Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Jakob Wassermann Caxamalca aranya EPUB történelmi e-könyv

Jakob Wassermann Caxamalca aranya EPUB történelmi e-könyv
890 Ft890

Van egy nagy belső tragédia is ebben a csodálatos kis írásban. Alig észrevehetően, finoman és mégis megdöbbentő erővel sejteti az azték uralkodó lelki összeomlását abban a pillanatban, amikor megtudja, hogy az arany mit jelent egyesek számára. Egy világ és egy világrend omlik össze az inka lelkében. Megrendül az alap, melyre népének élete ősidők óta épült. A napban hittek, a nap termékeny és ellenállhatatlan világosságában. Most megismernek egy népet, mely az aranyban hisz. Az arany világossága is ellenállhatatlan, de nem termékeny, - legalábbis a peruiak számára nem. Az aranyhit számukra a legsúlyosabb blaszfémia, az emberméltóság legmélyebb meggyalázása. Az inka látja, mi történik az arany körül, mennyi mérhetetlen alávalóság, az emberi értékeknek micsoda feladása. Heteken át figyeli ezt a spanyolok táborában és lelkét megbénítóan keríti hatalmába a mélységes kétségbeesés és undor lethargiája. Szótlanul készül a halálra és nyilván azt gondolja, amit Hebbel egyik hőse: „Nem értem többé a világot." És ez sokkal rosszabb a halálnál: ez az igazi tragédia. Jakob Wassermann sokat írt, többek között a hatalmas Maurizius-Andergast-Kerkhoven trilógiát, melyet általában főművének tartanak. Én azt hiszem, ez a kis regény a főműve. Monumentális alkotás, néhány íven. Szerencsés órában fogant, amilyen csak nagyon kevés akad egy író életében. Ama kivételes remekművek közé tartozik, melyekből a nap csillogása árad és nem az aranyé. (Bálint György)

  • Részlet az e-könyvből:

     

    3.

    A generális elhatározta, hogy küldöttséget meneszt az inkához. Erre a szolgálatra a fiatal Hernando de Soto lovagot választotta ki s 15 lovast adott melléje. De Soto lovaghoz őszinte barátság fűzött. Az utolsó pillanatban engedélyt kapott a generálistól, hogy én is vele mehessek. Nagyon megörültem az engedélynek.
    Kora reggel indultunk. Jobbról a magasságba vesző hegység, előttünk és baloldalt virágzó síkság terült el. Mindez oly rendkívüli és új volt számomra, hogy csak nézni és bámulni tudtam.
    Egy óra múlva nagy folyóhoz értünk, amelynek két partját finommívű fahíd kötötte össze. A túlsó parton már vártak ránk és mindjárt az inkához vezettek. Nemsokára tágas udvarba értünk, amelyet oszlopcsarnok vett körül. Az oszlopokon arany díszítmények ragyogtak, a falakat sárga és kobaltkék vakolat fedte, a középen kőmedence állt, amelyhez rézből készült csövek vezettek hideg és meleg vizet. Pompás ékszerekkel díszített nemes urak és asszonyok vették körül a fejedelmet. A fejedelem skarlátpiros öltözetet viselt, homlokán fejedelmi jelvényül a vörös „borlát” hordta, amelynek rojtjai szeméig lecsüngtek.
    Csinos, rendkívül tiszta kifejezésű arca volt, korát harminc évre becsültem. Termete erős és arányos, uralkodói lényéből amellett valami meglepő finomság sugárzott. De Soto lovag egy Felipillo nevű nemrég megkeresztelt bennszülöttet hozott magával tolmácsul. Mély alattomosság lakozott ebben az emberben. Felipillo később csakugyan rettenetes bajt okozott. Mindez az eseményekből sorjával ki fog tűnni. Izzó gyűlöletet érzett fajtája iránt. Ennek a gyűlöletnek a mibenlétét és eredetét sohasem tudtuk megfejteni, Felipillo volt az egyedüli lázadó és fajtájához hűtlen bennszülött, akit Peruban találtunk.
    De Soto lovag Felipillo segítségével intézte szavait az inkához. Tolmácsolta a generális üdvözletét és tiszteletteljes szavakkal hívta meg, kegyeskedjék meglátogatni vezérünket.
    Atahuallpa nem válaszolt. Még csak egy arcrándulás, vagy pillantás sem árulta el, hogy a beszédet megértette. Szemét lezárta és úgy látszott, hogy a mondott szavak értelmén töpreng. Kis idő múltán az egyik mellette álló nemeshez fordulva szólott: - „Rendben van, idegen.”
    Ez a viselkedés zavarba hozta de Soto lovagot. Lehetetlen volt a fejedelem gondolatait és érzéseit eltalálni. Mintha hegytömbök feküdtek volna közöttünk! Teljesen idegen világ volt ez. Szellemben, viselkedésben egyaránt idegen.
    De Soto lovag udvariasan, csaknem alázatosan kérte az inkát, hogy kegyeskedjék a választ személyesen megadni. Atahuallpa vonásain mosoly suhant át. Ezt a mosolyt később még gyakran láttam. Mindannyiszor csodálatosan megragadott. Felipillo által válaszolt: - „Jelentsd a vezetődnek, hogy ma még böjtnapom van. Holnap meglátogatom. Megérkezésemig lakhatja a teret övező épületeket, de a többit nem. Azután rendelkezni fogok, hogy mi történjék”.
    Ismét hallgatás következett. Lovainkról nem szálltunk le, mert a nyeregben biztosabban éreztük magunkat, meg aztán tudtuk tapasztalatból, hogy így jobban félnek tőlünk a peruiak. Ekkor vette észre de Soto, hogy az inka mily feszült figyelemmel szemléli az ő tüzes lovát, amely türelmetlenül rágta zabláját és a földet kapálta. De Soto kissé mindig büszke volt lovaglótudományára és ez csábította arra, hogy bemutassa a fejedelemnek, akit egyben mutatványával meg akart félemlíteni. Nekiengedte a kantárt, belevágta a sarkantyúkat és a kövezett téren keresztül egyenesen az inkának ugratott, majd közvetlen közelében oly hirtelen fékezte meg a száguldó paripát, hogy az majdnem hátsó lábaira bukott, orrlikából tajtékot fújt, amelyből néhány csepp még a királyi köntösre is ráfröccsent. Kísérete és az udvaroncok e soha nem látott színjátéktól annyira megrémültek, hogy önkénytelenül védőleg terjesztették karjaikat maguk elé és a feléjük vágtató állat elől elszörnyedve hátráltak. Atahuallpa éppoly nyugodt és fegyelmezett maradt, mint előbb* volt.
    Azt beszélték később, hogy az inka még aznap kivégeztette azokat a nemeseket, akik oly szégyenletes gyávaságról tettek tanúságot. Azonban ez is, mint annyi más, amit azután hallottam, nem volt egyéb, mint rosszindulatú, hitvány rágalom, amellyel a fejedelem személyét akarták bemocskolni.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633989548
Webáruház készítés