Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Köves Tamás A rendezvényszervezés ABC-je II: Kongresszusszervezés EPUB e-könyv

ÚJ
Köves Tamás A rendezvényszervezés ABC-je II: Kongresszusszervezés EPUB e-könyv

Köves Tamás nagy sikerű, A rendezvényszervezés ABC-je című kötetét 2 évvel később követi a II. rész, mely az összetett, sok éven át húzódó "műfaj", a kongresszusszervezés témáját járja körül, melyben hazánk nagyhatalom. Az író óriási szakmai tapasztalattal, jó formaérzékkel és remek stílusban osztja meg egy élet tapasztalatait mindazokkal, akik erre a nehéz, ám igen szép, és változatos pályára kívánnak lépni. Méltó folytatása az első résznek. Íme egy kis ízelítő az új könyvből: Nagyon jó kis étterem volt gebines üzletként a XI. kerületben a Kisborostyán étterem. Szerencsétlenségére a konyha és maga az étterem egy pincehelyiségben volt. Tiszta és jó hely volt, ám volt egy aprócska gondja, amit sohasem tudott megoldani, hogy a paradicsom-levesükben rendszeresen találtak krumplibogarat. Más fogásukkal nem volt gond, de a paradicsomlevest nagyon szerették az említett bogarak. Persze a szocializmus sem volt mentes rendes feljelentőktől, csak akkor nem az ÁNTSZ-nél hanem a KÖJÁL-nál kellett az ilyen üzleteket feljelenteni. A KÖJÁL-ellenőrzés „álruhában” történt, vagyis az ellenőrök beültek az étterembe, megebédeltek, vagy megvacsoráztak és közben elvégezték az ellenőrzést. A végén odahívták a vezetőt és ismertették, hogy mit találtak, majd aláíratták a jegyzőkönyvet. Ha súlyos hiányosságokra bukkantak, akkor egy időre bezárták az éttermet. A Kisborostyán bérlője tudta, hogy az ő esetében, csak avval lehet egy kis bibi, ha az ellenőrök egyszer, az amúgy nagyon népszerű, paradicsomlevesükből kérnek majd. Így is lett: az ellenőrök megkapták a paradicsomlevest a szokásos „bentlakóval”, és azon nyomban hívták is a gebines vezetőt, hogy krumplibogarat találtak a levesben. A vezető tudta, hogy vége a világnak, mert be fogják zárni egy időre az üzletét. Ezért felkapta a tányéron lévő bogarat és azt mondta „Ez? Krumplibogár? Ez mazsola!” És abban a pillanatban bekapta, és lenyelte a bizonyítékot. Így viszont nem tudták bezárni az üzletet.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    2017. június 1-je, délelőtt tíz óra egy történelmi dátum az életemben: hat havi hezitálás után (a könyvem első kötetének befejezése után) nekilátok a második kötetnek, ami a kongresszusszervezés témakörében nyújtana némi ismeretanyagot.
    Úgy érzem, magyarázatot kell adnom arról, hogy miért is kellett közel egy év ahhoz, hogy elérkezzem a fent említett pillanathoz, melyben ismét „klaviatúrát ragadtam” és írni kezdtem. A Rendezvényszervezés ABC-je első kötete a művészeti és a céges rendezvények szervezéséről szólt, az azóta hozzám érkező hírek alapján nem is olyan rossz minőségben. Sok évtizedes tudásanyag és tapasztalat birtokában sikerült valamit átadni a rendezvényszervezés metodikájából. A rendezvényszervezést is lehet másképpen csinálni, de a rengeteg - végül sikeres - rendezvény melyeket pályám során megrendeztem szolgált alapul ahhoz, hogy megírhassam, milyen forgatókönyv szerint lehet jól működő rendezvényeket szervezni.
    Valami hasonlóra törekednék ebben a második kötetben is, és továbbra is csak szakmai kérdésekkel foglalkozom. Itt szeretném tisztázni, hogy ennek a könyvnek nem célja tudományos alapművé válni, amit én itt leírok nem a „bölcsek kövének” igazsága. Ebben a könyvben harminc év tapasztalatát írom le, amelyet több mint száz nemzetközi konferencia és kongresszus szervezése közben szereztem.
