Új jelszó kérése
Termék részletek


Kalevala EPUB e-könyv

Kalevala EPUB e-könyv
690 Ft

A rokon finn nép nagy eposzát Elias Lönnrot gyűjtötte össze. 1828 és 1834 között vidéki orvosként hosszú dalgyűjtő utat tett Karjala rengetegeiben. Számos epikus költeményt, lírai dalt és varázsigét jegyzett fel. Ezekből állította össze az eposz első, 32 énekből álló kiadását. Munkáját továbbfolytatta és a nagyszámú változatból a legjobbat választva szerkesztette egybe a Kalevala 50 énekes teljes kiadását, amely 1849-ben jelent meg.

A nemzeti eposz énekei a Kalevala és Pohjala népei közötti ellentétről és harcról szólnak. A napfényes, tiszta Kalevala ellenpárja a komor, hideg Pohjala, a Sötétség Országa. Lakói dologkerülő, rosszindulatú varázslók és boszorkányok, akiket a leggonoszabb és legveszedelmesebb boszorkány Louhi uralkodóasszony irányít. Munka nélkül is gazdagok, mert birtokukban van a tarka tetős, szüntelen őrlő, eleséget termelő csodamalom, a szampó, amit Kalevala híres kovácsa Ilmarinen készített. - A kalevalai férfiak igazságtalannak tartják, hogy Louhi a szampó minden őrleményét magának tartja meg. Pohjalába mennek, hogy a szampót felosszák, s az őrlemény felét Kalevala népének juttassák. A Kalevala hősei hús-vér emberek, de különleges képességekkel. A nép képzelete az erő, az ész, a tettrekészség csodált tulajdonságait sűrítette ezekbe az epikai jellemekbe.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Előhang

    Summája:
    Mi van a dalládikóban?
    Biz ott mindenféle jó van
    Több mint némely házikóban:
    Szövőszék, múlt és jövő
    Képeit nőttön-növő
    Szépség szállait szövő.

    Mostan kedvem kerekedik,
    Elmém azon töprenkedik,
    Hogy ím dalra kéne kelni,
    Ideje volna énekelni,
    Nemek nótáit dúdolni,
    Fajok énekeit fújni;
    Szavaim szétolvadnak számban,
    Beszédim buzognak bátran,
    Nyelvemre sűrűn sietnek,
    Fogaimra folyton folynak.
    Édes játom, jó barátom,
    Gyermekkori gyöngy korácsom!
    Jer ide, énekeljünk eggyütt,
    Kettesben a kántust kezdjük,
    Most hogy újra összejöttünk,
    Két felől ide kerültünk,
    Ritkán is jövünk így össze,
    Látjuk egymást szemtül-szembe
    Mi szegény hazánk határán,
    Pusztaságos Pohja táján.
    Kéz a kézbe, kössünk öszve,
    Ujjat ujjal egybefűzve,
    Dalaink javára gyujtsunk,
    Legis-legszépiből nyújtsunk,
    Kedveseink hadd hogy hallják,
    Tudnivágyók hadd tanulják
    A törekvő zsenge népben,
    A növekvő nemzedékben
    Mind a szót, amit szereztünk,
    Mind a verset, amit vettünk
    Öreg Vejnö vert övéről,
    Ilmár tűzhelye tövéről,
    Kaukomieli kardhegyéről,
    Joukahajnen jó ivéről,
    Pohja földje legvégiről,
    Kalevala térségiről.
    Még atyám ezeket fújta,
    Fejszenyél-faragva, fúrva
    Ebbe oktatott anyuskám,
    Míg orsója pörgött ujján,
    Én poronty pedig a pallón
    Térde előtt forgolódtam,
    Tejesképű rosszasága,
    Nyálasszájú aprósága..
    Szampo se volt szavak szükiben,
    Louhi se bezzeg bűbáj nélkül:
    Lám szavakon Szampo vénül,
    Bűv-igéken Louhi megdül,
    Versekben Vipunen pusztul,
    Lemminkejnen játékoktul.
    Varázs-szó vagyon még más is,
    Több tanultam bűvmondás is,
    Téptem őket útmentiben,
    Szakítottam hangás helyen,
    Tördeltem a törpe fákról,
    Gyűjtöttem a gyönge ágról,
    Fűszálakról leszemeltem,
    Falunk útján fölemeltem,
    Bojtárkodva ahogy hajtám,
    Fiúcska, füvellő falkám
    A méztermő dombok mentén,
    Az aranyos halmok hátán,
    Barna Bojtosunk nyomában,
    Mi cifra Cibók üszőnkkel.
    Dalt nékem a fagy is mondott,
    Éneket az eső ontott,
    Más dalaim szél tereié,
    Tenger habja hozta elé,
    A madár is szókat szerzett,
    Fák teteje varázsverset.
    Göngyölítém egy gumóba,
    Csavarítám egy csomóba;
    Gumót szán mögibe dobtam,
    A csomót kasomba csuktam,
    Szánkón haza szállítottam,
    A pajta elé kasomban;
    El is tettem csűrhéjába,
    Rejtettem a rézvékába.
    Dalaim rég a fagyon állnak,
    Hű lakói hűs homálynak;
    Hagyjam-e hidegben nótám,
    Kihúzzam-e fagyról kótám;
    Hozzam-e a házba végre,
    Ládikámat lócavégre,
    Híres ház fedele alá,
    Tisztes lak teteje alá,
    Föltárjam-e dallos táskám,
    Kinyissam-e verses ládám,
    Fölfejtsem-e gumóm bokrát,
    Megoldjam-e csomóm csokrát?
    Így mondhatok aztán jó dalt,
    Gyönyörűket fújhatok majd
    Egy falatka rozsfélétül,
    Valamicske árpalétül:
    Árpalét ha nem kínálnak,
    Még csak gyenge sört se szánnak,
    Szomju szájjal reákezdem,
    Víz mellett is megeresztem,
    Ránk hogy vidám este jöjjön,
    Nagy napunknak dísze nőjjön,
    Holnap is hogy kedvünk teljen,
    Új napunk hogy korán keljen!
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633986714
Webáruház készítés