Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Karádi Kázmér: Mágikus 27_MOBI

Karádi Kázmér: Mágikus 27_MOBI
1 290 Ft1290
  • Részlet az e-Könyvből:

    Másnap délután, mikor ismét a piramisoknál tett kirándulásunk fáradtságát pihentük, Tager kényelmesen elhelyezkedett az egyik fotelben, egyik kezében szivart tartva, a másikban egy pohár konyakokat lötyögtetve mesélni kezdett. A konyak lötyögtetése úgy látszik az aprozímiai elithez tartozott. Scharffo is ugyanígy lötyögtette a kristály pohárba töltött konyakokat. Elképzeltem, hogy ne adj isten egyszer én is ehhez az elithez fogok tartozni, akkor talán én is ugyanígy fogok egy pohár finom italt lötyögtetni. Ábrándozásomat Tager rekedtes hangja törte meg. Mesélni kezdett Szimánról, Kócos Bagolyról és arról a szállóról, ami a kényelmünket szolgálta. Az épület nem volt mindig szálloda. Hajdanán, olyan korban, amiről mi csak a történelem órán tanultunk, az intergalaktikus ekvalizmust volt hivatva dicsőíteni. Ekkor még Kócos Bagoly nem uralkodott Szimánban, hanem azt az intergalaktikus ekvalista elit tartotta vasmarkában. Akkoriban az épület hivatalos megnevezése, „A Monolit” volt. A sziámi ekvalista elit kaptárjául szolgát, tetején Kis Kopasz generalisszimusz főhadiszállásával. Az épületnek saját katonasága és rendőrsége volt, önálló légelhárító rakétarendszerrel, és lövegtornyokkal. Nem volt más, mint a diktatórikus paranoia mintaképe. Az összeesküvés-elmélet hívők és bizonyos keményvonalas ekvalista ideológusok szerint az első Monolitot a Marson találták meg. Senki nem tudta, hogy ki készítette, senki nem ismerte marsi funkcióját. Egy valami azonban a Napnál is világosabb volt mindenki számára. Az intergalaktikus ekvalista eszme jól olvashatóan a felületébe volt vésve. Az első marsi telepesek, akik megtalálták a Monolitot, elolvasták a szöveget, magukévá tették a tanítást. A történészek innentől datálják a marsi telepek rohamszerű hanyatlását és az első marsi polgárháború kitörését. A vérengzéseket kirobbantó ekvalisták, hogy elkerüljék az igazságszolgáltatást, elmenekültek a bolygóról és a Föld felé vették az irányt. Megpróbálták itt is elterjeszteni veszett járványukat, de Fakóföld valami oknál fogva immunis volt velük szemben. Persze, állítólag mai is megtalálható néhány ember, aki hisz az ekvalista eszmékben. Földalatti, titkos gyűléseiken büszkén harsogják, hogy eszméjük oly régi, mint maga a Paraverzum. Tager elmesélte, hogy történészeink megcáfolták ezt az eszement agyszüleményt, sőt maguk a marslakók is tiltakoztak eme kitaláció ellen.
