Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Móricz Zsigmond: Bál_MOBI

Móricz Zsigmond: Bál_MOBI
590 Ft590

TARTALOM

ELSŐ FEJEZET
amelyből kiviláglik, hogy egy elkövetett baklövés az embert újabbakra sodorja.  Vagy az is, hogy a meg nem fontolt erényes cselekedetet az ember megfontolt
rossz tettekkel igyekszik jóvátenni.


MÁSODIK FEJEZET
amelyben az élet furcsa hajszája jelenik meg.
Ha a sors valakire ráveti magát, akkor annak nem hagy békét. És ez a hajsza addig tart,  míg csak bírja az áldozat. Már akár jó az, ami történik vele, akár rossz.


HARMADIK FEJEZET
melyben kiderül, hogy az életben a legnehezebb az a rövid korszak, mikor a fiatal lélek  a család, az iskola és a saját rabságából az önálló gondolkozásra és a szabadságra érik.
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Irénkével a legnagyobb meglepetések érték. Ahhoz volt szokva hosszú instruktori pályáján, hiszen már második gimnazista korában két növendéke is volt s azóta mindig nevelősködött a tanulás mellett, hogy ha már valaki tanítót kap, az buta és sötét, s lusta és rosszakaratú. Sokat tünődött ezen, mért vannak annyira ostoba s annyira elkényeztetett gyerekek s éppen a jobbmódú családokban. Aki nem próbálta, el sem tudja képzelni, micsoda kínszenvedés, ha egy fiatal fiú hitvány pénzért, - mert ráadásul a szülők, akik bársony nadrágocskát s a legújabb divatú sapkát veszik a fiúknak, a nevelésére valami belső irtózattal nem hajlandók semmit áldozni. Misinek sok lelki fájdalma volt amiatt, hogy a gyerek szórakozására akármikor adtak a szülők tíz koronát, sőt harminc s ötven koronát s volt eset, ahol utaztatták és minden sportot, vagy játékot megadtak neki, ellenben a kis nevelőnek szennyes két-három forintot is úgy fizettek ki, mintha a fogukat húzták volna.
    Hát Irénke más volt. Irénke játszva tanult és ambícióval tanult. Nemcsak hogy a leckét elvégezte egyik napról a másikra, de kíváncsi volt s Misinek új feladat lett, hogy a saját nagyon hiányos francia tudását napról napra fejlessze, ha nem akart elmaradni a lány mellett. Néha már meg volt rémülve, hogy a kislány nemcsak relative, de abszolute túltesz rajta s ehhez kevés volt az iskolai kénytelen-kelletlen adott leckék. A franciát a nagybátyja nagyon elhanyagolta. Hárman voltak összesen haladók. Rajta kívül még az osztályából Steiner és a hetedikből egy Pávai nevű fiú. Steiner közöttük szinte perfekt francia volt, aki folyamatosan olvasott francia regényeket, Pávai egy vasfejű kálvinista parasztfiú pedig oly elszánt volt, hogy megette volna a követ is. Ez a Pávai arra készült, hogy érettségi után kimegy Franciaországba, ahol volt egy rokona, szabász s amellett ki akarta tanulni a mesterséget s ez Misinek igen imponált. Egész gimnáziumi pályáján egyetlen fiú volt, aki az érettségi mellett ipari pályára készült. Ebben ő valami titkos ujjmutatást látott. Hiszen ő maga sem gondolt volna soha arra, hogy iparos legyen. Erre egy kitűnő esete volt. A Fertőkamarában volt és Balabás, a házigazda bejött s arról mesélt, hogy neki is van egy fia, negyedikes. Mulatságosan mondta:
    - A harmadik házasságombul való, hát nem tudok neki semmit sem adni, hanem létrát tettem alá.
    - Milyen létrát, Balabás bácsi?
