Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Köves József: A csöszmödi borszálló_EPUB

Köves József: A csöszmödi borszálló_EPUB
1 090 Ft1090

Mi történik akkor, ha isten különös kegyéből, tréfájából (bosszújából?) egyszer csak egy isten háta mögötti magyar falucskában, Csöszmödön, a cigánysor utolsó házának kerti kútjából egyszer csak víz helyett bor tör föl?
Ez az alapvetés adja Köves József fergeteges szatírájának alapötletét. "A csöszmödi borszálló" ugyanis korunk görbe tükre, amleyben bizony meg-megáll az idő, a párttitkárból lett jegyző, és egyéb köpönyegforgató potentátok és hávécsék (helyi vagány csávók) próbálják maguk felé hajlítani a kút fejét és a szerencsét... És ahogy a bor tör föl, úgy törnek fel a harsánynál harsányabb kalandok Köves tollából, úgyhogy a végén már görcsbe rándulnak nevetőizmaink.
Kiváló nyári könnyed olvasmány ez, de nemcsak nyáron, jó az télen is. Mert nevetni mindig kell. (a Kiadó)
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Kartács Attila titkár kiment a folyosóra, mert nem akarta, hogy beszélgetését mások is hallják. Annak ellenére, hogy a polgármesteri hivatal titkársági szobájában most éppen nem dolgozott rajta kívül senki, mégis csak két ajtón szűrődhettek keresztül a zajok. Az ablaknak háttal állt a széke, a bejárattal szemben, Balra a titkár dolgozott, jobbra nyílt a polgármester - jelen esetben Vági alias Wasser szobája.
    Kint is körülnézett, nem hallhatja-e a beszélgetését illetéktelen, aztán lenyomta a billentyűt. Néhány csengetés után Krajczár vette fel a telefont.
    - Halló, Ali bácsi?
    - Igen…
    Attila megint körülnézett. Suttogva mondta:
    - Legfölülre tettem a pályázatot. Meg se fogja nézni, úgy írja alá… Igen, ez tuti. De aztán még a testületnek is jóvá kell hagynia.
    - Ki az előterjesztő? - kérdezte Krajczár Aladár.
    - Hát én…
    - Na, akkor nincs gond…
    - Nem tudom. Az ellenzék bármikor beleköthet. Lopós Lentei, meg hát a Kukucska Bandi hívei most nagyon figyelnek… A kákán is csomót keresnek.
    - Na, nekem is ez a célom - hallotta Kartács Attila Krajczár dörmögését.
    - Micsoda?
    - Csomót keresni… Egy csomót keresni. - Jól megnyomta a második szót, és harsogva nevetett.
    Attila rémülten mondta:
    - Majd beszámolok. Viszhall…
    Gyorsan zsebre vágta a mobilt, és visszasietett az irodába. Éppen idejében, mert nyílt az ajtó. A polgármester lépett be, igencsak mogorván. Keserves fejfájással ébredt. Éjszaka alaposan bevizsgálta mind a két üveg vöröset, s bár ettől úgy elaludt, mintha ringatnák (kicsit hullámzott is alatta az ágy, mintha katamarán vinné az álmok világába), reggelre már érezte, hogy sok volt a vizsgálat.
    - Jó reggelt! - köszönt szárazon, és besietett a saját irodájába. - Attila!
    A titkár kíváncsian ment be a főnök hívására.
    - Mi ez a sok szar itt? - mutatott a paksamétára Vági.
    - A pályázat végeredménye. Fölül a győztes.
    - Milyen pályázat?
    - Hát tudja, főnök, az a húszhektáros szőlő… A Takaró-ház mögött. Még a Lentei polgármester úr íratta ki. Haszonbérlet hetven évre. - Attila ügyesen blöffölt. - Megbeszélték az átadás-átvételnél.
    Vági semmire nem emlékezett, de azért bólogatott:
    - Persze, persze. És ki nyerte?
    - Krajczár… Krajczár Aladár.
    Vági fölkapta a fejét:
    - Az Ali? Akinek az a két nagy dudájú fogadott lánya van? Az a pártba is bejáratos, meg a megyénél is vannak kapcsolatai.
    - Az - bólintott Attila, megnyalva a szája szélét. - Az Erzsók meg a Kamilla.
