Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Lev Tolsztoj: A kozákok_EPUB

Lev Tolsztoj: A kozákok_EPUB
790 Ft790

A kozákok, férfiak és nők, világa egyszerű, vagyunk mi és vannak ők, a folyó túloldalán. Háborúban állunk, ellenségek vagyunk. Ám ebben a háborúban alig történik valami ténylegesen háborús esemény. Néha a csecsenek – csecsencek, ahogyan Tolsztoj nevezi őket – portyáznak a Tyerek ezen a partján, néha a kozákok amazon. Ellopják egymás jószágát és néha meg is hal valaki. Mert ilyen az élet, ellenségek vagyunk. A történet keretét is egy ilyen „hadi esemény” adja, közben betekinthetünk a Tyerek menti kozák falu mindennapjaiba. Az író hibátlanul pontos, eleven rajzokban mutatja meg a kozákokat, mindennapi életüket. Van benne szerelmi szál is, ahogyan kell.

Ez azonban csak a felszín. Van több mélyebb értelmezési réteg is, olyanok, melyek nekünk szólnak itt a mában.
Az első a megértés végső kudarcát tárja elénk. Olenyin és vele mi is, úgy jön el a faluból, hogy még kevésbé érti ezeket az embereket, mint előtte. Vadnak, idegennek és érthetetlennek látja őket és – ahogyan lenni szokott – ezt személyes kudarcnak éli meg. Az ivás és tréfálkozás mögött folytonosan ott leselkedik a gyors, erőszakos halál, ami elfogadhatatlan „kulturált” ember számára, bár ez a lehetőség valahogyan élénkebbé, kontrasztosabbá tesz mindent, a tájat, a színeket és az embereket is. Minden természetes lesz, igazibb és a meg nem értés pedig tragikusabb.
Végül, ami a mai konfliktusok magyarázatát illeti, láthatjuk, ahogyan egy háború életformává és rituálissá válik, és ezért nem érhet véget. A résztvevők számára nincs másik élet, egyszerűen ez az egy van, ez a normális. A mi és ők feszült dichotómiája önmagában tartja fent a konfliktust. A felek pedig nem akarnak békét kötni, mert el sem tudják képzelni, milyen az. Olenyin azért vall kudarcot, mert egy „jó” ember, aki nem érti a vadságot és az erőszakot, mert magában nem találja őket.
És ez a mi hibánk is. Olvassuk hát a régi, poros könyveket, hátha tanulunk belőlük. (Könyvkultúra Magazin)

