Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Móricz Zsigmond: Bál_EPUB

Móricz Zsigmond: Bál_EPUB
540 Ft

Az egész regény Móricz Zsigmond újabb korszakának rendkívüli művészi erejét, maga módján való nagy bölcsességét és kiegyensúlyozottságát bizonyítja újra. Tehát (hogy még egyszer visszatérjek az önéletrajzi kérdésre) azt is, hogy a Nyilas Misik csak akkor igazán Nyilas Misik, amikor már megöregednek, amikor már Móricz Zsigmond a nevük.
Főképp a középső, második résztől kezdve éreztem, hogy remekmű a Bál. Ahogy a diák a társadalmi cselekvések küszöbén megállja az első próbát, ahogy kiszorítja segélyegyleti elnöki pozíciójából a szenteskedő tanár urat: az valami tökéletes. További érésének, az osztály és a kisváros szociografizálásának története szintén. Félelmes árnyak kísértenek a Misi agyában, és körötte a magyar életben, és Misi mégis győz: pénzt szerez társainak, önbizalmat, szellemi fegyvereket magának a jövőre. A hős ifjúban azonban nincs pátosz és hamisság: érzi, szégyelli a hiúságát, becsvágyait, minden szorongását, de épp ez adja meg szellemi arcának az igazság veretét.
Az ács fia a magyar nép megváltásáért akar dolgozni. Móricz Zsigmond könyve hatalmas művészi alkotás, és egyúttal hatalmas biztató az ifjúságnak, az Ácsok Minden fiainak, hogy mégis érdemes dolgozni ebben a gyalázatos életben a megváltó jövőért. (PIM)
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    A percek elmosódnak, egyik a másikba folyik észrevétlenül.
    Az ember észre sem veszi, hogy is van, csak ha megáll és visszagondol a tegnapra, mi volt. Misi vasárnap reggel a legnagyobb buzgalommal öltözött fel s mikor készen volt, leült az asztal mellé.
    Az imént borotválkozott s a tükörben azt a furcsa felfedezést tette, hogy amint a borotvával levéste az arcáról a vékony és ritka kis szőröket, a bőre oly síma és puha és ruganyos lett, mint valamikor kisfiú korában. Azt sem látta idáig, hogy már milyen erős a bajusza. Egész kis önálló szálacskák vannak az ajka felett. A világért sem szedte volna le, inkább csipegette a végét, nem lehet-e még összesodorni. De abbahagyta, mint hiúságot. Egyáltalán most újra nagy csalódás volt neki saját magát ilyen közelről megnézni. Nem szép... Neki erős szépségideálja volt, nem ilyennek szeretné magát látni... Ha nem akarna egy abszolút görög fejet, azzal a klasszikus görög orral, de legalább ne lenne ilyen semmiféle határozottságot nem mutató orra. Nagyon jelentéktelen... A szája meg nagyon vastag és nincs rajza... A szeme apró és szürke, néha kék, de inkább csak szürke, amilyen legtöbb van... és apró.
    Nem is tudja, honnan veszi ezt a nagy önbizalmat.
    Nézte az irodalomtörténetben a költők és nagy írók fejét, mindenik érdekes és kivételes. Jelentőségteljes. Sovány és szögletes arcélével még Petőfihez hasonlít legjobban. De Petőfinek keményfekete szemei vannak s láng csap ki belőlük.
    És ő ma egy olyan határozott cselekedetre van elkészülve, amihez egy fiatal Petőfi arcára s fellépésére lenne szükség. Az egész teste remegett s legjobban szeretett volna lefeküdni az ágyba és átaludni a mai délelőttöt.
    Különben mégis kell valaminek lenni benne. Minden szép rendben van. Jákób megemberelte magát és elkérte a tanár úrtól a jegyzőkönyveket s ő két egész este dolgozott rajta, míg megírta az összes tisztviselők számára a jelentéseket. Azok tegnap, szombaton már le is másolták, hogy a saját írásukból olvashassák fel. Csak Jákóbnak nem fogalmazta meg teljes szövegében az előadni valókat, csak összeállította neki az anyagot. Valósággal statisztikát csinált, amiben analizálta a multévi munkát, hogy ebből az Egyesület minden tagja megértse, hogy mit végzett az Egyesület s mi a minimum, amit a most kezdődő évben is el kell végezni.