    A Monolit tulajdonképpen úgy született, hogy még Kóci uralkodása előtt, Szováriából száműzött ekvalista ideológusok átcsempészték Metroníbiába a saját egyenlőségesdi eszményük fényes szelét. Az új eszme megérintette az akkori uralkodó lelkét. Mindez olyan mértékben történt, hogy önként és dalolva lemondott a trónról. Na, jó, nem olyan önként és dalolva, de az ekvalisták már csak ilyenek. „Kis” nyomás gyakorlásával szinte mindent el tudnak érni. Mindent meg is szereznek maguknak, hogy aztán olyat tegyenek, ami nagyon hasonlít az állatvilágban a halgák tevékenységére. A halgák madarak, melyek hatalmas rajokba tömörülve szabályosan felzabálják az általuk elfoglalt földterület erőforrásait. Mikor már nincs mit kifacsarni a területből, fogják magukat és tovább állnak. A kirajzás nem véletlenszerűen történik. Mikor a halgák érzik, hogy a terület kezd kifogyni az élelemből, felderítőket küldenek a szélrózsa minden irányába. A felderítők a legnagyobb titokban kikémlelik a lehető legtöbbet ígérő földet. Visszatérve összedugják a fejüket és jelzésrendszerük alapján halál biztosan a legzsírosabb terület felé veszik az irányt. Az ekvalista hitben bízók ugyanilyenek. Felderítőket küldtek Metroníbiába, megfertőzték ködös eszméikkel az amúgy sem éles elméjéről híres uralkodó szürkeállományát. Mindezt rendkívül trükkös módon csinálták. Majdnem elszúrták a dolgot. Szováriából elűzött, a nép által csak Kis Kopasznak titulált hitvezérük, igazi briganti volt. Tager szerint vetekedett Habenus Morgel csalárdságával. Az pedig nem semmi, hisz Morgelt hét kontinens titkosrendőrsége keresi agyra-főre. Nos, Kis Kopasz is agyafúrt fickó hírében állt. Követői azt terjesztették róla, hogy képes még a sivatagban is az ekvalizmus kánaánját felépíteni. Bár Szovária nem bővelkedik sivatagokban, Kis Kopasz ott is megpróbálta felépíteni az ő kis zsarnokságát, de Szovária akkori hatalmas és bölcs vezére, akit a nép meg Nagy Bajusznak hívott, megorrontotta az ellene készülő kánaánista felkelést. Mind egy szálig elfogta az ellene szövetkezőket. Köztük Kis Kopaszt is, aki nem volt más, mint Nagy Bajusz egykori, szeretett harcostársa. Az erősebb kutya biztosan megeszi a gyengébbet. Legalábbis Szováriában biztosan így volt. Természetesen egy harcostársat nem illett a főváros eldugott pincéjében kivégezni. Ezért Nagy Bajusz úgy döntött örökre száműzi Szovária csodálatos vidékéről. Kis Kopasz bebarangolta a környező országokat, és közben két kézzel szórta azt a végső, csodálatos eszmét, mely kivezeti az emberiséget a virágzó technokratizmus posványából. Az ekvalizmus fáradhatatlan hírnökét mindenhonnan kiutasították. Ő azonban nem tőrt meg és sosem csüggedt el. Munkássága során maga köré gyűjtött egy maroknyi embert, akik magukba fogadták az Eszme csíráját, hogy majd azzal a nép vasöklévé fejlődve lesújtsanak a bitang hitetlenekre. Az Eszme igazi, központi magja egy hírhedt és gyűlölt idealista Maxim Maximista teóriája volt. Az ekvalista tan nem a Marsról származott, azt Szovária adta a Paraverzumnak. Maximista úgy ötven évvel Nagy Bajusz forradalma előtt fogalmazta meg tanait, az emberiség egyenlőségéről és ennek következményéről, mások vagyonának szétosztásáról. Az ekvalista Eszme alapjaiban nagyon egyszerű volt. Te ne termelj meg semmit, ne járulj hozzá semmilyen nemzet gyarapodásához, ne tartsd magad semmilyen nemzet polgárának, de annak javait bátran és könyörtelenül vedd el! Legyen minden a tied, te bátor ekvalista hitharcos! Nos, ezért utálták annyian Maximista tanait és ezért szerették, majdnem ugyanannyian Maxim halhatatlan Eszméjét. Az Eszme semmiben sem különbözött egy másik diktátor, Kis Bajusz tanaitól, csak abban nem volt benne az egyenlőség, és a népi diktatúra Maximista eszménye. Az nemzeten aluli, ez nemzetek feletti volt, ennek ellenére mindkettő mások elpusztítására törekedett. Ahogy a