Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Maurice Magre A tigris titka misztikus EPUB e-könyv

Maurice Magre A tigris titka misztikus EPUB e-könyv
890 Ft890

Maurice Magre különleges művészetét át meg átszövi és belengi az ezotéria. Ez a különleges regény sem kivétel ez alól: a cselekmény több szálon fut, szerelmi szál, izgalmas kalandregény bonyolódása és valami egészen különleges viszony az állatokhoz, és ennek leírása - különösen a tigrishez, a regény címadó élőlényéhez. A cselekmény az egykori Batáviában és a környező dzsungelekben játszódik, ám mégsem a tigrisvadászat a fő téma. A főhős vívódása, érdekes álmai és az állatokhoz és asszonyokhoz fűződő különleges kapcsolatának színpompás mozaikja sorolnak elénk. Különleges irodalmi csemege!

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Varoga úr vendégszeretete fejedelmi volt. De vajon nem voltam-e fejedelem? Az állatok fejedelme. A szolgáknak egész raja lesett, hogy minden óhajtásomat teljesítse és amikor az ültetvényeken sétáltam, a bennszülöttek szánalmas ősi szokásuk szerint földre borultak előttem. Kedvem lett volna rájuk kiáltani:
    Fel a földről! Emberek vagytok ti is, éppúgy, mint én!
    De nem mondtam semmit, részint tiszteletből az ősi szokások iránt, részint azért, hogy ne mosolyogjon meg Éva, aki mint a ház úrnője, végig kísért atyja birtokán.
    Varoga urat alig láttam. Kiszáradt és sárga ember volt. Nem mozdult ki szobájából, ahol valami rejtélyes elfoglaltsága lehetett. Csak az étkezések alkalmával jelent meg. Ilyenkor túláradt a szeretetreméltóságtól, ismételgette, hogy egész háza enyém, de mihelyt a verandára vonultunk, néhány mentegetődző szót dadogott és sietve magunkra, hagyott bennünket.
    Megérkezésem után első dolgom volt, hogy megtekintsem a csapdákat, amelyeket a tigrisnek ástak. A vermek fenekéről eltávolíttattam a hegyes karókat, amelyeket azért helyeznek oda, hogy a tigris rájuk zuhanva fölnyársalja magát. Én élve akartam elfogni a tigrist és megváltoztattam ügyesen a falevelek rétegét is, amely a csapdákat leplezi.
    Megtekintettem azokat a helyeket, ahol a tigris ökröket, lovakat, asszonyokat ragadott el és fölkerestem a környék minden patakját és folyóvizét, ahová a tigris inni járhat.
    Éva mindenüvé velem jött, szemére húzott nemezkalapjában és rövid szoknyájában, amely kissé térden felül ért. Rám szegezve nagy égő szemét, azt hajtogatta, hogy semmi sem sürget, és hogy atyja és ő is a lehető leghosszabb ideig kívánják élvezni társaságomat.
    Ali és a tűrhetetlen jávai, akinek Djath volt a neve, kísértek bennünket. Ez a Djath tüntetőleg mindig fegyver nélkül járt. Ez kihívó és nevetséges hencegés volt, mert ha másért nem, hát már a dzsungeleket benépesítő kígyók miatt is kell, hogy legalább vadászkés legyen az ember övében. Ámde ő mosolyogva mondotta, hogy nevükön szólítva a kígyókat, elbűvöli őket.
    Nevükön szólítva a kígyókat! Lehetséges ez? Éva, amikor vállat vontam erre az ostobaságra, kijelentette, hogy ez színigaz és láttam, hogy gyöngéd pillantást vet Djath felé.
    Ez a Djath sétáinkon csak azzal foglalkozott, hogy sárga sámpaka-virágból és azokból a tubarózsákból, amelyeket a malájiak szundal-málamnak, azaz „nyugtalan éjszakádnak neveznek, nagy csokrokat kötött. Ezeknek a tubarózsáknak állítólag az a tulajdonságuk, hogy arra, akinek a testére szórják, kéjes álmokat hoznak.
    Amikor hazatértünk, a csokrot, amelyet kötött, Évának nyújtotta, ő azonnal magával vitte azt szobájába és közben pillantásuk újból összevillant.
    Nagy dühöt éreztem, de magamba fojtottam, i
    Két vagy három alkalommal, amikor egyedül voltunk a verandán, Éva az erdőre mutatott, amely áthatolhatatlan falként magasodott előttünk a szemhatár fölé és így szólott:
    - Tudja, vigyázni kell… Merapi erdeje más mint a többi erdő. Ez a legősibb erdő a világon és mély titkokat rejteget.

