Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Karl May: A kinai sárkányfiak között_EPUB

Karl May: A kinai sárkányfiak között_EPUB
340 Ft340

A nagy mesemondó, és indiános történetek atyja ezúttal otthagyja a poros prérit, hogy új kalandok után a mesés keletre utazzon. Ebben a könyvben két elbeszélés található, Zigány Árpád mesteri műfordításában.
Az első Kínába vezet, hol kalandos utazásban lesz részünk a zsúfolt tengerparti városoktól egészen a csöndes kolostorokig, hogy közben izgalmak és kalandok érjenek May Károly lebilincselő stílusában.
A második elbeszélés Ceylonba (mai nevén Sri Lanka) kalauzol, tigris- és elefántvadászatra, sőt, még az embervadászat rettenetébe is bepillantást enged a nagy mesélő.
Könnyed és izgalmas történetek ezek, amelyek ma is szórakoztatják a serdülő ifjúságot.
e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Alig mult el félóra, máris kikötöttünk ugyanazon a helyen, ahol tegnap partra szálltunk. Egyenesen a templomnak tartottunk, melynek bejáratánál két kinai virágot és füstölő-rudacskákat árult. Fölmentünk hozzájuk a széles lépcsőn és én megkérdeztem tőlük:
    - Szabad-e bemenni idegeneknek is?
    - Mindenkinek szabad, aki alamizsnát ad a hadisten szolgájának - hangzott a felelet.
    - És hol van a hadisten szolgája?
    - Odabent van a templomban. De, ha be akarsz menni: áldoznod kell az istennek is, virágokkal és füstölő-rudakkal.
    Megértettem, hogy keresni akar; pénzt adtam hát neki, de se a virágot, se a füstölő-rudat nem fogadtam el tőle, aminek nagyon megörült.
    - Mióta vagytok itt ma reggel? - kérdeztem tőle - vagy éjjel is itt voltatok?
    - Nem, - rázta fejét a kinai - éjjel csak a rossz szellemek járnak erre, akikkel Kuang-ti harcol. Ma éjjel is itt voltak és elvitték az egyik bálvány kardját; Kuang-ti azonban hatalmas és erős: reggelre mind elkergette a gonosz szellemeket.
    - Nem értem ezt az embert - szólt közbe Turnerstick kapitány. - Nagyon rosszul beszéli az anyanyelvét. Mit mondott önnek, Charley?
    - Azt mondja, - feleltem nevetve - hogy ma éjjel gonosz szellemek jártak itt, akik elvették a bálvány kardját: de a hatalmas Kuang-ti elkergette őket. Mivel pedig a „gonosz szellemeket” mi kergettük el: e szerint mi vagyunk a hatalmas hadistenek!
    - A gazfickók bizonyára éppen olyan jól tudják, mint mi, hogy mi történt, - mondta Turnerstick kapitány - de van eszük, hogy nem árulják el. De most nézzünk be ebbe a rablóbarlangba.
    A bejáraton át beléptünk az első udvarba, mely téglaforma volt, két kis nyolcszögletü pagodával; ezek jobbra és balra álltak, közel a falkeritéshez. Keresztül menvén az első udvaron, bejutottunk a második udvarba, ahol jobbról és balról egy-egy nyilt melléktemplomot láttunk, mindegyikben a három ismert szobor: Kuang-ti, a fia meg a lovászmestere.
    Az „isten szolgáját”, akiről a bejárat előtt álló kinai beszélt, [...] nyomban megismertem benne azt a zsiványt, aki az elmult éjjel a kanócos puskával hadarászott. Most bonc-ruhába volt öltözve. Figyelmeztettem rá Turnersticket, aki szintén rögtön ráismert s mindjárt elmondta a dolgot Halverstone kapitánynak is.
    - Nem rossz, - mondta ez, a fejét csóválva - de majd lekapjuk a tiz körméről. Mert itt magunknak kell elégtételt vennünk, mivel semmiféle kinai biróság meg nem teszi ezt.
    - De csak nem büntetünk meg egy papot olyan helyen, melyet ezek a sárga ördögök szentnek tartanak? - kérdeztem aggodalmaskodva.
    - Hát pap ez? - méltatlankodott Turnerstick. - És szent hely ez vagy rablóbarlang?... Jól kiporoljuk a fickó irháját s a hadisten aztán hadd kenegesse a hátát, mig begyógyul!
    Az „isten szolgája” még észre se vett bennünket, mert háttal állt felénk a kutnál és a teknősbékákat etette. Mikor közeledtünk hozzá, lépteink zajára megfordult és ijedt arcán meglátszott, hogy ő is azonnal megismert bennünket. De csakhamar összeszedte magát és nyugalmat erőltetett ravasz vonásaira.
