Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Karinthy Frigyes: Harun al Rasid_MOBI

Karinthy Frigyes: Harun al Rasid_MOBI
990 Ft990

TARTALOM

Az ítélet
Harun al Rasid utolsó kalandja
Kacsapecsenye
Festék
Titok
Iránytű
Mirákulum
Az idegen
Régiség
Álmatlan éj
Képek
A jó ördög meséje
Két játék
Régen van
Öreg és fiatal
Az eskü
Találkozás
Idill
Pista, a gyöngykagyló
Tolvajország
Színésznő
Az első koldulás
Szemét
A Becsületes Ember
Férfibecsület
A szerzetes
Barack
Beatrice
Rádió
Beszélgetés egy jó emberrel
A gyémánt
Borbála
Privisinszki
Röntgenország
A rajongó
Hisztéria
Kristálypalack
A jövőbelátó gép
Filozófia
Az inkamátor
Rettenetes
Természet
Három vőlegény
Éden
Kocsma
Kloroform
Pásztorok
Csók
A nyomorék
A hegedű
Természetes kiválás

  • Részlet az e-könyvből:

     

    A szerzetes

    Késő délután értem ki a klastromba: kocsira nem volt pénzem, a villamos-végállomástól gyalogmentem. Lyukas cipőmbe befolyt a sár, derekamat szorította a rosszul szabott ruha. Kimerült voltam és elcsigázott, de megérte a fáradságot, hogy szemtől-szembe láthassam Őt, a Szerzetest, akiről annyit ábrándoztam. Jámbor legendákból tudtam csak róla,hogy huszonöt éves koráig világi életet élt; ekkor csalódás érte, megcsömörlött a hiúságok és léhaörömök Szodomájától s azóta csendes monostorfalai közt rejtegeti remeteségét.
    Ott ült a csendes klastrom előtt, őszi napfényben, egyszerű márványpadon, árnyékos almafák alatt, ölhetett kezekkel, szelíden, szomorú arccal merengett: előtte, kőasztalkán, uzsonnájának maradványai, erdei méz, friss vaj, aludttej, piros szőlő, körte - amit az egyszerű természet nyújt annak, aki lemondott a raffinált élet ínycsiklandó, érzéki gyönyöreiről: cikóriáról és zsemlyéről. Ez egyszerű maradványokat szemlélte, tűnődve a teremtés bölcseségén.
    Szelíd mosollyal hallgatta meg, ahogy eldadogtam, hogy kívülről jövök, a gyönyöröket hajhászó, gonosz kéjekben tobzódó nagyvilágból; annak a mosolya volt ez, aki ismeri az életet, de lemondott róla. Elmondtam szorongó kételyeimet önmagámról: hogy bűnösnek és gyengének érzem magam a kísértésekkel szemben - marcangoló vágyak ostoroznak, érzékeim nem hagynak nyugodni, nem tudok hinni és akarni. Lángoló szavakban ecseteltem a világi élet örömeit, annál is inkább, mert beszédközben folyton az uzsonnamaradványokon volt a szemem: aznap ugyanis, hogyis mondjam, ... szóval, előző este elvesztettem, kártyán tobzódva, utolsó ezresemet, amihez hozzá akartam nyerni még kettőt,hogy ebédelhessek… vagyis, egy kicsit éhes voltam, és szerettem volna, ha a szerzetes megkínál. De ő többet akart adni nekem, mint ami csak a testet elégíti ki, a lelket sorvadni hagyja: körte helyett, ami csak egy órára elég, egész életre szóló bölcseséget.
