Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Kurban Said: Ali és Nino_EPUB

Kurban Said: Ali és Nino_EPUB
990 Ft990

Az Ali és Nino varázslatos szerelmi történet. A világ egyik legizgalmasabb, különböző népeket és kultúrákat elegyítő fertályán, a Kaukázusban játszódó szerelmi történet. Különös, keleties "love story" ez. Ali Sirvánsir kánnak, egy azeri mohamedán arisztokrata család fiúsarjának és a keresztény vallású, grúz nemzetiségű szépséges Nino hercegnőnek a szerelme az első világháború előtt ébred, majd a háború alatt és közvetlenül utána, a vérzivataros időkben szökken szárba, hogy édesbús véget érjen.
A Kaszpi-tenger partján fekvő Azerbajdzsán, mely olaja miatt egyszer csak az oroszoknak és más nyugatiaknak is oly fontossá lesz, egyszerre tartozik Európához, a Nyugathoz, és Ázsiához, a Kelethez. Ali és Nino szerelmében is találkozik (és ütközik) a kétfajta kultúra. Mit ütközik? Szikrázva összefeszül - s néhol békésen összesimul a kétféle kultúra szellemisége, lelkisége és világnézete.
Kurban Saidnak köszönhetően (bárkit is rejtsen a név valójában) egy időre az európai olvasó képes lesz mohamedán szemmel látni a világot, és megérti, hogy az a kultúra a maga természetes közegében ugyanolyan logikus és természetes, mint innen szemlélve a mi, európai kultúránk.Ali vad ázsiai természete talán még így is borzongatóan idegen marad, ám alakja, szerelme, hősi helytállása, majd szükségszerű tragédiája megható és felkavaró. Sorsa a történelem vak és kegyetlen, az egyes emberrel szemben értelmetlen működését példázza, ahol feltűnik a történelem nagy erőivel szemben kiálló magányos hős heroikus, de elbukásra ítélt helytállása.
A különös sorsú könyv 1937-ben, Bécsben bukkan fel először Európában. A kritika ma is a múlt század legjobb, sodró erejű, romantikus regényei közé sorolja.
Ezt a nagy ívű és megható szerelmi történetet többen hasonlították már a Rómeó és Júliához, vagy az Elfújta a szélhez.
A kötetet Borbás Mária pazar műfordításában tesszük le egy findzsa tea mellé.
e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    A lapos tetőn puha, tarka, groteszk barbár mintás szőnyegeket terítettek le, azokon ültünk törökülésben, a szélárnyékban: apám, bácsikám és én. Mögöttünk szolgák álltak, lámpást tartva. Előttünk a szőnyegen keleti csemegék csábító gyűjteménye: mézes sütemények, cukrozott gyümölcs, siskebab, rizses-mazsolás csirke. Mint már máskor is, csodáltam apám és bácsikám eleganciáját. Bal kezüket meg se mozdították, úgy törtek nagy darabot a fekete kenyérből, kúppá formálták, s a szájukhoz emelték. Bácsikám példás kecsességgel nyúlt két ujjal és a hüvelykujjával a gőzölgő, zsíros rizsbe, vett belőle, golyóvá gömbölyítette, s úgy tette a szájába, hogy egyetlen szem se hullott le belőle. Ugyan miért olyan büszkék az oroszok a késsel-villával evés művészetére? Egy hónap se kell hozzá, a legostobább ember is megtanulhatja. Én könnyedén eszem késsel-villával, és tudom, milyen viselkedés illik európai asztal mellé. De ha betöltöttem is tizennyolcadik esztendőmet, nem tudom olyan tökéletesen arisztokratikus eleganciával fogyasztani a sokféle keleti ételt, mint apám és bácsikám, a jobb kéznek mindössze két ujjával meg a hüvelykujjával, s egyetlen morzsát sem hullajtanak el, még a tenyerükbe sem. Nino azt mondja, mi barbár módon eszünk. A Kipiani-házban mindig asztalnál étkeznek, európai módra. Minálunk csak akkor szokás ez, ha orosz vendégünk van, és Nino a gondolatra is elborzad, hogy én a padlón ülve, kézzel eszem. Elfelejti, hogy az édesapja már húszéves volt, amikor életében először vett villát a kezébe.
    Elfogyasztottuk a vacsorát. Kezet mostunk; bácsikám rövid imát mondott. Az ételt elvitték. Apró csészében erős, sötét teát szolgáltak fel, s bácsikám beszélni kezdett úgy, ahogyan az öregek szoktak kiadós étkezés után - körülményesen és kissé bőbeszédűen. Apám nem mondott sokat, én meg egyáltalán semmit, mivel ez a szokás. Mint mindig, valahányszor Bakuba jött, bácsikám a nagy Násziraddín uralkodásának napjairól mesélt, amikor ő maga igen fontos, noha számomra nem egészen világos szerepet játszott az udvarnál.
