Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Kisfaludy Sándor: Regék_EPUB

Kisfaludy Sándor: Regék_EPUB
540 Ft540

TARTALOM

Csobáncz
Tátika
Somló
Dobozy Mihály és hitvese
A Szent-Mihályhegyi remete
Micz bán
Frangyepán Erzsébet
Viola és pipacs vagy hamis barát

  • Részlet az e-könyvből:

     

    CSOBÁNCZ

    Il crudo Amore
    Si pasce ben, ma non si sazia mai
    Di lagrime, e dolore.
    Guarini.

    Ülj mellém a kandallóhoz,
    Fel van szítva melege;
    Csobáncz-várról, édes-kedves,
    Im! halljad, egy agg rege: -
    Múlt szüretkor Badacsonyon
    Ezt Múzsámtól vettem én
    Egykor, midőn magam bolygék
    A hegy szirtes tetején.
    Sok történt ott, a mióta
    E pompás hegy földjébe
    Szőlő s gyümölcs ültetődvén
    A vadonnak helyébe,
    Esztendőnként sok úri nép
    Gyűl oda a szüretre: -
    László s Rózsa szerelmek is
    Ott kelt e bús esetre.

    1.
    «Szép, jó s vitéz volt a kedves,
    Nemcsak Vasban, Szalában
    Volt legelső, - nem volt mása
    Mátyás birodalmában;
    Termetének annyi éke
    Nem volt minden kelleme;
    Bő értéke, híres neme
    Nem volt minden érdeme:

    2.
    Fellengező, erős lélek,
    Éles, mély tűz-értelem,
    Nemes, bátor, igaz, nagy szív,
    Lángoló hív szerelem
    Voltak azon tulajdoni,
    Melyek őtet szememben
    Egyetlenné s - örökössé
    Tevék az én szívemben.

    3.
    Itt ült velem legutólszor,
    Engem általölelvén, -
    Hű szerelme szerelmemnek
    Teljesen megfelelvén.
    Szüret vala itt akkor is:
    A Balaton háborgott,
    Zúgott a hegy a nagy szélben,
    Hajh! és szívünk csikorgott!» -

    4.
    «Isten hozzád, Rózsa lelkem!
    Megyek, úgy mond, Budára;
    S kikeletre Bátoryval
    Onnan török nyakára.
    Teli, hallom, vitézekkel
    Immár Mátyás udvara,
    S én ne mennék? - A ki nem megy,
    Nem nemes, nem - magyar a'.

    5.
    Ha az Isten szerencsét ád,
    Visszahozom szívemet,
    S borostyánnal koszorúzva
    Viszlek haza, hölgyemet.
    Szigligetben fogunk élni,
    Szerelmünkben boldogok,
    Hol fészkünkből kirepűlni
    Egy könnyen majd nem fogok.

    6.
    De ha az Úr oly sorsot vet,
    Hogy Szentgyörgyi egy fia
    Vérét ontsa - érted foly az,
    Édes haza, Hunnia! -
    Akkor Rózsám, Gyulafy-faj,
    Kesergvén a mátkáért,
    Vígasztaljon e gondolat:
    Szép halni a hazáért!»

    7.
    «Imígy szólott, súlyos kardját
    Oldalára övedzvén;
    Megdermedve, zúzott szívvel,
    Magam' kívül valék én:
    S elszakadott kebelemtől! -
    S elment a vad törökre! -
    De fúlánkja szerelmének
    Benn e szívben örökre! -

    8.
    Oda van ő! - felgyilkolva
    Örömei éltemnek;
    E nagy világ semmit többé
    Nem adhat már szívemnek! -
    Oda van ő! - utána, haj!
    Haszontalan sohajtok;
    Oda van ő! - legyek én is!
    Egyebet nem ohajtok.»

    9.
    Badacsonnak szüretjében,
    A hegy felső felében,
    Hol nehezen fogamzik már
    Szőlő a szirt keblében;
    Alatta egy vén diónak,
    Senkitől sem láttatván,
    Egy legördült ormon űlve,
    Csak rigóktól hallatván,

    10.
    Imígy zengé, elmerűlve
    Tengerében kínjának,
    Szíve gyászos történetét
    Egyedűl csak magának,
    Szegény Rózsa, - Balatonra
    Meresztvén le szemeit,
    S fuldokolva nyeldegelvén
    Sűrűn omló könnyeit.

    11.
    A szép Rózsa! Gyulafynak
    Dicsőséges leánya,
    S a ki őtet csak ismérte,
    Minden férfi bálványa:
    A milyen szép és kellemes,
    Oly felséges, kegyes, jó,
    Dunán s Tiszán innen és túl
    Nem volt hozzá hasonló.

    12.
    Bő, víg s népes volt Badacson
    Az akkori szüretben:
    Mozgott, hangzott az egész hegy
    Fenn és alatt, kinn és benn.
    Urai és asszonysági
    Veszprim-, Somogy-, Szalának,
    Ifjai és leányai
    Mindnyájan ott valának.

    13.
    Durrogtanak a mozsarak,
    Hogy a bérczek ropogtak,
    Kongtak a még üres hordók,
    Az ostorok pattogtak;
    Harsogtak a tárogatók,
    A hegedűk zengének,
    Szólt a duda, tapsolt a táncz,
    S a sarkantyúk pengének.

    14.
    De mind erre a bús Rózsa
    Örömre nem gerjede;
    Mint a féreg-marta rózsa
    Lankada és csüggede:
    Se nem látott, se nem hallott
    Keservénél egyebet;
    Se nem érzett, se nem tudott
    Keservénél egyebet.

    15.
    Mert Lászlója, ki Mátyásnak
    Diadalmas hadával
    Dicsőséget ment aratni
    Pogány-földön kardjával
    S Mátyás halál-seregében
    Harczolt Kenyér-Mezején
    Sebet s utóbb halált nyere
    Azon nyárnak elején.

    16.
    Épen, midőn kalangyákban
    Feküdt még a gabona,
    Akkor jöve a táborból
    Csobánczra egy katona:
    «Szentgyörgyitől jövök, úgy mond,
    Az ő árva szolgája,
    Hol van Rózsa, - a kisasszony, -
    Szegény uram mátkája?

    17.
    Oh kisasszony! kegyelmednek
    Szomorú hírt hozok én:
    László úrfi, kedves uram,
    Meghalt Kenyér-Mezején!
    Farkas előbb oda lett már,
    Kit innen vitt magával;
    Farkas után én gondoltam
    Sárkány paripájával.»

    18.
    «Meg kell halnom, - eredj, mondá,
    Ledűlve egy dúlt sánczra,
    Mikor s mint lett halálomat
    Vidd mátkámnak Csobánczra,
    Emlékezzék meg énrólam,
    Az ő holtig hívéről; -
    De miattam le ne mondjon
    Az életnek kedvéről.

    19.
    Legkedvesebb barátomat
    Válaszsza ő férjének,
    Boldogítsa Varjas Andrást
    Szerelmével szívének!» -
    «Imígy szólott, írni akart,
    De jobb keze nem vala! -
    S ugyanaz nap, pünkösd kedden,
    S ugyan ottan - meghala!»

    20.
    Ily fenével kínzá Rózsát
    E katona-jövevény; -
    Óh iszonyú rút csalárdság!
    Pokol-fonta szövevény! -
    Az egész hír költemény volt;
    Varjas András koholta,
    S Orbán deák, a ki Rózsát
    Ezen hírrel gyilkolta.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633983737
Webáruház készítés