    A saját beszéde is készen van. Nagy lendülettel fejtette ki az Egyesület céljait és fontosságát. Különösen arról beszélt, hogy »az Egyesület tagjai gimnáziumi tanulók. A gimnázium növendékeinek egy feladata van, az iskolai anyag elvégzése, mert ez képesít arra, hogy a jövőben megállják a helyüket, mikor ezeket a tudományos igazságokat az életben érvényesíteni kell. Nem szabad tehát, hogy a tanulóifjúság nagyon belemerüljön az iskolától távoleső feladatok végzésébe. (Ezt azért fejtegette, hogy az igazgató meg legyen elégedve.) Nem szabad azonban elfelejteni, hogy, amint fejlődik az ifjúi lélek, egyre jobban tudomást venni kénytelen arról, hogy a valóságos életben a felnőtteknek igen egyenlőtlen és igazságtalan vagyoni eloszlással kell megküzdeniök. Míg vannak szülők, akiknek semmi megerőltetésbe nem kerül fiaiknak neveltetése, mert őseikről rájukmaradt birtokuk jövedelméből, vagy magasfizetésű hivatali bevételeikből telik, addig a szülők nagy többsége csak a legnagyobb megerőltetéssel tudja gyermekét tudományos pályára előkészíteni. Az ifjúságba azért bele kell csöpögtetni azt a tudást, hogy ezen a téren a legigazságtalanabb eltolódások vannak. Az Egyesületnek nem lehet az a célja, hogy minden szülőt tehermentesítsen, utóvégre a szülőnek kell tudnia, mire vállalkozott, mikor fiát gimnáziumba adta s a szülőnek, mint felnőtt és pénzkereső embernek megvan a lehetősége, hogy a szülei szeretet hatása alatt megtízszerezze az erejét és előteremtsen minden eszközt, amellyel gyermekeinek az általa választott tanulást lehetővé tegye: - az Ifjúsági Segélyegyletnek az a célja, hogy az ifjúságot már ebben a zsendülő korban rászoktassa a humanitásra és az egymás megértésére.
    »A Segélyegylet vezetősége mindent el fog követni, hogy tagjait egyrészt rábírja, hogy az Egyesületnek juttatott vagy szerzett adományok segítségével egyenlő sorsban tartsa, - de másfelől arra is, hogy az osztálytársak egymást ne aszerint becsüljék, hogy egyiknek s másiknak milyen vagyoni viszonyok között élnek a szüleik, hanem aszerint, hogy tanulásban, magaviseletben, célkitűzésben és jellemben az egyéniségek milyen értékűeknek bizonyulnak.«
    Most, hogy elolvasta a dolgozatát, mosolygott. Fog prüszkölni Csapodi tanár úr, mert ez valami más, mint azt mondani, amit ő mondott a mult gyűlésen, hogy »a Jóisten kiszámíthatatlan bölcsességével úgy intézte, hogy mindig voltak s mindig lesznek szegények és gazdagok«.
    Nem is biztos, hogy ezt a Jóisten intézte így. Már Rousseau megmondta, hogy az ember a természet műhelyéből igazságos és tiszta lélekkel jött, csak az emberek rontották el a természet gyermekét. Azt még meg kell vizsgálni, hogy valóban hogy jöttek létre a vagyonok? Hogy a Jóisten ajándékozta-e meg telekkönyvi birtokkal a Pétery szüleit? Nem is érthető, hogy a Jóisten éppen a Pétery ősét, a birtokszerző őst hatszáz holddal kívánta volna jutalmazni s ugyanakkor ezer és ezer szegény földmívest arra ítélt volna, hogy soha semmi ivadékának ne legyen egy darab földje sem. Mért tenne ilyet a Jóisten? Sőt még azt is meg kell egyszer vizsgálni, hogy nincs-e igaza Jákóbnak, aki büchnerista és Láng Lajos egyetemi tanár által lefordított könyv alapján vitatja, hogy az istengondolat az teljesen emberi találmány...
    Ebben ő eddig mindig ellene volt Jákóbnak, mert inkább hitt az édesanyjának, mint Büchnernek.
    De erre most nincs idő.
    Nem is töltheti el az idejét, mert neki kivételesen korán kell jelen lenni az osztályban, a gyűlésen. Jóval hamarább, mint Csapodi tanár úr.
    Mosolygott magában s belenézett a tükörbe és meg volt lepetve, hogy a szemöldöke egészen szatírszerű, ahogy így alulról felfelé belepillantott. Érdekes, ő szerette a szatírt. Benczurnak volt egy rajza a szatírról s azt ő eltette a könyvei közé.
