Új jelszó kérése
Termék részletek


Mikes Lajos Rejtélyes foglyok a Szaharában MOBI e-könyv

Mikes Lajos Rejtélyes foglyok a Szaharában MOBI e-könyv
790 Ft

TARTALOM

1. fejezet. A tenger hatalmában
2. fejezet. Egy mór városban
3. fejezet. Afrikai vásár
4. fejezet. Riasztó hírek
5. fejezet. A sivatagba hurcolták a fiúkat
6. fejezet. Váratlan találkozás
7. fejezet. A menekülés terve
8. fejezet. Váratlan veszedelem
9. fejezet. A halál lehelete
10. fejezet. Halálos veszedelem

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Mikor újra megindultak, most már valamivel gyorsabban haladva, mint az előbb, a fiúk először kezdték ünnepélyes komolysággal érezni, hogy mit is jelent „a nagy sivatag", az a mérhetetlen pusztaság, amelyen Európa összes hadseregei mászkáló hangyáknak látszanánk; hogy mit jelent a légkör csodálatos tisztasága, amelyben az előttünk levő pálmafa mintha kilométerekre volna tőlünk; a remegő csend, amely lidércnyomás gyanánt nehezedik rá az emberre; és az egyedüliség nyomasztó érzése, amelynél fogva, bárha embertömegek közepén, úgy érzi az ember, mintha oly szörnyű egyedül lenne, mint a csupasz szírt a tenger közepén.
    És ezt a komor egyedüliséget ezerszer érezhetőbbé tette az a tudat, hogy itt van közel az eleven, nyüzsgő világ, amelyet csaknem látni is lehetett a halál e nagy királyságának a széléről. Amott, túl az északi hegységek csupasz kőszirtjein, amelyeket tisztán leheteti látni, vasutak és gőzhajók voltak, újságok és távírópóznák, szállók és hajózási irodák, szóval a modern civilizáció minden fölszerelése. Itt, ahol álltak, éjjel az oroszlán zsákmányolt, nappal a rabló; meggyilkolt emberek csontjai fehérlettek a forró homokban, ahonnan a hiéna kiásta testüket. Az ember jelenlétének egyetlen jele a hatalmas pusztaságban az a pár teveszőrös sátor volt, amelyek mellett elhaladtak s amelyek alól sötét, csontos, állati arcú pusztai rablók néztek ki rájuk dühösen, akik ma is szakasztott olyanok, mint voltak kétezer esztendővel ezelőtt, amikor Hannibal szeme láttára harcoltak.
    Valóban, bárminő változásokon mentek is keresztül a sivatag szélén élő nemzetek, maga a nagy sivatag maradt a régi változatlanságban. Amilyen volt, mikor az őskori óceán vizei először felszáradtak róla, olyan maradt mindmáig, olyan volt tegnap és olyan lesz mindörökre.
    A kelő nap egyre komolyabban kezdte éreztetni hevét. A forró homok izzó rézszínűvé lett, mintha tűzbe borult volna a föld és az ég egyaránt köröskörül. A lovak lassacskán lassították a lépteiket, még a fáradhatatlan tevék is lassabban mozogtak, a vademberek szótlanul baktattak tovább, a távoli pálmafák nagy lobogó levelei súlyosan lógtak lefelé a forró, élettelen levegőben, a legkisebb szellőcske sem rezzentette meg őket.
    Még a pusztai keselyű is, amely ott lógott fejük felett, mint egy felhődarab, távol a ragyogó, égő, kegyetlen égen, szétterpesztett szárnyain csüggött mozdulatlanul, mintha képtelen lett volna zsákmány után nézni. És messze, messze, ameddig csak ellátott a szem, az örök pusztaság végtelen síkja belevegyült a szemhatáron a rezgő forróságba és nem látszott egyéb sehol, csak a homoksivatag mérhetetlensége, kopár, köves mezők és száraz, poros üregek, amelyekből kifehérlettek kísértetiesen a lovak és tevék és itt-ott az emberek csontjai is.
    Egyszerre csak, a perzselő forróság közepében, jobb felől, kecses pálmasor legyezős lombjait vették észre, mintha őrszemek álltak volna egy tiszta, csillogó tó partján.
    Oly tökéletes volt a csalódás, hogy a tapasztalatlan fiuk nem győztek álmélkodni. De a tapasztalt utazó az első pillanatra ráismert volna a sivatag délibábjára, amely oly gyakran megtréfálja e szörnyű pusztaságban a fáradt vándor szemeit a reménység csalóka képeivel, csak azért, hogy még fájdalmasabbá tegye kétségbeesését.
    A babonás vadak, akik gonosz szellemek művének tartják ezt a különös tüneményt, nagyon jól ismerték a délibábot és azonnal elkezdték mormolni a Korán jól ismert szövegét, amelyet bűvös fegyvernek tartottak a gonosz varázslat ellen:
    „A hitetlenek munkája olyan, mint a sivatag délibábja, amelyet a szomjúhozó víznek tart, amíg oda nem ér és azt nem látja, hogy hiú semmiség csak.“
