Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Krúdy Gyula: Magyar tükör_EPUB

Krúdy Gyula: Magyar tükör_EPUB
790 Ft

Az 1921-ben megjelent Magyar tükör című elbeszélésgyűjtemény minden sorából, minden oldaláról süt, lángol a Trianon utáni tragédia, az ország nagy része elvesztésének balsorsa. Bármely szegletébe is utazik is Krúdy, bármely természeti jelenséget vagy emberi nagyságot emel ki, Trianon feldolgozhatatlan traumája üt át a sorokon. Ki is mondja: mit hetven év alatt rontott el a magyar, azt legalább hetven év alatt lehet csak jóvátenni. A kesergés és sóhajtozás mellett azonban meg-megcsillan Krúdy anekdotázó kedve, jellemábrázoló ereje: akár az Alföldön, akár Erdélyben, akár a Felvidéken jár. És igazi értéke ez, az egy-egy jelzővel, vagy jelzőhalmozással festett hangulatok, tájak és emberek megragadása, amiért Krúdyt olyannyira szeretjük ma is: egy-egy képe örökre elménkbe vésődik, s olvassuk szórakoztató sorait tovább, csak tovább...

  • Részlet az e-könyvből:

    A peleskei jegyző útján

    Parisban nem tudják, hogy a Szatmár megyei nemesség atyafiságban, vagy legalább is komaságban van a bihariakkal, a szilágyiakkal, akiket most elrekesztenek egy más tói az új térképen?
    Bizonyosan nem tudják Párisban, hogy itt egy nagy darab földön egy magyar család lakik (a híres köznemesség maradékai), mert ha tudják, máshol állították volna fel a határt. A mostani határ annyira nem számíthat, minta falusi házak között levő garád (amelyet ezen a vidéken sárból építenek és góréval, náddal födnek be). A garádon átbeszélget a szomszéd, még a pipáját is odaát füstölteti, áthajlik a leány dereka, átnyúlik a kikapós menyecske két teli karja, átpörög a vénasszony nyelve. Csirke, tyúk átbúvik, házőrző eb itt csinálja magának az utat amelyen kiugrik... Hát ilyen az a határ, amelyet a magyarok és magyarok közé vonnak kelet felé. Nem kell búsulni, hogy magja vész az atyafiságos érzelemnek, az évszázados komaságnak, s testvériségnek. Csak hadd mondják Párisban, hogy Szilágyban, Biharban, Szatmárban ezentúl románok laknak. Jóízűen mosolyog ezen a magyar ember, mintha adomát hallana a Lidérc-kalendáriomból. Kund hadnagy ereszkedett erre hadaival, amikor a tiszai nádasok Nagyváradig tartottak, tiszai csíkot fogtak a lápból Szatmár alatt és a Nyírség, Hortobágy, ecsedi láp egy sátoralja birtoka volt. Árpád valahol a Dunántúl ütötte fel vezéri zászlaját, a hadnagyok a Tiszántúl a saját szakállukra és bölcsességükre kalandoztak.
    Ugyanazok a kezek emelték a nyírségi föld-várat, amelyek a biharit. Századokon át szaporodott itt a honfoglaló magyarság. Messzire nem mehetett. Nem engedte a Tisza, a Király-hágó, ugyanazon földön legeltette barmát, építette házát, az új királyok legfeljebb megerősítették a régi nemesi leveleket Itt volt a legerősebb a köznemesség az országban, mert minden ember a honfoglalásból maradt itt Még országgyűlést is tartottak. Jó magyarság ez, amely megmaradott őseredeti alakjában, minta farkas, mely a nádasakat járja. A férfiak inkább csontosak, szívósak, szárazuk, nem igenelhízottak, mint másfelé az Alföldön. Az árvízzel, alkotmánnyal, honfibúval való küzdelemben megszíjjasodtak az inaik. Kis termetükkel, fekete gubájukban, magyaros bundájukban reggeltől napestig guggolnak a rázós szekér oldalán. Gyalogszerrel is elbaktatnak nagy messziségekbe. A nevét mind le tudja írni, mert magyar nemes. Az udvarházakban arról beszélgetnek, hogy ősi alkotmányunk szerint minden magyar nemes ember egyenrangú a királlyal és így az új királyválasztó gyűlésen kikiálthatnák akár Költsey Pált királynak, de lehetne a király tyukodi ember, de semmi esetre se kenézlői, mert az kún maradék.
