Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Kosztolányi Dezső Elsüllyedt Európa MOBI e-könyv

Kosztolányi Dezső Elsüllyedt Európa MOBI e-könyv
990 Ft

TARTALOM

1909, Belgrád
1910, Róma
1913, Párizs
1914, az Adrián. Velence. Bécs. Budapest
1924, Róma, Pompeji, Velence, Firenze, Nápoly, Bologna
1925, Grenoble
1927, London, Zürich
1931, Németország. Hollandia. Londonban: Lord Rothermere-nél. Franciaország. Doornban: Vilmos császárnál
1934, Svédország, Berlin
1935, Dalmácia. Montenegró. Stockholmi alkony

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Svéd napló

    Itt a búzatáblák is szőkébbek, mint mifelénk. Még a hold is szőkén, sápadtan, elomló világos fürtökkel rémlik föl a kék égen.

    *

    Mennyi lenszőke haj, mennyi kék szem. Rossz üzlet lenne itt szőke hajat, kék szemet „behozni".

    *

    Az úton, a vasút mentén, akárhogy nézelődünk, egyetlen temetőt se látni. Jól eldugták őket. Mihelyt a vonat visszajövet átjut a német határon, első, amit megpillantunk, egy temető a város szélén, a vasút mentén.

    *

    A legelső, amit a magyarokról hallunk még a vonatban, az, hogy néhány évvel ezelőtt Stockholmba került egy tíz személyből álló magyar női vonószenekar. Ezek azonban mindössze egy hétig játszhattak. A nyolcadik napon mind a tízet eljegyezték. Szétkapkodták őket.

    *

    Akit megkérdezünk, hogy mit tud Magyarországról, mind Jókait, Liszt Ferencet, Bartókot emlegeti. Úgy látszik, mégis a művészet a leghatásosabb nagykövetség az országok egymás közötti érintkezésében.

    *

    Svédországban a vonatok harmadik osztálya is párnázott ülésű termes kocsi. Mihelyt beesteledik, kivétel nélkül minden utas hálókocsiba vonul. Egy- egy vonathoz több hálókocsi van csatolva, mint nappali.

    *

    A svéd gyász mind a férfiaknál, mind a nőknél fekete-fehér. A férfiak a fekete ruhához fehér ingmellet, fehér nyakkendőt viselnek s a nők is mind fehér körgallért alkalmaznak a mélyfekete gyászruhára.

    *

    Egész Svédországban egyetlen ellenőrrel sem találkoztunk.

    *

    Németországban mindenfelé azt olvassuk, hogy ez vagy az a legszigorúbban, rendőrileg tilos. Svédországban a falragaszok röviden, udvariasan csak ennyit mondanak: „Nem lehet".

    *

    Stockholmban a Normann-téren szemet szúr egy óriási, felhőkarcolószerű épület, amelyik lakatlan. Emeletei elhagyottak. Ablakai fehérre vannak meszelve. Kreuger építtette valaha, valami titáni vendégfogadónak szánta, de bukásával ez is megbukott s most úgy áll, mint az északi mondának az a csonka temploma, melyet az ördög nem engedett befejezni.
    *
    Hatalmas ebédlőasztal mindenütt, a vendéglőkben is. Ennél azonban nem ülnek. Tányértornyok, evőeszközhalmok vannak rárakva s vagy húszféle különböző előétel. Ezt a nagy asztalt vajas-asztalnak hívják. Svédországban sok előételt esznek. 40-50 személy számára is megfőznek egy kis villany- vagy gázmelegítőn. Ezek az előételek jók, táplálók és egészségesek. A vajhalmon kívül tejszín, tej, édes aludttej, kaviár, hal, saláták, hideg húsok állnak az asztalon. Ki-ki fog egy tányért, megrakja és félreül egy kis asztalkához enni. Minden étkezésnél csupán egyetlen meleg eledelt szolgálnak fel. Levest egyszer sem láttunk. Teát vagy tejszínes kávét isznak az ebédhez, vacsorához is. Sok fűszert használnak. Leggyakoribb fűszerük a nyerskapor. A kenyeret milliméter vastag szeletekre vágják. Mennél délebbre jutunk, annál vastagabbra szelik a kenyeret. Berlinben már centiméteres, Prágában 2-3, nálunk pedig 4-5 centiméteres kenyérszeleteket esznek az emberek.
    1934. július 11.