    - Melyiket dugnád meg inkább? - vigyorodott el a polgármester. - A Kamillát vagy az Erzsit?
    A Kamillát… - mélázott Attila -, mert az Erzsók már megvolt. De fölnézve ábrándjaiból csak annyit mondott:
    - Főnök… alá kéne írni….
    - Ja, igen, persze. Gizi hol van?
    Gizi, a titkárnő titokban elugrott a fodrász Margithoz, festetni. De Attila persze kimentette:
    - Telefonált, hogy egy kicsit később jön, felviszi a férjét Pestre a repülőtérre.
    - Már megint hová utazik a Jóska?
    - Pekingbe.
    „A Jóska”, Gizi férje, egy nagy pesti cégnél volt sales manager, igen sokszor ment külföldre tárgyalni. Ilyenkor Gizi, a termetes, vörös kontyos hölgy mindig alaposan kisminkelte magát, fodrászhoz, kozmetikushoz ment, és munka után beutazott a fővárosba. A rossz nyelvek szerint pasizni ment, s a valóság sem járt messze ettől. Volt egy - hangsúlyozottan egyetlen - pasi Pesten, akivel évenként háromszor-négyszer, szinte csak barátságból, kipótolta az otthon bizony kevéssé kielégítő numerákat. A Jóska - ismét csak egyesek véleménye szerint - tudott is erről a ritka barátságos kapcsolatról, de nem zavarta, mert ő meg külföldi útjai zömére magával hurcolta mosolygós fenekű Brigit, a titkárnőjét.
    Kartács Attila azzal is tisztában volt, hogy akkor ma Gizire egyáltalán nem számíthatnak. Vági még új legény volt a polgármesteri székben, és a titkár tudta, nem fogja egész nap Gizit keresni. Ha még egyszer rákérdez, nyugodtan mondhatja, hogy most ment ki valahová, majd, hogy ebédelni ment, s ha minden kötél szakad, még azt is, hogy ő küldte át a szomszéd faluba egy fontos iratért.
    Így ment ez a csöszmödi önkormányzatnál régóta, talán mindig is: egymásnak falaztak igen találékonyan a polgármester közvetlen munkatársai.
    - Segíthetek? - kérdezte élénken.
    - Igen. Szerezz nekem egy erős kávét. Szétdurran a fejem.
    - Azonnal, csak előbb… - mutatott Attila a papírhalomra. - Még fénymásolnom kell, hogy a bizottság…
    - Persze… - Wasser aláírta a legfelső pályázatot, és megdörzsölte a homlokát. - Siess már…
    Kartács Attila kisietett a folyosóra. A gazdasági csoport ajtaja éppen nyitva volt, és a friss kávé illata áramlott ki. Attila beszólt:
    - Van még egy kávé? A főnöknek.
    - A legjobb pillanatban - mondta Olga. - Most főtt le. Gizi nincs?
    - Pesti napja van - vigyorgott Attila, és kacsintott. Mindenki értette.
    - Te ismered azt a pasast?
    - Egyszer láttam őket együtt vacsorázni Óbudán. Kopasz, szemüveges és elég magas… Valami számítógépes programozó, azt hallottam…
    Nem folytathatta, mert a polgármester kikiabált:
    - Attila!
    - Hozom már! - felelte a titkár, és elindult a tálcával.
    Vági megitta a kávét, kibámult az ablakon, majd azt mondta:
    - Kéne egy tabletta is.
    Kartács a fiókjába nyúlt, és kivett egy Algopyrint.
    - Nálam mindig van. - Vizet is hozott.
    Vajk úr lenyelte a tablettát.
    Leült az íróasztalához, hosszan meredten nézett maga elé, majd belenyúlt az egyik fiókba:
    - Nézd, Attila, ezt tegnap találtam. - Egy fotót vett elő. - Lentei, az előző polgármester ölelgetett rajta egy nőt. - Ki ez az asszony?
    Kartács Attila alaposan megnézte a képet.
    - Tetszik?
    - Ja… elég szemrevaló.
    - Nem ismeri meg, Vajk bátyám? A kozmetikus Ica.
    - Az anyját! És félreérthetetlen a helyzet. Nem?
    - Nem úgy tűnik - csóválta a fejét Attila. - Inkább csak olyan barátságos lapogatás… Hogy került ez magához?