    - Tudja, fiatal úr, én úgy gondolom, hogy az iskola az egy nyolcfokos létra... Sokba kerül a neveltetés, hanem megbeszéltem a feleségemmel, hogy csak hadd tanuljon a gyerek. Mán ha két osztályt, vagyis két létrafokot fel tud kapaszkodni, akkor már a fináncokhoz bejuthat és altiszt lehet belőle. Ha még két fokot ki tudunk szorítani, akkor már feljebb jut. Négy gimnáziummal már lehet a telekkönyvnél díjnok, aztán telekkönyvi átalakító. Mán akkor jobb helyzetbe kerül, amilyenbe az apja volt. Ha addig meghalok, már az is segít rajta. Többet ér, mint egy kisebb ház, vagy néhány hold föld, igaz-e? De ha még két létrafokon fel tudom segíteni, akkor már még magosabb tárnába juthat bele. Mert voltam én bányász is, nekem semmi iskolám se volt. Akkor lehet jegyző. Annak pedig a legjobb dolga van a világon. Hat gimnáziummal már olyan úr lehet, hogy holtáig dícsérheti az apját. De ha bírom erővel, egészséggel és még két fokkal feljebb taszítom és mind a nyolc osztályt elvégzi és leteszi az érettségit, hő, akkor olyan istentelen valaki lesz, önkéntes, mehet a minisztériumba és pénzügyi tanácsos úr lehet belőle... De ha valamikép még a létrát meg lehet toldani és a legfelső négy pótfogat is meg tudom vele mászatni, akkor nyitva előtte a felső világ. Minden fene lehet. Ügyvéd lehet, orvos úr lehet, közjegyző nagyságos úr lehet, képviselő úr lehet, még pénzügyminiszter őexcellenciája is lehet.
    Ez a kép, a létrával nem ment ki többet a Misi eszéből. Csakugyan, az iskola ennyi és semmi több. Valami titokzatos létra, amelyen a fiúk egyre feljebb eső ágakra juthatnak fel. Az egyszerű fináncnak, ahogy ő mondta, pénzügyőrnek, ez a természetes ötlete kitűnően megvilágította, mi az a hajsza, amit a fiúkkal a szülők végeztetnek. Az élet odakint úgy van berendezve, hogy különböző párhuzamos síkokon helyezkednek el az emberek. A szülőnek semmit sem kell tenni, csak segíteni a gyereknek, hogy a létrán valahogy feljebb, feljebb tudjon csúszni-mászni. Mindegy az, akár jeles, akár nem, a létra segít. Minden fok egy fokkal feljebb emeli a szegény szülő életsorsa felé.
    Irénkénél más volt a helyzet. Irénke nem akarta a létrát azért mászni meg, hogy feljebb jusson. Lány volt s apja társadalmi helyzete miatt, legalább a maga világában, a legfelső fokra nyílt úgyis kilátás. Irénke csak azért tanult, hogy tudjon.
    De mért akart tudni? Ha nem volt vele semmi célja?
    Misi sokkal reálisabb gondolkozású volt, mint hogy munkát cél nélkül el tudjon képzelni. Irénkének pedig a világon semmi célja sem volt a tanulással. Az a kis vizsga az oly jelentéktelennek látszott, hogy arról alig volt érdemes beszélni. Kondor fiskális lánya úgyis átmegy a vizsgán, ha nem tud. Misit valósággal zavarta az Irénke szorgalma. Szinte kétségbe volt esve, hogy ezeken a drága, kedves órákon neki megfeszített fejjel kell résen állani és hallatlan biztosnak lenni a franciában.
    Milyen kellemetlen dolog. Itt van a nagyszerű lehetőség, hogy egy gyönyörű, vidám, bájos kislánnyal hetenként kétszer együvé van zárva és ezalatt neki a francia nyelvben kell tökéletesíteni magát. Nem nevetséges?
    Négy óra, tehát két hét alatt az egész első évi anyagot átvették. A mult évben is volt nevelője Irénnek, de csak az utolsó két hónapban. Igy nagyon gyorsan és felületesen tanulta be a nyelvtan elemeit. Most szinte elképesztő volt, hogy ezt az egész anyagot példátlan szorgalommal beverklizte. Úgy deklinálta a főneveket, melléknevekkel, úgy megtanulta a számneveket, a névmások meglehetős bonyolult rétegét, a határozókat és a névmásokat s ez az utóbbi nem tréfa, személyes névmás, birtokos névmás, ha egy birtok van, több birtok van, a mutató, visszamutató, kérdő és határozatlan névmások, hogy ezek között a legnagyobb könnyűséggel lehet eltévedni, mint egy labirintusban. S Irénke fáradhatatlan volt és folyton kérdéseket tett fel, amikre Misi csak úgy tudott válaszolni, hogy maga rögtönzött elméleteket, hogy hogy jöhettek létre a névmások? Néha annyira zavarba jött, hogy alig várta az óra végét, hogy hazasiessen és Géza bátyjától felvilágosítást kérjen.
