Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Kmoskó Mihály: Az Iszlám keletkezése_EPUB

Kmoskó Mihály: Az Iszlám keletkezése_EPUB
890 Ft890

Kmoskó Mihály könyve az iszlám születésének és fejlődésének első 120 évét dolgozza fel könnyed, olvasmányos stílusban. Ismerteti az alapvető hitelveket, Mohamed fellépését, tanítását, majd a halálát követő zavaros időket és az iszlám felemelkedését, az omajjádok hatalomra jutását, ajd bukását. Sok esetben megrázó a hasonlóság napjaink történéseivel. A hírekből ismert városok 1400 évvel ezelőtt is a társadalmi változások, politikai csatározások gyújtópontjában álltak. A könyv elolvasása segít megérteni napjaink történéseit, s megérteni, hogy miért radikalizálódhat az iszlám.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Amint ismeretes, a próféta Mekkában, 571-ben született. Muhammed, Abdallah fia, Abd al-Mutallib unokája, Hasim dédunokája, szegény családból származott. Atyját két éves korában veszítette el: anyja, Aminah, a gyermekre maradt csekély örökséget, - öt teve s egy rabnő volt az egész - hamar felélte és csakhamar meghalt. A kis árvát nagyapja vette magához, de e jó ember is nemsokára jobb létre szenderült, nagybátyja, Abú Tálibra bízva gondját. Ez is szegény ember volt, nagy családdal s így Muhammed felcsapott pásztornak s a gazdag mekkaiak aprómarháját legeltette. A hagyomány szerint nagybátyjával kilenc éves korában a Jordánon túl fekvő Boszrába vetődött, ahol egy Bahirá nevű szerzetes állítólag megjövendölte jövendő dicsőségét. Sorsa csakhamar jobbra fordult. Khadidzsah, egy jómódú mekkai kereskedő özvegye, rajta felejtette szemét és megbízta, hogy vagyonával sáfárkodjék. így lett Muhammedből kereskedő. Mivel úrnője látta, hogy sáfára tetőtől-talpig becsületes ember, megszerette és negyven éve dacára kezét kínálta oda neki. Így lett a 25 éves fiatalember a tizenöt esztendővel idősebb özvegy második férje. E feltűnő korkülönbség dacára, házaséletük, amelyből két fiú és négy lány - többek között Fátimah, (Ali, a későbbi kalifa neje) - született, mindvégig zavartalanul boldog volt és Muhammed, amíg első felesége élt, más asszonyt nem is hozott a házhoz, dacára annak, hogy szülővárosának tehetősebb polgárai rendszerint többnejűségben éltek.
    Muhammed házassága után is folytatta üzleti útjait, melyek alatt a kereszténységgel megismerkedett s egyre többet foglalkozott a keresztény s a zsidó hit eszme világával, főleg az egy Isten, az élők s a holtak ítélőbírájának gondolatával. Nem szabad azt képzelnünk, hogy Muhammednek módjában lett volna e kinyilatkoztatott vallások tanaiba alaposabban behatolni. Írni és olvasni nem tudott, tehát a Szentírás hét pecséttel lezárt titok maradt előtte; zsidó és keresztény ismerősei műveletlen hajcsárok, rabszolgák és kereskedők voltak, akiktől rabbi'magyarázatokkal fűszerezett, apokrif mesékkel átszőtt bibliai történeteket hallott. Mindazonáltal ismerőseinek naiv előadása erősen foglalkoztatta elméjét, olyannyira, hogy utóbb meglehetősen elhanyagolta üzleti ügyeit s a szülővárosa körül elterülő kősivatagokban barangolva, tépelődött, gondolkodott és kereste azt az Istent, akiről annyit hallott, de még mindig nem ismert.
    610 ramadán havában, egy ilyen magányos ki'rándulás alkalmával rendkívüli dolog történt vele. Gábor angyal megjelent neki s azt mondta: ,,Olvass!”„De én nem tudok olvasni!” - felelé a próféta. -„Olvass!” - volt az angyal háromszoros válasza. Erre a próféta lelke könyvében a következő szavakat olvasta:
    „Olvass az Úr nevében, aki teremtett,
    teremtett aludt vérből emberi nemet,
    Olvasd: a legdicsőbb a te Urad,
    aki pennával oktat,
    oktatva az embert, amit nem tudhat.”
