Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Lucien L. Rogger: Csalni és meghalni_EPUB

Lucien L. Rogger: Csalni és meghalni_EPUB
990 Ft990

Gomar Felix új ügye minden korábbinál nehezebbnek tűnik. Ugyanis rablás és gyilkosság egy cirkuszban történik meg, ahol szinte minden csak illúzió. Vajon a gyilkosság is illúzió? Nem, az nem lehet az, hiszen egy hulla az hulla, minden illúzió nélkül... A cirkusz tehát nehezíti Gomar munkáját, akinek ebben az ügyben társai is akadnak: a kerületi rendőrkapitány, és egy olyan alak, aki segítségnek tűnik, de mintha lenne egy hasonmása. Ő is segítene?

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Rossz helyet kaptak, a cirkusz tömve volt. Pedig rengeteg emberfért az óriási sátorba. Szerencsére hely tekintetében nem voltak elkényeztetve, rendszerint a kakasülőre jártak.
    - Mikor látom újra? - kérdezte az igazgató Stázitól búcsúzás közben. - Máskor jöjjön korábban, hogy elbeszélgethessünk. Előadás alatt nincs egy szabad percem, azonkívül én magam is fellépek.
    - Majd tapsolok - ígérte Stázi. - Köszönjük a jó helyet.
    Az előadás már meg is kezdődött. Műlovarok, lóidomítások, trapézművészek, tornászok és tudós medvék váltogatták egymást. Azután nagy szám következett, már az előkészületek is bizonyították. A porondra szőnyeget terítettek, hat méter magas bárasztalt állítottak be és hozzáillő, óriások számára való székeket. A zene vidám keringőre gyújtott. Két pár táncolt be a porond hátsó bejáratát eltakaró piros függöny mögül. A szmokingos fiatalemberek bizonytalanul lépkedtek. Többször megbotlottak tánc közben, de nem törődtek vele, egyre vadabbul forgatták táncosnőiket. A szédítő forgás elkábította őket. Egyszerre engedték el táncosnőiket, akik keresztülrepültek a levegőn és nagykoppanással vágódtak a porond körül futó fél méter magas fafalba. A fiatalemberek is elvágódtak, de csakhamar feltápászkodtak. A fiatalabbik, akiben Jóra ismertek, odatántorgott az egyik mozdulatlan táncosnőhöz, felemelte, odaverte a fejét a porondszéléhez és miután meghallgatta a szívverését, a földre dobta. A másikkal is ugyanígy járt el.
    - Nem történt semmi bajuk, csak meghaltak - szólt oda a porond közepén üldögélő bátyjának. - Hál’ istennek, legalább nem kell táncolni velük. Igyunk valamit!
    Karonfogva, dülöngélve sétálták körül a magas bárpultot. A székeket fejcsóválva szemlélték. Pierre az öccsére kacsintott. Lefeküdt a földre, felhúzta a térdét, megvárta amíg Joseph helyet foglal a talpain, akkor hatalmas rúgással felröpítette őt a levegőbe. Joseph pontosan az egyik bárszékre csücsült és vidáman malmozott az ujjaival. Pierre a szék lábán felmászott hozzá. Egy szolga felnyújtotta nekik a másik bárszéket, ők felhúzták magukhoz, ráállították az alsóra. Azután egymásután felmásztak a széktorony tetejébe. Odafönt Joseph a bátyja vállára kúszott. A zene elhallgatott. A legnehezebb, legizgalmasabb produkció következett.
    Pierre felnyújtotta a bal kezét. Joseph bátyja tenyerébe hajtotta a fejét, megkapaszkodott a vállaiban és lassan, óvatosan a levegőbe emelte a lábait. Amikor az egyensúlyt eltalálta, elengedte bátyja vállát és széttárt karokkal állt a fején, Pierre tenyerében.
    A publikum még a lélegzetét is visszafojtotta. Tapsolni nem mert senki. Halotti csendben figyelték a vakmerő akrobatákat.
    Ekkor a piros körfüggöny mögött hangos kiáltozás hallatszott. A függöny elhúzódott, fiatal elefántbébi törtetett elő és vad rohanással száguldott körbe a porondon. Két visongató clown rohant a nyomában, a farkánál fogva akarták megállítani, de a kiselefánt ügyesen kisiklott a kezükből, valahányszor utolérték már. Az egyik bohóc elébe került, hosszú ostort pattogtatott felé. Az elefántbébi megfordult, menekülni próbált. Mögötte azonban a másik clown csattogtatta az ostorát. Az elefánt megtorpant. De a következő pillanatban nekirugaszkodott újra. Egyenesen a széktoronynak rohant. Lihegő rémülettel figyelték az emberek, mi lesz most.
