csak magyarázzatok, gondolta Misi, mindjárt nagyot fogtok nézni, s ott állott a katedrán, s el volt szánva, hogyha Véghnél hamarább jönne be Csapodi, akkor is végrehajtja tervét, amiről még önmagának sem akart nyilvánosan számot adni.
    De nem, Végh megérkezett, s egy egyszerű széket hozott, éppen olyat, amit ő kívánt.
    A széket elhelyezte magának a katedrán, s körülnézett. Minden rendben van.
    - Keresztes - kiáltotta -, kérlek szépen, a bizottsági tagok a hetedikben vannak?
    - Igen.
    - Akkor jó.
    Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, őt kimondhatatlan szívszorulás érte utol, de ott maradt a katedrán.
    Csapodi belépett, s indult, hogy fellép a katedrára.
    De ő egész testében remegve a pódium széléig elébe lépett, csak egy lépés volt az egész s azt mondta:
    - Mélyen tisztelt Tanár úr, szeretettel üdvözöljük Tanár urat az Ifjúsági Segélyegylet gyűlésén és tisztelettel kérjük, méltóztassék a számára kikészített székben helyet foglalni.
    A fiúk állottak, nem voltak elkészülve semmire, s a vérük megfagyott. Alig értették, most mi történik itt. S mikor látták, hogy mi, azt hitték, az egész gimnázium el fog süllyedni.
    Csapodi cvikkerje mögött meghalványodott, és a szeme sűrűn pislogott. Egy pillanatig várt, akkor elmosolyodott. De nagyon kényelmetlen mosoly volt ez.
    - Nagyon jól van - mondta -, nagyon helyes. Én tehát félig-meddig vendég vagyok az Ifjúsági Segélyegyletben... No nem baj, elfogadom a felajánlott helyet, és most lássuk, hogy az ifjúság mit csinál?
    Le sem tette a kabátját, kalapját is kézben tartotta és elment a tanári katedra előtt az ablak felé és leült a székbe.
    Két fiú is ugrott, hogy elvegye a kalapját, botját, kabátot, de ő intett, hogy nem adja oda.
    - Pár percig tart az egész úgyis - mondta közönséges hangon.
    Erre Misi megállott a katedrán, s elővette a belső zsebéből a megírott beszédet:
    - Mélyen tisztelt Tanárelnök úr, mélyen tisztelt Segélyegyleti tisztikar - kezdte.
    A többit már olvasta.
    Nem mert a tanárra nézni, mert hallatlan zavarban volt, de csak addig, míg a saját hangját meg nem hallotta. Attól kezdve nyugodt volt, és oly biztosan olvasta fel a beszédet, mintha régi gyakorlata lett volna benne. Nem félt attól, hogy külön hangsúlyozza az élesebb mondatokat, melyek az ifjúság világszemléletére vonatkoztak, s már itt oda-oda is nézett Csapodira, aki nagy figyelemmel, szinte csodálkozva hallgatta. Mikor beszédét befejezte, az volt az érzése, hogy Csapodi válaszolni akar, ezért meg mielőtt leült volna, saját magát sürgetve szólt:
    - Mielőtt bárki is hozzászólana, kérem a főtitkár urat, olvassa fel jelentését a múlt iskolai év működéséről, s aztán a többi tisztviselő urakat, hogy jelentéseiket mutassák be.
    Csapodi egyik ámulatból a másikba esett, és nem szólalt meg, el volt képedve, várt.
    Erre Jákób megköszörülte a torkát, és fel nem állva - ezt Misi külön beléjük diktálta, hogy a jelentések felolvasásánál senki se álljon fel, mert ez nem iskolai lecke, itt ülve fognak beszélni, hogy bizalmasabb legyen. Ülve mindenki bátrabban mondhatja el a mondanivalóját. Jákób elég renitens volt, hogy ezt elfogadja, s azért mégis látni lehetett rajta, hogy egy fél pillanatig fel akart állani, s ezért köszörülte a torkát, mert ezzel parírozta ki a mozdulatot.
