Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Karádi Kázmér: Mágikus 27_EPUB

Karádi Kázmér: Mágikus 27_EPUB
1 090 Ft1090

TARTALOM

A Mágikus 27-ről
I. A kezdet hídja
II. A vándorlás kezdete
III. Munka, munka és megint, csak munka
IV. Egy felfedezés
V. Az elmerülés
VI. Mese, mese, meskete
VII. A Könyvtáros színre lép
VIII. Az expedíció
IX. Vörös Dália
X. Építsünk Tornyot, mely felér a Sors páholyáig!
XI. A lakoma
XII. Az előadás
XIII. Édes otthon
XIV. Soha sem!
XV. BÚ és PÁ!
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Miközben a Problémán törtem a fejem és Olgával párnacsatáztam, azért megadtuk a kultúra istenének azt, ami jár neki, sokat jártunk moziba és színházba. Aprozímia híres volt filmgyártásáról, ebből kifolyólag a város adott otthont a leghíresebb filmsztároknak. Úton-útfélén egy akcióhősbe vagy az éppen ügyeletes szívtipróba ütközött az ember. Aprozímia a tudomány és a kultúra igazi fellegvára volt. Be kell vallanom, hogy roppantul jól éreztem magam benne. Nő, tudomány, és filmek. Több se kellett nekem. Elképesztően elevennek éreztem magam. Mintha egy jó adag pezsgőcukrot öntöttek volna a véredényeimbe és az beterített egy hatalmas adag, szétrobbanó energiával. Természetesen otthon Olgával mindig az ágy és a Mágikus 27 között feszülő dialektika szintézisén iparkodtunk. Sokszor győzött az ágy. A nők már csak ilyenek. Legyőzik az emberben a színtiszta intellektuális kihívás sürgető megoldását. A tudományos problémák amúgy is ottmaradnak a helyükön, nem mennek sehova és ahogy most állt a helyzet úgy láttam, hogy a Mágikus 27 sem fog elfutni. Sőt azt is egyre biztosabbá vált számomra, hogy lehet akár száz év is eltelik, míg valaki rálel a megoldásra. Így történhetett, hogy az idő java részében a dialektikus feszültséget, mindig a puha takarók és párnák között vezettük le. Szóval együtt laktunk és meglepően jól éreztük magunkat. Nem is gondoltam, hogy tudok majd egy nővel együtt élni. A szerelem csodákat tesz, egymáshoz simítja az embereket. Így aztán úgy tűnt, egész olajozottan éldegélünk szerény hajlékunkban az egyetem közelében. Olga volt az, aki kiválasztotta a lakást. Azt mondta így mindketten hamar otthon tudunk lenni és annak szentelhetjük időnket, amit szeretünk. Egymásnak és a Mágikus 27-nek. Így, már jó pár hónapja együtt próbáltuk feltörni a Feeman-féle szekvencia értelmét. Minden reggel beslattyogtam a Komplex Rendszerek Intézetébe és míg a munkaidőt az intézetben számítások darálásával töltöttem, addig Olga az egyetemet koptatta. Este meg összedugtuk a fejünket és a 27 elrendezésével és Feeman neurális aktivitásával viaskodtunk. Visszaemlékezve, tényleg életem legszebb napjai voltak. Csak mi ketten, a Mágikus 27 ellenében. Pár hónap elteltével aztán valamiféle áttörésben volt részünk. Arra jöttünk rá, részben Olgának, részben a neurális szekvencia kis darabjának megfejtésének köszönve, hogy a Problémának a mitológiához is jócskán köze van. Már kiderült számomra, hogy kedvesem széles látókörű nő. Nem csak a fizika érdekelte, hanem a művészet és a mélytudati pszichológia is vonzotta. Ezen abszolút nem is csodálkoztam ilyen családi hátér mellett, az embert nyilván sok minden érdekli. A mélylélektani lélekrágás nagyon jól kiegészítette az anaklitikus pszichofizika statisztikai szigorúságát. Az előbbi a számok rendkívül precíz világába kalauzolta az embert, addig az utóbbinál a mélyből feltörő szimbólumok óceánján lehetett hajózni. Olga érdeklődése megint csak eszembe jutatta az apja falán megpillantott ősi szőnyeg lenyűgöző mintáját. Tudják, a barlang szája elé vándorló párok végeláthatatlan sora. Nagyon furcsa érzés töltött el, mikor erre gondoltam. Az a gondolatom támadt, hogy nem is a professzor választotta a szőnyeget, hanem az választotta Scharffot. Ha ez így van, szőttem magamban az okfejtést, akkor lehet, hogy a szőnyegnek nagyon is jó oka volt erre. Valamit közölni akart a professzorral. Különös gondolat volt. Hamar el is hessegettem magamtól. Hogyan is lenne egy élettelen tárgynak akarata és hogyan befolyásolná egy szőnyeg mások sorsát? Az biztos, hogy rettenetesen abszurdnak tűnt az egész. Én, az objektív tudományban hívő kutató hogyan is hihet ilyen paratudományos nézetben.