    - Mért tanul maga ilyen szorgalmasan? - kérdezte a kislányt.
    Ez huncutul nevetett.
    - Csakugyan úgy érdekli a francia nyelv?
    - Á dehogy is - kacagott.
    - Akkor mért? Kell, hogy érdekelje.
    De a lányka nem akart vallani, csak pukkant belőle a kacagás és újra kérdezett.
    - Azt mondja meg nekem... ha az ember jól tudja ezeket a dolgokat, tudja, hogy gondolom? ha jól tudja a ragozásokat, akkor beszéd közben, mikor már franciául beszélünk, hogy válogatja össze a megfelelő névszóhoz az illető névhez tartozó mellékszavakat? Mindig végigmondom a ragozást?
    - Azt a gyakorlat adja meg.
    - De ha a gyakorlatban úgyis együtt tanulom meg a főnevet a melléknévvel, akkor minek ezt külön-külön betanulni?
    Erre nem tudott mit mondani, csak azt, hogy azért, mert ezt így kívánja az iskolai szabályzat.
    - Hátha kimegy egy lány Párizsba, teszem fel, varrónőnek: az is elébb megtanulja a ragozásokat?
    - Dehogy tanulja.
    - Akkor nem is tanulhat meg tökéletesen?
    - Megtanulhat, csak sokkal nehezebben.
    - Én azt hiszem, így nehezebb. Könnyebb lenne, ha mingyárt beszélne az ember...
    Persze most annak kellett volna következni, hogy Misi franciára fordítja a szót és gyakorlati példával mutatja meg, hogy az iskolai szabályzatnak igaza van. Ehhez azonban tudni kellett volna franciául. Ő azonban nem tudott, csak ragozásokat és szabályokat és külön megtanult szavakat. De ha fordítani kellett egy olyan szöveget franciára, amit még nem látott, bizony kétségbe volt esve és nem volt megnyugodva, hogy amit fordít, az a legtökéletesebb. Sietett azért az ilyen kérdéseknek véget vetni s új meg új példát vetett fel és az időt valósággal kihúzta, hogy egy-egy ragozást számtalan szóképen keresztül a végtelenségig gyakorolt.
    Rájött, hogy nyelvet tanítani egy jó tanulónak sokkal nehezebb, mint a rossz tanulónak. A jó tanuló azért jó tanuló, mert hamar tisztába jön az egyszerű titokkal. Oly csekély az eltérés a szabályellenes esetekben is, hogy egy szép napon száraz abrak lesz az iskolai metódus szerinti deklinálás és konjugálás.
    Most rácsodálkozott a kislányra, akinek különösen síma és ragyogó homlokán fény volt, mintha ezen a kedves kis területen az értelem fénye csillogna.
    Olyan soká s úgy elforrósodva nézett rá, hogy a lány elkezdett nevetni.
    - Mit néz?
    - Semmit - zavarodott meg Misi.
    - Rámnézett, tehát semmit sem néz?
    - Maga nagyon szép.
    - Ne mondja?
    - Mondom.
    - Maga ehhez nem ért!
    - Mért nem?
    - Maga nem tudja mi az: egy lány. Maga azt tudja, mi a homlok, mi a szem, mi az arc, mi a láb, mi a kéz, de nem tudja mi az, hogy lány.
    És oly vígan nevetett, hogy Misi elfelejtett mindent. Ez most jobban tetszett neki, mint a szabályos francia óra. Ez az, amire úgy vágyott: semmiségeket beszélni és átadni magát annak a forróságnak, amit mindig érzett, ha ezzel a lánnyal együtt maradt.
    - A lány: az egy varázslat.
    - Dehogy, a lány az valami magológép, aki mindent megtanul, amit ráparancsolnak.