    - Harminc esztendeig - mesélte bácsikám - a Királyok Királya kegyeinek szőnyegén foglaltam helyet. Őfelsége háromszor vitt magával külföldi útjaira. Ezeknek az utazásoknak során jobban megismertem a hitetlenek világát, mint bárki más. Meglátogattuk a királyok és császárok palotáit, és annak a kornak a leghíresebb keresztényeivel találkoztunk. Különös világ, s az benne a legkülönösebb, ahogy az asszonyaikkal bánnak. Az asszonyok, még a császárok és királyok asszonyai is, pucéron járkálnak a palotában, és senki sem utálkozik. Talán azért van ez, mert a keresztények nem igazi férfiak, talán egyéb okból - egyedül Isten a tudója. Közben meg a hitetlenek egészen ártalmatlan dolgoktól utálkoznak. Egy alkalommal Őfelségét a cár palotájába hívták meg vacsorára. A cámé mellette ült. Őfelségének egy igen szép darab csirkehús volt a tányérján. Udvariasságát bizonyítandó Őfelsége igen elegánsan két ujjal és a hüvelykujjával megfogta ezt a szép kövér darabot, és a cámé tányérára tette. A cámé falfehér lett, és rémületében köhögni kezdett. Később hallottuk, hogy a cár palotájának sok udvaronca és főura egészen elképedt a sah nyájas magatartásától. Ilyen kevésre becsülik az európaiak az asszonyaikat.
    Ország-világnak mutogatják a pucérságukat, de azzal nem vesződnek, hogy udvariasak legyenek velük. A vacsora után a francia nagykövetnek még azt is megengedték, hogy átkarolja a cámét, és iszonyú zene hangjaira körültáncolja vele a termet. Maga a cár és gárdatisztjei nézték, és senki semkelta cár becsületének védelmére. Berlinben még ennél is különösebbet láttunk. Elvittek bennünket egy „Afrikai nő” nevezetű operához. A színpadon egy igen kövér asszony állt, és szörnyűségesen énekelt. Undorító volt a hangja. Vilmos császár észrevette visszatetszésünket, és azonhelyt megbüntette az asszonyt. Az utolsó felvonásban négerek jöttek, és hatalmas máglyát raktak. Az asszony kezét-lábát megkötözték, és lassan megégették. Ez nagyon tetszett nekünk. Később valakitől azt hallottuk, hogy a tűz csupán jelképes volt. De ezt nem hittük el, mert az asszony éppolyan rémesen sikoltozott, mint Hürriet ül Ain, az eretnek, akit a sah - éppen mielőtt útra keltünk volna - vettetett máglyára Teheránban.
    Bácsikám egy időre gondolataiba és emlékeibe merült. Azután mélyet sóhajtott, és folytatta:
    - Egyvalamit nem értek a keresztényekben. Nekik vannak a legjobb fegyvereik, a legjobb katonáik és a legjobb gyáraik, ahol mindent megtermelnek, ami csak kell az ellenségeik legyőzésére. Aki feltalál valamit, amivel könnyen, gyorsan és a lehető legnagyobb számban lehet embereket megölni, nagy dicséretben részesül, sok pénzt keres, és elhalmozzák kitüntetésekkel. Ez helyes és igazságos. Háborúnak lennie kell. Másfelől azonban az európaiak sok kórházat építenek, és aki a háború során ellenséges katonákat gyógyít és táplál, szintén dicséretben és kitüntetésben részesül. Fényességes uramat, a saht mindig töprengésre késztette, hogy olyanok, akik egymással éppen ellentétes dolgot cselekszenek, egyformán magas jutalomban részesülnek. Egy alkalommal beszélgetett erről a bécsi császárral, de nem kapott magyarázatot erre a képtelen magatartásra. És az európaiak mégis megvetnek bennünket, mert négy feleségünk lehet, habár nekik maguknak gyakran négynél is több van, és mert úgy élünk és uralkodunk, ahogy Isten elrendelte.
    Bácsikám elhallgatott. Sötét volt az este. Árnyéka olyan volt, mint valami vézna öreg madáré. Kiegyenesedett, öregesen köhögött, és hevesen hozzátette:
    - De még így is, habár minden cselekedetünkben-Isten parancsolatát követjük, az európaiak pedig semmit sem tesznek az ő Istenük parancsolata szerint, az ő hatalmuk és erejük állandóan'növekszik, a miénk: pedig csökken. Ki mondja meg, hogy miért van ez így?
    Mi nem tudtuk megmondani. Felállt - fáradt, öreg ember -, és lebotorkált a szobájába. Apám követte. A szolgák eltakarították a teáscsészéket. Én ott máradtam egyedül a tetőn, de nem volt kedvem nyugovóra térni.