    Misi nem volt megelégedve Jákóbbal. Egyetlen szót sem tett hozzá ahhoz az anyaghoz, amit ő átadott neki. Azt várta, hogy annak az alapján valamilyen elveket fog levonni. Legalábbis iskolai bölcsességeket, de nem. Semmit sem olvasott, csak száraz statisztikát. Az Egyesületnek ennyi meg ennyi tagja volt, ennyi gyűlést tartott. Ezen meg ezen a gyűlésen ilyen s olyan indítványok hangzottak el stb.
    - Kérem pénztáros utat, tegye meg jelentését.
    Ez már más volt, mert Keresztesnek ő írta meg a jelentését, s ebben hasonló kijelentések és fejtegetések voltak, mint az elnöki beszédben, de persze másképp stilizálva. A Jákób-előadás nem tartott tovább egy fél percnél, ez legalább öt percig tartott.
    - Kérem az ellenőr urat, tegye meg jelentését.
    Most újra gyönyörködhetett a saját írásában. Ezt is úgy olvasta fel Kiss Pali, mint ellenőr, hogy még a saját írását is alig tudta olvasni. Egy hosszabb frázisba úgy belebonyolódott, hogy kétszer is belekezdett, míg ki tudta silabizálni. Még Csapodi is nevetett. De nem baj, megtanulhatták, hogy mi az Ellenőr feladata egy egyesület életében.
    Csapodi kedélyesen bele is szólt:
    - No, Pali fiam, ezt elmondhatja, elmondhatná a takarékok egyesületében is, hátha fogna rajtuk. Mert tudvalevőleg az Ellenőr az, aki semmit sem csinál.
    Ezen mindenki nevetett, s Misi örömében elpirult.
    - Kérem a könyvtáros urat, szíveskedjék jelentését felolvasni.
    A kis Végh, a hatodikos belefogott a Misi által szépen megfogalmazott könyvtári program felolvasásába, hogy a könyvtárnak mi a célja általában, s mi egy ifjúsági segélyegyleti könyvtárnak... Szorosabban véve a mi könyvtárunknak arra kell törekedni, hogy minden igényt kielégítsen, hogy akinek nem telik és használt könyvből tanulni hajlandó, az föltétlenül megkaphassa a könyveit. S ez végtelenül fontos, mert az iskolai kiadások között a könyvbeszerzés a legsúlyosabb, különösen azért, mert az év elején összeesik a tandíjak befizetésével, és a szülőket sújtó ruha és más egyéb beszerzés eszközlésével.
    Misi igyekezett úgy írni meg a jelentéseket, hogy el lehessen hinni, hogy az írta meg, aki felolvasta.
    - Kérem a jegyző urat, hogy olvassa fel a múlt ülés jegyzőkönyvét.
    Csapodi megszólalt:
    - Nem akarok ebbe az autonóm testületi szellembe beleavatkozni - mondta különös mosolyával -, de legyen szabad arra figyelmeztetnem az elnökséget, hogy a rendes szokás az, hogy legelső dolog a múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása... Csak a jövőre mondom, tanácsképpen.
    Misi meghajolt a tanár felé:
    - Nagyon szépen köszönjük a tanár úr tanácsát. A jövőben ahhoz fogjuk tartani magunkat. Következik a bizottsági tagok megválasztása. Kérem a főtitkár urat, olvassa fel a jelöltek listáját.
    Jákób összerezzent. Erre nem gondolt. Kapkodott a zsebeihez, nem volt nála a lista.
    Mindenki keresgélt a zsebében s Misi lángvörös lett. Nagyon bántotta ez a dolog. Jákóbnak nem lehet megbocsátani ezt a felületességet.
    Végre is Jákób kiáltott fel:
    - Ja, tényleg itt van.
    Erre nevettek.
    Csapodi beleszólt:
    - Úgy gondolom, a választás vezetése mégiscsak az elnök joga és kötelessége. Bármilyen tiszteletre méltó is ez a liberális szellem, hogy minden tárgykörhöz az arra kijelölt tisztviselő csinált a saját fejéből... mondom, nyilván a saját iniciatívájából... (kis nevetés) jelentést... A bizottsági tagok névsorát szeretnénk az igen tisztelt Elnök úrtól kapni, mert voltaképpen ő a felelős a kijelölésekért.