    - H.
    - Mit nevet, butaságot mondtam?
    - Nem. Maga nem tud mást mondani, csak nagyszerűeket.
    - Csak úgy mondja.
    - Hogy?
    - Ahogy a fiúk beszélnek. Csak jár a szájuk. Csak azért mondanak szépet, hogy becsapják a lányokat.
    - Én azért beszélek? Mért akarnám én magát becsapni?
    - Nem mondom, maga nem fiú: maga tanít. Aki tanít, az nem fiú.
    Misiben forró gázok kezdtek támadni s érezte, hogy ezek előbb-utóbb szétvetik a fizetett tanító szerepét.
    - Én nem vagyok fiú?
    - Maga valami nagyszerűség. Az iskolában elnök, a lányszobában nevelő... Tanár úr...
    Misi csak nézte. Azt a sok apróságot, ami egy lánynál, egy ilyen kis ötletnek a kipattanását kíséri, nem lehet figyelemmel kísérni sem. Irénke olyan volt, mintha higanyból készült volna. Minden íze s porcikája izgalmas volt, az arcának minden legkisebb részecskéje külön csoda és gyönyörűség... és mennyi ragyogó nevetgélés. A teste is egészen valami más, mint a fiúké... puha gombolyagocska, amiről az ember azt hinné, hogy egy pillanat és ezer felé repül szét, mintha azt a fehér virágcsokrot megfujja az ember, amit a hűség lehetetlensége miatt hol férfihűségnek, hol női hűségnek neveznek: csak rá kell fújni s annyifelé repül, ahány szálacskája van...
    Milyen messze tűnt egy pillanat alatt a nehéz és keserves, csak neki keserves francia nyelvtan... Egy villanás és benne volt a szivárványban. Körös-körül rózsaszín felhők. Színek és csodák. S benne semmi más nem volt, csak valami nagy leborulás vágya. Oda szerette volna vetni magát a lány lába elé, az ölébe és lefektetni a fejét a köténykéjébe... és sírni...
    - Tudja mikor lesz a teaestély?
    Misi kijózanodott. Felébredt. Mintha hideg zuhanyt kapott volna, megremegett s felrázkódott.
    Nem felelt, csak nézett.
    Nagy szemekkel azt nézte, hogy a lányban semmi sincs az ő különös elvarázsoltságából. A kislány oly józan és egyszerű, mint egy nő, ahogy csak egy nő tud józan lenni és okos.
    - Látja, maga nem szólt nekem egy szót sem és én nem akartam a francia-leckét megállítani, mert tudom, hogy magának csak az az öröm, ha mindent megtanulok és jól tudom a Grammaire-t.
    Misi most megérezte, mért tanul a lány: a szíve elkezdett sebesen kalapálni és egyik forró hullám a másik után rohant keresztül rajta. Hát Irénke csak azért tanul, mert azt hiszi, neki csak ezzel tud örömet szerezni. Milyen tévedés...
    - Ha szólott volna, akkor én megmondtam volna magának mindent. De komolyan. Jövő héten szerdán lesz a Nőegylet gyűlése és utána teaestély az Ifjúsági Segélyegylet javára.
    Misi hallotta is, nem is, csak nézett szürke szemeivel a lány fekete ragyogó szemeibe.
    Irénke megsúgta:
    - Rossz néven vette Fussbaumné néni, hogy maga elrontotta az ő örömüket. Meg akarták az igazgató urat és különösen magát jutalmazni, hogy Nácit belevette a vezérlő bizottságba s a tanárok külön gyűlést tartottak emiatt.
    Misi erősen kijózanodott.
    - Én nem mentem el, engem elhivattak. Én nem tehettem azt, hogy nem megyek el, ha Kiss Pali azt mondja, hogy az édesapja meg az anyja arra kérnek, hogy délután menjek el hozzájuk.
    Lesütött szemmel beszélt, mint aki röstelli magát s nincs tisztában vele, mit fognak szólani ahhoz, amit csinált... Ellenben Irénke nagy szemekkel s erősen figyelt és gondolkozott.
    - Most nagyon nehéz, mert a kaszinóban ki akarják rúgni a zsidókat.
    - Mért? - nézett fel megdöbbenve Misi.