    - Mindnyájan bűnösek vagyunk, - mondotta szelíden - s akit a gondviselés nem ragadott ki elég korán a mocsárból, egész életét ott tölti a bűnben. Ám ha érzékeny és alázatos szívvel észreveszed minden vágynak és mohóságnak hívságát: a magadba szállás módot ad rá, hogy megmenekülj a kísértések poklából. Ám ehhez az kell, hogy megpróbáltatás érjen, keserű csalódás, kiábrándulás és meghasonlás önmagaddal, ami megráz és lesújt, hogy aztán felemeljen ismét a Megismerés és Le-mondás. Tekints reám, gyermekem. Huszonötéves koromig úgy éltem, mint ti, odakint: szerencsére, a végzet érzékeny és gyengéd lélekkel áldott meg, mely nem bírta el a csalódást - ennek köszönhetem, hogy most békén, megnyugodva viselem el a remeteség magányát.
    Mester, - rebegtem áhitattal - tudom,hallottam valamit erről… erről az esetről… És azért jöttem, hogy megkérjem, - ha nem vagyok méltatlan rá - mondja el nekem, tudjam meg,amin annyit törtem a fejem: mi volt az a csalódás, amiről csak suttognak az emberek, aminek következtében klastromba vonult, örök remeteséget fogadva ?A szerzetes egy pillanatra elkomorult, maga elé nézett. Mintha a régi, régi emlék, a nagy-nagyfájdalom egy pillanatra feltámadt volna.
    - Ne kérdezd… nem szívesen gondolok rá! … - suttogta.
    - De mégis… hadd tudjam… hadd tanuljak belőle… talán elkerülhetem… miben csalódott?
    - Nos hát, tudd meg! - mondta erős hangon és felállt. - A dolog úgy történt, hogy vonatra ültem, hogy apámat meglátogassam, akitől pénzt akartam kérni. Az első állomáson egy kocsi jött szembe, amiben egy hölgyismerősöm ült. Intettem neki és ő is intett - a következő pillanatban azonban, mintha meggondolta volna magát, a kocsival együtt elkezdett futni, ellenkező irányban és eltűnt a szemeim elől. Rettenetesen fájt ez a dolog; éreztem, hogy nem akar látni, nem akar beszélni velem többé. Elhatároztam, hogy szakítok vele... Nem látogattam meg többé…
    A szerzetes hangja elcsuklott.
    - Nos és? - rebegtem megindulva.
    - Nos: egy perc múlva rájöttem, hogy mi történt. Nem ő hagyott el - az én vonatom indult meg és én ezt nem vettem észre. Azt hittem, a kocsi hagyott ott bennünket - pedig a kocsi egyhelyben állt…
    Szemei elé kapta mind a két tenyerét.
    - De hiszen ez egy egyszerű optikai csalódás! - kiáltottam csodálkozva.
    - De nekem elég volt! - kiáltott a szerzetes. - Nem mondtam, hogy érzékeny lélekkel születtem? Nem bírtam a csalódást, - kolostorba vonultam és most itt vagyok!
    A szerzetes képtelen volt legyőzni megindulását: felállt és bement vacsorázni.