    A széktorony megingott. Joseph és Pierre nagy ívben zuhantak alá.
    - Végük van! - sikoltott fel egy gyenge idegzetű asszony. Az emberek felugráltak a helyükről.
    De rögtön vissza is ültek. Ijedtségüket kínos nevetéssel igyekeztek leplezni. A bárpult tetején épen és egészségesen hajlongott a két akrobata. A porondon pedig a bohócok között a kiselefánt tisztelgett ormányával.
    A műsor első része befejeződött. Szünet alatt a vadállatok ketreceit vizitálta a drágább helyek publikuma.
    - Remek műsor! - áradozott Stázi, mikor frakkban, cilinderrel a kezében, fellépéshez öltözötten értük jött Edouard Besse. - Csodálatos akrobaták! Különösen az idősebbik. Borzasztó erősember lehet. Egy kézzel tartotta az öccsét.
    - És hozzá még balkézzel - tódította Gomar. - Sokat kereshetnek az ilyen művészek.
    Besse úr mormogott valamit. Szemmel láthatóan nem esett jól neki a testvérpárról zengett dicshimnusz. Hogy ne kelljen felelnie, a munkásokat szidta, akik a porondon egy hatalmas vasketrecet ácsoltak össze.
    - Szünet után a húgom száma következik. Tigrisidomítás - mesélte Stázinak.
    - Jaj, az borzasztó veszélyes lehet - szörnyülködött a lány.
    Monsieur Besse megnyugtatta:
    - Csak a közönség számára. A húgomnak a haja szála sem görbülhet meg. Tíz éve csinálja ezt a számot és a tigriseink sokkal szelídebbek, mint ő.
    Utálatosan nevetett a tréfáján.
    - Én is fellépek - folytatta büszkén. - Majd meglátja, mennyivel érdekesebb az én számom, mint a Scelleuröké. Nem látta az arcképemet a plakáton?
    Magához intett egy árust, narancsot vásárolt a lánynak. De eszébe sem jutott fizetni. Az árus bambán állt előttük, nem merte kérni a pénzét. Stázi a retiküljébe nyúlt.
    - Takarodj! - mordult az árusra az igazgató. És egy jól célzott rúgással segített neki a tovatűnésben.
    Egy cirkuszszolga érte jött és elhívta. Stázi megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor elment.
    Közben elkészült a ketrec a porondon. A szünet végétért. A fényszórókat eloltották, sőt a lámpák nagy részét is a nézőtéren. Csak a porondot világította meg a ketrec rácsára szerelt vörös lámpákból álló girland.
    A ketrec ajtaját észrevétlenül kinyitották. Nesztelen léptekkel, elnyújtózva, négy gyönyörű tigris sétált be. Megálltak a ketrec közepén és a közönség felé tátották a torkukat. Elunták a várakozást és egymásra morogtak. De a nyitott ketrecajtón kék selyem dolmányban, rövid szoknyában, korbáccsal a kezében Mademoiselle Besse toppant közéjük. Egy rövid parancsszó és a vadállatok meghunyászkodva csúsztak a lába elé. Úgy bánt velük, mintha nagyra nőtt szelíd macskák lennének. Simogatta, becézte őket, dallamos hangjára rögtön felfigyeltek és ellenkezés nélkül csinálták, amit kívánt tőlük. A produkció végén a legnagyobb tigris lefeküdt a földre és engedelmesen tűrte, hogy a szép szelídítőnő végigheveredjen a hátán. Az élő kerevet mögé háttérnek a másik három tigris állt, belehajoltak a fiatal nő szép arcába, mintha gyönyörködnének a szépségében. A nézőtér lámpái és a fényszórók nem gyulladtak ki mindaddig, amíg az utolsótigris el nem hagyta a porondot.
    Római gladiátornak öltözve, a súlyemelő következett. Nagysikere volt, különösen amikor a két legkövérebb nézőt egy mérleghez hasonló alkotmányra ültette és a levegőbe emelte.