történészek ma látják, a kiontott vér minden diktatúrában egyforma. Visszatérve Kis Kopaszhoz, kezdett a lába alatt a talaj forró lenni. Nagy Bajusz még ilyen távolságból is fújt rá, és bérgyilkosokat küldött annak nyakára. A fáma úgy tartja, hogy erősen tanakodott sokadik magával, hogy merre vegyék az irányt? Igen hevesen vakarták a kobakjukat. Nincs mese, el kell hagyniuk Entrópa ősöreg kontinensét, és Aronika kontinensére kell menni, ott is Metroníbiába. Úgy hallották, hogy az ottani császár igencsak sanyargatja az ő istenadta népét. Ahol pedig sanyargatás van, ott zúgolódás is van, abszolút meg vannak a csírái az ekvalista diktatúrának. Nem kell sokat dolgozni az agitátoroknak, az ország csöbörből vödörbe fog kerülni, könnyen és gyorsan. Így hát felkerekedtek és áthajóztak Metroníbiába. Az átkelés során óriási vihar tombolt és Kis Kopasz odáig jutott, hogy kajütje magányában megtagadott Sorshoz imádkozott. Kérte, hogy segítsen neki épségben partra szállni. És a Sors megetette, mert az szereti a gyermekeit, és mert humora csodálatos és útjai kifürkészhetetlenek. Partra tett egy vírust, mely sok különös dolgot művelt az útjába kerülőkkel. A Sors persze nem könnyíti meg az ember útját. Maximista tanaiban sem szerepelt, hogy a maximizmus tanait elterjeszteni nem lesz könnyű mulatság Metroníbiában. Ennek végtelenül egyszerű oka volt. Kis Kopasz bagázsa elszámolta magát. Kis Kopasz Metroníbia partjainál tanulta meg, hogy nem szabad a pletykákat készpénznek venni. Metroníbiában nem, hogy sanyargatás nem volt, de nem voltak olyanok sem, kik csak az utolsó vagyonkájukat, és a rabszolgasors bilincsét veszthették volna. Metroníbiába még a legszegényebb koldus sem tartotta magát nincstelennek. Volt egy tálkája, bögréje, és ahova bezörgetett, ott mindig adtak enni neki. Hát hol van az a réteg, akire az ekvalista áhítozik? Hát hogyan terjesszék az Eszme új tanait? Kopasz és csapata bevette magát a sivatagba, és öt hét gyötrelmes vánszorgás után, kiéhezve és halálosan elcsüggedve elérték Szimán határát. Az ekvalista olyan ember, kinek idegrendszere a vörös színre van kihegyezve. Arra áhítozik, azután sóhajtozik, és az nyugtatja meg, és szítja fel egyúttal harci vágyát. Nos, Szimánban Kopaszék megtalálták a megnyugtatásukat. Beszivárogtak a városba és bevették magukat a Szimán világhíres Vörös Lámpás Negyedébe. Ó micsoda megkönnyebbülés járta át a csapat lelkét! Ó, igen! Ó, Magasságos Sors, kinek útjai annyira kifürkészhetetlenek, hogy még maga is csodálkozik, milyen véletlenek vannak a világban, hála Neked! Így rebegett imát halkan magában Kopasz csapata. Végre megtalálták a maguk rétegét. Itt leltek rá Dália Leoninára, ki végül a Vörös Dália nevet vette fel. Dália Szimán legjobb és legokosabb, leggyönyörűbb kéjhölgye hírében állt. Mandulavágású, mélybarna szemekkel ékesített angyali arc egy ravasz és könyörtelen rókát rejtett. Karcsú alakjával, feszes, formás kebleivel és ringó csípőjével nem volt az a férfi, akit ne tudott volna levenni a lábáról. Dália nem volt éppen az a kimondott ekvalista, népi ideál. Tulajdonképpen a burzsuj kategóriájába tartozott. Dáliának mindene megvolt. A dúsgazdag kurtizán, mikor meghallgatta az egyik estén Kis Kopasz előadását a vörös negyed egyik összetákolt pódiumán, hamar átlátott a szitán. A tarfejű, hájas, izgága forradalmárt veszedelmes embernek tartotta. Dália azon az estén megértette, hogy Kis Kopasz meg fogja dönteni III. Abuszán hatalmát, mert a nép már csak ilyen. Dália ismerte a népet. Tudta, hogy a nép ugyan nem vallja magát ekvalistának, de imádja követni a felforgatókat. III. Abuszán is így döntötte meg apjának, II. Abuszánnak az uralmát. És a nép nem felejt, tudja, hogy a forradalom jó móka. Elűzi az unalmat, a hétköznapok egyhangúságát. A forradalom képes hősöket faragni az egyszerű suszterekből, papucsférjekből. Ekkor pedig zűrzavar fog