Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


KisfaludyS_Himfy_EPUB

KisfaludyS_Himfy_EPUB
540 Ft540

TARTALOM

I. rész: A kesergő szerelem
II. rész: A boldog szerelem

  • Részlet az e-könyvből:

     

    IX. ének

    Nincs nyugtom, nincs békességem,
    Lelket alig vehetek;
    S pedig az az ellenségem,
    Kit imádva szeretek:
    Feldúlá már mindenemet,
    Mind szívemet, mind eszemet,
    Békét nekem még sem hágy,
    Végső vesztem után vágy.
    A zordon tél hidegei
    Borzogatják keblemet,
    S az epesztő nyár hevei
    Sütik főzik szívemet;
    Majd porba leheveredem, -
    Majd egekig emelkedem, -
    A félelem lecsapdoz -
    S a remény meg felkapdoz.
    Ha lehetne, mindent dúlnék,
    Majd meg mindent ölelnék;
    Most örömest meggyógyúlnék,
    Majd meg új mérget nyelnék.
    A fogságom nyitva, tárva,
    S én mégis bé vagyok zárva; -
    Nincsen szemem, és látok; -
    Nincsen nyelvem, s kiáltok.
    Az élettel tusakodom,
    S élni még is szeretek;
    Fájdalmimmal nyájaskodom,
    És sirok, ha nevetek.
    Ily zűrzavar az életem!
    S ezt csak neked köszönhetem,
    Édes pokla szívemnek!
    Kínos mennye lelkemnek!

    81. Dal.
    Ezerek közt maga lenni
    És titkosan törődni;
    Az örömben részt nem venni,
    Keservekben edződni;
    Kétségb' esni, reményleni
    S magát százszor megcsalni;
    Bút, kínt önnön teremteni,
    A világnak elhalni:
    Ily halálos veszedelem, -
    Egy szép kígyó a szerelem:
    Kerüld kiki okosan!
    Ha kit megcsíp, oda van.

    82. Dal.
    A világnak vígasági
    Nem derítik szívemet;
    Az ifjúság múlatsági
    Nem gerjesztik kedvemet:
    A vígadók seregében
    Búbánatnak eredek,
    S az örömek örvényében
    Öröm után epedek.
    Így vagyok én víz szükében
    A tengernek közepében;
    Így fázom a melegben,
    S így égek a hidegben.

    83. Dal.
    Boldog, ki a szerelemnek
    Érzi tüzét keblében,
    Úgy mint én azt életemnek
    Érzem minden erében;
    S istennéje szép szeméből
    Ír húll égő sebére,
    Mint a hajnal szemérméből
    Harmat a völgy füvére.
    Ezt mondhatni szerencsének;
    Az örülhet életének;
    Öröm annak reggele,
    Gyönyörűség éjjele.

    84. Dal.
    Senki őtet nem esméri,
    Önnön maga magát se,
    Mert az ész őt fel nem éri,
    Hogy helyére tehesse.
    Szívem tudja csak érezni,
    S őt imádni kénytelen:
    De nem tudja megnevezni, -
    Megnevezni képtelen.
    A Scipiók, Periclesek,
    Catók, Platók, Sokratesek
    Diadalmát vallanák
    S lánczát büszkén hordanák.

    85. Dal.
    Szerelemben fogamtattál,
    Szerelemtől születtél,
    Szerelemmel tápláltattál,
    Szerelmek közt termettél;
    A mit szemed lát, s füled hall,
    (Így szól a bölcs értelem)
    A teremtés valójival
    Nem egyéb, mint szerelem:
    Szerelem a föld, víz, tűz, ég, -
    S azt te még sem esmernéd még? -
    Kémleld ki csak szívedet,
    Megtanít az tégedet.

    86. Dal.
    Szíve tárgyát bálványozni,
    Egyéb mindent megvetni;
    Édesdeden sohajtozni,
    Keserűen nevetni;
    Akadozva beszélleni,
    Színben százszor változni;
    És az eszét elveszteni,
    És a sorsot átkozni;
    Dicsőségre sóvárogni,
    Test s lélekben háborogni:
    A szerelem ilyen baj:
    Valóságos pokol-faj!

    87. Dal.
    Nincs szivének kivánatja,
    Mely engemet tárgyozna;
    Elméjének gondolatja,
    Mely én reám czélozna.
    Midőn sohajt, bár kivánná,
    Hogy őt én is hallanám!
    S oly szép lévén, vajha bánná,
    Ha nem-szépnek mondanám.
    De hajh! engem számba sem vesz;
    Én felőlem kérdést sem tesz; -
    Gyűlölne, jobb szeretném;
    Ezt könnyebben tűrhetném.

    88. Dal.
    Egygyetlen-egy, bár ki lássa,
    Lelkében és testében;
    Egygyetlen-egy, s nincsen mássa
    A halandók nemében.
    Olyan, mint ő, nem vala még
    A nap alatt, nem is lesz;
    Ily csudát a hatalmas ég
    Maga is csak egyszer tesz.
    Fát, követ ő meglelkesít,
    Epét, mérget megédesít,
    Óh szép oka kínomnak,
    Intézője sorsomnak!

    89. Dal.
    Láttam őtet siránkozni,
    (Barátnéját siratta)
    És hallottam sohajtozni -
    Keblem hajh! mint szaggatta:
    Meleg hó volt ábrázatja,
    Szemöldöke szivárvány;
    Szeme az est csillagzatja,
    Melle pihegő márvány;
    Láng volt az ő sohajtása,
    Felhős hajnal mosolygása;
    Gyöngyök voltak könnyei,
    Halvány rózsák színei.

    90. Dal.
    Hallottam én szép szavának
    Ezüst hangját zengeni;
    Philoméla panaszának
    Hangja nem oly isteni.
    A természet figyelmes volt,
    S olvadozni láttatott;
    A patakvíz lassabban folyt,
    A fatető hallgatott;
    Megszünt minden madár dala,
    Minden Zephyr fülel vala,
    Megszünt minden fúvalom, -
    S mosolygott a fájdalom.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633983713
Webáruház készítés