Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Karinthy Frigyes: Drámák ecetben és olajban_EPB

Karinthy Frigyes: Drámák ecetben és olajban_EPB
540 Ft540

TARTALOM

Marianne három szive
Sharespeare Vilmos
A szerelem elmegy, de kergetni nem hagyja magát
Doktor Huncut Muci…
A válóperes drámaíró
A liba
A radványi sötét erdőben meglátogattam Bárczi Benőt
Henriette kisasszony
Élet, a nagy drámaíró
Egy bizonyos Johanna
Előjáték az ördöghöz
Sharespeare-színház
Holnapután kiskedden
Paródia az üvegcipőről
Mutatvány
Címbolt
Nyu-ú?...
Tíz bűnügy - Tíz remekmű
Miért csak Hamlet!?
Georg Kaiser meg én
Behovete gentlemen oriemberek
Az élet olyan, mint a Lánchíd
Nória
Hat szerep keres egy szerzőt…
Illava
Ha a drámahősök feltámadnának…
Fából vaskarika
A vasgyárosnő…
Uj drámaíró jelentkezik
Az idei sláger, a: Bánk bán
Kristóf kapitány
A hüpermozi…
Itt a vége, fuss el véle…
A menekülő józanész…
Ajda
Tavasz
Az ébredő feleség…
A siker titka
Miért nem írtam darabot?
„Álomfaló”
Mindent felhasznál a mozi
A főpróbától a bemutatóig
Tavaszi divatlevél

  • Részlet az e-könyvből:

     

    HENRIETTE KISASSZONY

    (Háromfelvonásos szinmű, a magyar irodalomtörténet napjaiból.
    Egykorú tőröl-metszetek alapján irta: Szerző. (A Nemzeti Teátrum bemutatója.)

    ELSŐ FELVONÁS
    (Szin: egy régi debreceni kávéház különhelyisége. A falakon régi kéziratok, rozsdás dráma szerkezetek, avult felvonásvégek lógnak szanaszét. Estefelé.)

    Dugonits bátsi: Az frantzúzok esmég ügön sanyargatják népönket. Beszéllik, hogy felséges uronk, Ambrus Zoltovány, kiáltozást intézett mihozzánk, nemes tragődia-skríptorokhoz, védjük meg Nemzetinket az franc meg ánglus bétöréstól.
    Kisfaludy bátsi: Valót beszéllesz. Mondják az Vigszinház-szoros felől esmég bélopózott valamellyes Bernstein-nevezetü franc drámonc-generális. Olvasám az „Szinházi Élet”-ben nemzetes Harsányitól.
    Dugonits bátsi: Tyű, az kirelejszomát! Akkor gyerünk! Vagynak még igaz drámairók, nehányan! (Tollát köszörüli.) Még az régi világból való, de megteszi!
    Katona bátsi: De immár gyerőnk, jön az ifjúság - imhol az autogramm-kérő szűzek, élökön Henriette kisasszonnyal, az német nevelőnővel.
    Dugonits bátsi: Gyanús nekem ezen kisasszony.
    Kisfaludy bátsi: Ugyan hagyja el kigyelmed - hiszen annyira kedvelik leánykáink. Mi inkább vonuljunk el, fegyvereinket tróbálgatozni. (Mindhárman el.)
    Autogramm-szűzek (berontanak): Jaj, hol van az az aranyos Henriette kisasszony! Milyen gyönyörűen tud bennünket tanítani, hogy kell a fiatal drámaírókat megfőzni!
    Henriette kisasszony (erősen festett, idősebb német leány, mesterkélt mozdulatok): Kisasszonyok! Kezdődik az óra! Álljanak fel!
    Szűzek (viháncolva): Jaj, de mulatságos.
    Henriette: No, Mancika, mit kell mondani a drámaíró bácsinak?
    Manci (pirulva): Hogy milyen gyönyörü volt a második felvonás vége.
    Henriette (tréfásan megfenyegeti. Mintha csak úgy mellékesen kérdezné): Nono, Úgy látom, maga már ismer is valakit közülök. Hogy hivják?
    Manci (szemlesütve): Angyal Menyhárt, ulánus főszerző.
    Henriette (látszólag közönyösen): Úgy, mennyi volt a bevétele a legutolsó darabjának?
    Manci (naivan): Úgy tudom, hatvanezer.
    Henriette (titokban feljegyzi): Hány felvonás volt?
    Manci: Három.
    Henriette (feljegyzi. Tréfásan): Talán bizony még a vázlatait is ismeri a legközelebbi darabjának?
    Manci: Nem tudom - de mindig magánál szokta hordani.
    Henriette (könnyedén): Ejnye... nagyon szeretném megismerni ezt a katonát... (merengve) Nagyon... szeretném...
    FÜGGÖNY

