Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Karinthy Frigyes: Példázat a halálról_MOBI

Karinthy Frigyes: Példázat a halálról_MOBI
390 Ft390
  • Részlet a könyvből:

    - Kérem a szemetet!
    Amíg a kettesből a cseléd előcsoszogott, átment a hármas elé, oda is bekiáltott:
    - Kérem a szemetet!
    A negyediken poroltak. A másodikról vörös, kövér szakácsné ordított valamit a házmesterné felé, aki átment az udvaron.
    - Benne van az újságba, nagysád! Hárommillió jutalmat kap a megtaláló!
    A házmesterné felnézett.
    - Hát a gyémántbrossér! Benne vagyunk az újságba, a ház is! A méltóságos asszony hárommilliót ígér a megtalálónak!
    A házmesterné legyintett.
    - Aha, majd éppen... Bolond lesz visszaadni... ha igaz, hogy százmilliót ér.
    Vállat vont. Tenyerét szeme elé tartotta.
    - Szlinkáné!
    - Gyüvök, csak lehordom a szemetet!
    Karikák ugráltak a szeme előtt. Gyötrődve erőlködött, hogy most talán sikerül... most majd rájön, most eszébe jut valami. Mert annyit megértett, hogy ezek a dolgok összefüggenek. Tegnap reggel óta, mikor a csillogó csodát meglátta a szemétben, kikapta belőle, és eldugta a hátsó lépcsőn, a kályhacsőbe - tegnap reggel óta minden összefügg, minden jelent valamit, minden őreá vonatkozik, azt előre érezte. Valami történni akar, valami készül, ővele akar lenni valami, de nem tud, mert ahhoz neki gondolkodni kellene, erőlködnie, ott, ott a fejében, másképp nem lesz meg... Olyanféle érzés volt, mint mikor szült a klinikán, és a doktor úr biztatta, hogy erőlködjék... Szédült, káprázott a szeme, elviselhetetlen állapot volt ez tegnap reggel óta. És most, hogy a vörös szakácsné lekiabált, és hárommillióról beszélt, és hogy aki visszaadja... egy pillanatra mintha megtörtént volna, ragyogó világosság lett. De aztán minden összekuszálódott, megint félelmes, ismeretlen kábulat lett úrrá rajta a házmesterné vála¬szától... Persze, majd bolond lesz visszaadni az illető! Az “illető” az is ő volt most, és ő nem akar bolond lenni, mert a bolondot becsukják.
    Hárommillió... százmillió...
    Hiszen ha értené, ha tudná... ha rászólna valaki, biztatná, megmondaná, hová... De csak ketten vannak, ő meg a csillogó csoda, a kályhacsőben. És most majd ismeretlen arcok jönnek, és mit jelentenek majd - mit akarnak tőle... ütni vagy adni?
    Másnap alig vánszorgott már: a nagysád szidta, mert nem készült el a lépcsővel. Nem, itt nem lehet... és a kölyök, a sarokban... Harmadnap nem bírta tovább. Este kivette a csőből, az árnyékszékbe húzódott, a legnagyobb követ, középről kitörte, bedugta a papucsába...
    Hétkor még csukva volt az ékszerész. Arra szaladt, tejért... Fél nyolcra megint odafutott. Nyolcra nyitva találta.
    Kaufmann úr álmosan, csodálkozva nézett rá.
    - Hogy mit?... Ki küldte?...
    - A tizenhetesből a doktorné... ahol két éve voltam... hogy eladná aszongya... ez az...
    Furcsa, hogy Kaufmann úr már egy csöppet se álmos. Hátramegy, visszajön. De egész élénken beszél, szinte közönyösen, csak éppen nem néz rá.
    - Aztán mit kér érte az az izé... az a doktorné...
    - Hát aszongya, százötvenezer koronát hozzak...
    Kaufmann úr nem felelt. Szent isten, úgy látszik, sokat kért.
    - Lehet, hogy rosszul értettem...
    Kaufmann úr most se néz rá, de egyre élénkebb lesz.
    - Várjon, fiam... mingyár hozom a pénzt... várjon, megveszem...
    És már ki is rohan... ki az ajtón... De milyen furcsa... Talán jó volna... Tétovázva indul az ajtó felé. Késő - már jönnek vissza. Kaufmann úr meg egy rendőr.
    - Ez az az asszony, biztos úr.
    - Ismeri?
    - A viciné, a szomszéd házból... véletlenül megismertem.
    A rendőr könyvecskét vesz elő.
    - Hogy hívják?
    - Szlinka Andrásné, kezit csókolom.
    A bolt előtt megáll néhány ember. Egyre többen lesznek. Valaki bejön, egy karszalagos, a biztossal suttognak. Nézi, nem érti őket.
    - Kezit csókolom...
    Hogy ő már menne. A rendőr nevet.
    - Csak várjunk... Maga jön be velem.
    Mennyi ember... mennyi arc... és milyen kíváncsiak... A biztos úr a karját fogja... És nini, Kaufmann úr is jön, útközben kapkodja a felöltőjét, úgy siet. No, mi lesz ebből?
    Milyen nagy sárga ház... még sohase járt errefelé. Micsoda nagy város ez. És mennyi lépcső... És ide is vezetik, oda is. De milyen sötét van itt... Az ám... Ez már világosabb. Aranygalléros úr beszél hozzá.
    - Oda menjen, Szlinkáné...
    Leül a hosszú padra. A füle zúg, szíve ver. Bólogat, valami ájulásféle fáradtság, üresség tölti el... Az ablak zümmög... az ablak piszkos... le kéne törülni... le kéne törülni... nedves ronggyal... ronggyal.
    - Hé... Szlinkáné!... nézd, a disznó, elaludt.
    Álmosan néz körül... Nini... az aranygalléros... a hosszú pad... és a biztos úr is... és ez a bundás nagysága... hisz ez a méltóságos asszony a házból! Még a Kaufmann úr...
    Lassan, kábultan feláll.
    - Ez az, méltóságos asszony?
    - Igen, a viciné, a házból... Hallatlan! Százötvenért akarta eladni?!
    - Jól van. Üljön le, Szlinkáné!
    Az aranygalléros kimegy. A méltóságos asszony ott marad. Kaufmann úr is, a rendőr is. Kicsit messzebb állnak, suttognak, hozzá nem szól senki. A viciné, a házból... csakhogy vége van a lidércnyomásnak... csakhogy magához tért. A zavaros álom... piros fedelű ház... kicsi kert, a napfényben... a kölyök, bársonyzekében... micsoda zagyvaságot álmodott...
    A viciné a házból.
    Egészen felébredt. Nagy nyugtalanság fogta el - hiszen már legalább tíz óra! és ő itt tölti az idejét! Az urakat bámulja, füleli, hiszen úgyse ért egy szót se az egészből, hiába erőlködik. Gyerünk, Szlinkáné!
    Felállt, ridegen, ellenségesen, határozottan.
    - Hát kérem - én menek.
    A rendőr feléje fordult. Rámeredt. - Mit akar?
    - Én menek... nekem ki kell hordani a szemetet. Énnekem nincs időm.
    És megindult az ajtó felé. A következő pillanatban csak két szikra villant a szeme előtt - nem is hallotta a pofon csattanását. A méltóságos asszony dallamosan felsikoltott.

  • Cikkszám
    9789633643815
Webáruház készítés