    Abban a harminc évben, míg kongresszusokat szerveztem legalább három jelentős szervezés módszertani változás is történt, mely alapjaiban változtatta meg a kongresszusszervezés addig bevált gyakorlatát. Időközben eltelt majd’ három év úgy, hogy nem gyakorlom a szakmát napi szinten, de tudom, hogy ez idő alatt ismét komoly változások történtek. A kongresszusszervezés egy olyan szakma, mely szinte napról napra változik, s én az elmúlt egy évben azon töprengtem, hogyan tudnám a jelenségen felülemelkedve időtálló információkhoz juttatni olvasóimat. Sokáig úgy éreztem, hogy nincs arra mód, hogy egy ilyen gyorsan változó szakmát úgy örökítsek meg könyvben, hogy az abban leírtak ne legyenek eleve elavultak addigra, mire az olvasókhoz jutnak. Azután lassan rájöttem, hogy pillanatképeket lehet csak a kongresszusszervezés folyamatában rögzíteni, tudva azt, hogy a technikai fejlődés és az emberi agy leleménye azt a pillanatot a következőben már meghaladja. Arra próbálok vállalkozni, hogy ezeket a pillanatképeket megrajzoljam, miközben arra is felhívom mindenki figyelmét, hogy ezek mellett még milyen fejlesztések és változások várhatóak a szakmában.
    Adódik viszont olyan terület is ebben a szakmában, amit biztonsággal be tudok mutatni: ez pedig a szakma múltja, vagyis, hogy hogyan kezdődött Magyarországon a komolyabb kongresszusszervezés?
    Mint ahogy arról is lehet írni, hogy hogyan került be 1988-ra Budapest a világ húsz legjobb és legtöbb nemzetközi szövetségi kongresszust szervező városa közé, s aztán hogyan tudott köztük is maradni a rendszerváltást követő tíz évben. Még arról is lehetne írni, hogy egy idő után végül is miért hullott ki ebből az „illusztris társaságból”, de ez már nem is kongresszusszervezési gyakorlat körébe tartozó kérdés volna, hanem turizmuspolitikai, amivel viszont ebben a könyvben én nem kívánok foglalkozni. Azért sem, mert bízom benne, hogy a könyv tartalma sokkal tovább lesz aktuális, mint a politikusok által ezen a területen elkövetett szarvashibák. És bevallom, reménykedem is abban, hogy a könyv megjelenésére, vagy egy kicsivel később megszületik Magyarországon az a politikai erő, aki kormányra kerülve rádöbben majd, hogy a turizmusban milyen fantasztikus gazdasági erő rejlik, ha a területet hozzáértők és nem dilettánsok irányítják.
    Akár a rendezvényszervezésnek, úgy a kongresszusszervezésnek is módszere van. Amit én leírok, az én módszerem, ami nálam működött. Nem használok a könyv írása közben idegen forrásokat, nem fogom nagyon okos emberek nagyon okos mondatait idézni, csak abban az esetben, ha azok alátámasztanak valamit, amit én is hiszek. Ilyenkor természetesen megemlítem, hogy kitől hallottam, vagy olvastam az idézett bölcsességet.
    Ha néhol sikerül olyan segítséget találnom, aki adott témában sokkal okosabbakat írt vagy mondott, mint én, és általa egyszerűbb valamit megmagyaráznom, ott azt az információt az alkotó nevével jelenítem meg.
    Ennyit hát az amiatti bocsánatkérésekről, hogy miért lesz olyan ez a könyv, mint amilyen lesz. Bízom benne, hogy a sok kétségem és a technikai lehetőségek fejlődése ellenére minden időben használható ismeretanyagot tartalmaz majd, egy nagyon izgalmas szakma, a kongresszusszervezés, életéről és gyakorlatáról.
    Kérem a kedves olvasót, hogy gondoljon csak bele, hogy az eltelt 30 évben - ami mindösszesen egyharmad emberöltőnyi időszak - milyen technikai változáson ment keresztül a világ, s mindez a változás bizony a kongresszusszervezésre is hatással volt. Magyarázatként és a gondjaim megosztásaként, hadd vázoljak ezzel kapcsolatban egy példát a saját életemből.