    Jákób szó nélkül kivitte a papírlapot az elnöki katedra elé s átadta, és kissé komikusan meghajolva Misi előtt, visszament a helyére, s nagyon gyorsan leült. Hamarább ült le, mint a padot elérte volna s tornászmozdulattal dobta be magát a helyére, amin váratlanul mindenki felnevetett, csak Csapodi nem, mert nem nézett oda, Misit figyelve.
    - Mi az? Mi az? - kérdezte.
    - Semmi - mondta Pétery.
    Erre Misi felolvasta a névsort.
    A tanár minden névre bólintott. Minden osztályból a legjobb két tanuló volt benevezve éspedig úgy, hogy mindenütt a leggazdagabb jó tanulók.
    Minden név után hangzott egy-egy éljen. Mikor a nyolcadik osztály két tagját olvasta: Pétery István és Fussbaum Ignác - Csapodi felszisszent.
    Erre a fiúk megállottak és az utolsót, Fussbaumot nem éljenezték. Pétery már megkapta, pláne mint jelenlevő, a háromszoros éljent.
    - Kérem, igen tisztelt uraim s barátaim - mondta a tanár -, igazán semmi szándékom nincs, hogy beleavatkozzak a választásba. Én Fussbaum Nácit ismerem s tudom, hogy kitűnő tanuló, s különben is nagyon derék fiú... Meg kell azonban jegyeznem, hogy ebben az intézetben, tudtommal sem az Önképzőkörben, sem az Ifjúsági Segélyegyletben eddig még izraelita vallású ifjú tisztséget, illetve a vezetőségben szerepet még nem kapott. Távol van tőlem, hogy felekezeti térre vigyem a dolgot, csak óva figyelmeztetem önöket, hiszen utóvégre, ha ledegradáltattam is a fekete tábla elé (mosoly), azért az Igazgatóság rendeletéből, mint tanárelnök kénytelen vagyok azokban a pontokban, ahol szükségét látom, intő szavamat felemelni.
    Misi felállott:
    - Bocsánatot kérünk a mélyen tisztelt Tanár-elnök úrtól, hogy engedje meg ennek a jelölésnek a megmagyarázását. Hosszú tanácskozás eredménye volt, hogy kit hozzunk be a bizottságba, s arra a megállapodásra jutottunk, hogy ha a kvalitásokat figyelembe vesszük, ki mennyiben tud segítségére lenni az Ifjúsági Segélyegyletnek a legnehezebb munkában, ami ránk vár a - a pénzszerzésben - (általános nevetés) akkor... Fussbaum Ignác barátunknak okosságát és tevékenységét nem tudjuk pótolni.
    Mindenki kacagott. Csapodi is.
    - Kérem - mondta -, felőlem akár buddhista is lehet. Csak nem szeretném, hogy ebből a városban valami szóbeszéd legyen... Hát maradjon na. Úgyis az Ifjúsági Elnök úr a felelős azért, ami itt történik, vagy a jövőben történni fog, én csak elhárítom magamról a felelősséget.
    - Tehát a tanár úr mint Tanár-elnök beleegyezik a tisztikar jelölésébe általában - mondta Misi.
    A tanár nevetve s kézzel-lábbal integetett, hogy bánja is ő.
    - Annál inkább - folytatta Misi -, mert a bizottsági tag urak már bent is vannak az intézetben és a megválasztás esetén azonnal megjelenhetnek a gyűlésen.
    - Ez megint nóvum - mondta elképedve Csapodi. - Mi lett volna, ha a listát visszadobjuk?
    - Kérem Tanár-elnök úr, mi az osztályokban szavazást rendeztünk, s a listára azoknak a neve került, akiket az egyes osztályok kijelöltek.
    Csapodinak erre ismét felakadt a szeme. Eddig ő úgy csinálta, hogy mint vallástanár minden osztályban két-két kedvencét kijelölte, s azok lettek a bizottsági tagok.
