Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Königsegg Lajos: Szoliman ben-Darja_MOBI

Königsegg Lajos: Szoliman ben-Darja_MOBI
1 190 Ft1190
  • Részlet az e-könyvből:

     

    Harrington hidegen megfordul, kigombolja kabátját, kiveszi az okmányt, elém teszi. A betűk táncolnak szemem előtt, de aláírtam. Harrington üzletszerűen leitatta és így szólt: „Az ellenokmányt holnap fogod megkapni. Köszönöm.” Meghajolt és elment. Én pedig álltam, mint akit főbeütöttek...
    Odanyújt egy papírlapot Szolimánnak.
    - Itt az ellenirat, olvasd.
    Szolimán elveszi, olvassa.
    Gondolkodva néz maga elé, majd merőn Menelik szemébe: - És meg fogod tartani?
    - Szolimán, én keresztény uralkodó vagyok és állítom, hogy az önzés nem hatalmasodhat el annyira - bármilyen előnyöket is biztosítson az nekem -, hogy jogot adjon egy szerződés egyoldalú felbontására. A műveletlen fekete császár még soha szerződésszegő nem volt, és nem is lesz. Emlékezz mit mond az Al-Korán: „Nagy úr a tenger, nagy úr a vihar és nagy úr a döghalál; de legnagyobb úr az adott szó.” Ez ellen nincs védelem.
    - Akkor vége mindennek - sóhajtotta lemondó hangon Szolimán.
    - Mindennek, mindennek! - mormolja a négus.
    Teutu lázas szemekkel meredt maga elé, majd leborult és sírva fakadt.
    - Úgy van! - szólt felállva a négus. - Most vége mindennek.
    - Most!
    - Igen, most nem tehetem kockára birodalmam függetlenségét. De el fog jönni az az idő, mikor Afrika fölött süvítve fog végigszáguldaní egy mindent porba tipró orkán, mely felszabadítja a népek millióinak lelkét és lefújja karjaikról a rabbilincset. És e felszabadult millió ember eget ostromló bősz ordítással harsogja: Afrika az afrikaiaké! És akkor nekünk a helyünkön kell lennünk. Jó éjt, fiam. Istenveled Szolimán. Gyere Teutu, fáradt vagyok.
    Így szokott elmenni, ha egy témáról nem akart már többet beszélni.
    Teutu felkelt és kezet fogott Szolimánnal s közben odasúgta neki. - Keress más megoldást. Bármit. Én támogatni foglak.
    Szolimán a szemébe nézett, kezet csókolt és csak egy szóval válaszolt: - Masallah.
    Elbúcsúzva az alkirályoktól, lement a kerten keresztül és öszvérére ült. Már sötét volt és millió csillag ragyogott az égen. Az öszvér csendesen lépdelt. Szolimán gondolataiba merült...
    Észre sem vette, hogy öszvére már a sátora előtt áll és kapar.
    Csak az elősiető szolgákon veszi észre, hogy otthon van. Kilép a sátorából Abendstern.
    - Bocsáss meg, Abendstern - szólt Szolimán leszállva öszvéréről -, hogy ilyen soká megvárakoztattalak. Régen vársz rám?
    - Sebaj. Milyen volt a négus?
    - Istenem - felelte Szolimán vállat vonva -, mint mindig. Becsületes. Talán túlzottan is.
    - No, és hogy áll közös ügyetek a szomálikkal?
    Szolimán éppen válaszolni akart, mikor belépett Hajlagorgisz a vacsorával.
    - Most üljünk le és együnk - szólt Szolimán -, azután mindent elmondok.
    Szótlanul ettek. Abendstern észrevette, hogy barátja nagyon rosszkedvű. Mikor elvégezték a vacsorát, Hajlagorgisz leszedte az asztalt és kiment. Szolimán csibukra gyújtott. Abendstern szivarra és mind a ketten gondolkodva fújtak kék felhőket a levegőbe.
    Végre megszólalt Abendstern:
    - No, Szolimán barátom, hallgatlak.
    - Jól van, hallgass ide. Te az előzményeket mind ismered. Tudod, hogy én most miért jöttem ide. Tudod, mi a célunk! Most csak a mai koronatanács lefolyását fogom vázolni. Azaz még jobb lesz, ha a négus szavait idézem szó szerint. Ha nem értesz valamit, kérdezz!
    És azzal elejétől végéig elismételte Menelik szavait.
    Abendstern - a fordulatoktól meglepve többször felugrott. Izgatottan sétált a sátorban, majd újra leült, feszült figyelemmel hallgatva Szolimán előadását.