    *

    Rájöttem arra, hogy nem értem a dolgokat és az embereket és hogy, minden különös a földnek ebben a zugában Merapi hegyének közelében, erdejének nyílásánál.
    Egy napon, amint napnyugtakor az erdőn haladtunk át és hazafelé siettünk - siettünk, minthogy napnyugtával lesz veszedelmessé az erdő - kiáltást hallottunk vagy inkább valami éneket, valami különös dalfoszlányt, amely az erdő mélyéből hangzott
    Om, Mani, Pádme, Aum!
    Valami ilyesforma volt, ahogy a szavakat kivehettem, az éneklő kiáltás.
    Megállítottam a lovamat és visszafelé akartam fordulni, hogy felkutassam a szerencsétlent, aki bizonyára eltévedt az erdőben. Ámde Éva intett, hogy folytassam utamat.
    - Ez Chumbul, a szent ember. Itt lakik messze benn az erdő mélyében és csak napnyugtakor indul sétára.
    - Ha éjszaka sétál az erdőben, - kérdeztem, - hogyan lehetséges, hogy nem falta még fel a tigris, vagy valami más vadállat? Szavaimra Éva nevetni kezdett és Djath is felnevetett, aki mögötte haladt, mintha valami végtelen mulatságos és tréfásan valószínűtlen dolgot mondtam volna.
    És tovább indultunk, mialatt a távolból még fülünkbe hangzott annak az embernek a hangja, aki egyedül bolyong éjjel az erdőben és kiáltozásával magára hívja az állatok figyelmét.
    Varoga úr viselkedése, szobába zárkózott élete titokzatos volt ugyan, de ez volt itt még a legkönnyebben megfejthető titok.
    Éjszaka, több ízben fölriasztott valami rémületes dörgés, amely mintha a föld gyomrából tört volna elő. Hideg verejték vert ki és már hajnalban fellármáztam a házat, hogy az okát tudakoljam. A házban azonban tudomást sem vett már senki az irtózatos zajról. Azt válaszolták, hogy a dörgések a föld vulkánikus természetéből erednek és ezek a földalatti mennydörgések senkit sem zavarnak a ház lakói közül.
    Ámde a legtitokzatosabb, Éva különös természete volt, az ő mosolyának a titka, álmodozása, amelybe olykor merült, gyermekes vidámsága és a hozzám való furcsa viszonya.
    Mosolyogva, de igen őszintén magyarázta el nekem azt a bizonyos létra-jelenetet és amit mondott, a valószínűség bélyegét viselte magán.
    Atyja Szamarang és Batávia között közlekedő gőzhajója részére kapitányt keresett. Az ö megbízásából látogatta meg a másodkapitányt, hogy felajánlja neki az állást. Megpillantotta iaz ablakhoz támasztott létrát és mulatságosnak találta, hogy ezen az úton távozzon.
    Utóbb tudta meg, hogy ez a másodkapitány egy őrült alkoholista, aki oly kalandokkal kérkedik, amelyek csak képzeletében léteznek. Sejtette, hogy meglátogatott. Ismét találkozott vele és követelte tőle, hogy cáfolja meg előttem első alkalommal tett kijelentéseit.
    Mindez, ahogy vidáman elmesélte, mint valami mulattató dolgot, amely csak bizonyos ostoba emberek lelkivilágára vet fényt, való igaznak látszott és sajnáltam, hogy nem sújtottam valami szigorúbb fenyítéssel a másodkapitányt.
    Igen, ez a létra-jelenet nem mondott volna semmit, ha nem következett volna utána egy újabb história a létrával. A másodkapitány meghalt volna képzeletemben, ha nem láttam volna, amint Djath az ő nőies kezével létrán kúszik egy ablakig, Éva szobájának ablakáig.
    Sorjában akarom azonban elmondani az eseményeket és elmondani azt, hogyan oldódtak meg bizonyos rejtelmek, mások meg hogyan bonyolultak össze annyira, hogy úgyszólván a természet, kifürkészhetetlen titkainak sorába kerültek.
    Ámde a legnagyobb titok valamennyi közül, amint erre rájöttem később, a legnagyobb, amelyet soha nem fogok tudni megfejteni, a titok, amely énbennem rejlik, az emberi lélek megfoghatatlan rezdüléseiben és ismeretlen szakadékéiban, amelyek mélyebbek, mint Merapi rejtelmes erdeje és mélyebbek annál a földalatti káosznál is, amelyből a tűzhányók lövetik lángjukat.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633989982
Webáruház készítés