Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Móricz Zsigmond: A szerelmes levél_EPUB

Móricz Zsigmond: A szerelmes levél_EPUB
540 Ft

Egy induló házasság gyümölcse érkezőben van: Aranka háromhónapos terhes, s ifjú férjével utazik. Ám a férj érdeklődése - ahogy nő gyermeke az asszony hasában - egyre csökken ifjú felesége iránt, mígnem egyszer Aranka elkap egy levélkét. S ettől az asszony vívódását meggyőző erővel írja le Móricz Zsigmond a végkifejletig...

  • Részlet az e-könyvből:

     

    A nagy ház tömve volt emberekkel. Mintha szét lettek volna válogatva. Aranka egyszerre ráeszmélt, mennyire magára maradt. A lányok közt volt, a kerti szobában, itt voltak a barátnői: Sárika, Julcsa, Erzsike, mind, mind, mint ezelőtt három-négy hónappal, mikor még ő is lány volt köztük itt.
    S mégis annyira magában volt, annyira elhagyatott; valamennyien becézték, annyi figyelemmel, irigységgel, örömmel vették körül, de hogy ünnepelték, s mégis teljesen magános árva volt.
    Samut leszakították róla, mint ahogy levették a bundát, elszedték a fejkötőt, a kendőket, a kesztyűket, úgy vitték el tőle az urát.
    Látta, hogy ez a világ rendje. Hiszen hamar felfogta, hamar beletalálta magát, nem is volt neki szokatlan, s mégis olyan megfoghatatlan, oly érthetetlen volt:
    Miért nincs itten, vele, Samu?
    Ezt sose hitte volna. Már egy órája, már kettő, és nincs itt Samu. Ott van a másik, a harmadik, a tizedik szobában. Ott van az urak közt, s politizál vagy iszik vagy kártyázik, vagy isten tudja, hol s mit csinál, nincs itt. Arankának folyton az ajtón a szeme, s egyre azt lesi, mikor toppan már be.
    A lányok körülte hamar eluralkodtak az ő szótlanságán, s ő volt az egyetlen téma. Folyton róla, az ő kis dolgairól beszéltek. S neki ki kellett vallogatnia a kis, emeleti lakást, a városi kis fészket, s olyan büszke volt a két kicsi szobára, oly naiv volt, olyan ártatlan: elmondta. Nem gondolt rá, mit gondolnak ezek; ő meg volt elégedve az élettel, boldogsága volt minden tartalma, s olyan idegenül hallgatta a lányok sikongó nevetéseit. A lányokat csiklandozta minden szó, amit régi barátnőjük elárult; csak épp annyi ideje nem látták, amennyi idő így falun akármikor el szokott telni két találkozás közt. S ez már asszony, ez már egészen távoli s idegen világnak részese. Úgy fel-felfakadó pillantással nézték körül, hol? miben? mitől változott el? mi az, hogy asszony? hol ennek a szónak a titka? nem olyan lány, mint három hónappal ezelőtt...
    - Ír még Samu szerelmes levelet? - támadták meg végül.
    Aranka fülig elvörösödött.
    - Törődöm is én az ő firkáival - mondta.
    Ez imponált, de persze nem hittek az őszinteségében.
    Mindjárt akadt is, aki megerősítette, amit a lányok jól tudtak, hogy Samu még most is levelez régi ideáljaival. Egy kis szőke lány a múlt héten Nyírbagolyban látta a Samu levelét!
    Aranka ezen nagyon eltűnődött. Nevetett ugyan, és adta a bankot, de igazán gyanús lett neki egy és más tünet, ami most visszaidéződött az emlékébe.
    - Nahát, Aranka - kiabáltak a lányok -, hogy tudod ezt tűrni!
    - Miért, - vonogatta a vállát, kissé tüntető nyugalommal Aranka -, hadd szórakozzon szegény.
    - Szegény? - s a lányok kacagtak.
    Az Aranka nyugalma azonban hasonlított a csalithoz, amelybe kígyó siklott be. Már be volt lopva a gyanú ártatlan lelke fodraiba, s most ott emelgette sziszegő fejét.
    - Felőlem mulathat, én nem rontom senki mulatságát.
    - Csodállak!
    A lányok nevettek. Megzavarta őket a fiatalasszony nyugalma s fölénye. Nem tudták hirtelen, igazat adjanak-e neki, vagy ne. Nem tudták, milyen álláspont állana most jobban a hajuk színéhez.
    - És te látod azokat a leveleket? Meg is mutatja neked? - kíváncsiskodtak. Volt, aki azt sikította bele:
    - Együtt írják!
    A kacagás egyre idegesebb lett. Aranka még duzmadtabban nézett s affektált, biggyedten csak abba a kis szóba kapaszkodott, amit legelőször bökött ki, hogy: - Sokat törődöm vele.
