Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Kurban Said: Ali és Nino_MOBI

Kurban Said: Ali és Nino_MOBI
1 290 Ft1290
  • Részlet az e-Könyvből:

    Lustán, közönyösen állta a város a Kaukázuson túli augusztusi nap izzó melegét. Ősöreg arcának redői nem változtak. Sok orosz eltűnt, hadba vonult a cárért és a hazáért. A rendőrség házkutatást tartott a németek és osztrákok otthonában. Emelkedtek az olajárak. A nagy falon belül is, kívül is jól boldogultak és elégedettek voltak az emberek. Csak a hivatásos teaházak törzsvendégei olvasták a háborús táviratokat. A háború messze volt, másik bolygón... Idegennek, távolinak tűnt a harcokban bevett vagy elesett városok neve. Generálisok képe foglalta el minden újság címoldalát, barátságos arccal néztek, tele önbizalommal, a győzelemben biztosan.
    Nem mentem el Moszkvába, az Intézetbe. Nem akartam távol lenni az otthonomtól a háború alatt, a tanulmányaim pedig megvárnak. Sokan megvetettek ezért, s azért is, hogy nem vonultam be. De amikor házunk tetejéről lenéztem az óváros tarka forgatagára, tudtam, hogy nincs az a cári parancs, amely valaha is elszakíthat az otthonomat körülvevő faltól.
    - Csakugyan nem akarsz bevonulni? - kérdezte apám meglepetten, aggodalmasan. - Te, Ali Sirvánsir kán?
    - Nem, apám, nem akarok.
    - Legtöbb ősünk a csatatéren esett el. Családunkban ez a természetes halál.
    - Tudom, apám. Én is a csatatéren fogok elesni, de nem most, és nem olyan messze...
    - Jobb meghalni, mint becstelenül élni.
    - Én nem élek becstelenül. Ez a háború nem az én ügyem.
    Apám gyanakvó pillantást vetett rám. Gyáva volna a fia?
    Századszor is elmesélte családunk történetét: hogyan harcolt Nadir sah alatt öí Sirvánsir az Ezüst Oroszlán királyságáért. Négy elesett az India elleni hadjáratban. Csak egy tért vissza Delhiből, dús hadizsákmánnyal. Birtokot vásárolt, palotákat épített, és túlélte az ádáz uralkodót. És amikor Rukh sah Husszein kán ellen harcolt, ez az ősünk a vad kazár herceg, Mohamed aga pártjára állt. Ő és nyolc fia követte a sahot Szenden, Korasszanon és Grúzián át. Csak három maradt életben, és továbbra is szolgálta a nagy eunuchot, akkor is, amikor már sah lett. Sátruk ott állt Mohamed aga susai táborában a meggyilkolásának éjszakáján; A Sirvánsirok kilenc tagjának vérével fizettek a birtokokért, amelyeket Feth Ali, Mohamed aga szelíd utóda adományozott nekik Sirvánban,- Mázenderánban, Gildzsanban és Azerbajdzsánban. A három fivér a Királyok Királyának örökletes hűbérese lett, és Sirvánban uralkodott. Azután jöttek az oroszok. Ibrahim Sirvánsir kán védelmezte Bakut, és hősi halála Gandzsénál újabb becsületet szerzett nevünknek. Csak a türkmencsaji béke után váltak szét a Sirvánsirok. A család perzsa tagjai Mohamed sah és Násziraddín sah alatt harcoltak és estek el a türkmének és az afgánok elleni hadjáratokban, az oroszok,pedig a krími háborúban, a törökök elleni csatákban és a japán háborúban ontották vérüket a cárért. így nyertünk sok kitüntetést és érmet, és családunk fiai még akkor is átmennek a vizsgán, ha nem tudják megkülönböztetni a gerundiumot a gerundivumtól.
    - És most megint hadat visel az ország - fejezte be apám -, de te, Ali Sirvánsir kán, a gyávaság szőnyegén üldögélsz, és elbújsz a cár szelíd rendelete mögé. Mit ér a szó, ha családunk története nem ivódott a véredbe? Ne poros, holt könyvekben olvasd őseink hőstetteit, hanem szívedben, véredben. - Apám szomorúan elhallgatott. Megvetett, mert nem értett meg. Vajon gyáva volna a fia? Az ország hadat visel, és az ő fia nem rohan a csatába, nem szomjazik ellen-ségei vérére, nem akar a szemükben könnyeket látni. Elfajzott fiú!