    1984-ben lettem a Budapest Kongresszusi Központ (BKK) Rendezvényigazgatója és 1985 őszén kaptam meg a (akkor még púpként) a BKK Kongresszusi Irodájának (PCO-jának) az irányítását is. Későbbiekben még nagyon sok példát mesélek majd ennek az időszaknak az áldásairól és átkairól, most azonban maradjunk a technikai fejlődés témájánál.
    1984-ben a turizmus és a rendezvényszervezés területén a legmodernebb távközlési technika a telex volt. A telex a II. világháború nagy vívmánya, másik nevén géptávíró. Ez a berendezés egy lyukszalaggal működő írógép volt, ami a legépelt szöveget lyukszalaggá alakította, majd ezt egy speciális telefonvonalon továbbította, majd a fogadó állomáson a folyamat megfordult: azaz a lyukszalagot a telex gép visszaalakította gépelt szöveggé. A telexszel viszonylag gyorsan lehetett levelezni külföldre, akár a tengerentúlra is. Ez a szakmánkban évtizedekig a leggyorsabb kommunikációs eszköz volt. (Jellemző a technikai fejlődés gyorsaságára, hogy a mai egyetemi hallgatók /20-25 éves korosztály/ egyáltalán nem ismeri, sőt még csak nem is hallott erről az eszközről).
    1988-ban Ausztráliában jártam a Pszichológus Világkongresszus pályázata kapcsán, és akkor a kinn élő unokatestvérem irodájában találkoztam először életemben a faxnak nevezhető „csoda” eszközzel. Az unokatestvérem ékszerekkel foglalkozott. Amikor az irodájában időztem, telefonált egy japán vevője, hogy a feleségének vett Ausztráliában egy fülbevalót, aminek a felét az asszony elvesztette, és szeretne újra egy ugyanolyan fülbevalót vásárolni neki. Magamban teljesen hülyének tituláltam a japánt, hogy mégis miből gondolja, hogy az unokatestvérem látatlanban is tudja, hogy melyik fülbevalóról van szó, mikor kb. 20.000 különböző modell volt náluk készleten. Ám egyszer csak a beszélgetés egyik pillanatában zörögni kezdett egy gép az íróasztalon, és egy nyomtatott papíron megjelent az eltűnt fülbevaló képe. Ez volt a fax.
    A faxgép annyira lenyűgözött, hogy hazaérkezve azonnal megkezdtem annak a szervezését, hogy a BKK-nak is legyen egy faxa. És lám, ez a fantasztikus technikai csoda még tíz évet sem élt meg, mert megjelentek a komputerek a beléjük épített fax modemekkel, majd az e-mailek térhódításával a faxok teljesen elvesztették a jelentőségüket. A mai fiatalok már ezt sem ismerik.

    Ezek a példának hozott technikai változások hatással voltak a kongresszusszervezés gyakorlatára is.
    Az internet megjelenésével a regisztráció folyamata teljesen más lett, az online fizetési megoldások pedig a kongresszusok gazdasági ügyintézését változtatták meg alapjaiban. A kongresszusi előadások beérkezése (Call for Papers), vagy a teljes előadások kiadványának elkészítése (Proceedings), sőt még az olyan kritikus helyzetek kezelése, mint mondjuk egy előadó váratlan megbetegedése esetén egy skype – előadás megszervezése – mind-mind komoly változásokat hoztak a kongresszusszervezés gyakorlatában.
    Amikor én ennek a könyvnek a megírását elképzeltem (idestova 20 éve) még nem kellett szembesülni ezekkel a változásokkal: akkoriban viszonylag könnyen végig követhető volt a kongresszusszervezés folyamata. Megvoltak a szervezés során követendő, szokásos lépések, azoknak a nyilvántartása, és mindez rendkívül jól átláthatóan működött. Most azonban már semmi nem úgy működik, ahogyan az régen működött, s habár a folyamat jelenleg is átlátható, de a technikai fejlődéssel együtt, állandóan változóvá lett.

  • Cikkszám
    9789634743644
    Státusz
    ÚJ    
Webáruház készítés