    - Hátra volt csúszva a fiók mögé. Lentei minden elvitt az íróasztalból, de ezt nem vette észre. Először én sem, csak véletlenül, vagy három héttel ezelőtt…
    Attila udvariasan vigyorgott, de nem akarta, hogy az ő ügyéről elterelődjék a szó.
    - Igen, főnök, tegye el, jól jöhet még… De mindjárt kezdődik a testületi ülés. És van még valami, amiben hamar dönteni kéne. Víztámogatás… Uniós ügy, semmi önrész… Ahogy a közlönyből maga is tudja…
    Vági-Wasser hármat pislogott. Nem tudott ő semmit persze, de nem akarta elárulni.
    - Ja, a víztámogatás…
    - Kútfúráshoz. Csak egyetlen pályázat futott be. Három kútra, a Krajczár Aladártól.
    - Már megint a Krajczár! Élelmes ember… - Vági igyekezett úgy tenni, mintha csak távolról ismerné titkos kampányfőnökét, Aladárt.
    - Ja… Ő figyel. És szava van a megyénél meg a minisztériumokban.
    - Tudom - morogta a polgármester. - De én nem tartok tőle.
    - Miért is kéne? Akkor rendben van a három kútja?
    - Mindjárt három kell neki?
    - Igen. Egy ásott kút meg hozzá kettőt fúratni akar…
    -Jó - sóhajtott Vági. - Aláírom. Mi van még?
    Kartács Attila csak álldogált az asztal előtt.
    - Hogy az uniós pénz most még nincs meg, csak jövőre érkezik, addig nekünk kell állni…
    - Bassza meg - morogta a polgármester, de már ott volt a kézjegye a papíron. - Mindegy, leverem én még rajta… Fölkelt, összeszedte a papírokat, és visszagurította székét az íróasztalhoz.
    - Mehetünk…
    A testületből nem sokan jelentek meg az ülésen. Ott volt Rudiné, a vendéglős asszony, a nemzeti rétes alkotója, Tarfai, aki a gazdaboltot vezette, a szenteskedő Sárándiné, aki a rossz nyelvek szerint (van ebből elég Csöszmödön) hatalmas termetével véletlenül halálra nyomta csenevész urát nyolc évvel ezelőtt, Bordás iskolaigazgató, meg persze Lentei, aki az ellenzéket képviselte, s egyáltalán nem akart bosszút állni az új polgármesteren, de bosszantani, azt igen. Mert hiába bukott meg, hiába uszított minden elképzelhetetlenül sötét eszközzel ellene Vági, azért szerzett annyi szavazatot, hogy legalább a testületben helye maradjon.
    - Kezdhetjük? - kérdezte Vági Vajk, még mielőtt leült. -Többen hiányoznak. Márpedig nagyon fontos bejelentéseket kell tennem.
    - El tudom képzelni - morogta Lentei, mire Bordás, az iskola igazgatója felnevetett.
    Bordással is súlyos ellentétei voltak Váginak. Még kőmíves mester korában megbízást kapott, hogy az iskola hátsó udvarát megtoldva építsen egy fedett tornacsarnokot. Rengeteg pénzébe került a községnek meg az iskolának Vági munkája, de annyira selejtesnek bizonyult, hogy egyszer - szerencsére nem oktatási időben - megroggyant a tetőszerkezet, és majdnem maga alá temette a vadonatúj tornaszereket, az ugrózsámoly például ripityára tört a téglák súlya alatt. Per lett akkor a dologból, de Vági jól mászott ki belőle, a rossz anyag és a vacakul elvégzett ácsmunka lett a hibás, meg a nagyállási ács, akit újraépítésre kötelezett a bíróság. Ez a vita Bordást egyértelműen az ellenoldalra vitte, Lentei támogatója lett, de csak óvatos ellenzéke a polgármesternek, akitől az iskola támogatása nagymértékben függött. Meg az is Lentei pártjára vitte az igazgatót, hogy - mint minden kormány - az előző garnitúra is nagy átszervezésbe fogott, s a csöszmödi általánost hozzá akarta csapni a nagyállásihoz. Ahol Bordás maximum igazgatóhelyettes lehetett volna. Lentei azonban a sarkára állt, elindította a Védjük meg iskolánkat, védjük meg a csöszmödi jövőt! mozgalmat, amelynek sikerült jobb belátásra bírni az oktatási minisztériumot.