    Barack

    Hamvashéjú, illatos, bőlevelű barack… rózsaszínű barack, sárgába hajló árnyalattal a hajlatokban… harapnál-e belé? Kristálytartón, csipkepapír közt, duzzadó barack, kényes barack, kibuggyant gyémántcseppel gödröcskéjében… bontanád-e ki óvatos kézzel, szürcsölnéd-e levét, illatos, édes, hűvös nedveit, gyengén belémarva húsába?
    Éhezel-e rá - szomjazol-e rá? Ha éhezel… szomjazol... ne mondd!
    Ne mondd, oda se nézz, fordulj el, menj el onnan, eszedbe ne jusson, boldogtalan szamár! Nem neked díszeleg szivárványszínekben a kristálytartón - fordulj el, sóvárgó szemű, nagy, feketeszemű Ifjúság, nem neked, gyengeínyű rajongó, tiszta Szomjúság, - kiszáradt torkod ne nyeldekeljen - erigy vissza az iskolapadra, vissza a műhelybe, vissza az irodába, gyárba, kaszárnyába, - dolgozz, felejtsd el, kapard a földet aranyért, törd kérgesre tenyered és szíved, rabolj és lopj, krajcáronként gyújtsd össze forintod, s ha eltikkadsz, pálinkát önts lihegő szádba, hogy elfeledje a gyengéd ízeket… Erigy, dolgozz, küzdj, harcolj, verekedj - légy férfi!
    S majd ha pálinka és dohány kimarta ínyedet s markod durva és kemény lett a sártól, amiben turkáltál... és szíved keserű a vértől, amit a kezed ontott, és szemed sárga és kiégett, mint az arany,amivel farkasszemet néztél, míg elszaladtak ifjúéveid, hogy meghódítsd és térdre kényszerítsd… akkor, ha megölted a szomjúságot, állj meg fütyörészve a kirakat előtt, gyújts rá a szivarra, köpd ki leharapott végét, - de még akkor se fordulj be az ajtón! Ha tudsz sandán, oldalvást nézni, hogy meg ne lássák tekinteted, látni fogod majd, hogy illeg, mosolyog, kelleti, kínálja magát - észre ne vedd! Ha nem veszed észre, megindul magától - kibomlik csipkéi közül, lefordul a kristálytartóról, kigurul az ajtón, - indulj meg, hátra ne nézz, a sarkad nyomában gurul már, lábad alá akar kerülni! Itt van, a tiéd, nem vár semmit tőled, - nem is a szádnak, a lábadnak kínálja magát, hogy taposd a sárba, ontsd ki a vérét - de hát minek, minek, minek? Minek? ne kérdezd! Tetszel neki - tetszik neki, hogy olyan durva az öklöd... baracklelke borzong a gondolatra, hogy ütni is tudsz talán ... és milyen férfias dolog, hogy keskenyre hervadt szád dohánytól, szesztől bűzös... és a szemed, hideg és acélos szemed milyen gúnyos, milyen hideg, milyen fölényes...
    Nem kell neked? Ettél és ittál már, köszönöd alásan, nem vagy éhes és szomjas? Máson töröd a fejed, - rabolni szeretnél, - nem kell a szomjat oltó zsongító langyosság, édesség? Akkor tessék, akkor ingyen van, mennyit akarsz? Barackok gurulnak körülötted, lihegve - odakoppannak eléd - istenem! hiszen mi az értéke egy baracknak? egyetlen magból fa nő belőle s a fán mennyi száz!ugyan ki tudná elfogyasztani? lekvárt kell főzni belőle, ha nem akarod, hogy disznók mosléka legyen.
    De jaj, ha tétován utána nyúlsz! Hogyan, ön barackot szeretne enni? Elhiszem azt, - de az idén drága nagyon! Tudja-e, hogy gondozták ezt a barackot, vigyáztak rá, óvták a széltől, míg ilyen lett? És a kristálytartó, a csipkepapír - mit gondol ön, e nélkül nem is barack a barack, - e nélkül észre se vette volna talán, - hja, barátom, ezt meg kell fizetni!
    Meg kell fizetni - no mennyibe kerül, a teremtésit? Az attól függ - mennyire kell önnek? Ha éppen csak mulatságból jutott eszébe, desszertnek, ebéd utánra - ha el tud lenni nélküle, no, akkor egy-két csepp vér, egy kis velő, egy kis lihegés - a mellényzsebéből kifizetheti. De vigyázzon, ha kiderül, hogy a szomját szeretné oltani - ohó! miért ne? de azt nem így szokták nálunk! Ketté azzal a gerinccel - hol a kastélyod? hol a zsákod? van még valaki, akinek többje van nálad - menj el és öld meg! és hozd el tarisznyádban levágott fejét - akkor majd tovább beszélünk!
    Vagy úgy… hiszen te nemcsak hogy szomjas vagy éppen… hiszen te a sivatagból érkezel, elepedve, földön vonszolva magad… hiszen fekete a nyelved és a szemed kifordul... itt estél össze és egy perc múlva véged, ha pár csepp nedvesség nem érinti ajkad… pfuj, gyalázatos féreg! nincs az a pénz, nincs az a vagyon - nincs az a hold és nap az égen - semmiér', semennyiér’ - mit gondolsz? Én tisztességes barack vagyok!