    Visszatérve értekezésem történeti folyamára, Olga ott volt azon az estén, mikor a nagybecsű Jin-Jong professzor átruccant az óceánon túlról Aprozimiába és az egyetemen előadást tartott a mesék Hausdorff-féle algoritmikus mélytudati elemzéséről. Jin-Jongról az a pletyka járta, hogy akárhova ment lelke mindig több héttel le volt maradva a testétől. Mindig kellett pár hét, hogy teste csatlakozzon a lassabban utazó lelkével. Legalábbis ezt ő így mesélte mindenhol. El is nevezte a hatást jet-lagnek. Őszintén szólva, ha jobban belegondolok, mikor megláttam Aprozímia partját valamiféle üresség érzés engem is környékezett. Olyan érzés volt, mintha egy darab magamból még le lenne maradna a többi részemtől. Akkor ezt a honvágynak tulajdonítottam. De az is lehet, hogy én is ilyen Jin-Jong féle jet-laget éltem át. Mostanában olvastam egy cikket az Tudományos Aprozímia lapban, hogy a lélekrágók alapos vizsgálatnak akarják vetni ezt a bizonyos jet-lag hatást. Önkénteseket akartak toborozni, akiket Mauránia és Fontan között akarnak ingáztatni és megvizsgálják a léleklemaradás előfordulásának lehetőségét. Rögvest úgy is döntöttem, hogy nem jelentkezek ilyen önkéntesnek.
    Szóval, Jin-Jong professzor előadásáról Olga olyan izgatottan érkezett haza, hogy a hadarásából alig tudtam kivenni, hogy mit akar mondani. Láthatólag a legmélyebben érintette a professzor mélylélektani előadása. Később még azt a pletykát is hallottam, hogy a professzor imádta, ha csinos, fiatal hölgyek ültek az első sorban. Kifejezetten szárnyakat kapott tőlük. Mikor pedig megérezte táltos szárnyait, delejes erővel kerítette hatalmába egy-egy hölgy lelkét. Az ilyen hölgyek örök emlékként őrizték a találkozás megrendítő élményét. Olga nem megrendült, csak izgatott volt, így aztán megnyugtattam magam, hogy nem is az első sorban ült. Később kiderült, hogy az első sorban ült, de mikor bekattant számára a mitológia és Mágikus 27 közötti lehetséges kapcsolat már nem tudott a professzorra figyelni. A lapokban olvastam, hogy az előadáson az egyik ifjú hölgyről szabályosan lepattogzott Jin-Jong delejes ereje. Az újságírók szerint ettől a professzor teljesen zavarba jött, olyannyira, hogy az előadás végére belezavarodott a mondandójába. Befejezésképpen kétségbeesetten motyogott valamit a fénymérföldekkel távol bolyongó darabjáról és az aprozímiai nők kőkemény személyiségéről. Az újságok azt is megírták, hogy másnap sebtében összecsomagolt és visszaindult az otthon maradt lelkéhez.
    Olga, izgatottságában - ami mindig még gyönyörűbbé tette a vonásait - le és fel rohangált a lakásban. Hadarva csapongott az ősrégi palente indiánok indaszövevényes mitológiai dzsungele és a Mágikus 27 lehetséges mélytudati feltárása között. Pár pillanatig, azt hittem megbuggyant. Gyorsan főztem neki egy nyugtató teát és arra kértem, hogy, ha megitta, próbálja összeszedetten elmondani a mondókáját. Olga lehuppant az egyik fotelbe és lehajtotta a teát, amit utána elmondott, az, engem is egy nyugi tea megivására késztetett. Ültem a másik fotelben, Olgát néztem és lázasan járt az agyam azon, amit előadott.
    Jongék találtak egy háromezer éves múmiát, aminek valamilyen csoda folytán néhány neuronját sikerült rekonstruálni, mivel az idegsejtek genetikai állománya ép maradt. Én nem tartottam ezt akkora csodának. Jong jelentős kutatási pénzek felett rendelkezett és így oly laborháttér állt a rendelkezésére, hogy könnyen tudta ezeket a neuronokat előállítani a fennmaradt DNS állományból. Kiderült, hogy mikor életet leheltek ezekbe a neuronokba, fura módon a klónozott idegsejtek gyönyörű palentei mese brummogásába kezdtek. Ez akkor derült ki, mikor Jong csapata átirányította a kapott tüzelési szekvenciát egy szuperkomputerbe, és lett világosság. Állítólag a komputer feltörte a kódot és rekonstruálta a múmia utolsó emlékeit. A képernyőjén egy mágikus háromszög megfejtésének története bontakozott ki. Nézetük szerint, a múmia egy pap lehetett, aki a mágikus háromszögekkel egy felsőbb hatalomhoz vezető kaput nyitott meg. Mikor a háromszög adott konstellációba rendeződött a pap lelki szemei előtt megjelent eme láthatatlan világ alakzatainak, tájainak és ideáinak fenséges szépsége. A pap, ekkor bebarangolta az ismeretlen világ hegyeit és völgyeit. Majd később áthozott onnan olyan tudást, mely egyszerre volt félelmetes és izgalmas. Eddig tartott a történet. Jongék úgy magyarázták a kapott eredményeket, hogy a múmia pap saját mélytudatának rejtélyeit barangolta be.