    Valóban, amint közelebb vonultak, a szépséges fák kezdtek elszáradni és körvonalaik elmosódottan, mintha üvegen keresztül látszanának, összeolvadtak a tó körvonalaival és az egész festmény eltűnt, mint az álom; és helyét megint az égő kopár homok foglalta el.
    - Ez bizonyosan a délibáb volt, - mondta Harry. - Emlékszel rá, Dick, mennyit olvastunk róla a hires Afrika-utazók könyvében a múlt télen?
    - Most tulajdon szemünkkel láttuk legalább és mondhatom, csodálatos látvány volt.
    De csakhamar nem értek rá a délibábon tűnődni, mert amint egyre melegebb lett, arcuk égni kezdett, szemük káprázott, csak nehezen tudtak lélegzeni és a halántékuk egyre rémesebben kopogott.
    Harry, akinek eszébe jutott, mit olvasott a napszúrásról, levetette a kabátját és a fejére borította, mintha kámzsa lett volna. Dick is ugyanazt tette. De bárha ez enyhített is egy kicsit az állapoton, mégis nagyon örültek, mikor déltájban az egész csapat megállt egy elhagyott kút mellett, amely körül néhány fának kellemes árnyéka enyhítette a perzselő hőséget.
    A tuaregek itt megpihentek és gyorsan megebédeltek. A foglyok is megkapták a maguk részét, úgy mint az este. Egy órai pihenés után megint útnak indullak.
    És aztán órák hosszat ugyanaz a vakító fényesség, ugyanaz a forró, szúrós homok, ugyanaz a perzselő hőség, ugyanaz a rémes csendesség, ugyanaz a komor, élettelen, örök sivatag. A délután estére fordult és a végtelennek tetsző utazás még egyre tartott. A nap lehanyatlott és az éjszaka gyorsan leereszkedő árnyai alatt a hatalmas pusztaság még óriásibbnak és még vigasztalanabbnak tűnt fel.
    Lassan erőt vett mind a két fiún az a különös lidércnyomás, amely akkor nehezedik rá az emberre, ha rosszat álmodik. Oly érzés ez, mintha örvénylő gyorsasággal repülne tovább az ember, órák, sőt napok hosszat, anélkül, hogy csak egy lábnyival is előbbre jutna a helyéről.
    Majd felkelt a hold, vad, kísérteties fénybe borítva a nagy pusztaságot és a fiuk lassan félkábultságba merültek, ami nem volt sem alvás, sem szunnyadás, sem ébrenlét, hanem mind a háromnak a keveréke.
    Majd hirtelen fénysugarak bukkantak fel körülöttük a sötétségből. Hangos kiáltozás hallatszott, fegyverzörgés, valami láthatatlan őrszemnek a rekedt kiáltása:
    - Mashallah! (Dicsőség az Istennek!)
    És a fárasztó utazás véget ért.
    Hőseink oly álmosak voltak, mikor a táborhoz érkeztek, hogy az éjszaka semmit sem láttak belőle. Ennélfogva mikor felébredtek, természetesen az volt az első dolguk, hogy kibotorkáltak lakásukból (egy kis sátorból, amelyben úgy látszik rajtuk kívül senki más nem volt) és körülnéztek, hogy miféle helyre jutottak.
    És bizonyos, hogy ezt a helyet érdemes volt megbámulni. Egy szelíd lejtőnek az egész felső részét látták maguk körül, amely sűrűn tele volt datolyapálmával és más tropikus fákkal, s amelyet erős és nagy palánk kerített körül, amelyen belül egész csomó sátor volt meg egy csomó olyan furcsa kis gurli, karókból és száraz fűből való kunyhó, amelyet láthatunk Észak-Afrikában mindenütt, Tripolisztól Marokkóig, s amelynek elkészítésében oly ügyesek a bennszülöttek, hogy könnyűszerrel összeróják napkeltétől napnyugtáig.
    Ennek az erődfélének a közepén volt egy kút, amelyet a pálmák széles, lobogószerű levelei kellemes árnyékba borítottak. ÉS e kis növénysziget körül, ameddig csak ellátott a szem, mint a tenger, mindenütt a nagy sivatag kegyetlen kopársága terült el.
    - Derék fickók ezek a tuaregek, - szólt Dick, helyeslőén bólintva a fejével,- kiválasztották maguknak az egyetlen árnyas helyet és az egyedüli forrást mérföldnyi területen.
    - És ennek a helynek a helyzete is erős, - szólt Harry, aki megtanult egyet-mást atyjától a katonás dolgokból. - Lám, szerettünk volna hazamenni ezekkel a fickókkal, hogy lássuk, hol élnek, s most íme, meg is tettük ezt, hamarább, mint reméltük.
    - És láttuk azt a romot is a szökőkúttal. Szavamra, ha nem bántana az, hogy György bácsi aggódik értünk, akkor egész jó mulatságnak tekinteném a dolgot.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634742265
Webáruház készítés