    - Hát szóváltás volt Vedres dr. és Palotay dr. között emiatt s Palotay azt mondta, hogy a gimnázium egy anarchista fészek. Ezen összejöttek és még meg is pofozták egymást.
    Misi belesápadt.
    - Mikor volt ez?
    - Ma délelőtt. Apa mondta, mikor ebédre hazajött.
    - Hát hol történt?
    - A járásbíróságon. Ott volt apa is valami ügyben és a járásbíró a legnagyobb antiszemita. Tudja, a lányai miatt.
    Misi gondolkodott. Nem ismerte Piskorán járásbírót, de egy lányát látta, az csodálatos szépség. Magas, fekete, gyönyörű, mint egy színésznő. Most is látja, ahogy végigment a főuccán és úgy lépett, látni lehetett, hogy elvárja, hogy az egész város megforduljon utána.
    Hogy a gimnázium egy anarchista fészek.
    - Most párbaj lesz a dologból.
    Misi meg volt rettenve.
    - Én igazságosnak tartottam, - mondta Irénkének oly őszintén, mintha saját magának tenne vallomást, - hogy a bizottságba belevegyünk egyet a... zsidók közül is... Nem is gondoltam, hogy a városban valaki ezt észreveszi... Mi köze van az ügyvéd uraknak a diákok dolgához?
    - Pedig ez megtörtént és Vedres doktor nagyon jó vívó, legalább harminc érme van, amit vívással nyert.
    Misi izzadt a rémülettől. Ha Vedres dr. megvágja vagy megöli a másikat, akkor abból roppant botrány lesz.
    Egyszerre végeszakadt az idillnek. Elmúlt a csöndes szoba édes varázsa. Az élet benyujtotta az öklét és szétdúlta a boldog csöndet.
    - Rettenetes - mondta.
    Irénkében semmi izgalmat nem látott. Ez a kislány heccnek tekintette a dolgot. Persze rá nem háramolhat belőle semmi baj.
    - Apát is majdnem megverték.
    - Mért?
    - Csillapítani akarta őket és mind a kettő rátámadt - nevetett a lány. - Tudja, apa azt mondta, hogy az az iskola dolga és az iskolán kívül nem is szabad tudomásul venni. De erre mind a két úr elkezdett kiabálni, hogy az iskola a vezető és az iskola tele van mindenféle disznósággal. Az október hatodikát is a zsidók csinálták, hogy a zsidók már nem férnek a bőrükbe.
    Most bejött a mama.
    Lusta lépteivel szó nélkül keresztülment a szobán, aztán megállott az óra előtt s tüntetően megnézte. Az idő valóban letelt. Misi felállott, szédült és elköszönt.
    Annyira zavart volt, hogy nem is tudta mit mond, csak elment.
    Az uccán rohanni kezdett, Jézus, mibe keveredett. Most aztán vége a Segélyegyesületnek.
    Mikor este a nagybátyjával találkozott, az igen komor volt.
    - Ki lesz a segéd? - kérdezte tőle a vacsora alatt.
    Az igazgató ránézett.
    - Szóval mindent tudsz. Szép kis históriát zúdítottál a nyakamba.
    Misi megfagyott. Tehát a bátyja is őt teszi felelőssé. Annyira elsápadt, hogy a bátyja megindult s vigasztalni kezdte.
    - Nem lesz semmi baj. Szerencsére rá lehetett beszélni Palotayt, hogy ne tiszteket hívjon meg segédeinek. Inokai a Takaréknál és Pardy dr. lesznek a segédek. A segédek azt akarják, hogy ne legyen belőle párbaj, mert senki sem akarja, hogy a városban nagy zendülés legyen. Jegyzőkönyvvel intézik el a dolgot... Remélem... Én legalább a kaszinóban ezt a tanácsot adtam. Kiss Gedeon is ezen az állásponton van. Kérdés, hogy lehet-e kapacitálni ezt a két fenevadat. Legrosszabb esetben pisztolypárbaj lenne a legenyhébb feltételekkel, hogy a formaságnak eleget tegyenek, mert az a vélemény is felvetődött, hogy az emberek nem fognak lecsillapodni, ha a párbajt elhagyják... Ez a mi társadalmunk még mindig a középkori szellemet őrzi. Itt vér nélkül nem akarnak élni.