    Rudiné fölemelte a kezét, mint aki szólni kíván.
    - Egy pillanat! - mondta és valamit matatott a széke mellett. Kis kosárka volt ott, abból vett ki egy nagy tál friss, illatozó pogácsát.
    - Ha hosszú lesz a megbeszélés - mosolygott, és szétnyitotta a terítőt, amibe a pogácsát csomagolta.
    Sárándiné, aki állítólag halálba nyomta az urát az ágyban, azonnal felkapott egy pogit, és a szájába tolta.
    - Hm... - mondta aztán. - Nagyon finom…
    Tarfai, a gazdaboltos, aki pont szemközt ült vele, a szemét kezdte törölgetni.
    - Talán kerülnie kéne az f-hangokat - dünnyögte.
    A kőműves vállalkozó polgármester összehúzta a szemöldökét.
    - Akkor javaslom, hogy vegyük előre a pályázatok kérdését… Kartács úr ismertetné mindkét pályázat eredményét azzal a kéréssel, hogy a bizottság hagyja jóvá…
    - Hagyjuk most a pályázatokat! - legyintett Tarfai. - Ha tetszik, elfogadjuk, és kész… Van ennél érdekesebb téma is… Az egész község azt beszéli, hogy bor tört fel a cigányunk házánál… Én a füles Dinitől hallottam… Tudom, hogy nincs ki mind a négy kereke, de nagyon hihető volt, amit mesélt.
    - Hihető? - nevetett fel Rudiné. - Hogy bor tör fel egy kútból? Nekem a Lentei úr szomszédja, a hírmondós Etelka néni mesélte. Meg is esküdött rá, de szerintem ez lehetetlen…
    A polgármester legyintett.
    - Nem akartam én ezt még elővenni, de ha már… Szóval igaz a dolog. Csoda történt, a papunk is tanúsítja, meg én is. Ott voltam, megkóstoltam. Az italok itala, és pont ennek a szerencsétlen kis Takarónak a kertjében…
    - Az nem lehet, hogy ekkora kincs egy szerencsétlen, nyamvadt kis cigányé legyen… Ez közkincs, ki kell sajátítani! - mondta a gazdaboltos.
    - Jut eszembe - morogta Vági. - Mit tudunk Krámer dokiról? Itt komoly jogi problémák merülnek fel…
    - Tízre jön - jelentette Attila, a titkár. - Nemsokára itt lesz…
    - Jó. Addig elmondom, hogy áll a helyzet a borkúttal… Pontosabban nem mondom el, mert magam sem értem. Márton Antal fúrta a kutat Takarónak, nem olyan nagyon régen. Ők maguk sem hittek a szemüknek, amikor a fúrt kútból víz helyett bor tört fel. Mint Takaró Árpád elmesélte, először azt hitte, valami borpince van alattuk, abba tévedtek bele. De tizennyolc méteren!?
    - Hihetetlen - motyogta Rudiné, és magában már elhatározta, hogy elküldi a Rudit: vegyen sok bort a cigánytól.
    - Először én is gyanakodtam, hogy valami suskus van a dologban - mondta Vági, és persze nem árulta el, hogy egy kicsit többet is gyanakodott két liternyinél. - Meggyőződtem róla, amiként meggyőződött előttem Hubert atya is. Ő talán már jelentette is a püspökségnek, mert kétségkívül csoda történt. Csoda Csöszmödön.
    - Jaj nekem - dünnyögte Lentei. - Még elárasztják a zarándokok a községünket.
    - És az miért baj? - húzta fel bozontos szemöldökét Vági. - Az csak jót tenne a falunak!
    - Persze. Van két vendéglőnk meg egy rossz kocsmánk… egy élelmiszerboltunk, ennyiből aztán marha jól el tudnánk látni sok ezer embert… Inkább el kéne titkolni az egészet, ha esetleg igaz lenne.