    Próbáljunk beszámolni arról, milyen szagok ütik meg az ember orrát, amíg a vonatban Budapesttől négy országon keresztül Stockholmba érkezik.
    A vasút, a füst, a korom, a széngáz szagán kívül a faülés fanyar, a bőr savanyú, a bársony édeskés, az étkezőkocsi émelyítő s a hálókocsi áporodott szagát érezzük. Finom és csípős cigaretta-, szivar- és pipafüstszag és bíborvörös rózsaillat keveredik egy bekötött nyakú öregúr formalinszagával.
    Kívülről a széna, a tavaszi rét s a mákvirág kesernyés szaga, a hárs, egy nyírfa vagy fenyőerdő illata pászmákban szűrődik be a nyitott ablakon. Érzünk még eső- és szárazság-, nyirkos és napégette földszagot, az állomásokon gőzölgő virsli és sör szagát, egy gyárból a sínek mentén átható malátaszag árad felénk, egy őrház felől pedig, ahol a vonat lassít, frissen fejt tej párája csap be a vasúti kocsiba. Majd ismét akác- és hárs-, rózsa- és fenyőillat üti meg az orrunkat. A tengeren köd és sós tengervíz, kátrány, hajókötél és valami tűrhetetlen, szalmiákszeszre emlékeztető vadállat-szag érzik, hering- és ánizsillat kavarog. Végül pedig Stockholm - az első pillanatban félreérthetetlenül és végérvényesen megállapítható - frissen főtt kávégőz illatú.
    Be kell vallanunk, hogy szaglószervünk nem unatkozik az utazás alatt. Úgyszólván minden pillanatban más és más izgalom éri.

    *

    Svédországban, ebben az évben, a napéjegyenlőség éjszakáján, éjféli tizenkét órakor még napsütésben táncoltak az emberek a kertekben. Egy-egy fénysugár még ott táncolt velük együtt a pázsiton s egy szavahihető svéd úr mondotta nekünk (Svédországban egyébként is mindenki szavahihető), hogy fönn, északon, látta, amint a nap lebukott a láthatáron, rövid ideig lenn volt, aztán hamarosan ismét feltűnt. Mint aki azt mondja, várj egy pillanatra, tüstént visszajövök.

    *

    A Nobel-díjról megtudtuk, hogy a svéd akadémia csupán az irodalmi s a tudományos (fizikai, földrajzi) díjakat ítéli oda, a svéd egyetemek s a svéd orvosszövetség tagjaiból alakult bizottság döntése alapján. A békedíjat viszont a norvég parlament, a stoorling ítéli oda, minden esztendőben december 10-én, Nobel halála napján. Azt a legendát, mintha Nobelnak magyar rokonai volnának, itt határozottan cáfolják azzal, hogy Nobel ősnemesi svéd családból származott.

    *

    Dalos madarat nem igen hallunk a svéd kertekben. Szarkák csörögnek, varjak kárognak s naponta többször néhány ágyúlövés dördül el a part felől. A svédek régóta nem viseltek háborút, de mindennap figyelmeztetik a népet néhány ágyúlövéssel arra, hogy ilyesmi is van a világon és tanácsos résen lenni.
    1934. július 14.

    Nyár van s a déli órákban izzadni is lehet, de azért lépten-nyomon látunk svéd nőket prémekbe burkolózva. Különös s mifelénk ismeretlen színű és mintájú szőrmék ezek. Ilyenkor érezzük, hogy milyen közel vagyunk az északi sarkhoz.

    *

    Gyakran látni úrinőket svéd nemzeti viseletben is Stockholm utcáin.

    *

    Általában itt mindenki hangsúlyozottan büszke arra, hogy svéd. Hálásak, ha valaki érdeklődik nemzetük iránt. Egy idegen úr, akit megszólítunk az utcán - valami tér iránt érdeklődünk -, bár egy szót se tud németül, se angolul, sokáig járkál velünk az éjszakában s megmutogatja a város minden nevezetes épületét, utcáját. Ez az úr tubákolt. Eddig csak a színpadon láttunk tubákoló urat, a múlt századvég darabjaiban.

    *

    Lindbergh oly köznapi név itt, mint nálunk Nagy, vagy Kiss.