    - Igazán? szavadra? ki se kutatod a zsebeit?... Este... mikor lefekszik, vagy reggel, mire felkelne...
    Arankának lecsukódott a szempillája, s az otthoni édes, kibeszélhetetlenül édes lefekvésekre s a késő, bágyadt ébredésekre gondolt, s beleborzongott kis lelke. Hogy ő még akkor a zsebeket kutassa? ó, istenem, milyen képtelenség! Csak a szemével intett, hogy soha.
    - Nahát, te valóságos hősnő vagy - fejezték be a vitát.
    Úgy nevettek, majd széthullottak. Aranka csak tűrte régi barátnőit. Mennyire nem illik ez az ő asszonyi méltóságához. Milyen éretlen, szeles lányok maradtak ezek. Mennyire elszakadt ő a világtól, ettől az ideges, lánykacajos világocskától. Alig várja, hogy kiszabaduljon közülük, hogy az asszonyok közé ülhessen, akik olyan szépek, komolyak, kedvesek, méltóságosak, és olyan fontos dolgokról beszélnek: drágaságról, beszerzésről, ruhavarrásról, ételreceptekről, annyit lehet tanulni közöttük... Ah, ezek a lányok a fitri-futri eszükkel...
    Már unalmas volt, hogy még mindig csak ezt faggatják belőle, hogy:
    - Igazán egy levelét se olvastad? Nem akartad? előtted volt, és nem olvastad el? hosszú levelek? igaz, rossz az írása, rossz olvasni, de mégis a máshoz írt leveleket? hát ez nagyon furcsa...
    Arankát egyre jobban nyugtalanította az íróasztal bal oldali fiókja, ahol egyszer olyan női írásokat látott, s a Samu nagy sárga bőrtárcája, amelyben valami furcsa papírok szoktak lappangani!... De hát ő a jóllakott ember unalmával tolta el ezeket a kis históriákat... Hát hogy lehet az: olyan gazdag ebéd után még kocsmába járni rossz kosztra...
    S akkor Samu, a legnagyobb kacagások pillanatában, csak bedugta nagy orrát a lányok közé.
    Aranka egy pillanat alatt látta, milyen fiatal fickó ez a Samu, milyen kis szőke bajuszkája van, s hogy csillog a szeme! Biztos már bort ivott... S nem is őt látja meg először, s nem marad rajta a pillantása örökre. Ez szétnéz, szétnevet, ez minden lányt megérez, aki körülötte van. Most már bizonyos volt benne, hogy ír, csakugyan ír... És a lányok, hogy rápillantanak, hogy megnézi mind; mind egyszerre kacérkodik vele... Persze, ha ez olyan levelező Samu; egyszerre mind flörtölni kezd vele.
    - Fiacskám - mondta Samu, s a szeme tüntetően mondta: lássátok, én a feleségemhez jöttem, nekem feleségem van, kis feleségem, s Aranka az én kis feleségem, nem ti, s meg is fogta a feleségecskéje állát, mint egy kis babáét, minden respektus nélkül; Aranka elpirosodott tőle... -, nem látta, fiacskám, a cigarettatárcámat?...
    Aranka lángpiros lett, érezte a tisztelet híját, s az ő pirossága átterjedt a Samu arcára, s látta, hogy Samu röstelli, hogy pirul, szinte bosszús érte, s a lányok nevetnek, kinevetik őket.
    - Sokat törődöm a maga tárcájával - mondta Aranka, s a szemét elfordította Samuról.
    A fiatal férjecske kinyitotta a száját, s körülnézett, mintha segítségül hívná a többieket, hogy ez nem szép, ezt ő nem érdemelte, nem érti, ez meglepetés, ez sértés, ez neki fáj, s nem tűri az ilyet.
    - Azért ne fordítsa el a fejét - mondta hangosan, s el is hárított magáról minden felelősséget a kettős pirulásért: - Nem kell úgy szégyellni magát!...
    Aranka érezte, hogy most megütötte a szívét. Samu őt támadja meg itt, mindenki előtt, a lányok kuncogva nevettek, Samu még csíptetett is nekik a szemével, s kiszolgáltatta Arankát. De azért érzett rajta, hogy az a baja, nincs hozzászokva, hogy kell bánni az asszonykájával idegenek előtt. Valahogy úgy csinálta, mint mikor otthon mórikáltak kettecskén a világító kályha előtt...
    - Tudja, hogy nem szeretem azt, ha elfordítja a fejét - ismételte Samu, s azt hitte, ezzel már helyreállította a békét.
    De Aranka idegesen emelte el arcát a csipkedő csúf keze elől:
    - Hagyjon békén, kérem...
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633985144
Webáruház készítés