    Mielőtt azonban felállhatott volna, Misi még megszólalt:
    - Mielőtt az új bizottsági tagokat behívjuk, szeretnénk a tekintetes Tanár-elnök úrnak egy alapszabálymódosítási tervet bejelenteni. Keresztes pénztárnok urat kérem, terjessze elő.
    Keresztes Péter felállott:
    - Mélyen tisztelt Tanár-elnök úr, mélyen tisztelt Ifjúsági Elnök úr, mélyen tisztelt Ifjúsági Segélyegylet! (Mennyit dolgozott vele Misi, míg megértette vele, hogy ezt így kell betanulnia.) Mivel az Ifjúsági Segélyegyletnek, ha eredményes működést akar végezni, kevés a tisztikar és az osztályonként két bizottsági tag, ezért az Egyesületnek az a kérése van a tekintetes Igazgatósághoz s kérjük Tanár-elnök urat, hogy ezt a kérésünket, tolmácsolni méltóztassék, hogy ha az ügy érdekében nagyobb munkáscsapatokra lenne szükség, így például segélyegyleti gyűjtés, bálbizottság, kulturális tanácskozások stb. céljára - engedtessék meg, hogy a tisztikar, illetve a bizottságok kiegészíthessék magukat albizottságokkal, ezekbe az albizottságokba szabad legyen az egyes felső osztályokból másokat is beválasztani a rendes bizottsági tagokon kívül.
    Csapodi nagy figyelemmel hallgatott:
    - Tudomásul veszem, és felsőbb helyre be fogom terjeszteni, bár nem értem, miféle nagyszabású terveket rejteget a fiókjában az Ifjúsági Segélyegylet nagyérdemű elnöksége. Majd meglátjuk, hány zsákkal telik. Én bizonyosan nem leszek semmi jónak elrontója.
    Misi meg volt elégedve. Csapodi egész jól viseli magát, sokkal jobban, mint várta.
    - Kiküldöm Kiss Pál ellenőr urat és Keresztes Péter pénztárnok urat, a megválasztott bizottsági tagok behívására.
    - Hohó, hohó - nevetett Csapodi. - Hol a megválasztás? Még nem hallottuk az elnöki deklarációt, hogy a választás megtörtént.
    Mindenki nevetett, s Misi belátta, hogy még nem ura a formaságoknak.
    - Bocsánat - dadogta -, ezennel a névsorban felolvasottakat, névszerint - s felolvasta a neveket -, egyhangúlag megválasztott bizottsági tagoknak jelentem ki.
    - Na, így valahogy - nevetgélt Csapodi.
    Mikor a két fiú elment behívni a többit, a tanár nem mozdulva a székéről, közvetlen hangon mondta:
    - Úgy látom, az elnök úr csak egyetlen pontra készült el alaposan: a székfoglalásra. Kívánom, hogy öröme legyen benne... Arra azonban, amit a székfoglalóban mondott, lesz még egy-két megjegyzésem. Nekem legalább nagyon radikális volt a beszéde. Szépen volt megfogalmazva, de azt hiszem, ha az életben súlyt akar adni mindannak, amit mondott, eleven szenet fog gyűjteni a saját fejére. Egy kérdés van, amit nem szabad bolygatni semmiféle egyesületben, de legkevésbé a Segélyegyletben, a gazdagság és szegénység kérdése... Ez olyan probléma, ami felette áll a véges emberi észnek, mint az Istenség többi nagy problémája. Amint nem tudjuk a teremtés titkát másképp megmagyarázni, mint hogy Isten a maga véghetetlen bölcsességében, jóságában és szeretetében létrehívta e világon az élőlényeket, úgy nem tudjuk azt sem elintézni, hogy egyik állat arra van teremtve, hogy a másikat megegye, s azt sem, hogy mért vannak gazdagok és mért vannak szegények. Ebbe bele kell nyugodnunk.
    Már jöttek a fiúk s abbahagyta.
    - Ezt majd az élet kinek-kinek megtanítja - végezte kis beszédét a tanár, s kegyesen lehajtotta a fejét.
    Misi felállott, s a következő beszédet mondta:
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633982488
Webáruház készítés