    Misi sápadtan s összetörve ült s nem evett.
    - Elég szégyen, hogy ilyen semmiségből ez a Csapodi ilyen kázust csinált.
    Egy óra mulva megjelent náluk Józsiás, az örök fegyver- és hírhordó barát s ujságolta, hogy a segédek nem tudták jegyzőkönyvvel elintézni a dolgot s a párbaj harminc lépésről történik öt lépés előnnyel. De ahogy kibeszélték az összes részleteket, egy óra mulva jött Csordás, a fiatal rajztanár.
    Már az ajtóból úgy lépett elő, mint egy vészmadár és suttogva mondta, hogy Palotay kijelentette, hogy zsidónak nem ad elégtételt.
    Nagy konsternáció lett és az igazgató felállott s kijelentette, hogy be kell mennie a kaszinóba.
    Mindhárman elmentek s Misinek rettenetes éjszakája volt.
    Nem akart lefeküdni. Meg akarta várni az eredményt, de éjfél is elmúlt és a bátyja nem jött.
    Reggel úgy ébredt fel, hogy egy székben ül felöltözve és rettenetesen fázik. Nem vette észre, mikor jött meg a bátyja.
    Nem mert iskolába menni, míg nem beszél vele. De a bátyja elaludt s nyolckor neki menni kellett.
    Az osztályban nagy izgalom volt. Mikor őt meglátták, az úrifiúk szinte szemmelláthatóan elhúzódtak tőle, elfordították a szemüket.
    Úgy ült be a padba, mint egy bűnös. Senki sem ment hozzá. Szerencsére a tanár már belépett és semmi szó nem esett a dologról természetesen.
    Misi a tanár arcából akarta kiolvasni, mi történhetett, de Babarczy nagyon nyugodt volt. A legnagyobb nyugalommal adott elő Janus Pannoniusról, aki a legelső nagy magyar költő volt s nagyon epikureista, a kor szellemében... De egész Európa előtt ismertté tette a magyar nevet s amit a kor rovására lehet írni, azt meg kell bocsátani neki, amit az ő tehetsége jelent, azért hálásnak kell lennie az utókornak.
    - A korszellem - mondta magában Misi. - Mi a mai kor szelleme?... A párbaj?... vagy a zsidókérdés?... vagy az anarchista diákság?... Ha ő anarchista, akkor talán a párizsi diákok is csak ennyire anarchisták?... Ez csak egy szó, amivel megbélyegzik azokat, akik nem tetszenek a többieknek?
    Óra közben Kiss Pál hozzájött:
    - Hát kérlek alássan, csak azt akarom mondani, hogy...
    - Mi van a párbajjal?
    - Nincs párbaj - mondta szemét elfordítva Kiss Pali.
    Misi fellélegzett. Úgy hála Istennek, a bátyja nem hiába volt kint egész éjszaka, el tudta simítani a dolgot.
    - Párbaj nincs, jegyzőkönyvvel intézték el a dolgot. Vedres dr. bocsánatot kért s Palotay evvel beérte... Igen, azt akarom mondani, hogy vasárnap lesz nálunk az a kis összejövetel és azt hiszem, ha a jelek nem csalnak, ez az incidens jót tett a dolognak, mert kedves apám azt mondta az éjjel, hogy legalább harmincan kérték már eddig is, hogy őket is hijják meg.
    Misi nem tudta most, örüljön, avagy búsuljon. Mi lesz még ebből.
    Nehéz hét volt. Alig mert a szobából kibújni. Félt már, hogy minden mozdulata és minden legkisebb szava valami bajt okoz. A következő vasárnapra sem hívta össze a gyűlést. Még várni kell. Majd azután való héten. Akkor már meglesz mind a két teaestély s az eredményt látni fogják.
    A kisváros élete csendben folyt tovább. Az uccák üresek voltak, ellenben az őszi szél megjött és kegyetlenül dudált.
    Azt hitte, hogy őt is meghívják a Kiss Gedeonék estélyére, de nagy meglepetésére, erről szó sem esett. Csak a bátyja ment el, pedig ő gondosan kikefélte és nagyanyjával kivasaltatta a fekete ruháját. Vasárnap a doktoréknál, szerdán a zsidóknál.
