Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Macaulay: A pápaság_MOBI

Macaulay: A pápaság_MOBI
640 Ft640
  • Részlet az e-könyvből:

     

    Így tehát, míg a protestáns forradalom gyorsan haladt Európa egyik részében, a katolikus reakció ép oly gyorsan haladt a másikon. Mintegy fél század múlva a nagy szakadás után az egész éjszakon protestáns kormányok és protestáns nemzetek voltak. Délen kormányokat és népeket a legbensőbb buzgalom lelkesített a régi egyház mellett. E két ellenséges tér közt feküdt, erkölcsileg, mint térképileg egy nagy kérdéses terület. Franciaország-, Belgiumban, Délnémet-, Magyar- és Lengyelországban a tusa meg mindig eldöntetlen volt. Ezeknek az országoknak kormányaik nem szakították még meg összeköttetésüket Rómával; de a protestánsok számosak, hatalmasok, merészek és tevékenyek voltak bennük. Franciaországban államot képeztek az államban, erődök fölött rendelkeztek, nagy seregeket voltak képesek harctérre állítani, s fejedelmük elibe föltételeket szabtak. Lengyelországban a király még katolikus volt. De a protestánsok voltak többségben az országgyűlésen, ők töltötték be a főbb hivatalokat, s a nagy városokban elfoglalták a plébániákat. «Úgy látszik» - mondja a pápai nuncius, - "hogy Lengyelországban a protestáns vallás tökéletesen erőt vett a katolikuson. Bajorországban a dolgok állása csaknem hasonló volt. A protestánsok többségben voltak az országgyűlésen, s megajánlott adójuk béréül engedményeket kértek a hercegtől vallásuk javára. Erdélyben az osztrák-házképtelen volt gátolni a diétát, hogy ne konfiskálja egy dekrétum által az egyházjavakat. A tulajdonképpeni Ausztriában is általánosan azt mondák, hogy a lakosságnak csak egy harmadát lehet a jó katolikusok közé számítani. Belgiumban az új hit követei százezrekre mentek.
    A kővetkező két nemzedék története az észak-európai protestánsok s a dél-európai katolikusok küzdelmének története a köztük levő kétséges terület fölött. A testi és szellemi harc minden fegyverét alkalmazásba vették. Mind kétfél nagy tehetségekkel s nagy erényekkel dicsekedhetik. Mind kettő sok dőreségért és bűnért pirulhat. Kezdetben a kilátás határozottan a protestánsok részére látszott hajlani; de a győzelem a romi egyháznak jutott. Mindenütt sikert vívott ki. Ha egy másik fél századot ugrunk át, mint győztest s uralkodót találjuk Belgiumban, Francia-, Bajor-, Csehországban, Ausztriában, Lengyel- és Magyarországban. S a protestáns vallás két század lefolyta alatt semmit sem voltképes visszafoglalni abból, a mit akkor elveszített.
    Nem lehet tagadni, hogy a római udvar e diadala nem a fegyver erejének, hanem főleg a közvéleményben való nagy visszahatásnak tulajdonítható. A reformációt követett század első felében az Alpeseken s Pireneusokon innen fekvő országokban a közérzület folyama hévvel rohant az új hit felé. Aztán megfordult az ár, s épen oly szilajul özönlött vissza az ellenkező irányban. Se az egyik, se a másik időszakban nem függött sok a csaták- vagy ostromoktól. A protestáns mozgalmat alig akadályozta egy percre a mühlbergi vereség. A katolikus reakció egész gyorsasággal folyt az Armada megsemmisítése után is. Nehéz megmondani: vajon ha az első össze-ütközés heve volt-e nagyobb vagy a visszapattanásé. Ötven évvel a lutheránus elszakadás után a katolikus vallás alig tartható fenn magát a Közép tenger mellett. Száz évvel a szakadás után a protestáns vallás alig tudta magát tartani a balti partokon. Az emberi ügyek e nevezetes változása méltán megérdemli, hogy megvizsgáltassák.
    A két párt közti tusa hasonlított némileg a víváshoz Shakespeare-ben. «Laertes megsebesíti Hamletet; aztán dulakodás közben vívótőrt cserélnek és Hamlet sebesíti meg Laertest.» A harc Luther és Leó közt az erős hit és hitetlenség, buzgalom és közöny, erély és indolentia, komolyság és könnyelműség, a tiszta erkölcs s bűnközti harc volt. Nagyon különböző volt a harc, mit az elfajzott protestantizmusnak az újjá született katolicizmus ellen kellett vívnia. A kéjenceket, méregkeverőket. ateistákat, kik a reformáció előtt viselték a tiarát, oly pápák követték, kiket vallásos buzgóságban, komoly, istenfélő életben Cypriánnal vagy Ambrosiussal lehetett összehasonlítani. Maga a jezsuiták szerzete sok embert mutathat föl, kik őszinteségben, állhatatosságban, bátorságban nem állottak alább a reformáció apostolainál. De, míg a veszély ekként fölébreszté a római egyház kebelében a reformátusok sok legnagyobb tulajdonát, a reformátusok sokat elsajátítottak azokból a hibákból, melyeket méltán megróttak a római egyházban. Lanyhák s világiak lettek. Régi nagy vezéreik sírba hanyagának s nem hagytak utódokat. A protestánsfejedelmek közt kevés vagy nem szívbeli volt a protestáns érzés. Erzsébet maga inkább politikából, mint erős hitből volt protestáns. Első Jakab, hogy kedvenc tervét, egyik fiát valamelyik nagyszárazföldi udvarral házasítani össze, létesíthesse, kész volt roppant engedményeket tenni Rómának. VlII-dik Henrik kétszer tagadta meg a református tanokat önző indokokból. A szász választófejedelem, e protestáns párt természetes feje Germániában, nem vonakodott, a viszály legválságosabb percében, eszközzé lenni a pápisták kezei közt. A katolikus fejedelmeknél ellenben oly buzgóságot találunk, mely néha a fanatizmusig nő. II-dik Fülöp egész más értelemben volt katolikus, mint Erzsébet protestáns. Bajor Miksa, kit a jezsuiták neveltek, egy fejedelem hatalmát gyakorló buzgó térítő vala. II. Ferdinánd inkább ismételten veszélynek tette ki trónját, hogy sem a vallási újítás szellemének legkevésbé is engedjen. Svéd Zsigmond egy koronát vesztett el, melyet megtarthat vala, ha lemond a katolikus hitről. Röviden a protestánsoknál mindenütt bágyadást látunk, a katolikusoknál mindenütt buzgóságot és odaadást.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633985533
Webáruház készítés