    MÁSODIK FELVONÁS
    (Szin: Henriette kisasszony szobája.)
    Henriette: Most pedig menj... menj, édesem, boldogságom... de egy óra mulva térj vissza hozzám... a te szerelmedhez...
    Menyhárt: Igen... visszajövök... Magam se tudom, miért szeretlek... valami úgy vonz hozzád... pedig nem is tudom, ki vagy...
    Henriette (szemlesütve): Senki... Egy német nevelőnő... Ne törődj vele... Szeretlek! A lelkemmel.
    Menyhárt: Jó. Egy óra mulva itt leszek, barátaimmal, a drámairókkal. Addig is! (Csók. Menyhárt el.)
    Henriette (maga elé): Milyen kedves fiú! (kopognak) Szabad!
    Strindberg hadnagy (belép. Körülnéz, aztán előrejön. Gúnyosan): Én vagyok az, Henrik!
    Henriette (felriad): Strindberg! Te vagy az? Hogy kerülsz ide?
    Strindberg: Mindegy! Áttörtem a „Szinház és Divat” folyón és titokban belopóztam a Szinház-Rovat fedezékébe. Nem akartak átereszteni, azt mondták, túlszedés. De én kijelentettem, hogy hajlandó vagyok soronkint fizetni, mint kommünikét. Nagynehezen sikerült.
    Henriette: Micsoda vakmerőség!
    Strindberg: Jó, most nem erről van szó. Az a kérdés: mit végeztél? Tudod-e, hogy Shakespeare-császár nagyon haragszik rád? Azért küldünk, hogy kémleld ki a magyarokat. Bernstein és Sardou őrnagyok lassan előrenyomultak Pozsonyig, hogy elfoglalják a szinházat, de ott negyvenezer insurgens drámairó várta őket, Pestről. Régi felszerelés, hatásos felvonásvégek, semmi. De mégis tudni kellene - hogy van az, hogy ezeknek sikerük van, még külföldön is? Ezt meg kell tudni. Dumas ezredes ott áll a határon, most téged várnak.
    Henriette: Mit akarnak tőlem? Én csendben dolgozom. Megnyertem a bizalmukat, kiadtam magam német nevelőnőnek. A magyar insurgensek barátaim. Ma este nálam fognak tanácskozni. Kell még egyéb?
    Strindberg (gúnyosan): Persze - a régi módszer! Egyet kiválasztottál - elhitetted vele, hogy szereted! (hizelegve) Henrik - én is szerettelek valamikor!
    Henriette (tiltva): Ágost - hagyd ezt! Tudod, hogy soha nem értettük meg egymást.
    Strindberg (megvetően): Nem, igazán nem. A női ruha jól áll neked, annak mutat, ami vagy - te lelki szerelmet kereső, minden ostoba banalitásba mélységeket belemagyarázó - te kékharisnya! Te kaméliás férfi, ami vagy - te hím Nóra!
    Henriette (méltósággal): Hitvány beszédeidet megvetem. De a császár parancsa szent nekem - mit kivánnak tőlem?
    Strindberg (más hangon): Azt, hogy jelenj meg a táborban - és csábitsd el magaddal ezt a Menyhártot. Ki akarjuk kérdezni egy kicsit, hogy áll a dolog azzal a negyvenezer drámairóval.
    Henriette (lesüti a szemét. Nehéz küzdelem. Aztán erős hangon): Meglesz. Jelentsd a császárnak és Dumas főparancsnoknak, hogy egy égő gyertyával fogok jelt adni. Isten veled! (Gyorsan el.)
    FÜGGÖNY

    HARMADIK FELVONÁS
    (Egy várkastély udvarán.)
    Menyhárt (gondolkozva jár fel és alá, tompán maga elé mered).
    Henriette (megjelenik. Halkan): Menyhárt!
    Menyhárt (felkapja fejét): Henriette! Te vagy az? Szerelmem!
    Henriette: Édes! Mit tettek veled?
    Menyhárt (sötéten vállat von): Kínoztak. Ki akarták vallatni, hogyan éri el az a negyvenezer magyar drámaíró a Nemzeti előtt azt a nagy sikert, amit a magyar lapokban olvasni lehet. Hogy mi ennek a titka?
    Henriette: És te vallottál?
    Menyhárt (vállat von): Hamis adatokat mondtam be. Azt mondtam, hogy nagyon értenek a kompozicióhoz. Hogy el tudják mélyíteni a témát. Hogy jól megfestik a jellemeket. Hogy eredeti ötleteik vannak (zordonan mosolyog). Pedig fenét! Egyszerűen ismerik a magyar közönséget és kész.
    Henriette: Szerencsétlen! De hisz ez ki fog derülni!
    Menyhárt: Akkor meghalok. De téged - téged megmentettelek, szerelmem!
    Henriette (magán kívül): Engem - engem! Tudd meg hát - (térdre borul) én nyomorult! Becsaptalak téged! Félrevezettelek! Én nem vagyok német nevelőnő - engem nem hívnak Henriette kisasszonynak... (letépi ál-állát, alatta fehér szakáll)... Nevem Ibsen Henrik, norvég drámaíró!
    Menyhárt (fejéhez): Óriási! Micsoda felvonásvég! (elrohan).
    Henrik (összetörve leroskad): Megírja... Ezt is megírja előlem...
    Strindberg (sietve jön): Henrik! Hol az a magyar drámaíró?
    Henrik (révetegen): Nem tudom... ó Strindberg! Bocsáss meg és isten veled! Azt hittem, elég erőm lesz... egy vágyam volt... hogy bejussak a Nemzetibe egyszer... de az ég máskép határozott. Akaratom ellenére beleszerettem ebbe a fiúba... megirígyeltem a sikereit... szerettem volna, ha rólam is ír az Est meg a Nap... (gyengén) Anyám... add nekem a Napot... (meghal).
    Maeterlink (berohan): Mi ez? Ki volt ez?
    Strindberg (tompán): Egy szegény drámaíró - aki nagyon szeretett volna... de nem sikerült...
    FÜGGÖNY
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633984345
Webáruház készítés