    Hétfőn reggel megint nem tudott beszélni a nagybátyjával, az aludt, mert virradt, mikor hazajött.
    Az osztályban Kiss Pali volt a központ.
    Kiss Pali körül sziget támadt. Csak azok állottak mellette, akik beletartoztak ebbe a Társaságba. Langschein, Sarku, Pétery, Markos.
    Misi megdöbbenve értette meg, hogy az estélyen ott volt Pétery és Langschein is. Akkor ő mért nem? És táncoltak... Hát lányok is voltak?
    Egyszerre megint a társadalmi fájdalmat érezte meg s ez még égetőbb volt, mint az egyleti ügyek. A fiúk annyira bele voltak melegedve a heves emlékek megbeszélésébe, hogy észre sem vették, hogy ő közéjük állott.
    - Megcsókoltad? - s ezen rettenetesen tudtak kacagni.
    - Hol?
    - És állotta? Hagyta? Visszaadta?
    - A Gizike.
    Ilyen apró szavak pattogtak, mint a szikrák s mintha puskaporral lettek volna töltve, mint a rakéták, ropogtak és szikráztak.
    Misi fakón állott. Látta, hogy még Rátz is csak távolabbról les oda s figyel lélekzetvisszafojtva.
    A zsidó fiúk az osztályterem hátulsó sarkában, mint számkivetettek állottak s szintén hevesen vitatkoztak.
    A plebs pedig, mely sem ide, sem oda nem tartozott, szürkén és nyugtalanul mozgott szanaszét.
    Csak az öt fiú állott, mint egy külön sziget, amelyre nem tartozik, hogy háborog a tenger, a jelentéktelenek tömege s vígan csacsogott. Még azt sem lehetett volna mondani, hogy összebújt: nem, nagy elbizakodottságukban otthon érezték magukat. Úgysem közeledett hozzájuk senki. Virítottak a nagy életgazdagságukban.
    Jákób a helyén ült s úgy tett, mintha nem törődnék velük, de Misi, amint rápillantott, látta, hogy komor és sötét.
    Már elcsengettek, még Misihez senki sem szólott, annyira telítve voltak saját magukkal, hőstetteikkel, a csókokkal és táncokkal és az ivással és mindennel, amiben az éjjel részük volt.
    Már nyílt az ajtó, Babarczy lépett befelé, míg a kabátját felakasztotta, Kiss Pali megrántotta Misit:
    - Igaz, - mondta súgva - a pénz megvan. Majd óra közben odaadom.
    Helyre kellett ülni s Misi kóválygó lélekkel ült a helyére, az első padban az ablak melletti Babarczy Pimpihez.
    Vajjon mennyi a pénz?
    Ha olyan sokan voltak, - hallott valamit, hogy hatvanan is voltak - akkor bizonyosan sok pénz... Forintjával is 120 korona?... Vagy még több... talán azt akarták megmutatni, hogy a zsidók szerdán rá legyenek kényszerítve, hogy még többet adjanak...
    Megindult a fantáziája és hamarosan aranyhegyekről ábrándozott.
    Ez az egy azért mégis jóvá teszi valamennyire a dolgot, hogy őt nem hívták meg, nem tartották maguk közé valónak... Most megint ebbe a végletbe szédült és engedte, hogy a máját rágja a feldúltság és irígység... Utóvégre ő az elnök s az ő kezdeményezésére történt ez az összejövetel is. Nem lehet elválasztani tőle s mégis kihagyták. S még ennél is fájóbb volt, hogy most sem fogadták be maguk közé egyenrangúnak. Csak éppen eltűrték, hogy ő az elnök ott álljon s ezeknek a rossz tanulóknak a fecsegését meghallgathassa. Pétery is a rosszak közé tartozik, mert semmit sem csinál az egyetemességnek. Mit számított ezeknek a Segélyegylet?... Ezeknek csak a maguk mulatsága számított, a tánc, a csók, az ivás.
    Nagyon nehéz ez az élet. Most úgy érezte, mintha ő is zsidó volna... Mintha ő is ki lenne közösítve a vidámságnak ebből a forgatagából.
