Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai_MOBI

Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai_MOBI
790 Ft790

TARTALOM

Mint aki a sinek közé esett…
És látom Őt, a Kisdedet,
A doktor bácsi.
Mult este én is jártam ottan,
Ó, a halál.
Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok.
Azon az éjjel
Már néha gondolok a szerelemre.
Az iskolában hatvanan vagyunk.
Ti, akik zárt ajtók előtt szepegtek,
Ó, hányszor látlak mégis bennetek,
Mostan szines tintákról álmodom.
Mikor az este csendesen leszáll.
Este, este…
A kis mécs.
Mi ez, mi ez?
Én félek.
Ódon, ónémet, cifra óra
Lánc, lánc, eszterlánc,
Akárcsak egy kormos szénégető
Apámmal utazunk a vonaton.
Anyuska régi képe.
Szegény anyám csak egy dalt zongorázik.
Én öngyilkos leszek…
A rokonok.
Öreg anyó.
Halottak napján.
Miért zokogsz fel oly fájón, busan
A játék.
A kis kutya.
Úgy élünk együtt,
A rút varangyot véresen megöltük.
A kis baba.
Féltizenkettő.
Künn a sárgára pörkölt nyári kertben
Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska
És ott egy vén, vidéki gyógytár.
A patikának üvegajtajában
A roszleányok - mondják - arra laknak,
A délután pezsgett a poros uccán
Az első ősz.
Ha néha-néha meghal valaki,
Egyszer pedig magamba mentem.
Kip-kop köveznek.
Mi van még itt?
Milyen lehet az élet ottkivül?
A délutánoktól mindig búsan futottam.
Ilyenkor a szobánk mint a sziget
A sakk.
Jaj, az estét úgy szeretem,
Oly jó ébredni.
A húgomat a bánat eljegyezte
Nagy társaság.
A nagymamámhoz vittek el aludni
Gyakran megyek el most halott házak kapujánál,
Másként halálos csend és néma untság.
Menj, kisgyerek.

  • Részlet az e-Könyvből:

    A rút varangyot véresen megöltük.
    Ó iszonyú volt.
    Vad háború volt.
    A délután pokoli-sárga.
    Nyakig a vérbe és a sárba
    Dolgoztunk, mint a hentesek
    S a kövér béka elesett.
    Egész smaragd volt. Rubin a szeme,
    Gyémántot izzadt, mérgekkel tele.
    A lába türkisz, a hasa zafir,
    A bőre selymek fonadéka
    S regés kincsével elterült
    A gazdag, undok anya-béka.
    Botokkal nyomtuk le a földre.
    Az egyik vágta, másik ölte,
    Kivontuk a temető-partra,
    Ezer porontya megsiratta
    S az alkonyon, a pállott alkonyon
    Véres szemével visszanézett.
    Kegyetlenül, meredten álltunk,
    Akár a győztes hadvezérek.
    Most itt vagyunk. A tiszta kisszobában.
    Szép harc után. A szájunk mosolyog.
    Maró fogunk az undort elharapja
    S gőggel emeljük kis fejünk magasra,
    Mi hóhérok, mi törpe gyilkosok.

    A kis baba.
    Az álmodó baba
    Öltözködik narancsszin bársonyokba
    A délutánba méláz mosolyogva
    S búsan libeg kenderszinü haja.
    A szeme alvó francia babáké,
    A parfümöktől forró feje fáj.
    Ah, miért ez a bucsuzkodó finálé?
    Nem kell az élet, pompázó parádé,
    Aranyfindzsákba hűlő csokoládé,
    Nem kell neki a szende, lenge báj,
    Valami fáj s nem tudja mije fáj.
    És csupa gyász a fényes enyhe táj
    És szája vérzik (ez a gyenge száj)
    Mint vérpiros narancs, és fáj az élet
    És fájnak a falon a régi képek
    És alvó lelke önmagába réved,
    Fáj, fáj az élet.
    És fáj a füstölő, mely szerteszéled
    Az ó szobán s fülledten ellebeg
    És fáj a zongora (ah fáj az élet)
    Ez az utolsó délutáni ének,
    A billentyűk oly feketék, fehérek
    S úgy fájnak a kis szöszke hercegek,
    Testvérkéi, kik jönnek reszketeg,
    Álmodva jönnek csendesen előre,
    Ezüst harisnyában, arany cipőbe,
    Kék bársonyokban, és az ágy előtt
    Reátekint szemök, siró szemök
    És elsiratják, ümmögnek szegények
    Ah élet, élet, pici baba-élet.
    Ah a baba mily néma, halavány
    A délután ravatalán.


    Féltizenkettő.
    Messze-messze
    A piacunkon színes árnyak.
    Vörös napernyők. Lila foltok.
    Kisvárosi arany-vasárnap.
    Mint déli álmok, délibábok
    Úgy lengenek sután repülve
    A nyári aszfalt szürke csíkján
    A harminchat fok Reaumure»be.
    A sáfrányszínű sugaraktól
    Lankadt lelkem halálra ernyedt,
    De ók sietnek. Hova szállnak?
    Úri, szagos misére mennek.
    Az istenük már várja őket
    Szagosan és aranyba fogva —
    Öreg, naiv vidéki isten —
    Úgy ül, mint egy pipereboltba.
    Ők meg nevetnek, integetnek
    A hűvös templom bűvös öblén
    És muzsikál és orgonázik
    A zene, ima és a tömjén.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633649398
Webáruház készítés