Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


John Galsworthy A szigeti képmutatók MOBI e-könyv

ÚJ
John Galsworthy A szigeti képmutatók MOBI e-könyv
990 Ft990
  • Részlet az e-könyvből:

     

    Huszonnegyedik fejezet.
    Paradicsom

    Az ódon kőfal egy verőfényes szegletében, szegfűk, mákvirágok és búzavirágok között Antónia dúdolgatott magában. Shelton látta, mint tűnik el az üvegfestmény-képű ember a kert mélyében, aztán a nélkül, hogy Antónia észrevette volna, csendben figyelte, mint szagolgatja a virágokat sorjában, megsimogatja velük arcát, leszakítja a sérült bimbókat s közben szakadatlanul dúdolja egy s azon puha melódiát.
    Két hónap, legföljebb három múlva eltűnik minden akadály, mely őt ma még elválasztja e kifürkészhetetlen ifjú Évától, egymás részeivé válnak, ismerni fogja a nő minden gondolatát s ismerni fogják egymás minden gondolatát, ketten együtt, egy embernek fognak számítani. Mindenki egynek fogja őket tekinteni, egynek fogja őket emlegetni s mindezt nem idézi elő egyéb, mint az, hogy egy fél órát együtt állnak az oltár előtt, gyűrűt cserélnek és nevüket egy könyvbe beírják.
    A nap letűzött Antónia hajára, - mert nem volt a fején kalap, - s a nap füzétől kipirult az arca, tagjai érzéki ernyedtségben remegtek, a sugarak átmelegítették, keresztül-kasul járták, úgy, hogy mint a virágok és a méhek, a napsugár és a levegő csupa mozgás, fény és szín volt a leány is.
    Megfordult és megpillantotta Sheltont, aki mögötte állt.
    - Ó, Dick! - kiáltotta, - maga olyan kedves fiú, ideadja ugye a zsebkendőjét, hogy belerakhassam ezeket a virágokat?
    Ártatlan szeme, kék, mint kezében a búzavirág, tiszta volt és hűvös, akár a jég, de a mosolyából, e verőfényes sarok minden melege áradt ki, a sugarak, melyek áthatoltak rajta és most kicsaptak belőle. E napsütötte arc, a virágszárak köré fonódó ujjak, a gyöngyszínű fogsor és az illatos hajkorona láttára Sheltont elhagyta a józan önuralom. Remegő térddel állott meg a leány előtt.
    - Végre megtaláltam! - mondotta.
    - Kapja el! - kiáltotta Antónia s hátravetve nyakát, mindkét karját előrelendítve a virágokat Shelton karjaiba hajította.
    Ez átmelegedett és illatos virágesőben térdelt le Shelton és szedte össze egyenkint a virágokat, a szegfűket szaglászva, hogy feltörő érzelmeit elrejtse. Antónia tovább szedte a virágokat s valahányszor tele volt a keze, Shelton fejére, vállaira, karjaira szórta őket, aztán újabb csokorral gyűjtött. Mosolygott, de mintha egy kis ördög táncolt volna az ajkai körül, mintha tudná, mennyire szenved Shelton. Shelton pedig megérezte, hogy a leány igenis tudja.
    - Nem fáradt? - kérdezte Antónia. - Még rengeteget kell szednem. Minden hálószobába kell egy-egy csokor, összesen tizennégy. Nem tudom elképzelni, mint tudnak meglenni az emberek virág nélkül? - s közvetlenül Shelton feje fölött arcát a szegfűkbe temette.
    Shelton szemét a fűben heverő virághalomra szegezte s nagy nehezen tudott csak válaszolni:
    - Én azt hiszem, kibírnám!
    Szegény öreg Dick! - Antónia hátralépett. A nap megvilágította arcának finom metszésű vonalát és aranyával elöntötte a könnyű ruhában rejlő keblét. - Szegény öreg Dick! Borzasztó lehet virág nélkül élni! - Nagy csomó rezedával karjaiban, olyan közel jött most hozzá, hogy már a vállaihoz ért, de Shelton fel se pillantott. Elfulladva és dobogó szívvel tovább rakosgatta csomókba a virágokat. A rezeda hímpora végigpergett a nyakán s mikor Antónia a földre szórta a virágokat, illatuk megcsapta Shelton arcát. - Fölösleges szétválogatnia őket, - szólt a leány.
    Kacérkodik-e vele? Lopva rápillantott, de már megint a virágok között járt, hajladozva és szaglászgatva.
    - Azt hiszem, csak útjában vagyok, - dörmögte Shelton. - Jobb lesz, ha megyek.
    Antónia elnevette magát.
    - Szeretem, ha térdelni látom, olyan furcsán fest, - s mialatt ezt mondta, pompás, testszínű szegfűt hajított feléje. - Ugye jó szaga van?
    - Túlságosan jó! Ő, Antónia, miért teszi ezt velem?
    - S mi az, amit teszek?
    - Nem tudja, mit cselekszik?
    - Hogyne tudnám, virágokat szedek! - s már megint ott volt hajladozva és szaglászgatva a virágágyak között.
    - Elég is lesz!
    - Ó nem, - szólt vissza Antónia, - még nagyon sok kell! Csak rakja szépen csomóba őket, - ha szeret!
    - Hiszen tudja, hogy szeretem, - felelte Shelton fojtott hangon.
    Antónia hátrafordította a fejét s a vállán keresztül nézett Sheltonra; csodálkozó és kérdő volt a pillantása.
    - Egészen más vagyok, mint maga! - felelte.
    - Milyen virágot akar a maga szobájába?
    - Magára bízom.
    - Búzavirágot és rózsaszín szegfűt. A pipacs túl kihívó és a piros szegfűk is.
    - Fehéret, - szólt közbe Shelton.
    - A rezeda túl rideg és…
    - Édeskés. S miért a búzavirág?
    Antónia most előtte állott, két karját eleresztette, alakja olyan karcsú volt és olyan ifjú, arca olyan habozó és olyan komoly.
    - Mivel sötét és mély!
    - S miért a szegfűt?
    Antónia nem felelt.
    - S minek köszönöm a szegfűt?
    - Azért, - felelte Antónia elpirulva és ujjával egy méhet fogott meg, amely a szoknyájára telepedett, - mert van magában valami, amit nem értek meg.
    - És én milyen virágot adjak magának?
    Antónia hátratette mindkét kezét.
    - Minden más virág az enyém!
    Shelton az előtte heverő virágcsokorból kikapott egy izlandi pipacsot, egyenes szárú és ívelő nyakú virágszálat, fehér szegfűt és merev, illatos rezedabimbókat és átnyújtotta őket Antóniának.
    - Tessék, - mondotta, - ez maga!
    De Antónia nem mozdult.
    - Ó, nem, nem ezek az én virágaim! - és ujjai lassan tépdesték a háta mögött egy vérvörös pipacs szirmait. Megrázta a fejét és ajkai körül ragyogó mosoly villant meg. A szirmok lassan peregtek a földre. Shelton pedig hirtelen átkarolta őt és ajkon csókolta.
    De karjai lehanyatlottak; ami megriasztotta, nem éppen félelem volt, sem pedig szégyen. Antónia nem védekezett, de a csók letörölte ajkairól a mosolyt, különös hideg, ijedt pillantást varázsolt ez a csók a szemébe.
    - Mégsem akart hát kacérkodni velem, - villant meg a haragos meglepetés Shelton agyában. - Vajon mi volt a célja? - s mint a korholt kutya, olyan aggódó szemmel figyelte Antónia arcát.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634742005
    Státusz
    ÚJ    
Webáruház készítés