    E kinyilatkoztatás, amely a Qoránban, a Muhammednek adott kinyilatkoztatások gyűjteményében, a 96. szúra bevezető soraiban olvasható, olyanféle rímes prózában, amint azt fordításunkban szemléltetni próbáltuk, a prófétát félelemmel töltötte el. Hazarohant és Khadidzsahnak elmondta, mit hallott. Az asszony vigasztalta és bátorította, azonban Muhammedot szörnyű kétségek gyötörték: attól félt, hogy dzsinnek, gonosz lelkek szállták meg, vagy más szóval, elméje borult el. Utóbb kinyilatkoztatásban volt része, amely értésére adta, hogy elméje ép. Muhammed ezután újabb kinyilatkoztatásokra várt, ezek azonban három évig elmaradtak, úgy hogy a próféta végül kétségbeesésében egy szakadékba akart ugrani. E három év elteltével újabb jelenése volt: Gábor angyal mennyei fényben jelent meg előtte. E jelenés után a próféta magánkívül rohant Khadidzsahhoz; a jó feleség alélt férjére köpenyt borított. Ekkor hallotta a Qurán e szavait:
    „Ó, te köpenybe burkolt,
    állj fel és prédikálj,
    Uradat magasztald,
    ruhádat mosd meg,
    a szennyet (bálványimádást) pedig kerüld!”
    E jelenés véget vetett lelki krízisének. Kételyei menten elhagyták, mert felismerte küldetését, honfitársainak Ábrahám ősi hitére való térítését. Ettől fogva a látomások gyakran ismétlődtek s a próféta immár hozzáfogott vallása terjesztéséhez. Első híve a hűséges Khadidzsah volt, aki a vallás dolgában is oldala mellett állt. Ali, utóbb veje, és Zajd, fogadott fia követték felesége példáját. De már a rokonság többi tagjai és Mekka gazdag kereskedői, hatalmas pénzarisztokratái hallani sem akartak az új prófétáról, aki alamizsnát követelt tőlük szegényei részére, pogány isteneik szidalmazásával pedig üzleti érdekeik ellen tört, mert hiszen várósuk jóléte az évi zarándok-összejövetelek látogatottságától függött. Mindezek dacára akadtak egyes gazdagabb polgárok is, akik az igazságot őszintén keresve, igazat adtak neki és melléje álltak. Nagy feltűnést keltett különösen Abú Bakr, gazdag és tekintélyes polgár megtérése, akit az utókor igazmondónak (sziddiq) nevezettel. Az első megtértek közé tartozott Othmán is, a későbbi kalifa, bár ez utóbbinál a meggyőződés mellett Ruqajjah, Muhammed lányának keze is súlyosan esett latba.
    Az új prófétát ellenségei főleg azzal próbálták nevetségessé tenni, hogy íme, Allah szörnyű ítélete, amellyel e futóbolond ijesztget, egyre késik. Mások csalónak avagy költőnek (jövendőmondónak) csúfolták. E nehézségek dacára az iszlám, különösen az alsó néposztályok között, amelyek nyomorán némileg segített, lassan terjedni kezdett. Főleg a rabszolgák csaptak fel buzgó hívei közé, így pl. egy jóhangú néger, aki először hívta fel imára a híveket, mint müezzin. A mekkai patríciusok látva az új tan fokozatos terjedését, egyre élesebben fordultak híveivel szembe, úgy hogy ezek egy kisebb csoportja a keresztény Abesszíniába menekült, ahol ugyan szabadon gyakorolhatták vallásukat, de mivel megélhetésük nem volt, kénytelenek voltak visszatérni. Odahaza még rosszabb sors várta őket. A mekkai pénzarisztokrácia összebeszélt, hogy a prófétát kiközösíti és vele minden társadalmi érintkezést megszakít. E szigorú és kegyetlen rendszabály hatása alatt a próféta hívei és rokonsága a várost elhagyva, egy szakadékban találtak menedéket, de mert élelmiszerekre csak titokban tehettek szert, sok és keserves nélkülözést kellett elszenvedniük. Végre is maguk a mekkaiak szánták meg a próféta híveit és két év múlva e szigorú bojkott rendeletet visszavonták. Amint azonban a próféta hazatért, újabb bántalmazásokban és csúfságokban volt része: leköpték, háza előtt rondítottak, szidalmazták, úgy amint azt az arabok oly förtelmesen értik. Már-már úgy látszott, hogy az általános részvétlenség és üldöztetések folytán hívei meginognak hitükben s az iszlám csendesen kimúlik, amikor egy szerencsés véletlen a prófétát nyeregbe ültette s ellenségeinek összes számításait halomra döntötte. A dolog a következőképp történt.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    978963398X002
Webáruház készítés