Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Mark Twain: Tamás úrfi kalandjai_MOBI

Mark Twain: Tamás úrfi kalandjai_MOBI
390 Ft

TARTALOM

I. TAMÁS ÚRFI ÉS PÓLI NÉNI.
II. MESZELÉS MULATSÁGBÓL.
III. A SZÍNES CÉDULÁK.
IV. HUCKLEBERRY FINN ÉS AZ ISKOLA
V. ROBIN HOOD, A RABLÓVEZÉR.
VI. A GYILKOSSÁG.
VII. A SZÖRNYŰ ESKÜ.
VIII. POTTER JAKAB.
IX. A KALÓZOK.
X. TOM BÚCSÚZTATÓJA ÉS A TITOK.
XI. A DRÁMAI FORDULAT.
XII. TOM ÁLMA.
XIII. A KIBÉKÜLÉS.
XIV. A VÉGTÁRGYALÁS.
XV. A KÍSÉRTETIES HÁZ KINCSE.
XVI. A MÁSODIK SZÁM ÉS A MAJÁLIS.
XVII. HUCK MEGBETEGSZIK.
XVIII. AZ ELVESZETT GYERMEKEK.
XIX. AZ INDUS JOE HALÁLA.
XX. BEFEJEZÉS.
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    XI.
    A DRÁMAI FORDULAT.