    Sötétségbe burkolózott a város, mintha leselkedő állat volna, ugrásra vagy játékra kész. Valójában két város volt, egyik a másikon belül, mint gyümölcsben a mag. A Régi Falon kívül terült el a külső város - széles utcák, magas házak, lármás, pénzsóvár lakosok. A sivatagunkból származó, gazdagságot teremtő olaj miatt épült ez a külső város. Színházak, iskolák, kórházak, könyvtárak, rendőrök és pucér vállú szép nők népesítették be. Ha lövöldözés támadt a külső városban, annak mindig a pénz volt az oka. Európa földrajzi határa a külső városban kezdődött, és ott lakott Nino is. A Régi Falon belül keleti tőr formájú keskeny és görbe házak álltak. Minaretek szegeződtek a szelíd holdra, merőben mások, mint a Nobel cég emelte olajfürótomyok. Az óváros Keleti Falán emelkedett a Hajadon Tornya. Muhammad Juszuf kán, Baku kormányzója építtette leánya tiszteletére, akit feleségül akart venni. A vérfertőző házasságot nem hálták el. A leány levetette magát a toronyból, miközben szerelemtől bódult apja a szobája felé sietett. Szűzleány Kövének nevezik azt a sziklát, amelyen a leány halálra zúzta magát. A sziklát olykor virág borítja, amit esküvője előestéjén helyez el egy menyasszony.
    Sok vér folyt az évszázadok során városunk sikátoraiban. És ez a vér ad nekünk erőt és bátorságot. Zizianasvili Kapuja épp a házunkkal szemközt emelkedik, itt is hullott nemes vér, ez is része családom történetének. Sok-sok esztendeje, amikor hazánk, Azerbajdzsán még Perzsiához tartozott, a fővárost Hasszán Kuli kán kormányozta. A grúz Zizianasvili herceg, a cár hadseregének tábornoka megostromolta városunkat. Hasszán Kuli kán közhírré tette, hogy meghódol a Nagy Fehér Cár előtt, kinyittatta a kaput, és beengedte Zizianasvili herceget. A herceg alig néhány tiszt kíséretében lovagolt be a városba. A kapu mögötti téren díszlakomát rendeztek. Máglyák lángoltak, ökröt sütöttek. Zizianasvili herceg jócskán felöntött a garatra, kába fejét Hasszán Kuli kán mellére hajtotta. Ekkor ősöm, Ibrahim Sirvánsir kán elővonta nagy görbe tőrét, és Hasszán Kuli kánnak nyújtotta. Hasszán Kuli kán elvette a tőrt, és lassan elmetszette Zizianasvili herceg nyakát. Köntösére vér freccsent, de csak metszett tovább, míg a herceg feje ott nem volt a kezében. A fejet sóval teli zsákba tették, és ősöm elvitte Teheránba, a Királyok Királyához. A cár azonban bosszút akart állni a gyilkosságért. Hadsereget küldött Baku ellen. Hasszán Kuli kán bezárkózott a palotába, imádkozott, és a másnapra gondolt. Amikor a cár katonái megmászták a falat, Hasszán Kuli kán egy föld alatti folyosón a tengerhez menekült, onnan pedig Perzsiába. Mielőtt azonban a föld alatti folyosóra lépett volna, egyetlen, de nagyon bölcs mondatot rótt az ajtóra: „Aki a holnapra gondol, sohasem lehet bátor.” Iskolából hazafelé menet gyakran ballagtam át a romos palotán. Az Igazságszolgáltatás Csarnoka óriási mór oszlopaival üres és elhagyatott. A polgárok a külső városban székelő orosz bírónál kereshetik az igazságot. De szinte senki sem fordul az orosz bíróhoz; aki mégis, azt a bölcsek megvetik, az utcagyerekek a nyelvüket öltögetik rá. Nem mintha az orosz bírák rosszak vagy igazságtalanok volnának. Épp ellenkezőleg, szelídek és igazságosak, csak épp olyan módon, ami sehogy sincs ínyére, a mieinknek. A tolvajt börtönbe zárják. Ott ül a tiszta zárkájában, teát kap, sokszor még cukrot is bele. De ebből senkinek semmi haszna, legkevésbé annak, akit meglopott. A mieink vállat vonnak, és a maguk módján törvénykeznek. A panaszosok délután a mecsetbe járulnak, ahol körben ülnek a yének, és Allah törvénye, a saría szerint szolgáltatnak igazságot: „Szemet szemért, fogat fogért.” Éjszakánként olykor köpenybe burkolózó alakok surrannak a sikátorokon át. Akár a villám, csap le a tőr, egy kiáltás, és az igazságnak elég tétetett. Házról házra terjed a vérbosszú. Olykor éjnek éjszakáján zsákot visznek végig a sikátorokon. Fojtott nyögés, halk csobbanás a tengerben, és a zsák volt-nincs. Másnap egy férfi szobája padlóján ül, köntösét megszaggatta, szeme csupa könny. Teljesítette Allah törvényét: halál a házasságtörő asszonyra. Óvárosunk csupa titok és rejtelem, eldugott zugok és kis sikátorok. Szeretem ezeket a halk éjjeli neszeket, a lapos tetők fölött a holdat, a békés, forró délutánokat a mecset udvarán, a néma meditáció légkörét. Isten akaratából itt születtem mint síita muzulmán hívő, Dzsafár imám értelmezése szerint. Végtelen irgalmában talán engedi, hogy itt is haljak meg, ugyanezen az utcán, ugyanabban a házban, ahol születtem. Én és Nino, aki keresztény, aki késsel-villával eszik, kacag a szeme, és hajszálvékony selyemharisnyát visel.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633648865
Webáruház készítés