Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Johannes Linnankoski Menekülés EPUB e-könyv

ÚJ
Johannes Linnankoski Menekülés EPUB e-könyv
990 Ft990

Linnankoski 1908-ban írt Menekülés című regénye klasszikus értékű regény. Főszereplője egy idős parasztember, aki a felemelkedés reményében feleségül vesz egy módos, fiatal gazdalányt, aki mástól vár gyermeket. A főszereplő lelki vívódásának és az önmaga felett aratott győzelemének regénye ez. A kötetet N. Sebestyén Irén remek fordításában adjuk közre.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    - Úristen, Úristen, hogy menekülünk ki ebből a szerencsétlenségből? - jajgatott az öregasszony és leroskadt az ura mellé a lócára.
    Keskitalo hosszú ideig ült ott mozdulatlanul és fejét két kezébe hajtva maga elé meredt. Úgy érezte, hogy a padló inog lába alatt, mintha hullámzó tó volna.
    - Menj csak ki a konyhába, most nem tudok gondolkozni. Majd később beszélünk róla, - vacsora után... - Mosolyogni próbált. - Menj csak!
    Az öregasszony sóhajtott és ment tétovázó léptekkel, mint az alvajáró.
    Keskitalo csak ült és maga elé meredt. Hirtelen lepergett szeme előtt egész eddigi élete. Tele volt az gonddal, ránehezedett az adósság terhe, de családi élete tiszta volt és boldog. És a tisztesség egyik nemzedékről a másikra öröklődött.
    Kis idő múlva felállt és nehéz léptekkel bement a hálószobába. Meggyújtotta a lámpát és a szekrény tetejéről levette az öreg Bibliát.
    Keskitalo gyakran olvasta a Bibliát, különösen ha valami nehéz helyzet előtt állt, vagy ha valami dolga jól sikerült. A hétköznapi életben találó idézeteknek használta fel az igéket, de nehéz óráiban támaszt keresett bennük.
    Sokáig olvasott, először szorongó lélekkel, azután kissé megnyugodva. Majd belemerült gondolataiba.
    Megfoghatatlan! Miért akarja a jó Isten, hogy éppen most, mikor már azt hitte, hogy megpihenhet, olyan teher nehezedjék vállára, amely mellett minden eddigi csak játékszámba megy. Megérdemelte ezt?'
    Eszébe jutottak Jób szenvedései. Kikereste a Bibliából a megfelelő helyet és újból olvasni kezdett. Mikor betette a könyvet, magát nyugodtabbnak, gondolatait pedig tisztultabbaknak érezte.

    *

    Az öregasszony halk léptekkel bejött.
    - Manta ott sír a szobájában... - jelentette.
    - Tud még sírni az a szégyentelen? - szólt Keskitalo keserűen, bár végtelenül jól esett neki a hír.
    - Nem hallottam soha ilyen esetről, - mondta azután. - Sem az én családomban, sem a tiedben nem fordult elő ilyesmi…
    - Nem... Ez az első eset.
    - És még nem átall másokat okolni! - mondta felhevülve Keskitalo.
    - Én eleitől fogva haboztam, - sóhajtott az öregasszony. - Te Kustaa, mindig a tisztesség után futottál és a végén mégis csak a szégyen jött.
    Keskitalo megfordult és sokáig szótlanul nézett rá.
    - Te is elhagysz most engem? - kérdezte egy kis idő múlva megtörtén.
    - Dehogy lelkem, - könnyek öntötték el az asszony szemét, - csak úgy tele van a szívem. - Válla remegni kezdett. - Úgy fázom, - mondta zokogva.
    - Le kell feküdnöd, - szólt Keskitalo elérzékenyülve. - No ne… talán még nem veszett el minden… gondolkozni kell.
    Fel s alá járkált a szobában és meg-megdörzsölte kezével forró homlokát. Mikor felesége lefeküdt, leült az ágy szélére.
    - Folytonos harcban él az ember a föld hátán, - sóhajtotta. - Olyan szépen kigondoltam mindent. Mindenki jól járt volna: Uutela, mi, a gyermekek és ő még ráért volna fiatalemberhez menni feleségül. De a becstelen… ! - Láttad, milyen volt az arca?
    - Ne is emlegesd, nem volt eszénél! - Az asszony megint zokogni kezdett.
    - Próbálj most aludni! - csillapította Keskitalo. - Majd csak kieszelek valamit reggelig.
    És mindketten belemélyedtek súlyos gondolataikba.