    Már Géza bátyja nem volt itthon. Nagyanyjától titokzatosan búcsúzott el s a nagyanya kikísérte egész a lépcsőig s köténye alatt tartotta a két kezét, míg utána nézett. Ő még visszafordult az udvaron az iskola hátsó sarkánál s befutott az épületbe.
    A fiúk már csaknem mindnyájan ott voltak és nagy éljenzéssel fogadták. Már megbeszélték, hogy Nyilas új módszerrel kezdi az elnöklést és általános izgalmat okozott, hogy öt fiúnak a kezében volt felolvasnivaló. Ilyet még nem láttak és nagy hevességgel tárgyalták, hogy ez valóban helyes és ennek így is kell lenni. S mit szól hozzá Csapodi tanár úr?
    Misi csak mosolygott s nem szólt.
    Megnézte az óráját. Három perc mulva tíz óra. Biztosra vette, hogy a tanár most pontos lesz, különben is a legpontosabb volt az összes tanárok közt. Persze, takarékpénztári ember.
    Felment a katedrára s megfogta a tanár számára ott elhelyezett karosszéket. Jézus, elfelejtkezett közönséges székről gondoskodni.
    Odaintette Véghet, a hatodikost:
    - Kérlek szépen, rohanj azonnal a pedellushoz és hozzál tőle egy széket. Közönséges faszéket. Nem karosat, arra vigyázz, hogy ne legyen karosszék.
    Végh nem értette, de mint hatodikos, kötelességének tartotta, hogy azonnal engedelmeskedjék és lóhalálában vágtatott.
    Ő pedig fogta a karosszéket és letette a fekete tábla elé.
    A nyolcadikban már nem volt olyan pódium, mint az alsóbb osztályokban, hogy a tanári szék magasságában legyen a felelő. Amint a karszéket letette a tábla elé, az úgy elsüllyedt a mélységben, mintha nem is lett volna.
    Jákób észrevette, hogy Misi valamiben manipulál s nagy szemeket meresztett, de nem szólt, csak nevetett. Misi ránézett és szintén nevetett. Most feltűnt neki, hogy Jákóbnak még sokkal csúnyább, rendetlenebb szájametszése van, mint neki. Az orra is olyan bizonytalan, össze-visszagörbült. Ezen külön nevetett magában, hogy ő ennél mégis arányosabb arcú.
    Különben a fiúk csak vitatkoztak, Péteryt állották körül és neki magyaráztak.
    Csak magyarázzatok, gondolta Misi, mingyárt nagyot fogtok nézni s ott állott a katedrán s el volt szánva, hogy ha Véghnél hamarabb jönne be Csapodi, akkor is végrehajtja tervét, amiről még önmagának sem akart nyilvánosan számotadni.
    De nem, Végh megérkezett s egy egyszerű széket hozott, éppen olyat, amit ő kívánt.
    A széket elhelyezte magának a katedrán s körülnézett. Minden rendben van.
    - Keresztes, - kiáltotta - kérlek szépen, a bizottsági tagok a hetedikben vannak?
    - Igen.
    - Akkor jó.
    Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, őt kimondhatatlan szívszorulás érte utól, de ott maradt a katedrán.
    Csapodi belépett s indult, hogy fellép a katedrára.
    De ő egész testében remegve a pódium széléig elébe lépett, csak egy lépés volt az egész s azt mondta:
    - Mélyen tisztelt Tanár úr, szeretettel üdvözöljük Tanár urat az Ifjúsági Segélyegylet gyűlésén és tisztelettel kérjük, méltóztassék a számára kikészített székben helyet foglalni.
    A fiúk állottak, nem voltak elkészülve semmire s a vérük megfagyott. Alig értették, most mi történik itt. S mikor látták, hogy mi, azt hitték, az egész gimnázium el fog süllyedni.
    Csapodi a cvikkerje mögött meghalványodott és a szeme sűrűn pislogott. Egy pillanatig várt, akkor elmosolyodott. De nagyon kényelmetlen mosoly volt ez.
    - Nagyon jól van, - mondta - nagyon helyes. Én tehát félig-meddig vendég vagyok az Ifjúsági Segélyegyletben... No nem baj, elfogadom a felajánlott helyet és most lássuk, hogy az ifjúság mit csinál?