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Megnépesültek az utcák; jöttek haza a mezei munkából. A tehenek bőgtek, az asszonyok ide-oda futkostak s hajszolták a marhákat. A nap eltűnt a hóhegyek mögött. Kékes árny terült el a földeken. Lassanként elcsendesedett minden a faluban. Az asszonyok, miután beeregették a teheneket s elvégezték teendőiket, kiültek az utcára. Marjanka is köztük volt. Mindenki az agyonlőtt csecencről beszélt. Egyik kozák tartotta őket szóval, az asszonyok meg hallgatták.
    - Nagy kitüntetés fogja érni - szólt az egyik asszony.
    - Meg is érdemli.
    - Hol van Lukasa - kérdezte az egyik leány.
    - Jamkánál van; együtt iszik Nazarkával. (Jamka egy kozák asszony, korcsmát tartott).
    - Az már igaz, hogy nagy szerencséje van; de derék legény is, éppen mint az apja volt. Épp itt jönnek. Nézzétek csak, Jergusov is köztük van. A részeges.
    Miután Lukasa, Nazarka és Jergusov kiitták a pálinkát, kimentek az utcára s a lányok közéelegyedtek.
    - Átkozott asszonynép, miért nem énekeltek! Azt mondom énekeljetek valamit! kiáltott rájuk Jergusov. Alig tudott a lábán állni.
    - Te részeg, nem szégyenled magad! Ma énekelni, mintha valami ünnepnap volna, - pattogott az egyik asszony.
    Jergusov elnevette magát, oldalba bökte Nazarkát, őt biztatta, hogy énekeljen valamit. - Énekelj te egyszer! Én is énekelek, nem hiszed?
    Lukasa közelebb jött; arca és nyaka vörösödött a sok ivástól. Lassan, kimérten beszélt; szemei mosolyogtak. Majd a lányokra, majd a részegtársaira nézett. A mint észrevette Marjankát, hozzálépett, ujjával az övébe dugott tőrrel játszadozott. A leány napraforgó virágmagot szedett ki zsebéből s azt rágicsálta.
    - Soká maradsz a faluban? - kérdezték Lukasától.
    - Holnapig.
    - Nektek vendégeitek is vannak, mondta Jergusov egy arra haladó katonára mutatva. A katonapálinka jó ital, nagyon jó.
    - Az ördög küldte őket, - mérgelődött egy vén asszony. - Az öregem már volt is az elöljáróságnál, de nem lehet semmit sem kezdeni… Hiába!
    - Telefüstölik a szobáinkat; de majd kiparancsolom én őket. Még lopnak is a gyalázatosak.
    - Azt hallottam, a leányoknak meg van hagyva, hogy jó ágyat vessenek a katonáknak, meg mézzel kell őket kínálni, - mondta Nazarka.
    Jergusov kacagni kezdett; átölelte az egyiklány derekát s tovább nevetett. Azután a többieket akarta megölelni. Az egyik messzire ellökte, úgyhogy majd orrára bukott.
    - Nézd csak, azt mondják a vászoncselédnek nincs ereje! De iszen…
    - Mi az ördög hozott téged ide, - pörölt vele Ustjenka. - Te álomszuszék, bizonyára akkor is aludtál, mikor a kordonon voltál, különben észrevett volna az a csecenc, azután lepuffantott volna. Biz jobb is lett volna.
    - Jobb! Tudom bőgtél volna utánam, nevetett Nazarka.
    Lukasa szótlanul nézte Marjankát.
    - Igaz az Marjanka, bogy a parancsnokuk nálatok lakik? - kérdezte a leánytól.
    Marjanka nem felelt mindjárt.
    - Ezeknek még megjárja, két szobájuk is van, - szólt közbe az egyik asszony, - de Fomuskinéknál csak egy szoba van. Náluk is egy tiszt lakik; most tele van a szoba mindenféle lim-lommal. Hát hallott már valaki ilyet? Az embert a saját lakásából túrják ki.
    - Azt mondják, hogy hidat vernek a Tereken, - mondta egy lány.
    - Én meg azt hallottam, - ijesztegette őt Nazarka, - hogy egy mély árkot fognak ásni és abba minden lányt beledobálnak, a miért nem szerettek minket.
    Nazarka most egy öreg asszonyt akart átölelni.
    - No nézze az ember, - förmedt rá az öreg asszony, - mért nem öleled meg a Marjankát.
    - Arra is rákerül a sor, - szólt Nazarka, - különben én jobb szeretlek téged. - Meg akarta csókolni az öreg asszonyt.
    - Megfujt a cudar! - nevetett az.
    Három katona haladt el mellettük, az őrséget váltották fel. Egy öreg katona úgy vezette a másik kettőt, hogy Nazarkának és Lukasának félre kellett állniok. Nazarka félre állt, de Lukasa meg se mozdult. - Nem tudtok kitérni, - kiáltott a katonákra; a kik szótlanul kerülték ki a csoportot; mire Marjanka hangos nevetésbe tört ki. A többiek utána nevettek.
    - Milyen gyávák, - hencegett Nazarka. Peckesen lépdelt az utcán, a katonák járását utánozta.
    Lukasa Marjankához lépett - És hol lakik nálatok az a tiszt, - kérdezte tőle.
    - A másik szobát rendeztük be neki.
    - Öreg, fiatal?
    - Tudom én; alig láttam. Veres haja van. Egy egész kocsi podgyásza volt… Sokáig maradsz a faluban ?
    - Holnapig. Adj egy pár szem magot, - kezét tartotta, hogy a leány adjon bele a napraforgó magból. - Elhidd, vágytam utánad. - Közelebb ült a lányhoz s szelid mosollyal nézett rá.
    - Marjanka! Marjanka, kiabált rá kis testvére. - Anya hí, gyere enni.
    - Jövök már kicsikém… jövök… Siess előre.
    - Én is hazamegyek, szólt közönyösen a kozák… Az éj alászállt a falura. Az utcák sötétek, kihaltak voltak. Nazarka az asszonyok mellé ült; hangos nevetés messze hallatszott a csöndes éjben. Lukasa nem ment haza. Elkezdett futni; befordult egy mellékutcába s Marjankáék háza felé tartott. - Várj csak várj, nem tartasz bolondá!.. Lefeküdt a gyepre s úgy tett mintha hortyogna. Marjanka majd elesett a mint belebotlott. Hogy megijesztettél! … Miért nem mentél haza, - nevetett a leány.
    Lukasa átölelte a lányt. - Valamit akartam mondani... de már nem tudom mit, - hangja reszketett.
    - Mi mondani valód volna. Engedj; anyám már vár rám, te pedig menj a te Dusenkádhoz. Kibontakozott a legény karjaiból s pár lépést futott. Lukasa futott utána.
    - No hát mit akarsz mondani, te éjjeli bagoly, - nevetett a leány.
    - Ne nevess ki, Marjanka! Vigyen el az ördög, ha van más szeretőm. Ha akarod úgy szeretlek, - azt teszem a mit akarsz. Nézd, - megcsörgette zsebében a pénzt. - Mindenki megelégedett, csak én nem. Te nem sokat törődsz velem Marjanuska.
    A leány szótlanul hallgatta.
    - Mindig csak várni, meg várni; mintha nem eléggé szeretnélek. Csináljál velem a mit akarsz, - megragadta a leány mindkét kezét s úgy beszélt hozzá.
    - Hallgass rám Lukasa, - kihúzta kezét, azután folytatta. - Tudod, hogy lány vagyok, hallgass hát meg. Nem tőlem függ ... de ha szeretsz, akkor valamit mondok. Férjhez megyek hozzád, ha akarod, de ne ostobáskodj, - mondta a leány, a nélkül, hogy rá nézett volna.
    - Hogy hozzám jössz-e, az nem tőlünk függ Marjanka. Szeress… szeress Marjanka, - hangja tompa, majdnem suttogó volt. Arca közel volt a lány arcához, szemei mosolyogtak… s úgy nézett rá.
    Marjanka hozzá simult s egy tüzes csókot nyomott ajkára.
    - Kedvesem, - suttogta a leány s átölelte őt. Azután hirtelen kiszakította magát, futott tovább s vissza sem tekintett a legényre.
    Lukasa tovább ballagott.
    - A feleségem lesz! Úgy hiszem szeret ez a lány.
    Nazarkát Jamkánál találta; onnét Dunjaskához ment, a kinél reggelig maradt.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633984703
Webáruház készítés