    Beatrice

    - Mama! Mama! Luigi leesett a körtefáról!
    - Madonna mia! Megbolondulok veletek!
    Bice lecsapja a réztálat, amibe borsót szemelgetett. Rohan ki a kertbe. A körtefa alatt bömböl a gyerek - szerencsére csak a térdét horzsolta fel.
    - Madonna mia! Agyoncsaplak, ördögfióka! Nincs egy pillanat nyugtom tőletek? Nem megmondtam, hogy föl ne másszatok? Hát én ezt nem bírom ki!
    De már szalad a kúthoz, hozni a vizes gyolcsot; lihegnie kell, kicsit elhízott az utóbbi időben. És egyre jajgat közben.
    - Nem bírom - hogy minek kellett nekünk ebbe az istenverte fészekbe jönni, - megmondtam apátoknak, maradjunk Firenzébe! Meleg van, meleg van, bánom én, bent ülök a hűvös szobában - semmi dolgom. Jobban kimelegszem itt veletek félóra alatt télen, mint otthon kánikulában.
    Luigi szepeg. Cesare vigyorogva hunyorgat, a kislány a kút káváján üldögél, oda se ügyel anyja óbégatására: apró ezüsttükör a kezében, abba illegeti orrocskáját, haját igazgatja.
    - Teszed le azt a tükröt! Kihajítlak vele!
    Bice letérdel, törli a gyerek térdét.
    - És milyen maszatos vagy, átkozott kölyök 1Hol a csudába mászkál ilyenkor Márta, - nem tud ügyelni rátok, mindenre nekem legyen gondom? Na, mondhatom, éppen elég volt! Csak jöjjön hazaapátok, megmondom neki. De annak csak az üzleten az esze.
    - Meg a kocsmán!
    Anselmus mester, a szomszéd házból, kényelmesen könyököl a kerítésen, onnan nézte eddig, ravasz pofával, hogy az asszonyka szaladgál, zsörtölődik, leguggol.
    - Messer Anselmus! Nem tudtam, hogy hallgatózik!
    - Nem hallgatózom, csak nézlek, Madonna!
    - Menjen már, úgy haragszom!
    De azért enyhébb a hangja. A haját is megigazítja, feláll.
    - Igazad is van! Ha nálam ilyen asszony volna a háznál, otthon ülnék egész nap, mint a vargák. Az meg a dolga végeztével se igyekszik hozzád: ott ül az osteriában…
    - A kereskedőkkel van dolga!
    - Ha még! De nem a, - katonák meg diákok, mindenféle népek: ott csapkodják az asztalt, politizálnak. Hogy a guelfek így, a ghibelinek úgy…
    - Hagyja, elég baj ez nekem. - Megveszekszem ettől a sok gyerektől.
    Hallgatnak.
    - Madonna, - lekísérlek a tóig, ha elébe akarsz menni. Szép, hűvös az idő.
    A vastagszájú Anselmus elfogulatlanságot mímelve, okosan és udvariasan hunyorog. Bice kicsit elmosolyodik.
    - Jó, - majd ha végeztem a borsóval.
    És egyet ránt a derekán, ahogy beperdül.
    Alkonyodik, mikor lassan, apró léptekkel le-érnek a tóig. Anselmus azt ajánlja, üljenek le egy kicsit. Bice végigheveredik a pázsiton, két karjára könyököl, a vizet nézi. Anselmus egyre ravaszabbul hunyorog. Zavarában füvet rág, beszél is valamit. Nem nagyon figyel rá.
    - Milyen furcsa felhő! Egész szabályos! Mint valami óriási lépcső az égen! … - kiált fel hirtelen.
    Anselmus riadtan hallgat el.
    - Hiszen nem is látod az eget, - szól azután együgyűn és nyel egyet, mert a torka kiszáradt.
    - Dehogynem... itt a vízben. Óriási lépcső... a tetején kapu… mint valami szörnyű nagytemplom kapuja ... és a kapu közepén a nap, ahogy bukik lefelé…
    Egyszerre csak elhallgat, előredől kíváncsian.
    - Mit csinálsz, Madonna?
    - Semmit… Csak nézem magam.
    Mert ezt már nem tudja elmondani. Ahogy a felhőt nézte a vízben, a tükörképbe belekerült az ő arca is… éppen a kapu közepébe, a lenyugvó nap elé... a felhőlépcső tetejére… mintha ott állna, jönne lefelé…
    De milyen furcsa, milyen szép… Hátul a Nap… tetején a hófehér dombnak mennyei kapu... a mennyei kapuból millió meg milliófokú lépcsőzet fölött mintha ő lebegne ott… jönne lefelé… hosszú, fehér uszályban… feje körül a szétterült fény glóriája ... és kétoldalt két fehér alak ... és két oldalán a lépcsőnek millió meg millió fehér bárányfelhő… fehér galamb… fehér szárnyak... És ő lassan emeli két pillangókezét…
    De hol is érezte ezt, ugyanezt, ugyanígy?! … Mintha egyszer már érezte volna ezt! És mintha látta volna magát akkor is - pedig jól tudja, akkor nem volt tükör előtte… se tó…
    Ahá! eszébe jutott már. Sok évvel ezelőtt… lány volt még… egy vasárnap délelőtt jött ki a templomból fehér ruhában… kilépett egyedül adóm kapuján, megindult a lépcsőn lefelé... és akkor, igen, most már emlékszik… lent, a lépcső alján állt egy diákféle… hosszú, szikár alak, csontos, rajongó arccal,... és nézte őt, kővé váltan, megdermedve ... És ő még zavarba jött… úgy tett, mintha nem venné észre... de hallotta, hogy valaki lent az utcán. - nyilván barátja - rákiált a diákra:
    - Alighieri! … megbolondultál? Gyökeret vert a lábad? Gyere, mert elkésünk!
    De nem fordult arra, lejött a lépcsőn és méltóságteljesen elment, pedig kíváncsi volt, ott áll-e még a diák, akit Alighierinek nevezett a barátja.
    Bice behúnyja a szemét, hirtelen a hátára fordul. És húnyva tartja, mosolyog, pedig sejti, hogy Anselmus vastag szája ügyetlenül, gyáván közeledik a szájához.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633987421
Webáruház készítés