uralkodni és a káosz gyönyörű rendjébe mások vére rajzol majd fraktális mintákat, egy időre elűzve az egyhangúság fellegeit Szimán felett. Így hát Dália elgondolkodott azon, hogy hogyan tud a legjobban kijönni a dologból, és hamar rálelt a megoldásra. A dolog nyitja az volt, hogy a Kopasz megközelíthetetlen volt. Nem mutatott érdeklődést a prostik iránt. Dália bepróbálkozott néhány luxus lánnyal, hogy csavarják el a forradalmár fejét, de azok sajna nem jártak sikerrel. Ekkor Dália döntő lépésre szánta el magát. Találkozót kért a Forradalmártól. Egyedül találkoztak a Vörös Láma Pagodájában. Ez volt Dália kedvenc helye, főhadiszállása, úgy ismerte, mint a tenyerét. Tudott rejtett zugairól, kémlelő nyílásairól és zegzugos földalatti labirintusáról. Kis Kopasz testőrségével érkezett. Dália sem volt egyedül. Teletömte a pagodát saját testőreivel. Ha Kopasz és bagázsa megpróbált volna a fegyvere után nyúlni, kitört volna a haddelhad. Dália nem félt, mivel tudta, hogy ütőképes diplomáciai kártya van a kezében. Úgy is mondhatnánk, nála volt az utolsó Ász, az aduk aduja. Dália irányította a kupleráj világát. Ha Dália sóhajtott, a Negyed is sóhajtott. Ha Dáliának valami baja esett volna, a Kopasz és kísérői perceken belül halottak lettek volna. A hír gyorsan jár a negyedben és a bosszú nem késik. Az ekvalista eszme mágusa sem volt hülye, nagyon is tudta ezt. Kis Kopasz is úgy gondolta, hogy legjobb diplomáciai úton megoldani a dolgot, úgy többet ki tudott hozni a dologból. Aznap este Dália felajánlotta a Negyed támogatását az ekvalizmus ügyének. Kis Kopasznak pedig mindez úgy kellett, mint egy falat kenyér az éhezőnek. Mivel csak így tudta a kezébe venni a hatalmat Szimán felett, hát belement, hogy megossza a hatalmat Dáliával. Neki még így is megérte a dolog. Az volt a meglátása, hogy így is majdnem akkora terület felett uralkodhat, mint ami a Nagy Bajusznak van. Ha ez eljut Nagy Bajusz fülébe, meg fogja azt ütni a guta, és akkor Kis Kopasz diadalittasan visszatérhet szeretett földéjre és ő lehet a Vezér. Egy dologról viszont nem volt tudomása. Még csak nem is sejtette, hogy ki az, aki végighallgatja tárgyalásukat a Vörös Lámában. A Láma egyik rejtett szellőzőnyílásán keresztül Kócos Bagoly hegyezte a füleit. Ekkorra már Tager és Kóci útjai kettéváltak. Tager Níbéria romvárosainak kincse után kutatott, Kóci viszont Szimán politikai életének sűrűjében találta magát. Kis Kopasz érkezésének tájékán Dália már Kóci barátnője volt. Ütőképes párost alkottak. Kócos Bagoly, a város egyik leggazdagabb embere és Dália a ravasz kurtizán együtt igyekeztek Szimán politikai elitjében egyre feljebb jutni. Kóci kezében akkor még nem volt elég hatalom, de az ekvalista vezér feltűnésében óriási lehetőséget látott. Kóci kivárásra játszott. Figyelte Kopaszt, az ekvalista hatalomátvételt, mely a vörös lámpás negyedből indult és a királyi palotában ért véget. Ez később, a Palota Ostroma címmel vonult be Szimán történetébe. Tager kaján vigyorral a képén közölte, hogy az igazság az, hogy nem volt ostrom. Kis Kopasz, a néppel az oldalán átsétált a Negyedből a palota lépcsőjéhez, felment rajta és átvette a hatalmat. Nem volt ellenállás. III. Abuszán nem akart vérrontást. A Nép kicsit csalódott volt, mivel elmaradt a szórakozása. De aztán lecsillapodott, mikor a Forradalom elsöprő vihara fényesre sikálta Szimán kincstárait és áldásos tevékenységük következtében tényleg a szűkölködés köszöntött a városra. Kócos Bagoly Vörös Dálián keresztül figyelt, és csak figyelt, és mikor kellett, lépett. Eladott régiségeket az ekvalista bagázsnak, csempészett jó minőségű külföldi árukat a Népnek, mivel Kopasz hívei minden kereskedelmet zároltak a külfölddel. Kóci, hála a Népnek és Kis Kopasznak, szépen lassan még gazdagabb lett, mint volt.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633648575
Webáruház készítés