Új jelszó kérése
Termék részletek


Kisfaludy Sándor: Himfy_MOBI

Kisfaludy Sándor: Himfy_MOBI
540 Ft
  • Részlet az e-könyvből:

     

    XX. ének

    Most már tudom, mit cselekszik
    Amor ezen világban;
    Most már tudom, miként fekszik
    A féreg a virágban;
    Miként emel magunk felé,
    S magunk alá miként nyom,
    Mihelyt magát befészkelé
    A szerelem - most tudom:
    Mi a szivnek üressége,
    Melyet meg nem tölthetni;
    Mi a szívnek telisége,
    Melyet ki nem önthetni;
    Mi a szívnek kivánsága,
    Melyet el nem fojthatni;
    Mi a lélek szomjúsága,
    Melyet el nem olthatni;
    Mi a lélek lankadása
    És a fejnek csüggése;
    Mi a testnek hervadása
    És az élet tünése; -
    Hogy örömink csak árnyékok,
    Kedvünket nem tölthetik;
    S reményink vízbuborékok; -
    Boldog, ki nem születik.

    191. Dal.
    A számtalan félelmekből
    Az vala leggyötrelmesb,
    A számtalan gyötrelmekből
    Az vala legsérelmesb,
    Hogy én őtet így szeretem,
    S őt majd más is szereti;
    De én őt el nem nyerhetem,
    S más majd még elnyerheti!
    Hála légyen csillagomnak!
    Vége már ez egy kínomnak:
    Szíve szint oly szabad még,
    A mily szabad volt mindég.

    192. Dal.
    Vajjon mire magyarázzam
    E homályos titkokat,
    Ne talántán elhibázzam
    Azoknak mivoltokat? -
    Ugy magába vonja magát,
    Üldögel és fanyalog;
    Lecsüggeszti fejét, nyakát,
    Ugy búsong és andalog? -
    S mint a köd az ég tisztáját,
    Ugy borítja szép arczáját
    Egy lankadó halványság -
    Mi ez, ha nem kivánság?

    193. Dal.
    Akárhogy van, de kínaim
    Nincsenek már kedvére,
    És esdeklő panaszaim
    Elhatottak szívére:
    Olyan mélyen gondolkodik
    S rám mereszti szemeit;
    Gyakran sohajt s fohászkodik
    És tördeli kezeit;
    Társaságba általl menni,
    Csak magával kiván lenni;
    Gyakran dagad kebele -
    Mind ez minek a jele?

    194. Dal.
    Oly kedvetlen s nyughatatlan,
    Sokszor köny jő szemébe;
    Bizonyos és csalhatatlan:
    Amor szökött szivébe.
    Hogy kiván ő, hogy szeret ő,
    Ennyit tehát tudnánk már -
    De kit? - Hajh! itt a bökkenő,
    A titok, mely annyit zár.
    Ah! hogy lelkem felderüljön,
    Hogy tetemem felépüljön.
    Hogy szívemben békesség
    Legyen - sok kell ahhoz még.

    195. Dal.
    Bízakodó reményekkel
    Közelíték hozzája,
    És epedő bús szemekkel
    Tekintettem reája;
    És szép kezét megcsókolám,
    (A szerelem vakmerő)
    Miért oly bús, tudakolám, -
    Pirúlt, de nem szóllott ő;
    De képe megháborodván
    És leplével viaskodván
    Hullámozó kebele -
    Elegendőt felele.

    196. Dal.
    Mind ez vissza nem adhatja
    Még nyúgalmát lelkemnek;
    Mind ez meg nem gyógyíthatja
    Nyavalyáját szívemnek;
    Erre búm még el nem tünik,
    Melyben oly rég borongok,
    S a háború meg nem szünik,
    Melyben oly rég szorongok.
    E szikrája a reménynek,
    Egy csalóka tüneménynek
    Szemfényvesztő látszatja,
    Szívemet megcsalhatja.

    197. Dal.
    A reménység és félelem
    Hányja-veti szívemet, -
    Szűnj meg! szűnj meg, óh szerelem,
    Végezd kínos ügyemet!
    Ha reményem így súgárzik,
    S mégis félek, hogy megcsal, -
    A menny s pokol itt határzik
    Ezen ponton egymással.
    Így rettegvén reményeim,
    Így remélvén félelmeim,
    Mennynek, földnek istene!
    Mely vad kín ez, mely fene!

    198. Dal.
    Sokat mondtam szépségéről
    Kedves ellenségemnek;
    Sokat mondtam inségéről
    Búba merűlt szívemnek;
    De mind ez a keserveknek,
    (Tudja szívem tájéka)
    S az isteni kellemeknek
    Még csak nem is árnyéka.
    Bájainak seregéből,
    Kínaimnak ezeréből,
    Csak parányit festhettem:
    Mert szót, színt nem lelhettem.

    199. Dal.
    A titok kinyilatkozott:
    Szeret, - de nem engemet!
    Nem érettem sohajtozott -
    Fojtsd meg, óh kín! szívemet!
    Boldogtalan indúlatok,
    Melyek létet adátok, -
    Emlők, a kik tápláltatok,
    Nézzétek itt munkátok! -
    Nyílj meg, óh föld! - szakadj rám, ég!
    E pontban itt hadd legyen vég:
    S te, ki megölsz, vad lélek!
    Légy boldog! - ha nem élek.

    200. Dal.
    Elmégy tehát, szegény lélek,
    Oh te példa nélkül hív! -
    Eredj! jobb lesz, ha nem élek, -
    Halj, óh halj meg, kinos szív! -
    Ha nem szánta bal sorsomat,
    S meg nem indúlt kinomon:
    Hadd csúfolja halálomat,
    Hadd tipródjék síromon.
    Eredj, lélek! - halj meg, ó szív!
    Te utolsó cseppedig hív! -
    Vad kedvéhez tedd ezt még -
    Vajha tetted volna rég!
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633983720
Webáruház készítés