    Pár napig mindketten a múmia pap történetén gondolkodtunk. Mindketten arra jutottunk, hogy Jin-Jongék hibás következtetést vontak le. Szerintünk a pap egyáltalán nem a saját mélytudatát járta be. A Zoram bicskája nevezetű elvből indultunk ki. Ez a Zoram egy középidői tudós, vándorszerzetes volt, aki tengernyi szabadidejét azon a probléma megoldásán törte, hogy ha egy adott problémának többféle megoldása létezik, akkor vajon melyiket érdemes figyelembe venni. A fáma úgy szólt, hogy mikor egy fa kérgét farigcsálta eszébe jutott a különösség elve. Ekkor Zoram gyorsan a fába véste híres tételét: Ha egy problémának több megoldása van, mindig válasszuk a legbizarrabbat! Talán ez lehet a magyarázata annak a jelenségnek, hogy az emberek miért hisznek inkább a földönkívüli titkos társaságok összeesküvésében. Erről a meggyőződésükről még a modern tudomány sem tudta leszoktatni őket. Zoramnak teljesen igaza volt és csak dicséri mindent átható zseniális éleslátást. Később jó pár tudós metamatematikailag is levezette, hogy az elméletek közül mindig a legbizarrabb elméletnek van a legnagyobb túlélési értéke. Így aztán Olgával előkaptuk Zoram mester bicskáját és rendet vágtunk vele Jin-Jongék elméletében.
    Jelen esetben Olgával arra jutottunk, hogy a legbizarrabb megoldás az, ha a mumifikált pap tényleg a platói barlang rejtett világába kapott bebocsátást. Azzal, hogy berendezte a háromszöget lehetősége nyílt arra, hogy megnyissa a metamatematika eleddig láthatatlan világának a kapuját. Mikor bejutott, bebarangolhatta a sejtések és bizonyítások hátborzongató világát. Talán át is hozott néhány bizonyítást, persze lehet az is, hogy ajándékba kapta őket. Jongék kutatása azt is kimutatta, hogy létezik egy tekercs, mely tartalmazza az ősi mágikus háromszögek rejtélyének némely megoldását. Bár a háromszögek rejtélye nem a Mágikus 27 enigmája, azért ha megtalálnánk azt a tekercset, jelentős mértékben elővinne minket a saját kutatásunkban. A barlangba való bejutás előrevihetné a Mágikus 27 kutatását. Részben, innen már könnyebben haladtunk előre. Átprogramoztam az intézeti komputert, hogy olyan mintákat keressen a Feeman-féle szekvencia elemzésében, amit Jongék is elemeztek. Pár napos kódtörést követően megtaláltuk, amit kerestünk. Az eleddig értelmetlen neurális tüzelési minta hirtelenjében tartalmazott olyan részeket, aminek volt értelme. A szekvenciában szerepelt a palente, és a tekercs kódja. Alig hittünk a szemünknek. E két szó bizonyította számunkra, hogy Feeman már halála előtt a platói ideák világában barangolhatott. Megdöbbentünk, mert ez az bizonyította, hogy az öreg megnyitotta a Kaput és átráncigálta a Mágikus 27 sejtésének a bizonyítását. Mindez azt is világossá tette, hogy Feeman halála pillanatában az orránál fogva vezette az akkori akadémikus társaságot. Ismerte a bizonyítást. Hazudott, nemes egyszerűséggel mondva. Olgával tovább szőttük a lehetőségeket. Talán az történt, hogy Feeman tényleg sokáig nem volt birtokában a Mágikus 27 bizonyításának. Azonban véletlenszerű játszadozásának az lett az eredménye, hogy megtalálta azt a kombinációt, amivel kinyithatta a Kaput. Ott meg már gyerekjáték volt megtalálni a megoldást. Az még mindig rejtély volt, hogy mit kezdett ezzel Feeman. Ha átjutott a meta-matematikusok paradicsomába, akkor egy csomó sejtés bizonyításához is a közel kerülhetett. Vajon miért nem kürtölte felfedezését világgá? Ennek a kérdésnek a megválaszolása ránk várt. Nos, volt egy utalásunk arra, hogy létezik egy palentei tekercs, ahol a Mágikus 27 részmegoldása egy háromszög képében le van írva. Ha megtalálnánk a tekercset és benne a háromszöget, akkor közelebb jutnánk a saját megoldásunkhoz. Olga utána nézett, hogy hol lelhetünk rá a tekercsre vagy annak a másolatára. Meglepetésünkre a megoldás karnyújtásnyira volt tőlünk. A titok nyitja az Ókortudományi tanszéken volt elrejtve.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633648568
Webáruház készítés