    Csak éppen annyi, hogy mégis elnök: ha az nem lenne, akkor egy pillanatra sem állhatott volna közéjük, ahogy eddig az efféle reggeli diskurálásoknál nem is állott oda soha.
    Hát mi ez? Azt megengedik, hogy az ember dolgozzék? Ők megvédik a maguk mulatságát? Azt még bemondja, hogy: megvan a pénz, de egy tisztviselőnek nem az a kötelessége, hogy amint meglátta, a legelső percben hozzásiessen és jelentést tegyen éppen erről?
    Ezek nem egyesületi tisztek, ezek úrifiúk, akik szórakoznak s a maguk szórakozását, a Gizike csókját tízszerte többnek tekintik, mint az egész iskolai egyesületet s az egész iskolai életet... Ezek már készülnek a kolozsvári jogászkodásra... Ha őneki mégis sikerül egyetemi hallgató lenni, akkor még rosszabb lesz a sorsa... Akkor neki rettenetesen sokat kell tanulnia, hogy tandíjmentességet tudjon kieszközölni... Könyvtárba fog járni, mikor Kiss Pali meg Pétery táncmulatságokra járnak, meg szalónokba, mulatni.
    A létra.
    Hiszen az ő szülei is csak azt csinálják, amit Balabás, a finánc. Milyen nehéz volt ez a nyolc esztendő, hogy egy-egy létrafokkal feljebb juthassanak a gyerekek... Itt van Géza bátyja, aki a parasztsorsból, - mert hiába volt pap, csak otthon maradt volna parasztnak, ha az ő apja meg nem szánja és be nem nyomja a kollégiumba... »Ereggy innen, tanulj.« S elkergette a mezőről és Géza attól kezdve a maga erejéből tartotta fenn magát. De Géza bácsi okosabban csinálta... Ő mindig szegény gyerekeket tanított, szegény buta gyerekeket, de Géza mindig csak nagyon gazdag családok fiai mellett volt nevelő. Azért tanulhatta meg, hogy hogy kell az urak között élni, mozogni... Nem akarja megvádolni, hiszen komoly ember maradt és munkás ember, de neki lealázónak tűnik fel, hogy Géza bátyja olyan jól tud a kaszinóban helyt állani, hogy még ezt a roppant forrongást is le tudta csillapítani... Tud együtt ordítani a farkasokkal és együtt énekelni a szirénekkel... Ezt ő megveti s nem akarja megtanulni!...
    Összeszorította fogait s oly komoran nézett maga elé, hogy Babarczy tanár többször ránézett s meg akarta tőle kérdezni, mi baja?
    Parasztgőg tört ki benne. Forró vágy volt a szívében, hogy eljöjjön az idő, mikor meg lesznek alázva az elbizakodottak... Mert annak be kell következni... Ez a Kiss Pali, ha az apja meghal, soha keresni nem tud, dolgozni képtelen: el fogja verni az apai örökséget... Ez egész biztos...
    Sajátságos gyűlölködés és káröröm volt benne: Kiss Palinak semmi más jövője nincs, csak ha gazdag feleséget kap... Akkor annak a vagyonából megélhet, különben semmi sem lesz belőle...
    Elhatározta, hogy többet nem megy utánuk. Arra nem vállalkozik, hogy rangon alólinak tekintsék...
    Óra közben csakugyan a helyén maradt s bár egyáltalán nem érdekelte semmi, a következő óra könyveit és a füzeteit nézegette, mintha nagyon bele lenne merülve ezekbe.
    És Kiss Pali nem jött hozzá. Egészen elfelejtette őt, csak tovább együtt rohantak és a folyosón folytatták a megbeszéléseket. Bizonyára olyan titkos dolgokat, amiket még a saját külön csoportjukban sem akartak megtárgyalni. Misi kiment a folyosóra egy percre s látta, hogy Kiss Pali és Langschein a lépcső alatt kiflit esznek és kettesben, nagy kacagások közt beszélnek, a fejüket csaknem összeütik. Csak erkölcstelenség lehet, amit oly boldogan rágcsálnak és őrölnek.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633649572
Webáruház készítés