    - Azok az idők elmúltak, Lentei úr. Mi nem titkolunk el semmit a közösség előtt. Ezt jobb, ha egyszer s mindenkorra megjegyzed magadnak… Mondok neked egy tanmesét. Egy paraszt kihívja az állatorvost a beteg lovához. Azt mondja a doki a vizsgálat után: adtam a lónak gyógyszert. Ha három nap múlva sem javul az állapota, akkor le kell lőni. A disznó meghallja és fut a lóhoz: - Kelj fel, te ló, mert lelőnek! - De, hiába, nem kel fel se aznap, se másnap. A disznó könyörög neki: - Ha nem kelsz fel, le fognak lőni! - Végül a beteg ló nagy nehezen feltápászkodik. A paraszt meglátja, és felkiált: - Ezt megünnepeljük, ma disznót vágunk!
    - És? - értetlenkedett Lentei.
    - Fogadd meg te is a tanulságot: törődj a saját dolgoddal, és fogd be a szád!
    Többen röhögtek, Lentei nagyot nyelt, és elhallgatott.
    - Főnök - suttogta Kartács Attila -, előbb a pályázatokat kéne…
    - Ja, igen… Ja, ja… szóval egyetlen pályázó volt a földre is meg a vízre is. Krajczár Aladár.
    A víz szóra Lentei felkapta a fejét, erről természetesen ő még nem hallott. De Krajczár a szomszédja volt, nem akart nagyon kötözködni. Vági viszont úgy érezte, valami magyarázattal mégis csak tartozik.
    - Uniós forrásról van szó, de csak később lehívható… Úgyhogy végül is egy fillérünkbe sem kerül.
    - Legyen - legyintett a volt polgármester -, vegyük tudomásul az eredményt, és térjünk vissza a borhoz.
    Ebben a pillanatban érkezett meg Krámer doktor, a testület jogi képviselője. Hóna alatt hatalmas kék műanyag mappával, kicsit verejtékezve, homlokát papír-zsebkendővel itatgatva húzta maga alá a székét.
    - Elnézést kérek mindenkitől. Fontos tárgyalásom volt Pesten. - Megtörölgette a szemüvegét, és visszarakta az orrára. Jobb szemével erősen bandzsított, és a bal szemtengelye sem állt tökéletesen. Ettől ravasznak látszott a fizimiskája. Némileg persze az is volt.
    - Éppen a legjobbkor - mormolta Vági. - Nyilván ügyvéd úr is tudja már, mi történt a Takaró Árpád birtokán…
    - Már meg is kóstoltam este - bólogatott az ügyvéd, és tekintetét a polgármesterre vetette, amitől Sárándiné lesütötte a szemét, mert úgy érezte, őt fixírozza a jogász.
    - Szerintem - emelte fel a hangját a polgármester - hiába, hogy az ő portáján van a borkút, az mégis közösségi tulajdon… Nem így van?
    - Ahogy vesszük - bólogatott a jogász.
    Lentei türelmetlenül beleszólt:
    - Akármilyen kecsegtető lenne a községnek, azért mégis csak az ő kútja. Mi lenne, ha mondjuk, az én konyhámból akarnátok vizet venni a főtér öntözéséhez? Nevetséges. Semmilyen szabálytalanságot nem támogatok!
    - Nem lenne szabálytalanság - dünnyögte Krámer Dezső, és Lenteihez fordult; tekintetétől most Bordás érezhette feszélyezve magát . - A földben lévő kincsek az állam, jelen esetben a csöszmödi önkormányzat tulajdonát képezik.
    A némi szociális érzékkel megáldott vagy megvert Bordás igazgató is beleszólt:
    - Mindenképpen ki akartok szúrni azzal a szegény Takaró Árpival?
    - Nem, egyáltalán nem - tiltakozott határozottan a polgármester. - Ő lett a cigány önkormányzat elnöke, tiszteletdíjas… Boldog lehet, hogy kivakarjuk a szarból. Hát mi kell még?
    Lentei összepakolta a papírjait, két kézzel az asztalra csapott:
    - Na, énnekem ebből elegem volt. Minden jót!
    Vági bozontos szemöldöke megemelkedett:
    - Itthagyod a tanácskozást? Biztos vár az Ica, mi?
    Lentei először döbbenten nézett rá, felelni akart, de szinte levegőt se kapott. Megvetően bámult vissza Vágira, majd elviharzott.
    A többiek szótlanul néztek utána.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633649904K
Webáruház készítés