    Le sem tette a kabátját, kalapját is kézben tartotta és elment a tanári katedra előtt az ablak felé és leült a székbe.
    Két fiú is ugrott, hogy elvegye a kalapját, botját, kabátot, de ő intett, hogy nem adja oda.
    - Pár percig tart az egész úgyis - mondta közönséges hangon.
    Erre Misi megállott a katedrán s elővette a belső zsebéből a megírott beszédet:
    - Mélyen tisztelt Tanár Elnök úr, mélyen tisztelt Segélyegyleti tisztikar - kezdte.
    A többit már olvasta.
    Nem mert a tanárra nézni, mert hallatlan zavarban volt, de csak addig, míg a saját hangját meg nem hallotta. Attól kezdve nyugodt volt és oly biztosan olvasta fel a beszédet, mintha régi gyakorlata lett volna benne. Nem félt attól, hogy külön hangsúlyozza az élesebb mondatokat, melyek az ifjúság világszemléletére vonatkoztak s már itt oda-oda is nézett Csapodira, aki nagy figyelemmel, szinte csodálkozva hallgatta.
    Mikor beszédét befejezte, az volt az érzése, hogy Csapodi válaszolni akar, ezért még mielőtt leült volna, saját magát sürgetve szólt:
    - Mielőtt bárki is hozzászólana, kérem a főtitkár urat, olvassa fel jelentését a mult iskolai év működéséről s aztán a többi tisztviselő urakat, hogy jelentéseiket mutassák be.
    Csapodi egyik ámulatból a másikba esett és nem szólalt meg, el volt képedve, várt.
    Erre Jákób megköszörülte a torkát és fel nem állva, - ezt Misi külön beléjük diktálta, hogy a jelentések felolvasásánál senki se álljon fel, mert ez nem iskolai lecke, itt ülve fognak beszélni, hogy bizalmasabb legyen. Ülve mindenki bátrabban mondhatja el a mondanivalóját. Jákób elég renitens volt, hogy ezt elfogadja s azért mégis látni lehetett rajta, hogy egy fél pillanatig fel akart állani s azért köszörülte a torkát, mert ezzel parírozta ki a mozdulatot.
    Misi nem volt megelégedve Jákóbbal. Egyetlen szót sem tett hozzá ahhoz az anyaghoz, amit ő átadott neki. Azt várta, hogy annak az alapján valamilyen elveket fog levonni. Legalább is iskolai bölcsességeket, de nem. Semmit sem olvasott, csak a száraz statisztikát. Az Egyesületnek ennyi meg ennyi tagja volt, ennyi gyűlést tartott. Ezen meg ezen a gyűlésen ilyen s olyan indítványok hangzottak el stb.
    - Kérem pénztáros urat, tegye meg jelentését.
    Ez már más volt, mert Keresztesnek ő írta meg a jelentését s ebben hasonló kijelentések és fejtegetések voltak, mint az elnöki beszédben, de persze máskép stilizálva. A Jákób előadás nem tartott tovább egy fél percnél, ez legalább öt percig tartott.
    - Kérem az ellenőr urat, tegye meg jelentését.
    Most újra gyönyörködhetett a saját írásában. Ezt is úgy olvasta fel Kiss Pali, mint ellenőr, hogy még a saját írását is alig tudta olvasni. Egy hosszabb frázisba úgy belebonyolódott, hogy kétszer is belekezdett, míg ki tudta sillabizálni. Még Csapodi is nevetett. De nem baj, megtanulhatták, hogy mi az Ellenőr feladata egy egyesület életében.
    Csapodi kedélyesen bele is szólt:
    - No Pali fiam, ezt elmondhatja, elmondhatná a takarékok egyesületében is, hátha fogna rajtuk. Mert tudvalevőleg az Ellenőr az, aki semmit sem csinál.
    Ezen mindenki nevetett s Misi örömében elpirult.
    - Kérem a könyvtáros urat, szíveskedjék jelentését felolvasni.
    A kis Végh, a hatodikos belefogott a Misi által oly szépen megfogalmazott könyvtári program felolvasásába, hogy a könyvtárnak mi a célja általában s mi egy ifjúsági segélyegyleti könyvtárnak... Szorosabban véve a mi könyvtárunknak arra kell törekedni, hogy minden igényt kielégítsen, hogy akinek nem telik és használt könyvből tanulni hajlandó, az föltétlenül megkaphassa a könyveit. S ez végtelenül fontos, mert az iskolai kiadások között a könyvbeszerzés a legsúlyosabb, különösen azért, mert az év elején összeesik a tandíjak befizetésével és a szülőket sujtó ruha és más egyéb beszerzés eszközlésével.