    A legjobb magyarság lakik a Felső-Tiszától a Körösig, amelyet most Romániának akarnak nevezni. A peleskei nótárius eleven alakban jár-kel itt napjainkban is az eldugott falvakban. A magyar históriai arcok lépten-nyomon feltünedeznek előttünk a náddal fedett házakban, Bocskay-képű kisnemesek őgyelegnek a szatmári hetivásáron, Rákóczi-arculatú férfiak egykedvűen nézik a tornácról a kocsin utazó küzdelmét a kerékagyig érő sárral, az öregebb emberek az én gyermekkoromban még fésűt viselnek a hajukban, a kántorok Arany János pipás kántorai és „nemes, nemzetes és vitézlő“ prédikátumot vésnek a fejfára, mert a temetőben ez a divat. Magyarság, amely századéveken át egyetlen férfias örömét az alkotmányos harcokban, követválasztásokban élte, ha épen nem volt háború. Magyarság, amelyben legerősebben élt a jogérzet, amely mintha a honfoglalás óta maradt volna itt e tájon. Ezt a magyarságot akarják elszakítani az anyaországtól, amelynek „első foglalásból" való földjei feltalálhatok minden határban, ahonnan a legtöbb nemes embert mutatta ki az egykori nógrádi levéltáros, Nagy Iván. Ahol minden ember ügyvéd, politikus születésénél fogva, amiikor a legénytoll kiütött állán. Itt akarják elhitetni a világgal, hogy Nagy Károlynál végződik Magyarország. (A nyírségieknek mindig szerencséjük volt Még a Tisza is jobban áradt a Szamos felé.)
    A köd, amely így télidőben együtt füstölög a kémények foghagymás füstjével: darab időre eltakarhatja előlünk az apró falvakat, a két- meg háromszáz esztendős évszámokat a háztetők kéményein, a történelmi redőzetű arcokat, a szép öregembereiket, akik oly bölcsek és tapasztaltak, mintha Bocskay óta élnének egyfolytában és már semmin sem csodálkoznak, semmitől sem félnek, mert századokon át megismerhették nemzetüket... A dér, a fagy, a hó, amely erős télen járhatatlanná teszi errefelé az utakat, hogy a vendégszerető gazda az orrossal kénytelen önmagát felköszönteni jóravaló vendég hiányában, majd elmúlik; elindulhat a híres jegyző Gvadányi országútján; Bessenyei összeomlott kúriáján nem csak az éjféli kísértetjárásban hangzik magyar szó és a szatmári piarcon a jézustársaságbeli atyák ismét sétálni viszik a kis magyar fiúkat, akiket itt a legnagyobb gonddal nevelgettek. - Máskor is volt tél, máskor is elmaradt a postakocsi, a nagy havakban hetekig élte a maga elgondolkozó, tűnődő életét a falusi magyar, amikor bibliát vagy Horáciust olvasott Ez a tél talán hosszabb lesz, mint n régi telek. De egyszer felszáll a köd a fehér nádasok felett a lápokon kinyílik a sokszínű flóra, a kanyargó ország-úton a feszület mellett peregve elhajt egykönnyű szekér, amelyről kis gubás ember ugrik le a hírrel: megint csak Magyarország vagyunk... Talán mire a fecsegő nyírfák ezüst pecsétviaszkot ütnek üvegzöld leveleikre, talán mikor a búskomoly, vén, emberképű fűzfák a folyók partján hosszú ujjaikra finom csipkét szednek, mire az áradó vizek elviszik az emberek rossz indulatait... a keresztútra napraforgót ültetnek, mert ő mutatja a vegyesnyelvű vidékeken a magyar falvakat. Az emberek megdörzsölik a szemüket:
    - Milyen rosszat álmodtunk!
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633986431
Webáruház készítés