Új jelszó kérése
Termék részletek


Jókai Mór: Jocus és Momus_MOBI

Jókai Mór: Jocus és Momus_MOBI
540 Ft

TARTALOM

I. Ferencz és az öreg Tolnay.
A tanár boszúja.
Hja, paraszt, az más.
Deák Ferencz és a falusi publicista.
Bölcs bolondság.
Nefélsz Pista.
Non plus ultra a kortes életből.
Visszaemlékezések a jó Wenkheim Bélára.
István nádor és a huszár.
Ki nagyobb úr?
Bartakovics érsek meg a tiszttartója.
Bartakovics sétáiról.
Krumplis érsek.
Az öreg Balogh.
Egy nyitrai községbiró.
A Burg fehér asszonya.
Wesselényi és a légátus.
Az ál-biztos.
A gazda-ember mint időrendező.
Egy nemes vonás.
A létai fuvaros.
Hogy fejezi ki a süketnéma jelekkel Deák Ferenczet?
Miért vagyunk kénytelenek politizálni?
A szórakozott.
Conjugatiói minták, kezdő diplomaták számára.
Allegoria ujabbkori politikusok számára tanulmányul.
Malitiósus észrevétel.
Amerikai házasság és elválás.
Tud németül.
A hajdankori kritika és antikritika.
Nagyon alapos megjegyzés.
A hordón lovagló magyarok.
Cserében.
A világ-helyzetről.
Különféle prédikácziók egy és ugyanazon textus felett
Egy nap egy mandarin életéből.
Regény telegrammokban.
Az akadémiai restóráczió.
Hogy tudott megnőni.
Német Berczi szemüvege.
Még is Deák Ferencz-adoma!
Abból a régi jó időből.
Egy régi latin vers magyarra forditva.
Deák Ferencz-adoma.
Hogy támadt a makfalvi iskola.
Miért nem sikerült felrobbantani a lánczhidat?
A beszéd arany, a hallgatás bankó.
Deák Ferencz-adoma.
Krónikás adomák.
Hihetetlen igaz történet.
Hajdan és most.
Báró Sina életéből.
A honvágy.
A rejtélyes ajándék.
Mikor Deák Ferencz hazudott.
Si accepisti, nega!
A poétás rektor.
Deák Ferencz-adoma.
A Széchenyi-üdvözlő.
Palócz-szivesség.
Adomák az öreg gróf Károlyi Istvánról.
Muszka élcz.
Székely támad.
Egy régi csodareczept.
Krónikás adomák.
Bölcs Salamoni fogás.
Boszniai huszárkaland.
Egy kis ártatlan quaeproquo.
A csodabogarak.
A holt ember.
XXIII.
A régi jó időkből.
Egy gazdag ember.
Elegy-Belegy.
A bihari főispánról.
Széchenyi, mint ifju diplomata.
Furcsa passzióik vannak a nagy embereknek!
A hamis bankócsinálók.
Az ebédünket el akarják disputálni.
Hirlapolvasói kombináczió.
A seregeknek ura.
Foghagyma-e inkább, mint pézsma?
Bebizonyitása annak, hogy Diogenes nem volt igazán bölcs.
Egy szorgalmas bürokrata naplójából.
Leányvár.
Jósa István.
Petőfi verse.
A kontócsinálás mesterségéről.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    A holt ember.

    Hire futamodott, hogy a kedvelt komikus, Damó főbe lőtte magát.
    Onnan támadhatott a hir, hogy az egyetlenegy requisitum-puskát egy este kikölcsönözte a ruhatárostól, azzal az igérettel, hogy valami nagy pecsenyét fog meglőni, s abból neki is juttat, aztán egy hét mulva sem került elő a puskával. Bizonyosan saját magát értette alatta.
    Ezt a hirt mindjárt meg is irta, mint probatió calamit, egy fiatal múzsafi egy vidéki hirlapnak, abból átment a fővárosi hirlapokba; onnan ki a külföldi hirlapokba s valószinüleg át is ment Amerikába.
    Akkor csak egyszerre előáll Damó a puskával. Az egy heti vadászat alatt lőtt egy harkályt. Sok más nagyobb állatot is megriasztott, a kik mind csak egy hajszál hiján menekültek meg tőle. Hanem hát a harkály nem pecsenyének való.
    Felmegy tehát az igazgatóhoz s jelenti, hogy itt van.
    Az igazgató vállat vonít.
    - Hogy lehetne már ön itt? mikor ön meghalt.
    - Ki mondja azt?
    - Ihol van az ujságban. Hat ujságban is benne van, hogy ön agyonlőtte magát s meghalt.
    - De hát én mondom, hogy nem haltam meg.
    - Már nekem hiába mondja. Azt csak nem praetendálja talán, hogy én önnek jobban higyjek, mint annyi tiszteletreméltó hazafinak?
    - De mikor annyira nem haltam meg, hogy plane egy kis anticipatiót kérek.
    - Micsoda posthumus czélokra?
    - Hát arra a czélra, hogy éhes vagyok s enni akarok.
    - No még ilyet sem hallottam: hogy a halottak éhezzenek. Barátom, a ki meghalt, az nem eszik, a ki nem eszik, az nem éhes, a ki nem éhes, annak nem kell anticipatió. Ön meghalt: ergo önnek nem kell több előlegezés.
    - Ugyan kérem, legyen szives hát legalább egyet azokból a hirlapokból ide adni, hogy legitimálhassam vele magamat a házigazdámnál, ha majd a házbért kéri, hogy én meghaltam.
    - Tessék, akár kettő: de visszahozza, mert beköttetem.
    A szegény halott azonban, a mint a konyhán keresztül ment, meglátott a tüzhelyen egy szép nagy pulykát nyárson pirulni. A szolgálónak azt mondta, hogy szaladjon be frissen, az igazgató ur feldöntötte a tintát, törülje fel, s mig az bement, köpönyege alá keritette a pulykát s odább állott vele.
    Mire a nyomozásra megindult igazgató valamelyik Bacchus-templomban ráakadhatott, már akkor India tollatlan kétlábu magzatának csak a csontváza volt feltalálható, olyan szépen letisztogatva, mintha valami muzeum számára lett volna praeparálva.
    - Nini. Az ur megette az én pulykámat! - Támadt rá az igazgató a szinészre.
    Az pedig kisérteties páthoszszal voná elő kebléből a tőle elhozott ujságot, s az aláhuzott sorokra mutatott.
    - Ime uram, itt a bizonyitvány, hogy én meghaltam, s a halottak, tetszik tudni, nem esznek.


    Petőfi verse.

    Mikor Petőfi azt a rettenetes szomjas verset irta: Mért nem tesz az Isten most csudát, változtatná borrá a Tiszát; hadd lehetnék én meg a Duna, hogy a Tisza belém omlana. Volt Szigeten egy énekes uri ember, a ki a bort “nem veté meg”, - olvassa, ismét elolvassa a verset - s nagyot csap öklével homlokára: hohó - Petőfi barátom! nem innál te abból egy cseppet sem, mert majd eleibe feküdném én annak itt Szigeten.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633983003
Webáruház készítés