    Misi igyekezett úgy írni meg a jelentéseket, hogy el lehessen hinni, hogy az írta meg, aki felolvasta.
    - Kérem a jegyző urat, hogy olvassa fel a mult ülés jegyzőkönyvét.
    Csapodi megszólalt:
    - Nem akarok ebbe az autonóm testületi szellembe beleavatkozni, - mondta különös mosolyával, - de legyen szabad arra figyelmeztetni az elnökséget, hogy a rendes szokás az, hogy legelső dolog a mult ülés jegyzőkönyvének felolvasása... Csak a jövőre mondom, tanácsképpen.
    Misi meghajlott a tanár felé:
    - Nagyon szépen köszönjük a tanár úr tanácsát. A jövőben ahhoz fogjuk tartani magunkat. Következik a bizottsági tagok megválasztása. Kérem a főtitkár urat, olvassa fel a jelöltek listáját.
    Jákób összerezzent. Erre nem gondolt. Kapkodott a zsebeihez, nem volt nála a lista.
    Mindenki keresgélt a zsebében s Misi lángvörös lett. Nagyon bántotta ez a dolog. Jákóbnak nem lehet megbocsátani ezt a felületességet.
    Végre is Jákób kiáltott fel:
    - Ja, tényleg itt van.
    Erre nevettek.
    Csapodi beleszólt:
    - Úgy gondolom, a választás vezetése mégis csak az elnök joga és kötelessége. Bármilyen tiszteletreméltó is ez a liberális szellem, hogy minden tárgykörhöz az arra kijelölt tisztviselő csinált a saját fejéből... mondom, nyilván a saját iniciatívájából... (kis nevetés) jelentést... A bizottsági tagok névsorát szeretnénk az igen tisztelt Elnök úrtól kapni, mert voltaképpen ő a felelős a kijelölésekért.
    Jákób szó nélkül kivitte a papírlapot az elnöki katedra elé s átadta és kissé komikusan meghajolva Misi előtt, visszament a helyére s nagyon gyorsan leült. Hamarább ült le, mint a padot elérte volna s tornászmozdulattal dobta be magát a helyére, amin váratlanul mindenki felnevetett, csak Csapodi nem, mert nem nézett oda, Misit figyelve.
    - Mi az? Mi az? - kérdezte.
    - Semmi - mondta Pétery.
    Erre Misi felolvasta a névsort. A tanár minden névre bólintott. Minden osztályból a legjobb két tanuló volt benevezve és pedig úgy, hogy mindenütt a leggazdagabb jó tanulók.
    Minden név után hangzott egy-egy éljen. Mikor a nyolcadik osztály két tagját olvasta: Pétery István és Fussbaum Ignác - Csapodi felszisszent.
    Erre a fiúk megállottak és az utolsót, Fussbaumot nem éljenezték. Pétery már megkapta, pláne mint jelenlevő, a háromszoros éljent.
    - Kérem, igen tisztelt uraim s barátaim, - mondta a tanár - igazán semmi szándékom nincs, hogy beleavatkozzak a választásba. Én Fussbaum Nácit ismerem s tudom, hogy kitűnő tanuló s különben is nagyon derék fiú... Meg kell azonban jegyeznem, hogy ebben az intézetben tudtommal sem az Önképzőkörben, sem az Ifjúsági Segélyegyletben eddig még izraelita vallású ifjú tisztséget, illetve a vezetőségben szerepet még nem kapott. Távol van tőlem, hogy felekezeti térre vigyem a dolgot, csak óva figyelmeztetem önöket, hiszen utóvégre, ha ledegradáltattam is a fekete tábla elé (mosoly), azért az Igazgatóság rendeletéből, mint tanár-elnök kénytelen vagyok azokban a pontokban, ahol szükségét látom, intő szavamat felemelni.
    Misi felállott:
    - Bocsánatot kérünk a mélyen tisztelt tanár-elnök úrtól, hogy engedje meg ennek a jelölésnek a megmagyarázását. Hosszú tanácskozás eredménye volt, hogy kit hozzunk be a bizottságba s arra a megállapodásra jutottunk, hogy ha a kvalitásokat figyelembe vesszük, ki mennyiben tud segítségére lenni az Ifjúsági Segélyegyletnek a legnehezebb munkában, ami ránk vár a - a pénzszerzésben, - (Általános nevetés.) akkor... Fussbaum Ignác barátunknak okosságát és tevékenységét nem tudjuk pótolni.