    *

    „Axel Oxenstierna“ - olvassuk egy szép, nemes bronzszobron a felírást. Valamikor ez a név az iskolában képtelenül furcsának és hosszúnak rémlett előttünk. Itt, a történelem-patinás légkörben, egészen ismerősnek és megszokottnak érezzük. Stockholmban sok szép és nemes szobor van. Csupa sötét és komoly bronzszobor. Fehéret egyetlenegyet se fedeztünk fel. Nem is illenék a sötét, borvörös és fekete kupolák és háztetők alá. Egyik legszebb szobruk Linné parókás fejű mellszobra a ligetben.

    *

    Egyik legnemesebb épületük a tetőtől talpig mélyvörösbe öltözött, kecses arany szobrocskákkal ékített városháza. Állítólag gróf Klebelsberg Kunó annyira szerette ezt az épületet, hogy a szegedi építkezéseknél is ez lebegett előtte.

    *

    Parlamentjük egyszerű, nyugodt épület. Olyan, mint maga a nép.

    *

    Mindenfelé az ismert svéd oroszlánt látjuk kőbe faragva. De ez az oroszlán cseppet se félelmetes. Inkább bizalomgerjesztő.
    Csodálatosan tiszta és fényes a svéd jég. Úgy csillog a verőfényben, a nyitott szekereken, mint hatalmas gyémánthegy. Azt halljuk, hogy még Indiába is szállítanak innen jeget.

    *

    Féldeci szeszt akartunk venni a gyógyszertárban. Az egész személyzet szájtátva nézett ránk. Semmi áron sem voltak hajlandók adni orvosi előírás nélkül. Egy barátunk megjegyezte, szerencsénk volt, hogy nem hívtak rendőrt e törvényellenes kívánságunk miatt.

    *

    A piacon több virágot árusítanak, mint élelmiszert s a legegyszerűbb családok vagy vendéglők ebédlő-asztalkáin is ott díszük a nemesített virág, karcsú üvegvázában.
    Rengeteg itt a gépkocsi s a telefon is. A nyílt piacok is át meg át vannak szőve telefonhuzalokkal s a kalapban álldogáló kofaasszonyok árusító asztalkáin is mindenütt ott a telefonkészülék.

    *

    A svéd miniszterelnök a városon kívül lakik családjával, vagy száz egyforma, egymás mellé épített háromszobás családi házacska közül a tízedikben.
    1939. július 19.

    Stockholmi utca

    Itt északon a gyümölcs becses és tisztelt, talán azért, mert kevesebb van belőle és nem hever éretten, ízesen, illatosan roskadó kosarakban, garabókban, mint otthon minálunk. Az utcán önműködő gépek árulják, éjjel is. Üveglap mögött tükörpolcon nyers paradicsom áll, néhány sápkóros cseresznye, banán, citromnarancs vagy alma s aki néhány őré-t bedob, az állandóan gyümölcsöt szedhet az élet arany fájáról. Éva egy ilyen önműködő gépből almát vesz s megkínálja vele a maga alkalmi Ádámját. Különös zajtalan szüret. Még sohase találkoztam efféle halk, tapintatos gyümölcsös kofával.
    *
    Most veszem észre, hogy zsebemben elhoztam ide egy otthoni gyufásdobozt. Baglyot Athénbe. Az igazi svéd gyufa fája habfehér, puha, kedvesen és szabályosan csiszolt. Áhítattal gyújtok lángjánál az első cigarettára s úgy szemlélem tüzet, mint az ősi prométheuszi szikrát.

    *

    Az ágyra vetett lepedő még a vendégfogadóban is földig ér s csipkével van beszegve. Tiszta, ünnepélyes, mint a szemfödő. Az éjjeli szekrényen a biblia és a telefonkönyv.

    *

    Ablakomból nem győzöm bámulni az emelődarukat, ezeket a hórihorgas, szemfüles, lángeszű gépe-két, melyek reggeltől-estig serénykednek, ki- és berakodnak a tengeri hajókba, jobbra-balra fordulnak, lehajolnak, fölemelkednek, pipiskédnek, nyakukat előre és hátra nyújtják s egyetlen játszi mozdulattal zongorákat emelnek föl, tesznek ki a partra, vagy egy vasketrecet, melyben két eleven tigris van az állatkert számára, vagy kecses ládikákat, melyeket egyenesen a várakozó munkások kezébe helyeznek milliméternyi pontossággal. Látom, amint befogják őket házbontásra is, falakat döntetnek velük, aztán a törmeléket, annyi téglát és habarcsot, amennyit egy munkás félnapig lapátolhatna és söpörhetne el, maguk rakják talicskákba pár perc alatt és így dolgoznak fáradság, izzadság nélkül, szakadatlanul. Tisztelem ezeket a futurista vaslényeket, melyekben az ember értelme és ereje hatványozottan él s nem csodálkozom, hogy a délibábos regényírók utánuk képzelik el a Marslakókat.

