Új jelszó kérése
Termék részletek


Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai_EPUB

Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai_EPUB
640 Ft

Kosztolányi Dezső korai költészetének legsikerültebb kötete az 1910-ben megjelent A szegény kisgyermek panaszai, mellyel lírájának leggazdagabb forrása fakadt föl: az örök gyermek egyszerű érzékeléseiből eredő, eleven hangulatiság, a homályos ösztönök és bizonytalan félelmek szorongása, a rideg felnőtt világtól a gyermekkor emlékeibe való visszahúzódás vágya, az ártatlanság hamva. Vagyis ahogy maga írja a ciklus nyitó versében: "cikázva lobban sok-sok ferde kép / és lát, ahogy nem látott sose még" (Mint aki a sínek közé esett). Ehhez az életérzéshez és látáshoz társul az impresszionisták pillanatrögzítő szándéka, a sugallatok megérzékítése, a metaforikus jelbeszéd, a szimbolizmus jelentéstöbblete. A költő így idézi föl gyermeksége emlékeit és egykori - immár örök - önmagát, és eközben úgy tesz, mintha véletlenül talált volna rájuk, elérzékenyül az idő múlásán, és mellérendeléssel sorolja egymás után tétova emlékeit, melyeknek végül teljesen odaadja magát (A doktor bácsi; Már néha gondolok a szerelemre; Mostan színes tintákról álmodom stb.). A tétova állapotrajzokban passzív örömmel a költő titkokat sejt meg, és ügyel arra, hogy ezek mások számára is sokat mondóak, fontosak és érthetőek legyenek. Ezért szinte átvilágítja, irizáló-remegő fénybe állítja eleven élményként ható hajdani emlékeit (A délutánoktól mindig futottam; Jaj, az estét úgy szeretem; Mi van még itt?; Milyen lehet az élet ott kívül? stb.). A századelő magyar költészetének különös színfoltját jelentő és ritka értéket megtestesítő ciklus. (Legeza Ilona)
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Mostan szines tintákról álmodom.
    Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
    E tintával írnék egy kisleánynak,
    Egy kisleánynak, akit szeretek.
    Krikszkrakszokat, japán betűket írnék
    S egy kacskaringós, kedves madarat.
    És akarok még sok másszínű tintát,
    Bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat.
    És kellene még sok száz és ezer
    És kellene még aztán millió:
    Tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
    Szemérmetes, szerelmes, rikító.
    És kellene szomorú-viola
    És téglabarna és kék is, de halvány,
    Akár a színes kapuablak árnya
    Augusztusi délkor a kapualján.
    És akarok még égő-pirosat,
    Vérszínűt, mint a mérges alkonyat.
    És akkor írnék, mindig-mindig írnék
    Kékkel húgomnak, anyának aranynyal,-
    Arany-imát írnék az én anyámnak,
    Arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
    És el nem unnám, egyre-egyre írnék
    Egy vén toronyba szünös-szüntelen,
    Oly boldog lennék, istenem, de boldog.
    Kiszínezném vele az életem.


    Mikor az este csendesen leszáll
    Bús lesz a kertünk, mint a temető.
    Szomorkodik a vén jegenye-szál
    S a hold ezüst lepelbe leng elő.
    Sápadva bolygom át a régi kertet,
    A vén akácok látnak s megijednek.
    A kisgyerek lesunyja a fejét
    És fél az éj. És reszket a setét.


    Este, este…
    Árnyak ingnak
    És bezárjuk ajtainkat,
    Figyelünk a kósza neszre.
    Egy vonatfütty messze-messze.
    És a csend jó.
    Alszik a homályos éjbe
    Künn a csengő.
    A dívány elbújik félve,
    Szundit a karosszék.
    Álmos a poros kép.
    Alszanak a csengetyűk.
    Alszanak már mindenütt.
    A játékok, a karikahajtók,
    A szegény tükör oly hallgatag lóg.
    Az óránk is félve üt.
    Alszik a cicánk s a vén szelindek.
    Fel ne keltsük — piszt — e sok-sok alvót.
    Alszanak a régi réz-kilincsek
    S alszanak a fáradt, barna ajtók.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633649381
Webáruház készítés