    Mindenki kacagott. Csapodi is.
    - Kérem, - mondta - felőlem akár buddhista is lehet. Csak nem szeretném, hogy ebből a városban valami szóbeszéd legyen... Hát maradjon na. Úgyis az Ifjúsági Elnök úr a felelős azért, ami itt történik, vagy a jövőben történni fog, én csak elhárítom magamról a felelősséget.
    - Tehát a tanár úr, mint tanár-elnök beleegyezik a tisztikar jelölésébe általában - mondta Misi.
    A tanár nevetve s kézzel-lábbal integetett, hogy bánja is ő.
    - Annál inkább, - folytatta Misi - mert a bizottsági tag urak már bent is vannak az intézetben és a megválasztás esetén azonnal megjelenhetnek a gyűlésen.
    - Ez megint nóvum - mondta elképedve Csapodi. - Mi lett volna, ha a listát visszadobjuk?
    - Kérem tanár-elnök úr, mi az osztályokban szavazást rendeztünk s a listára azoknak a neve került, akiket az egyes osztályok kijelöltek.
    Csapodinak erre ismét felakadt a szeme. Eddig ő úgy csinálta, hogy mint vallástanár a két kedvencét kijelölte s azok lettek a bizottsági tagok.
    Mielőtt azonban felállhatott volna, Misi még megszólalt:
    - Mielőtt az új bizottsági tagokat behívjuk, szeretnénk a tekintetes Tanár-elnök úrnak egy alapszabálymódosítási tervet bejelenteni. Keresztes pénztárnok urat kérem, terjessze elő.
    Keresztes Péter felállott:
    - Mélyen tisztelt Tanár-elnök úr, mélyen tisztelt Ifjúsági elnök úr, mélyen tisztelt Ifjúsági Segélyegylet! (Mennyit dolgozott vele Misi, míg megértette vele, hogy ezt így kell betanulnia.) Mivel az Ifjúsági Segélyegyletnek, ha eredményes működést akar végezni, kevés a tisztikar és az osztályonként két bizottsági tag. Ezért az Egyesületnek az a kérése van a tekintetes Igazgatósághoz s kérjük Tanár-elnök urat, hogy ezt a kérésünket tolmácsolni méltóztassék, hogy ha az ügy érdekében nagyobb munkáscsapatokra lenne szükség, így például segélyegyleti gyüjtés, bálbizottság, kulturális tanácskozások stb. céljára - engedtessék meg, hogy a tisztikar, illetve a bizottságok kiegészíthessék magukat albizottságokkal s ezekbe az albizottságokba szabad legyen az egyes felső osztályokból másokat is beválasztani a rendes bizottsági tagokon kívül.
    Csapodi nagy figyelemmel hallgatott:
    - Tudomásul veszem és felsőbb helyre be fogom terjeszteni, bár nem értem, miféle nagyszabású terveket rejteget a fiókjában az Ifjúsági Segélyegylet nagyérdemű elnöksége. Majd meglátjuk, hány zsákkal telik. Én bizonyosan nem leszek semmi jónak elrontója.
    Misi meg volt elégedve. Csapodi egész jól viseli magát, sokkal jobban, mint várta.
    - Kiküldöm Kiss Pál ellenőr urat és Keresztes Péter pénztárnok urat, a megválasztott bizottsági tagok behívására.
    - Hohó, hohó - nevetett Csapodi. - Hol a megválasztás? Még nem hallottuk az elnöki deklarációt, hogy a választás megtörtént.
    Mindenki nevetett s Misi belátta, hogy még nem ura a formaságoknak.
    - Bocsánat, - dadogta - ezennel a névsorban felolvasottakat, névszerint - s felolvasta a neveket - egyhangúlag megválasztott bizottsági tagoknak jelentem ki.
    - Na, így valahogy - nevetgélt Csapodi.