    *

    A parkban a Linné-szobor körül magyarul beszélek. A köröttem lévő gyermekek és felnőttek felfigyelnek, mert dobhártyájukat az ismeretlen hangok az idegenszerűség regényes ingerével rezzentik meg. Nem tudják, hogy ki vagyok és milyen nyelvet hallanak. De láthatólag boldogok, hogy a világ ennyire sokféle és csodálatos. Magam is boldog vagyok, hogy mint idegen haladhatok itten és tevékeny létrehozója lehetek ennek az édes varázslatnak, melynek annyi bűvös percet köszönhetek.
    A koporsós-üzletek kirakatában mindenütt a földön életnagyságú, valódi koporsók vannak, üresen, egy örök lakóra várva, mint kínálkozó üzleti portékák, hogy a vevőközönség figyelmét fölkeltsék. Itt a kereskedők csak egy kis koporsót tesznek a kirakatba, akkorát, hogy egy gyermek se fér bele, legföljebb egy hajasbaba. Jelkép. „Minta érték nélkül". Kíméletes, csalóka ötlet, mely néhány pillanatig elhiteti velem, hogy a halál is csak játék.
    1934. július 20.

    Úti napló

    Aki utazik, annak van valami kézzelfogható célja. A kereskedő: ad-vesz. A tudós: tanulmányozza a kőzeteket, egy ország növényzetét, állatvilágát, a gépeket, vagy a képeket. A milliomos, az életmű vész: él és élvez, felejt s pihen. De az író? ö aligha tudna olyasmit fölhozni, amit pontosan be lehetne vezetni útlevelébe. Útja tanulmányút és kéjút együtt, munka és henyélés. Az egész élet érzéki látványosságát és érzékfölötti mélységét keresi ekkor is, ámuldozni szeretne, mint a szakácsnő, vagy a kisgyerek, lakodalmat és temetést látni, meglepetést hajszolni, kalandot és rendszert is. Mohó és szerény, telhetetlen és igénytelen. Mindent akar egyszerre, vagyis voltaképp semmit.

    *

    Tizenhat órája zakatol velem a gyorsvonat egyfolytában. Eddig három országon nyargaltam át. Reggel még kövér, piros epreket ettem, de itt az étkezőkocsiban az eprek már sápadtak, csenevészek. Otthon rég elvirágzott a liliom, a rózsa is, ezen a tájon pedig most fakad a bodza és most nyílnak az akácvirágok. A nyárból egy hűvöskés, északi tavaszba jöttem, a júniusból egy afféle fanyar áprilisba, vagy inkább márciusba, ahol ajánlatos a felöltő és a meleg harisnya is, a fagylalt helyett a tea és a forralt bor.
    Mi történt e tizenhat óra alatt? Érdemes lett volna róla naplót vezetnem, a tizenhat óra minden percéről, mert egyik se volt teljesen esemény nélkül. Láttam egy kis, kedves menyasszonyt, aki a határon sírva vált el vőlegényétől s könnyei még akkor se száradtak föl, amikor már több száz kilométer volt közöttük és csak az emlékezet dróttalan távirójával érintkeztek egymással, német diákot, aki a vonatban ó-görögül olvasott, török mozivállalkozót, csillagos és holdas, piros útlevelével, egyiptomiakat és perzsákat, egy sárga arcú öregurat, akit betegen, párnák közé ékelve szállítottak valahova aggódó hozzátartozói, utasokat és pincéreket is, gyermekeket és kutyákat, sok-sok embert, sok-sok arcot, legalább ezer arcot, melyek közül százra oly pontosan emlékszem, hogy egyenként le tudnám rajzolni őket. Néha tizenhat nap alatt nem találkozom ennyi emberrel, mint most tizenhat óra alatt. Az utazás fölfokozza, megsokszorozza életünket. Amint haladunk a térben és időben, hevesebben lélegzünk, gyorsabban égünk, mintha oxigénes bura alatt volnánk. Ha a háborúban töltött idő duplán számít, az utazás idejét legalább háromszorosára kellene értékelnünk.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634742067
Webáruház készítés