    *

    - Nem bírjuk mi ezt a szégyent elviselni, akárhogyan is nézzük a dolgot, - szólt ismét Keskitalo. - Mindenki rájön, - hiszen Uutela nagyon öreg ember és azelőtt sem volt gyermeke. - Uutela! - kiáltott fel borzalommal az öregasszony. A dolognak ez a része most jutott először eszébe. - Uram Istenem, mit mond és mit csinál, ha megtudja?!
    Keskitalo azonban nem ettől félt legjobban.
    - Uutela jó ember, vele majd csak megegyezünk, - mondotta. És gondjai közepette is megjelent szája szögletében a szokott hamiskás, ravasz vonás. - Uutelának azt fogjuk mondani, hogy százesztendős aggastyánnak is lehet még fia, - lásd Mózes első könyvét. De mások a fülébe kiabálják.
    - Bizony, az egész világ megtudja.
    És egyre sötétebb gondolatokba merültek.

    *

    A falióra elütötte a tízet, elütötte a tizenegyet, elütötte a tizenkettőt - és ők még mindig virrasztónak. Minél jobban eljárt az idő, annál nagyobbra nőtt aggodalmuk.
    Beszélgettek, de nem tudták egymást megvigasztalni. Imádkoztak együtt, de ez sem segített rajtuk. Néhány óra alatt többet éltek át, mint hosszú esztendők során. Milyen teker vény es is ez az élet; sohasem hitték volna, hogy ilyen reménytelenségbe jussanak.
    - Nem kellene mégis beszélni Uutelával? - indítványozta az asszony kétségbeesésében. - Hátha megkönyörülne és magáénak ismerné el. Hallottam már ilyenről.
    Keskitalo mereven elutasította ezt a gondolatot.
    - Nem, ezzel egyáltalán nem kell sietni. Itt 3nem Uutela a fontos, hanem a világ. Az emberek mégsem hinnék el, csak nevetnének.
    - Istenem, Istenem, mi lesz most velünk, nincs menekvés a bajból.

    *

    Az óra egyet ütött. Keskitalo összerezzent, mintha a templomtoronyban a vészharang csendült volna meg.
    Már régóta azt gondolta: - A következő óraütésig kitalálok valamit. - Egyik ütés a másikat követte és a sötétség egyre nagyobb lett körülötte. Érezte, hogy egész teste verejtékes, - didergett.
    - Istenem, miért hagytál el engem? - sóhajtotta szorongó lélekkel. - Miért? A legtöbben úgy élnek, ahogyan jól esik, nem törődnek parancsolataiddal és mégsem próbálod meg őket ilyen szerencsétlenséggel. Megérdemeltem ezt?
    Kétségbeesés fogta el, irtózatos vágy, hogy - ha kell - erőszakkal törje szét a szégyen bilincseit. Arca eltorzult, verejtékcseppek gyöngyöztek ki homlokán, lelke mélyén félelmetes erők tusakodtak.
    - Meg kell tenni... el kell pusztítani.. . kényszeríteni fogom! - mormogta magában.
    Felesége felébredt a különös hangok hallatára és hirtelen felült.
    - Nem, nem! - Miért ne? - Nem, nem! - Úristen! - hallatszottak ismét a kínos nyögések az asztal mellől.
    Az öregasszony rémülten ugrott fel.
    - Kustaa, Kustaa, mi van veled... ?
    - Semmi... Imádkozz, imádkozz! Keskitalo térdie roskadt a szék mellett és kezét összetéve buzgón imádkozni kezdett, - homlokáról nehéz verejtékcseppek hulltak alá.

    *

    Az óra kettőt ütött. Keskitalo a kétségbeeséstől megdermedve ült. Fájt a feje, nem volt egyetlen világos gondolata.
    - Ha el lehetne bujdosni, el messzire ! - gondolta. Úgy érezte, hogy ez a szégyen nem csupán az ő és a család szégyene, hanem az egész falué és ennek híre menne egész Hámében. Idegenek közt senki sem beszélne róla, ott nem tudna róla senki- sem.
    És ekkor majdnem elállt szívének dobogása, agyán hirtelen átvillant valami.
    Szédelegve felállt, a szekrényhez rohant és a fiókból egy kis nyomtatott füzetet keresett elő.
    Keskitalo Isten útmutatásának érezte, hogy mit sem sejtve megőrizte ezt a füzetkét, amely néhány nappal ezelőtt érkezett az újsággal.
    Lapozni kezdett benne izgatottan, égő arccal.
    - Mi az ... ? - kérdezte az asszony és felült ágyában.
    - Várj egy kicsit, - mondta Keskitalo. - Azt hiszem, most kitalálok valamit.
    Tovább lapozgatott. Ujjait a lapok közé dugta, keresgélt, maga elé nézett, fülét vakarta és megint tovább lapozott.
    Hosszú ideig tartott; felesége kíváncsian várt. Végül körmével megjelölt egy helyet és felállt.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634740827
    Státusz
    ÚJ    
Webáruház készítés