    Mikor a két fiú elment behívni a többit, a tanár nem mozdulva a székéről közvetlen hangon mondta:
    - Úgy látom, az elnök úr csak egyetlen pontra készült el alaposan: a székfoglalásra. Kívánom, hogy öröme legyen benne... Arra azonban, amit a székfoglalóban mondott, lesz még egy-két megjegyzésem. Nekem legalább nagyon radikális volt a beszéde. Szépen volt megfogalmazva, de azt hiszem, ha az életben súlyt akar adni mindannak, amit mondott, eleven szenet fog gyüjteni a saját fejére. Egy kérdés van, amit nem szabad bolygatni semmiféle egyesületben, de legkevésbé a Segélyegyletben, a gazdagság és szegénység kérdése... Ez olyan probléma, ami felette áll a véges emberi észnek, mint az Istenség többi nagy problémája. Amint nem tudjuk a teremtés titkát máskép megmagyarázni, minthogy Isten a maga véghetetlen bölcsességében, jóságában és szeretetében létre hívta e világon az élőlényeket, úgy nem tudjuk azt sem elintézni, hogy egyik állat arra van teremtve, hogy a másikat megegye, s azt sem, hogy mért vannak gazdagok és mért vannak szegények. Ebbe bele kell nyugodnunk.
    Már jöttek a fiúk s abbahagyta.
    - Ezt majd az élet kinek-kinek megtanítja - végezte kis beszédét a tanár s kegyesen lehajtotta a fejét.
    Misi felállott s a következő beszédet mondta:
    - Kedves barátaim, üdvözlöm az Ifjúsági Segélyegylet új bizottsági tagjait, akiket az alapszabályok értelmében a jelenlevő tisztikar a saját kiegészítésére az osztályokban végrehajtott jelölőszavazás tekintetbevételével egyhangúan megválasztott... Megragadom az alkalmat, hogy néhány szóval figyelmeztessem a most már teljes létszámban jelenlevő Egyesületi vezetőséget arra, hogy az Ifjúsági Segélyegyletnek az a célja, hogy igyekezzék enyhíteni azt a végtelen igazságtalanságot, melyet a társadalom berendezkedése miatt kell az embereknek elszenvedni. Rousseau arra tanított bennünket, több mint száz év előtt írott munkáiban, hogy a Természet műhelyéből az ember tisztán, szabadon és egyenlőségben jött ki. De a sok évezred társadalmi fejlődése ezt a szép egyenlőséget megbontotta. Némelyeket a hatalom csúcsára emelt, másokat a mérhetetlen nyomorba taszított... Én azt hiszem, nem szabad Istent vádolnunk ennek a társadalmi fonákságnak a létrejöttében. Isten ránkbízta az életet, mikor szabad akaratot adott nekünk s mi használjuk fel ezt a szabad akaratot arra, hogy amennyiben gyenge erőinkkel lehet, enyhítsük ezt a roppant nagy eltérést az anyagi javak eloszlásában. Nem gondolok másra, csak arra, hogy meg kell indítani a szíveket, hogy akinek van, juttasson annak, akinek nincs. Azt hiszem, az adakozás a legszebb erény, de kézből kézbe adományt adni megalázó. Kell tehát egy Segélyegyesület, amely a maga pénztárába gyüjti az adományokat, hogy igazságosan és méltányosan juttassa el a rászorulók kezébe... Az a kötelességünk, hogy gyüjtsünk s az a másik kötelességünk, hogy adjunk. Arra kérlek benneteket, hogy ebben a szellemben foglalkozzatok a kérdéssel. Isten áldja meg az Ifjúsági Segélyegylet munkáját.
    - Ámen - mondta Csapodi s felállott és szó nélkül elment.
    Mikor kilépett az ajtón, a tisztikar tagjai felugrottak s elkezdtek ordítani, mint az eszeveszettek. Az új fiúk csak bámultak, mert ők nem tudták, mi történt.
    - Hát ez remek, - kiáltotta Pétery - ezt kifüstölted. Hij de jó vót... Úgy lekonyult az orra, mint a kanpujkáé. Nyilas levágta, mint egy tulkot. Úgy kidobta az elnöki székből, hogy csak úgy repült.
    Misi megijedt, hogy ebből sokkal nagyobb lárma lesz, mint szeretné. Már ismerte a nagybátyja gondolatait s nem volt benne biztos, hogy bele fog-e egyezni, hogy így csinálta.
    Óriási zsivajgás lett s Misi ott állott a pódium szélén, egyedül magasodott ki a csoportból és nem tudott szóhoz jutni, nem is volt mondanivalója. Mindenki kacagott s az egészből nem értettek semmit, csak azt, hogy a vallástanár kiesett az elnökségből.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633649565
Webáruház készítés