    Joe éjféltájban fölébredt és fölriasztotta társait is. Vihar volt keletkezőben. A mély sötétségben át-átcikázott egy-egy vakító villám, melyre távoli, tompa dörgés felelt. A fákat és bokrokat hideg szél csapta meg, s az egész erdőn halk moraj futott végig, mintha a lombok sóhajtoznának.
    - Szaladjunk a sátor alá! - kiáltott föl Tom.
    Meg-megbotolva a törzsekben, gyökerekben, belegabalyodva a szederindákba, bukdácsolva menekültek a sátornak nevezett ponyva alá, de mire odaértek, a zápor már bőrig áztatta őket.
    Most kitört a vihar. A három gyermek ázva-fázva, rémülten didergett a ponyva alatt s egy csöpp kedve sem volt beszélgetni. Egyszerre csak nappali világosság támadt a felhők közt, amelyre irtózatos csattanás következett. Joe rémülten fölsikoltott: a villám alig pár ölnyire csapott le tőlük a folyóba.
    Ugyanekkor egy hatalmas szélroham eltépte a ponyva kötelét és magával ragadta a sátrat. A három gyerek ijedten menekült egy óriási tölgy alá, mely a folyam partján terjesztette szét hatalmas ágait.
    A villámlás és égzengés most egymást érte és az orkán zúgása úgy hangzott a három kalóz fülébe, mint a végitélet trombitája. A szigeten recsegve-ropogva dőltek ki a fák; kit derékban tört ketté, kit gyökerestül tépett ki a vihar, s belehajította a folyóba, mely fenékig felkorbácsolva zajlott, tajtékzott.
    Két óráig tarthatott már ez a világ vége, s akkor az orkán szűnni kezdett. A kalózok óvatosan visszamentek táborhelyükre és csaknem megkövülten álltak meg: - azt a fát, amely alatt rendesen aludni szoktak, tövig ketté hasította a villám.
    Milyen jó, hogy még idejében elmenekültek onnan!
    Az egész szigeten bokáig ért a víz, s a kalózok fogvacogva dideregtek nedves ruhájukban. Szerencsére Huck észrevette, hogy az a fa, melyet a villám lesujtott, még mindig füstölög.
    Gyorsan fölszították ezt a tüzet s nemsokára hatalmas máglyát raktak, mely ugyancsak fölmelegítette őket. Aztán előszedték a főtt sonkát, megszárították, jó étvággyal ettek és mindent elfeledve, vidáman beszélgettek az elmult veszedelemről.
    Szerettek volna aludni is, de a föld csupa víz volt köröskörül; megvárták tehát, míg a nap fölkel, akkor elmentek a homokos partra, mely addigra fölszikkadt, s ott heveredtek le, mert már alig álltak a lábukon, oly álmosak voltak.
    Aztán Joe reggelit készített, de étvágyuk nem igen volt. Különösen Huck és Joe voltak kedvetlenek, úgy, hogy Tom újabb lázadástól tartott és mindent elkövetett fölvidításukra.
    Először is eszükbe juttatta a titkot, aminek valóban meg is lett a kedvező eredménye, mert a két mogorva kalóz arca földerült. Aztán elhatározták, hogy ideiglenesen rézbőrű indiánokká változnak, s úgy töltik el a napot.
    Hamarosan meztelenre vetkőztek, sárral bemázolták egész testüket, mint az indián főnökök: mert természetes, hogy mind a hárman főnökök lettek. Ekkor alkalmas tanyákat kerestek az erdőkben, s három ellenséges néptörzsre szakadva, irtózatos csatakiáltásokkal csaptak össze és ezrével mészárolták le egymást.
    De vacsora előtt volt még egy nagyon fontos és kényes dolog. Hogy egy tűz körül ülhessenek, egy tálból ehessenek, ki kellett szívniuk a békepipát. Két kalóz nagyon megbánta, hogy rézbőrű indián lett: de azért csak alávetették magukat a szabályoknak, és komoly képpel szippantottak a békepipából, valahányszor rájuk került a sor. És, amint kézről-kézre adták a pipát, arra a nevezetes fölfedezésre jutottak, hogy a dohány már nem árt nekik, s nem kell pipázás után az „elvesztett kést” keresniük.
    Ennek annyira megörültek, hogy vacsora után ismét folytatták a kísérletet, s végleg meggyőződtek, hogy ezentúl bátran pipázhatnak, amennyi csak jól esik nekik.
    Szent-Péterváron ezalatt nagy volt a bánat és szomorúság; Harperné és Póli néni siránkozások között készítette a gyászruháját, és keserűségükben csaknem az egész falu osztozott.
    Thatcher Becky szombaton déltájban úgy bolyongott az iskola udvarán, mint a hazajáró lélek, és siratta Tomot.
    - Csak legalább ne adtam volna neki vissza azt a rézgolyót! - kesergett magában. - Most semmim sincs, amit emlékbe adott!
    A fiúk játék helyett arról csevegtek, hogy mit tett Tom, mikor utoljára látták, s mik voltak Harper Joe utolsó szavai. Mindegyik azt mondta, hogy ő beszélt legutoljára a megboldogulttal, s egyik kérkedő dicsekvéssel kiáltott föl:
    - Tom az napon jól pofon vágott!
    Csakhogy ebben a kitüntetésben „az napon” többen is részesültek, s ennek a dicsekvésnek semmi hatása sem volt.
    Végre fölvirradt a gyászos vasárnap.
    A templom repedt harangja szomorúan kongott, mintha csak a vízbefúltakat siratná. A hívek összegyülekeztek a templom ajtajában s ott beszélgettek a szomorú eseményről; de bent a templomban még csak suttogva sem mertek szólni.
    Majd megjött Póli néni és Harperné. Erre az egész gyülekezet mély részvéttel fölállt és le sem ült addig, míg csak a két gyászoló anya el nem helyezkedett az első padban, a szószékkel szemben.
    A tiszteletes mély csöndben ment föl a szószékre és elbúcsúztatta a megboldogultakat. Annyi szépet és jót tudott a három vízbefúltról, hogy a jelenlevők nagy része szemrehányást tett önmagának, hogy eddig rosszul bántak az elhúnytakkal és félreismerték őket.
    A szónoklat már a végéhez közeledett, midőn halk nesz hallatszott a templom előrészében. Senki sem ügyelt rá, csak a lelkész nézett arra, de a szó hirtelen a torkán akadt, s a szája tátva maradt álmélkodásában.
    Erre sokan odatekintettek, s mindjárt aztán az egész gyülekezet fölállt és nagy zavarral, megdöbbenéssel nézett a három vizbefúltra, akik egymásután lépkedtek a szószék felé.
    Legelül ment Tom, bátran és büszkén, mint a diadalmas hadvezér; utána Joe, aki tőle telhetőleg iparkodott utánozni a kalózkirályt, s legvégül Huck, aki szinte szégyenkezve baktatott társai mögött, bár a ruhája egy csöppel sem volt rongyosabb, mint két társáé.
    Az általános hüledezésnek Póli néni és Harperné örömsikoltása vetett véget. A két gyászoló asszony örömujjongással ölelte, csókolta az elveszettnek hitt gyermekeket: csak szegény Huck állt félre, látván, hogy az általános örömben senki sem törődik vele.
    Sőt már kereket is akart oldani, de Tom elvágta az útját, és nénjéhez fordulva, így szólt:
    - Az nem igazságos, édes néném, hogy szegény Hucknak senki sem örül!
    - De hisz mindenki örül, hogy viszontlátja a szegény árvát, - felelte Póli néni - s legjobban én örülök!
    Evvel nyakába borult Hucknak, aki nem tudta, hogy viselje magát ebben a furcsa helyzetben, aminőhöz hasonlóban nem igen volt része.
    Ekkor a lelkész dörgő hangon, hogy az ablakok is megrezzentek bele, fölkiáltott:
    - Dícsérjük az Urat, aki ezt az örömet szerzé nekünk!
    És rázendítette az áhitatos ének kenetes szavait:
    - Szent vagy Uram, szent vagy,
    Mindennél szentebb vagy...
    Mindenki torka szakadtából, szíve-lelke mélyéből énekelt, s a dal zúgva-búgva szállt az ég felé, megrázván a templom tetőzetének ócska gerendáit...
    Sawyer Tamás pedig, a kalózkirály, büszkén ült a bolonddá tartott gyülekezet között, s magában azt képzelte, hogy most sokkal nagyobb még Thatcher bírónál is.

    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633649596
Webáruház készítés