    - Te vagy a hadisten templomának a szingje (afféle „egyházfi”)? - kérdeztem tőle.
    - Nem, - felelte büszkén - nem szing vagyok, hanem ho-sang (igazi pap).
    - Szép - bólintottam. - De azért talán szabad megtekinteni ezt a templomot?
    - Mindenkinek szabad bemenni, aki áldoz az istennek és nem feledkezik meg a szolgájáról.
    - Nyugodt lehetsz, hogy nem feledkezünk meg rólad - feleltem jelentősen. - De ugy látszik, hogy te olyan embereket is beeresztesz a templomba, akik nem áldoznak az istennek, hanem egyenesen csufot üznek belőle. Láttam, hogy eltörték a karját és ellopták a kardját is.
    - Azt a csüt-gur (az ördög) tette - felelte a gazfickó arcátlanul.
    - Láttad már valaha ezt a csüt-gurt? - kérdeztem tőle gunyosan.
    - Nem, - rázta fejét a zsivány - mert megölne, ha utjába állnék.
    - Hát én már láttam őt, - feleltem - sőt meg is mutathatom neked... Ide nézz, - folytattam, Turnerstick kapitányra mutatva - ez a barátom a csüt-gur, mert ő vette el az isten kardját.
    - Ugy beszélsz, hogy nem értelek - dadogta a kinai és félre nézett.
    - Pedig magad is ott voltál és láttad! - mondtam keményen. - Hát majd fölfrissitem az emlékezetedet, ha éjféltől reggelig se ér... Hol van dsiahur?
    - A dsiahur? - ismételte a gazfickó ravaszul pislogva. - Mi az a dsiahur?
    - Azt mondod, hogy ho-sang vagy: tehát bölcs, pap és irástudó - szóltam gunyosan. - És még azt se tudod, hogy mi az a dsiahur?... Már látom, hogy serkentenem kell az emlékezőtehetségedet.
    Odafordultam az egyik matrózhoz:
    - Menj csak be a sekrestyébe; van ott néhány lámparud bambusznádból. Hozz ki vagy kettőt, de jó vastagot. Ez a fickó tiz botot kap.
    A matróz futólépésben szaladt be a sekrestyébe és már hozta is a botokat.
    - Ketten kapjátok le a tiz körméről, - fordultam a legényekhez - másik kettő pedig verjen rá öt-öt botot, de amugy istenigazában!
    Két markos legény fölkapta a fickót, mint a pelyhet és bár kézzel-lábbal védekezett, ugy lenyomták a földre, hogy moccanni se tudott. Ekkor dühösen fenyegetőzni kezdett:
    - Tudjátok, hogy pap vagyok! Meg ne merjetek ütni, mert a nagy Buddha rátok küldi majd a csüt-gurt, aki mindnyájatokat levisz a pokolba!
    - A csüt-gur itt áll melletted - feleltem - és semmi kifogása az ellen, hogy megbotoztatlak. Még egyszer kérdezlek tehát: ismered a dsiahurt?
    - Nem! - hangzott a csökönyös válasz.
    - Huzzatok rá!...
    A bambusznád suhogva csapott le a zsiványra, aki az első ütésnél hangosan fölorditott; jajgatva türte még a másodikat is, de a harmadiknál már teljesen megtört a dacossága.
    - Megálljatok! - nyöszörgött sirva - ismerem a dsiahurt!
    - Na látod, - mondtam szemrehányóan - hát érdemes volt fárasztani az embereimet?... Nos, ki vele gyorsan: hol van hát a dsiahur?
    - Elment, - felelte nyöszörögve. - Mindjárt aztán elment, hogy a csatornától visszatért.
    - És hova ment?... És hol vannak a többiek?... A sárkányfiak? - kérdeztem szigoruan.
    - Mit tudom én? - fakadt ki a bonc. - Jönnek és nem mondják: honnan; mennek és nem mondják: hová... Nem kötik az orrára senkinek.
    - Már megint cserbe hágy az emlékezeted? - csóváltam a fejemet szemrehányóan.
    Mivel a gazfickó dacosan hallgatott, ismét odafordultam a matrózokhoz:
    - Huzzatok rá!...
    Hatalmas, tagbaszakadt kormányos volt, aki most rávágott s ezt ugyancsak megérezhette a zsivány, mert nagyot orditott:
    - Megálljatok!... tudom már hol van!
