Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Jónás Tamás: Szeres versek_EPUB

Jónás Tamás: Szeres versek_EPUB
1 290 Ft

Jónás Tamás: Szeres versek

"Verset ma már csak önmagának ír az ember" - jegyezte meg egyszer egy felolvasói esten Kukorelly Endre. Ám Varró Dániel, Zalán Tibor, Parti Nagy Lajos példája azt mutatja, hogy mégsem. S ebbe a sorba tartozik Jónás Tamás is. Költői világában mazda dörmög a csöndre, viharcos a lélek, hisz megcsókolta a korcs halál, igaz, a kíntól néhány centire… És megtörténik a csoda: van, ami nincs.
Még meglepőbb és szívmelengető, hogy a versek érthetőek. Szegény Prágai Tamás, aki egy egész könyvet, Hogyan olvassunk modern verseket? címűt szánt a kérdés megértésének és megmagyarázásának.
Jónás Tamás lírájához nem kell posztmodern halandzsa-útmutató, versei letisztultak, emberiek. Engem a hetvenes évek Ladányi Mihályára (Csillagok kutyaláncon), vagy Nagy László Versben bujdosó című kötetére emlékeztetnek. Jónás Tamás versei, kora ellenére, formailag változatosak, lírája fegyelmezett, de indulataiban kamaszos. Most aztán ebből a verseskötetből megértheti mindenki, mit érzett Karinthy, amikor találkozott azzal a bizonyos fiatalemberrel.
Tudjuk, minden egész eltörött, Jónás Tamás mégis megírja versét (Távirat) az Emberekhez.
A megsemmisüléssel a teremtést állítja szembe:

„Az elesettek jegyzetfüzetébe
hadd firkantsak még verset, ellenállót.
Ha borzasztó megváltás történne.
Legyen a felejtés a szertemállóbb.

Legyen ez a kötet főhajtás a hétszeri csoda előtt, aminek magyar költészet a neve.

Vádolj meg
vádolj meg végül istenem:
vagyok vagy szeretni bolond
nem hihet neked úgyse senki sem
nyakamban harang a kolomp
tegyél az útra szemre vess
kátrányozd be a csendemet
ahogy a szót a gyenge vers
akad úgyis ki eltemet

Kerekes Tamás

e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

     

    Megszokni egy testet

    nem szabad.
    Elszalad.
    Ha már érzi a tenyered a völgyek,
    dombok és növényzetek melegét,
    fellángol, a könnyed
    pusztulás,
    felnőttként már rémisztő, magányos
    pajtádból
    a NEM ELÉG.
    Unt tudás.
    Ha járdákkal, táblákkal, épületekkel
    felépült vágyaidban a város,
    a fájdalom szokványos:
    nélkületek kell,
    ismerős sarkok és parkok
    lélegezni, élni.
    Nem szabad megszokni,
    hogy sejthető: a remény mi.



    A névtelen

    Szerepet játszik az életemben egy ténylegember.
    Szerepe szerint gyakran megint. De tényleg engem.
    Nem figyel, érez. Istenként ért a büntetéshez.
    Szavai cellák. Napfényes manzárd. Kényelemben.
    Ostora holdfény, szeretetzsoldért összevérez.
    Arctalan mester, nem büszke, restell. Úri angyal.
    Már értelmemen és érzelmeimen túli hanggal
    hallgat. Vagy kacsint. Alkalmasint lágy igennel
    terel, mint nyájat. Néha várat. Vagy várat épít
    a fájldalomból. Szárnyakat gombol, száraz égig,
    azokon szállít a végállomásig. Nem messze innen.



    Abszolváció

    Tanult undorral vizsgálom a testet.
    Finom leszek: vén, iszapos folyó.
    Nemi szerveken folyik ki a szó.
    A bőr, s a lélek egyfajtaképp feslett.

    Az emlékeim megbízhatatlanok.
    Akármilyen múlt elfogadható.
    Sirály, persze, tenger, szekér, hajó.
    Zsugori úr malaca vagyok.

    Pompás hányinger nemesíti lelkem.
    Tisztaságom végtelen papír.
    Eszméletem nem lesz, ennyi van tervben.

    Meg pár hatékony, kulturált manír.
    Röfögtem szinte, amikor öleltem.
    A törvény eltöröl. Foszló radír.



    Alapvető érzésünk:

    Alapvető érzésünk: nem elegendő. Ne is a becsülettel, a hittel foglalkozzunk. Vannak dolgok, amelyek vannak, de mégis ugyanazt a bajt hozzák elő. Nem elég szeretni. Jól kell szeretni. Nem elég jól. Mutatósan kell. Úgy értem: nem titokban, nem pincében. A napfényen is. Ki kell jönni a napsütötte sávra, még mindig fehér ingben, és úgy szeretni, hogy azt tanulni is lehessen. Nem elég felnőni, annak is kell maradni, és a gyerekeknek mutatni, hogy ez milyen munkával jár. És nem elég gyereknek maradni. Szellemi, érzelmi együgyűségben kivárni, ki győz ebben az új, unalmasan sértő háborúban, ami most folyik az országban. Éhezőket és hitevesztett embereket győz le a politikai gépezet. És ilyenkor semmiből semennyi nem elég. Nekik se, nekünk se. Bárkik is vagytok ti, bárkik is vagyunk mi. A céljaink különböznek. Ha van Isten,vélhetően, mindannyiunk célja különbözik az övéitől. Szégyelljük magunkat!



    Dalszöveg

    Egy mindennek vége.
    Még látom, hogy lankad.
    Egy dalt húz a dalnak.
    Egy fát dönt a falnak.
    Lyuk combharisnyán:
    így élsz az időben.
    Csak te taposs rám!
    Már erőtlen erővel.
    A szálló esernyő
    vihart kísér az égen.
    Kis, írt vers, ha megnő,
    nő, férfi, szégyen.



    Ebeknek

    1.
    Elég elegem van. Eleganciám.
    El-elmerengek még, mi kék a cián.
    Meghat a hatása, mellékes, de hat.
    Hány karátos az az arany öntudat?

    2.
    Apu fácánt fogott, ügyetlenkedett.
    Segíthettem volna, hat éves gyerek.
    Nemesebb volt nézni, büszke atya lett.
    Azért a fácánból, este, nem evett.

    3.
    El akartam titkolni első sikerem.
    Nem sikerült, nem maradt első soha sem.
    Második sikernek nem örül, ki vad.
    Veszíteni akarok minél hamarabb.

    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633980194
Webáruház készítés