Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Macaulay: A pápaság_EPUB

Macaulay: A pápaság_EPUB
640 Ft640

Macaulayt az angolok a legnagyobb liberálisaik között tartják számon, s bár történelem-felfogása nem tartozik a főáramba, Winston Churchill a legnagyobbak közt említi. Nos, éppen ezért érdekes, hogy az anglikán liberális történész miként is vélekedik a pápaságról. A kötet fordítóját pusztán monogramjával ismerjük, de talán nem haragszik meg ránk, ha a szöveget a mai olvasó kedvéért áttettük a ma beszélt magyar nyelvre, s csak a legszükségesebb archaizálást tartottuk meg, mely a régies stílus jelzésére elegendő.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    A katolikus vallás története föltűnően illusztrálja ezeket a megjegyzéseket. Az utolsó hétszázad alatt az európai közszellem folytonos haladást tett a világi ismeretek minden ágában. De a vallásban nem nyomozhatunk folytonos haladást. E hosszú időszak egyháztörténelme az ide odamozgás történelme. Mióta a nyugati keresztyénségben megalapult a római egyház hatalmán egyszer kelt föl az emberi szellem e járom ellen. Kétszer tökéletesen győztes maradt az egyház. Kétszer kegyetlen sebekkel jött ki a csatából, de az életerő még mindig hatalmas volt benne. Ha elgondoljuk a rémítő támadásokat, melyeket túlélt, nehezen bírjuk elképzelni, mi módon fog elveszni.
    Az első e fölkelések közt abban az országban tört ki, hol az Oc gyönyörű nyelvét beszélték. Ez ország különösen kedveltje a természetnek, a XII-dik században legvirágzóbb és műveltebb része volt nyugati Európának. Semmi tekintetben sem tartozott Franciaországhoz. Különvált politikai élettel, nemzeti jellemmel, szokásokkal és nyelvvel bírt. Földje termékeny s jól művelt vala s a vetések és szőlős kertek közt sok gazdag város mind megannyi miniatűré császári udvaremelkedett. A lovagiasság szelleme itt veté félre először borzalmait, itt öltött először emberi és bájos alakot, itt jelent meg először mint elválhatatlan társa művészetnek és irodalomnak, udvariasságnak s szerelemnek. A többi dialektusok, melyek az V-ik század óta keletkeztek a római birodalom régi tartományaiban, meg durvák s tökéletlenek voltak. Az édes toscán, a gazdag és erőteljes angol nyelvet mesteremberek s pásztorok beszéltek. Egy író sem bocsátkozott le oda, hogy e barbár zagyvalékot a tudományok tanítására, nagy események följegyzésére vagy az élet és szokások festésére használja. De Provence nyelve, már a tudós és művelt nyelve volt, s használta számos író, kik a kompozíció s verselés egész művészetére törekedtek. Egy balladákban, harci énekekben, szatírában s mindenek fölött szerelmi költészetben gazdag irodalom mulattatá a lovagok s delnők szabad idejét, kiknek erősített házaik a Rhone és Garonne partjait díszítek. A művelődéssel jött a gondolatszabadság. A megszokás eloszlatá az iszonyt, mellyel másutt a nem hívőt tekintették. Soha normann vagy breton nem látott muzulmánt, kivéve, hogy sebeket adjon és kapjon valami szíriai csatatéren. De azon gazdag országok népei, melyek a Pireneusok alján feküdtek, megszokták udvarias és hasznos közlekedésben élni a Spanyolországbeli mór királyokkal; s vendégszeretően üdvözölték az ügyes orvosokat és matematikusokat, kik a córdobai s granadai egyetemeken jártasokká lettek az arabok minden tudományában. A görög, még megőrizve a politikai süllyedés közepett atyái gyorselmésségét s tudni vágyó szellemét, még olvasva az emberi kompozíciók legtökéletesebbikét, még beszélve a leghatalmasabbat s hajlékonyabbat az emberi nyelvek között, Narbonne és Toulouse piacaira a távol égaljak fűszereivel s selymével merész és finom elméleteket hozott, melyek soká ismeretlenek valának a tudatlan és hiszékeny nyugat előtt. A paulicianusi teológia, a melyben, úgy látszik, sok tan vegyült a modern kálvinistákéból a régi manichseusok némelytanával, gyorsan terjedt Provence és Languedoc-ban. A katolikus egyház papságát megvetéssel és kicsinyléssel tekintették. «Aljasabb mint egy pap», közmondássá vált. A pápaság elvesztette mindentekintélyét minden osztálynál, a nagy hűbéres hercegtől le a földmívelőig.
    A hierarchia veszélye valóban nagy volt. Csak egy transz-alpin nemzet emelkedett még ki a barbárságból; s ez az egy félredobott minden tiszteletet Róma irányában. Európának csak egy nyelvét használták még irodalmi célokra; s ez a nyelv gép volt az eretnekek kezében. A sectariusok helyzete különösen naggyá tevé a veszélyt. Központi országot laktak, mely egyenesen közlekedett Franciaországgal. Itáliával, Spanyolországgal. A még meg nem romlott tartományokat ezek a mételyes kerületek választották el egymástól. Ily körülmények közt valószínűnek látszott, hogy egyetlen nemzedék elégséges lesz elterjeszteni a reformált tant Lisszabonban, Londonban és Nápolyban. De ez nem történhetett meg. Róma északi Franciaország harcosaihoz kiáltott segítségért. Egyszerre babonájukhoz s kapzsiságukhoz folyamodott. A buzgó hívőnek oly bőséges bűnbocsánatot ígért, mint az, mellyel a szent sír megmentőit jutalmazta volt. A rablót és kéjvadászót termékeny síkok s gazdag városok fosztogatásával kínálá. Szerencsétlenségre a Languedoci tartományok ügyes s művelt lakói sokkal képesebbek voltak meggazdagítni és szépítni, mint megvédeni országukat. Kitűnők a béke műveiben, páratlanok a «vidám tudományban), felülemelkedve sok közönséges babonán, hiányzott bennük az a vasbátorság és az az ügyesség a hadi gyakorlatokban, mely kitüntető a Loire-on túli tartományok lovagjait, s nem voltak alkalmasak szembe szállni oly ellenséggel, mely Irlandtól Palesztináig minden országban győzött tízszeres erő ellen. Egy háború, mely még a vallási háborúk közt is kitűnt könyörtelen kegyet-lenségei által, elpusztítá az albigensi eretnekséget, s az eretnekséggel jóllétét, műveltségét, irodalmát, nemzeti életét annak az országnak, mely egykor leggazdagabb s fölvilágosodottabb tagvolt a nagy európai családban. Róma ezalatt, figyelmeztetve a rémítő veszélytől, melytől keresztes hadának irtó fegyverei alig mentették meg, javítani s erősítni kezdé politikája egészrendszerét. Ez időszakban alapultak a franciskánus, a dominikánus szerzet, és az inkvizicionális törvényszék. Az új szellemi politika mindenhova elterjedt. Nem volt sikátor egy nagy városban sem, nem volt tanya a legtávolabb esőhegyen, melyet a kolduló barát meg ne látogatott volna. Az együgyű katolikus, ki nem akart okosabb lenni atyáinál, bárhová fordult, talált baráti szót, mely bíztatta. Az eretnek útját számtalankém lepte el. S az egyház, nem rég a tökéletes felforgatás veszélyében, most bevehetetlenül megerősödöttnek látszik az emberiség szeretete, tisztelete és félelme által.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633985526
Webáruház készítés