    - Micsoda erő! - rebegte Stázi csodálattal.
    Monsieur Besse elavult bűvészmutatványait ásítozva tűrte a közönség. Csak Stázi tapsolta vörösre mindkét tenyerét. Hálából a potyajegyért.
    Előadás után megint melléjük furakodott a cirkuszigazgató.
    - Menjünk táncolni - javasolta. De bár Stázi szívesen folytatta volna a szórakozást, Gomarnak már elege volt a cirkuszigazgató társaságából.
    - Mára már elég! - utasította el az ajánlatot. - Stázi nincs hozzászokva az ilyen hosszú kimaradásokhoz. Egy jól nevelt lány már régen alszik ilyenkor.
    Hogy elkerüljék a tolongást, az igazgató átvezette őket a porondon a cirkuszsátor művészbejáratához. A kocsik között csak néhány gyengefényű lámpa világított. Az egyik lakóhelyül szolgáló kocsiból az öreg istállómester köszöntötte az igazgatót. Legrégibb embere volt a cirkusznak, a Besse-testvérek jobb keze. Az igazgató magához intette.
    - Tűrhetetlen, ami nálunk történik. A fegyelem meglazult. Az emberek olyan viselkedést engednek meg velem szemben, amiért azonnali hatályú felmondás jár…
    - Ahhoz azonban ki kellene fizetni a járandóságukat! - dünnyögte az öreg a pipája mellől. - A pénzt azonban Edouard úr a saját céljaira használja...
    Megfordult, visszament a kocsijába. Nem törődött Besse dühével és csak a vállát vonogatta, amikor a gazdája utána kiáltotta:
    - Szóval maga is közéjük állt, Nicolle. Rendben van. Mindenki megkapja a pénzét holnapután. És maga, vén semmirekellő, a pénze mellé a felmondást is. Mehet az aggok házába. Vagy felőlem haljon meg, elég öreg már...
    Gúnyosan nevetett. Stázi undorodva húzódott el tőle.
    - Belerúgok ebbe az undok dögbe - súgta nagybátyjának.
    - Azzal mindent elrontanál. Azért jöttünk ide, hogy belenézzünk ennek a fickónak a kártyáiba. Légy türelemmel, Stázikám. Mert ha ez a kis jószág nem csal - és e szavakkal szeretettel veregette mutatóujjával hosszú, élénkpiros orrát - holnap éjszaka móresre tanítjuk ezt a csúnya állatot.
    - Szigorúan kell bánnom a személyzettel - fordult hozzájuk Besse. - Látták az előbb, mi mindent engednek meg maguknak. Eddig csak a jó oldalamat mutattam nekik…
    - De ők nem vették észre, igaz? - vetette közbe Stázi ártatlanul.
    Besse felelni akart valamit. A kocsik közül azonban Joseph Scelleur, a fiatalabbik akrobata szaladt hozzá. Bátyja nyomon követte.
    - Ne bolondozz, Jo! - kiáltotta utána. - Nincs értelme…
    Joseph már ott állt az igazgató előtt. Piros volt az izgalomtól, nem tudta, hol kezdje a mondanivalóját.
    - Egy pillanatra, igazgató úr - dadogta felindultan. - Fontos dologról szeretnék beszélni önnel.
    Besse intett, beszéljen nyugodtan. A fiú jelentős pillantást vetett a két idegenre. Stázi megértette, hogy jelenlétüket feleslegesnek tartja és nagybátyjának karjába kapaszkodva, elsétált onnan néhány lépésnyire. De azért jól hallották a fiú szavait.
    - Besse úr... igazán... bocsássa meg vakmerőségemet... Szerelmes vagyok Zia kisasszonyba... Feleségül akarom venni... A beleegyezését kérem hát a házasságunkhoz...
    Besse arca eltorzult a dühtől.
    - Nesze a válaszom!
    Kövér keze a fiú arcára zuhant. A csattanásra Gomar és unokahúga is odasiettek. Joseph sápadtan, összetörve állt a durvaember előtt. A támadás olyan váratlanul érte, hogy mozdulni sem tudott. Megalázottságában sírni kezdett.
    - A jövendő férj. Haha - nevetett a cirkuszigazgató. - Cucli kell még neked, nem asszony...
    A gúnyos szóáradat a torkára forrott. Pierre toppant elébe, Joseph bátyja. Nem beszélt, csak az igazgatóra vetette magát.
