Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Johannes Linnankoski Menekülés MOBI e-könyv

ÚJ
Johannes Linnankoski Menekülés MOBI e-könyv
990 Ft990
  • Részlet az e-könyvből:

     

    A pusztaság közepén, a keskeny tó sima jegén magányos férfi mendegélt - előrehajolva, két kezét rövid kabátja zsebébe dugva.
    Az elhagyott út az iménti hóvihar után egyenetlen és nyaktörős volt. Az ember tekintete saját rövid árnyékába meredt, amely ide-oda imbolygott tántorgó lépteit követve.
    - Ilyen vagyok most én is, - gondolta, - éppen ilyen tétovázó és ingadozó,
    A szél még dühösebben kezdett süvíteni, de ő nem érzett semmit.
    - Miért kellett ennek így történnie? - gondolta tovább. - Az én életem feddhetetlen és becsületes volt. Ritkán esik meg ilyesmi. Miért éppen engem ért ez a csapás?
    A holdvilágban hirtelen maga előtt találta a meredek partot. Megállt, - a tó végére ért.
    - Vissza kellene fordulnom, - sóhajtotta nehéz lélekzettel. - De mit keressek ott?
    Olyan üres és sivár volt a lelke, hogy ha léket látott volna maga előtt, teljesen egyre ment volna, belelép-e vagy visszafordul.
    - Mindig csodálkoztam, hogy tehetnek ilyet az emberek. Most már nem csodálkozom. Hiszen a világon nincs már semmi, ami... És nekem nincs semmim, - nincs senkim, aki búsulna miattam, csak Karoliina…
    A hideg szél testét hasogatta, - most, hogy megállt, érezte fagyosságát.
    Csendesen megfordult. - Mindegy, merre megyek, - gondolta.
    Most, hogy testvére eszébe jutott, új irányba terelődtek gondolatai.
    - Nekem is felemlegethetik még egyszer a törvénytelen születést, - forrt benne a keserűség. - Sőt talán a béresfiút is! A béresfiú fattyúját a hajdani fattyú-béresnek! Rettenetes! Olyan felindultság vett rajta erőt, hogy lélekzeni is alig tudott, - a szél az arcába süvített.
    Végigvonult szeme előtt egész eddigi élete. Az atyátlan fiú örömtelen gyermekkora, évtizedek küzdelmei, nehézségei és sikerei, a munkában talált örömök, a megifjító öregség, mely egyre kedvesebb és tartalmasabb lett a vég felé haladva, - mint ahogyan a jó szántó-vető barázdái mélyülnek évről évre. És most jött ez!
    - Azt hisszük, hogy urai és gazdái vagyunk életünknek, - folytatta a gondolkozást. - De a sors egyszer csak gondol egyet és mindennek vége; - valaki más ragadja meg a gyeplőt és azt mondja: én vagyok itt a gazda!
    - És úgy érezte ebben a pillanatban, hogy a végzetnek óriási nagy tenyere van, amely hátulról észrevétlenül ráereszkedik az ember vállára és olyan elviselhetetlenül nehéz, hogy moccanni sem lehet rettenetes súlya alatt.
    - Vajon Isten akaratából történt-e? - gondolta tovább. - Mit akar tőlem? Mások inkább megérdemelték volna! Mire jó ez?
    Akármennyit gondolkozott, sehogy sem tudta megérteni a dolog miértjét. Alávaló emberek - erre a végeredményre jutott - elkövetik a bűnt és azután egy ártatlan vállára gördítik nyomorult cselekedetük terhét.
    - Milyen különös az élet! - kiáltott fel gondolatban. - Az ember próbálgat, mindig a legjobbat akarja - és ez a vége. Ezért éltem hát? Hogy éljen az ember?
    Gondolatai megakadtak. Fölemelte fejét és körülnézett, várta a feleletet. De senki sem válaszolt. Körülötte éppen olyan hideg, sivár és néma volt minden, mint saját lelke.
    - Az élet - fejezte be gondolatait - éppen olyan, mint ez az út. Hepehupás, össze-vissza kanyarog és végül eltűnik a szem elől. Az ember meg olyan, mint a hópehely, amelyet szárnyára kap a szél. Most itt van, egy pillanat múlva amott, - ahová a szél sodorja.
    Újra megindult előre.
    - Elmenjek a paphoz? - kérdezte egy kis idő múlva. - Hátha tudna tanácsot adni.
    Jól meghányta-vetette ezt a gondolatot menés közben.
    - Nem szólok, - határozta el végül. - Nagyon fiatalok mind a ketten, a káplán is, a helyettes esperes is. Mit tudnak ők ezekről! Egyedül kell megoldást találni, mint ahogyan egyedül kell elviselni…
    Utóbb mégis azt gondolta, hogy megkönnyebbülne terhe, ha valakivel megoszthatná.
    - Talán leginkább a fiúkkal, - tanakodott magában. - Jó fiúk - és most már megértem tekintetüket: sokat szenvedtek, mielőtt én még tudtam volna. Csakhogy vak nem vezethet világtalant.
    Odaérkezett, ahol az út elágazott. Megállt. Keskeny dűlőút vezetett fel a dombra.
    Ott terült el Hovi kihaltan, kísértetiesen. Látta, mint hajladoznak a karcsú nyírfák titokzatos árnyékai a hótakarón és hallotta a vihar karmai közé került zúzmarás ágak halk zizegését és sóhajtozását.
    Amott van a csűr. Az öreg düledező épület olyan, mintha össze akarna omlani, - a friss gerendarakások milyen ijesztők a hold sápadt fényében.
    Mindaz, amit néhány órával ezelőtt magáénak tartott és ami kedves volt szívének, meghalt számára s eltaszította őt magától.
    Könnyek gyűltek szemébe.
    - Nem, tovább megyek, a világ végére, ha kell! - és újra megindult.
    De a szélvész olyan dühösen fújt át ruháján, hogy reszketni kezdett. Megállt és elgondolkozott.
    - Talán ma éjjel a lakószobában alszom - és aztán reggel mennék tovább?...
    Amint fölfelé haladt a domboldalon, megdöbbentő érzés lepte meg: öregnek érezte magát.
    Lába merevnek tetszett. Mintha két öreg, girbe-gurba borókafenyőbot iparkodnék előre.
    - Mi az öregség? - kérdezte megborzadva. - Nem okvetlenül gyengeség és betegség, - valami más.
    Amint a lakószoba elé ért, megállt és nézegette, mintha most látta volna először.
    Nagy meglepetésére azt vette észre, hogy Mikko-macska a háztetőn ül a kéményen.
    Sajátságos hatással volt rá ez a felfedezés. Mintha új jelenséget látott volna meg az életnek abban a nagy, megfoghatatlan rejtvényében, amely a mai éjszakán eléje tárult.
    - Neked is vannak olyan gondolataid, amelyek ide űznek ki elmélkedni? - csodálkozott.
    Hosszú ideig nézte a macskát és megindultság fogta el. Sajátságos és mégis vigasztaló érzéssel töltötte el a tudat, hogy feje fölött egy élőlény van, amely éppen olyan egyedül töpreng, mint amilyen egyedül ő viaskodik magában.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634740810
    Státusz
    ÚJ    
Webáruház készítés