    A szőnyegen ültem a puha párnákra támaszkodva, és így szóltam tréfásan:
    - Megígérted, hogy teljesíted három kívánságomat: Az első az volt, hogy Karabahban tölthessem a nyarat. Halld! most a másodikat: akkor rántok kardot, amikor akarok. Nem hiszem, hogy késő lenne. A béke sokáig a múlté marad. Hazánknak később lesz szüksége a kardomra.
    - Jól van - mondta apám. Nem beszélt többet a háborúról, csak fürkész pillantásokat vetett rám. Talán mégsem elfajzott a fia.
    Beszéltem a Taza-Pir mecset mohájával. Azonnal megértett. Lobogó köntösében jött el hozzánk, ámbraillatot árasztva, és hosszú időre bezárkózott apámmal. Elmondta neki, hogy a Korán szerint ez a háború nem tartozik a muzulmán kötelességei közé,-és ennek alátámasztására a Prófétának számos igéjét idézte. Ezután már békében maradhattam házunkban. De csak a házunkban. A háború mámora terjedt az ifjúság körében, sokan nem tudtak ellenállni neki. Néha meglátogattam barátaimat. Elmentem Zizianasvili kapuja előtt, befordultam az Asum-közbe, átvágtam Szent Olga útján, és Szejnal aga háza felé ballagtam.
    Iljász bég az asztalnál ült, katonai értekezéseket tanulmányozott. Mellette kuporgott Mehmed Haidar, az iskola hülyéje, homlokát ráncolta, és rémültnek látszott. A háború megrázta. Azonnal elhagyta a Bölcsesség Házát, és akárcsak Iljász bégnek, neki is egyetlen vágya volt: arany tiszti rangjelzést érezni á vállán. Mindketten a tiszti vizsgára készültek. Amikor a szobába léptem, Mehnfed Haidar elkeseredve motyogta:
    - A hadsereg és a haditengerészet kötelessége megvédeni a cárt és a hazát a külső és a belső ellenségtől.
    Elvettem a szerencsétlen flótás könyvét, és feltettem a következő vizsgakérdést:
    - Nagyra becsült Mehmed Haidar, kicsoda a külső ellenség?
    Összevonta szemöldökét, keményen törte a fejét, aztán hirtelen kibökte:
    - A németek meg az osztrákok!
    - Helytelen, kedves barátom - örvendeztem, és diadalmasan olvastam: „A külső ellenség kifejezés vonatkozik minden olyan katonai alakulatra, amely háborús szándékkal határaink átlépésével fenyeget.” - Majd Iljász béghez fordultam: - Mi a „lövés” meghatározása?
    Gépiesen vágta rá a választ:
    - A „lövés” meghatározása: golyó kilökése a cső torkolatából puskapor segítségével.
    Ez a kérdezz-felelek játék folyt egy darabig. Mindannyiunkat ugyancsak meglepett, milyen nehéz valamennyi szabálynak és rendelkezésnek megfelelően megölni az ellenséget. Micsoda műkedvelő társaság voltunk mi itt a hazánkban, amikor ezt a mesterséget űztük! Mehmed Haidar és Iljász bég ezután jövendő hadjárataik örömeiről kezdtek áradozni. Lerombolt városok romjain felcsípett szép, ápolt külföldi nők játszották a főszerepet ábrándjaikban. Azután tudtomra adták, hogy minden egyes katona tarsolyában hordja a marsallbotot, és lenéző pillantást vetettek rám.
    - Ha tiszt leszek - mondta Mehmed Haidar -, előre kell engedned az utcán, és tisztelettel viseltetned irántam. Mivel én hősies véremmel védem lusta csontjaidat.
    - Mire tiszt leszel, rég vége lesz a háborúnak, és a németek bevonulnak Moszkvába. - A két leendő hősnek egyáltalán nem volt ellenére ez a jóslat. Akárcsak nekem, nekik is mindegy volt, ki nyeri meg a háborút. Köztünk és a front között feküdt a világ egyhatodát kitevő terület. A németek nyilvánvalóan képtelenek ezt mind meghódítani. Egyik keresztény uralkodó helyett egy másik keresztény uralkodó kormányoz májd bennünket - ennyi az egész. Nem, Iljász bégnek kaland a háború, Mehmed Haidar számára pedig remek ürügy, hogy méltóságteljesen hagyhassa félbetanulmányait, és egy természetes és férfias foglalatosságnak szentelhesse magát. Bizonyára jó frontszolgálatos tiszt válik mindkettejükből. Bátor nép a mienk. De mire szolgál a bátorság? Sem Iljász bég, sem Mehmed Haidar nem kérdezte ezt magától soha, és hiába is intettem volna őket, mert felébredt bennük a keleti vérszomj.