    Intettem a soros matróznak, hogy ne hagyja abba; teljesen meg akartam puhitani a haszontalant, hogy ne kelljen mindig elülről kezdeni a vallatást. Igy aztán három „kiadós” ütleget kapott, - de be is adta a derekát ugy, hogy szinte kérdezés nélkül is vallott, mint a karikacsapás.
    - Nos, hol van hát a dsiahur? - kérdeztem szigoruan.
    - Li-tingben van, a ciáng-ki-umnál (a főparancsnokságnál) - felelte a kinai.
    - Hogy hivják ezt a főparancsnokot?
    - Azt nem tudom.
    - Látom, hogy még mindig nem teljes az emlékezőtehetséged! - fenyegetőztem.
    - Teljesebb már nem is lehet, uram - rimánkodott a zsivány megszeppenve. - Minden sárkányfi tudja, hogy a főparancsnok Li-tingben lakik, de csak a legfőbb vezérek ismerik.
    Ebben igaza lehetett a fickónak s egyébként is észrevettem rajta, hogy most az egyszer nem hazudott. Tovább faggattam tehát:
    - Hát a többi sárkányfiak hol vannak? Azok csak nem mentek Li-tingbe?
    - Nem, uram, hanem Cantonba mentek a hadnaggyal - felelte a zsivány.
    - És hol találhatom meg őket, ha dolgom lesz velük? - kérdeztem hirtelen.
    - A Sam-pan-fuban - felelte szorongva a kinai. - Az angol ügyvivőség közelében van egy sam-pan-szálló a „Tizezer uralkodóhoz”. Mindig ott lehet találni azokat a sárkányfiakat, akik éppen Cantonban vannak.
    - Ismered-e név szerint azokat, akik tegnap éjjel itt voltak? - kérdeztem most.
    - Egyetlen egyet se ismerek - rázta fejét a kinai. - Mindig csak olyanoknak szabad jönniök, akik ismeretlenek. Megmutatják a jelvényt, amire engedelmeskednünk kell nekik, hacsak azt nem akarjuk, hogy megöljenek. Többet nem mondhatok, mert nem is tudok, uram.
    - Majd próbára teszem igazmondásodat és utánajárok, hogy nem csaltál-e meg - mondtam. - De jaj neked, ha nem mondtál igazat! Mert akkor ismét eljövök és leszámolok veled.
    A kinai égre-földre esküdözött, hogy igazat mondott, mire intettem a matrózoknak, hogy bocsássák szabadon. Mikor ez megtörtént, Turnerstick kiváncsian fordult hozzám:
    - Nos, Charley, hogy állunk?... Megtudott-e tőle valami érdekeset?
    - Az egész társaság elment - feleltem vállat vonva. - Részint Cantonba, részint még tovább.
    - Ejnye, a keservét! - bosszankodott Turnerstick - ez igazán kellemetlen!
    - De előrelátható volt - mondta Halverstone. - Nem remélhettük, hogy ezek a zsiványok itt fognak rostokolni, mig nekünk méltóztatik értük jönni... Mivel pedig ezen az ócska hodályon nincs mit néznünk, azt hiszem, legokosabb lenne, ha mindjárt indulnánk is.
    - Előbb azonban kiadnánk talán az apai-anyai jussát ennek a mordályosnak, csattogó botütésekben - vélte Turnerstick. - Mivelhogy a gazember igazán rászolgált!
    - Semmi hasznunk nem lenne belőle - feleltem vállat vonva. - Legfölebb orditana: arra pedig igazán nem vágyom, mert nagyon ocsmány a hangja.
    - Akkor legalább elviszem az egyik bálvány kardját - mondta Turnerstick.
    - Az lopás volna, kapitány, - tiltakoztam - sőt egyenesen templomrablás. Mivel pedig a hadisten tiszteletét egyenesen a császár parancsolta meg, még nagy kellemetlenségbe is juthatnánk.
    - Legyen hát meg a maga akarata, Charley, - bosszankodott a derék kapitány. - De fogadom, hogy minden sárkányfit irgalmatlanul leütök, aki csak a szemem elé kerül.
    E beszélgetés közben lassan kiértünk a csatornához és beleültünk csónakunkba, mely épp oly gyorsan visszavitt bennünket a yachtra, mint amily gyorsan idejöttünk. Aztán fölfelé mentünk a folyón egészen Cantonig, ami azért volt lehetséges, mert a könnyü yacht nem mélyen járó gőzös volt. Nem messze kötöttünk ki az angol ügyvivőségtől, melynek zászlaja messzire látható volt.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633648889
Webáruház készítés