    - Garat! Garat! - hívta segítségül az állatápolót Besse. De a hangja elhalt, Pierre marka a torkát szorongatta. Gomar és Stázia világért sem avatkozott közbe. Csillogó szemmel figyelték, hogyan fenyíti meg a durva fickót a fiatalember.
    - Bár agyonverné! - sóhajtott a lány. - Vigyázzon! - sikoltotta ijedten.
    A kocsik közül sötét árnyék cammogott feléjük. Hosszú karjait lóbálva, nagyokat fújva, mint egy harcba induló orángután, Garat közeledett.
    Pierre nem hallotta meg Stázi figyelmeztetését és csak akkor fordult meg, amikor a majomember karjai már köréje fonódtak. Mint a pelyhet, úgy emelte a levegőbe Garat. Elégedett vigyorgással szemlélte a fiatalember vergődését. Irtózatos erejű mancsai között moccanni sem tudott a fiatal akrobata. Stázi szívét elöntötte a harag. Gyűlölte az igazgatót, aki bosszút lihegve tápászkodott fel a földről. Érezte, mi következik most. Besse arckifejezése világosan mutatta szándékait.
    - Ne merjen hozzányúlni! - sipította az igazgató felé, aki vérben forgó szemmel közeledett a tehetetlen fiatalemberhez.
    - Maradj nyugton - mordult rá a nagybátyja. - Csak hagy püföljék egymást, ha örömüket lelik benne. Eddig igen igazságosan folyik a dolog. A kicsi kapott egy pofont a diritől, a dirit félig megfojtotta a kis akrobata bátyja és most rajta van a sor. Tanulság: mindenkinél van erősebb. Különben, figyelj csak. A bort még nem itták meg egészen, most Garat mester következik.
    A színen Parré jelent meg trikóban, dagadó izmokkal. Már a puszta megjelenése is elég volt ahhoz, hogy Garat eleressze áldozatát. Az izomkolosszus ellódította útjából Besset, hordóalakú mellét kifeszítette, mintha seregszemlét tartana az izmain, vagy talán Garatot akarta megrémíteni. De összeütközésre mégsem került sor közöttük.
    Zia kisasszony rontott közéjük korbáccsal a kezében. Szép szemei szikrát szórtak. Garat és Parré elhúzódtak az útjából.
    - Mi történt? - vonta kérdőre a bátyját. És mert Besse hallgatott és Pierre sem sietett a felvilágosítással. Gomar magyarázta el neki a történteket.
    - Megütötted Jót? - fordult a lány a bátyjához.
    Besse kihívóan mosolygott.
    - Bátorkodtam... De csak a te érdekedben. Igazán kicsit öreg vagy ehhez a gyerekhez.
    Hátraugrott, mert húga teljes erejével feléje ütött a korbáccsal. Az ütés nem talált és Zia nem emelte fel még egyszer a korbácsát. Josephez futott és átölelte.
    - Látod, te bolond kisfiú, miért nem hallgatsz rám.
    Kedveskedve simogatta a fiú arcát.
    - Gyere, Jo - hívta az öccsét Pierre. Belekarolt és magával cipelte.
    Besse kisasszony is velük ment egy darabig. Az utolsó kocsinál elbúcsúzott tőlük. Visszajött, gőgös fejét magasra emelve ment el bátyja mellett. Parré is bevonult a kocsijába. A cirkusztábor elcsendesült.
    Besse is elbúcsúzott a vendégeitől. Már nem volt kedve a lumpoláshoz. A nyaka még sajgott Pierre markától. Hazament ő is a Gallia-szállóba.
    - Örül az ember szíve, ilyen szép egyetértés láttán - kuncogott Gomar, mialatt a metróállomásra mentek. - Vajon büszke-e Besse a népszerűségére? Szavamra, külsőleg a legundokabb ember, akit életemben láttam. Milyen lehet ez belül? Biz’ istók, ha elvágná valaki a nyakát és én bíró lennék, habozás nélkül felmenteném.
    - Az ilyeneknek, sajnos, nem történik soha baja - sóhajtotta a sorssal elégedetlenül Stázi.
    - Arról nem is beszélve, hogy a magamfajta srácok rendszerint a vádlottak padján üldögélnek és nem a bírói emelvényen.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633987070
Webáruház készítés