    Minekutána már kellő ideig gyakorolták irántam való megvetésüket, távoztam Szejnal aga házából. Az örmény negyed sikátorainak szövevényén át a sétányra értem. A Kaszpi-tenger sós és ólomszínű vize a gránitköveket nyaldosta. Ágyúnaszád horgonyozott a kikötőben. Leültem, néztem a helybeli kis vitorlásokat, amint vitézül küzdenek a hullámokkal. Egyikükben könnyen és kényelmesen eljuthatnék a perzsiai Astara kikötőjébe, a sah nagy, zöld országának ebbe az omladozó, békés kis fészkébe. Ott klasszikus költők által gyönyörű strófákba öltöztetett, mélabús szerelmi sóhajokra lelnék, a daliás Rusztem hőstetteiről és Teherán illatozó rózsaligeteiről. Csodálatos, álombéli ország.
    Fel-alá, fel-alá róttam a sétányt időnyerés céljából, mert még mindig kicsit különösnek tetszett, hogy Ninót az otthonában keressem fel. Ellenkezett az illendő magatartás valamennyi szabályával. Háború lévén azonban az öreg Kipiani talán kissé engedékenyebb. Végül mélyet lélegeztem, és felszaladtam Ninóék házának lépcsőjén. Négy emelet volt, a másodikon réztábla: Kipiani herceg. Fehér kötényes szobalány nyitott ajtót, és bókolt. Odaadtam a sapkámat, habár Keleten a vendég magán tartja fejfedőjét. De tudtam, hogyan kell európai társaságban viselkedni.
    Az előkelő família éppen a szalonban teázott. Nagy szoba volt. A bútorokon vörös selyemkái’pit, a sarkokban pálmák és cserepes növények; a fal nem volt festett, és nem szőnyeg borította, hanem tapéta. Az előkelő família angol teát ivott tejjel, gyönyörű, díszes, nagy csészéből, angol módra. Aprósütemény és kétszersült volt az asztalon, s amikor kezet csókoltam Nino anyjának, sütemény, kétszérsült és levendulavíz illatát éreztem. A herceg kezet fogott velem, Nino három ujját nyújtotta; és közben a teáscsészéjébe sandított. Leültem, kaptam én is teát.
    - Ön tehát elhatározta, kán, hogy egyelőre nem vonul be? - kérdezte kegyesen a herceg.
    - Nem, kegyelmes uram, egyelőre nem.
    A hercegné letette a csészéjét. - Én az ön helyében csatlakoznék valamilyen bizottsághoz, hogy segítsem a háborús erőfeszítést. Legalább valamilyen egyenruhát kapna.
    - Talán megteszem, kegyelmes asszony. Jó gondolat.
    - Én is ezt teszem - mondta a herceg. - A hivatalomban nem tudnak nélkülözni, de a szabad időmet szívesen áldozom a hazának.
    - Természetesen, kegyelmes uram. Sajnálatos módon azonban nekem oly kevés a szabad időm, hogy a haza nem sok hasznomat látná.
    Ez aztán meglepte a herceget. - De hát mit csinál?
    - Birtokaim ügyeinek intézésével foglalkozom, kegyelmes uram. - Ez bevált. Valamilyen angol regényben olvastam ezt a mondatot. Ha egy arisztokrata nem csinál semmit, akkor birtokai ügyeinek intézésével foglalkozik. Láthattam, hogy jelentősen növekedett a becsületem az illusztris szülők szemében. Néhány elegáns közhelyet váltottunk, majd kegyesen engedélyezték, hogy elvigyem Ninót operába. Mély meghajlással megint kezet csókoltam a hercegnének, az „R”-et szentpétervári módon ejtettem, és megígértem, hogy fél nyolcra visszajövök.
    Nino kikísért, és amikor elvettem sapkámat a szobalánytól, mélyen elpirult, lehajtotta fejét, és elragadó tört tatárságával megszólalt:
    - Rémesen örülök, hogy itt maradsz. Igazán örülök. De mondd meg nekem, Ali kán, tényleg félsz a háborútól? Hiszen a férfiak imádnak verekedni. Én még a sebeidet is szeretném.
    Nem vörösödtem el, megfogtam Nino kezét, és megszorítottam.
    - Nem, nem félek. Eljön majd az idő, amikor ápolhatod a sebeimet. De addig csak tarts gyávának, ha ez boldoggá tesz.
    Nino értetlenül nézett rám. Hazamentem, egy régi kémiakönyvet ezer darabra szaggattam. Aztán ittam egy csésze valódi perzsa teát, és páholyt foglaltam az operába.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633648872
Webáruház készítés