    Ez végre elhallgatott: nincs tovább.
    Egymással szemben ültek, mélységesen hallgattak és gondolkodtak.
    Az asztalon égő gyertya lobogó lángja élesen rajzolta ki mind a két férfi alakját a sátor-falon. A közeli patak vízesésének zúgása most ide hallatszott az éj csendjében. Egy, az entollói hegy cserjésében lappangó hiéna rekedt ordítása összevegyült a kórusban vonyító komondorok hangjával. A tábor szélén álló eukaliptuszfa sötét lombjába beleszállt egy bagoly, kacagó hangja messze hallatszott. A szomszéd dombról válaszolt rá társa.
    Abendstern megtörte a csendet:
    - Szolimán, a szomálik nem bírják sajáterejükből megkezdeni a harcot?
    - De igen! Csakhogy ehhez tízezer darabfegyver kell.
    - Azt meg lehetne esetleg szerezni - szólt Abendstern -, ha kissé veszedelmes is. És ha a függetlenség kivívása sikerült, mi volna az, ami ennek az új országnak a fejlődését - vagy legalább fennmaradását - biztosítaná?
    - Csakis valamelyik európai állam protektorátusa - mondja Szolimán.
    Soká csend, Abendstern rágyújt egy új szivarra. A füstjével megjön látszólag az ő hangja is.
    - És az Egyesült Hatalmak elismerik azt a protektorátust? Nem hivatkoznának szerzett jogokra?
    Mielőtt választ adott volna, soká gondolkodott Szolimán.
    - Nem hiszem, hogy nagy dolgot csinálnának belőle. Ha az a szomáli törzsek óhaja, ha az az ország nyugodt fejlődését biztosítaná, ha annak az államnak megfelelő a hadi ereje, és legfőképpen azért nem, mert a szomáli homoksivatagokért nem érdemes háborút viselni.
    Abendstern eldobta a szivart, felkelt és gondolkodva járt le s föl a sátorban. Szolimán füstfelhőbe burkolta magát.
    A sétáló egyszerre megállt előtte és így szólt: - Szolimán! Én ismerek egy nagyhatalmat, amelyiknek gyarmata nincs, hajóhada van, és amelyik azt hiszem, örömmel elvállalná a protektorátust a szomálik fölött.
    Szolimán abbahagyta a füstölést, fürkészve nézett Abendsternre:
    - Melyik volna az?
    - Az Osztrák-Magyar Monarchia.
    - És a Monarchia elfogadná?
    - Én azt hiszem, el.
    Szolimán ránéz, majd így szól:
    - Abendstern, te már gondolkodtál ezen. Érzem. Mondd el, hogyan gondoltad.
    Odahúzza székét közvetlenül Abendstern mellé és félhangon elkezdenek tárgyalni.
    Tárgyalnak, tervezetet írnak.
    Néha összekülönböznek; aki megharagszik felkel, egyet-kettőt sétál és újra leül. Pihenés nélkül dolgoznak egészen hajnalig.
    Reggelre megvan az egyezség és a tökéletesen kidolgozott terv. És mikor a nap első, még fázékony sugarai elözönlik Addisz-Abebát, a két férfi a sátorban kezet fog és Szolimán így szól:
    - Jól van, Abendstern. Megcsináljuk. Add meg a bácsi címedet.
    - Josefstädter strasse 77.
    - Én - mondja Szolimán - még ma elutazom Berberába. Ramazan utáni holdtöltén tartják ott Mad mollah elnökletével a szomáli bizottság gyűlését. Előadom nekik a tervünket és biztosra veszem, hogy elfogadják. Te Bécsbe előkészíted az ügyet. Gondoskodsz róla, hogy az újságok mentül több Szomálföldet ismertető közleményt hozzanak. Jó volna, ha valami tudós az Urániában előadást tartana róla. Ugye, értesz?
    Abendstern csak a fejével int.
    - Körülbelül három hónap múlva érkezem Bécsbe - folytatja Szolimán. - Most pedig már nem fekszem le, hanem elmegyek Masasához, értesítem a történtekről. Félrehúzza a sátor ajtófüggönyét és kikiált: - Hajlagorgisz!
    Ez futva közeledik és megáll a nyílás előtt.
    - Nyolc órára az egész karaván fel legyen pakolva! Indulunk.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633986158
Webáruház készítés