Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Jack London Kóbor csillag EPUB e-könyv

Jack London Kóbor csillag EPUB e-könyv
640 Ft

Ez egy merőben szokatlan Jack London regény. Nincs állatos főszereplője, nem a vadonban játszódik, mégis hazájában az egyik legnépszerűbb regénye. Talán misztikus science-fictionként azonosíthatnánk mai fogalmaink szerint. A történetet a főhős meséli nekünk, aki előre megfontolt gyilkosság vádjával kerül börtönbe, és életfogytiglani rabságát tölti. A börtönőrök válogatott kínzásoknak vetik alá, hogy akaraterejét megtörjék. Egyik kínzóeszközük a vászonzubbony, amit vizesen bugyolálnak az elítéltre, majd oly szorosra húzzák, hogy fuldokolni kezd. Ám ez sem töri meg Darrel Standinget. Kikísérletezi, hogy ezen kínzások alatt transzba essék, s ezáltal elméje megszabadul, és elmúlt korokba látogat el, ahol káprázatos utazásokat tesz és csodás kalandokat él át. A történet nagy része ezekről szól, mígnem a kínzások abbamaradnak egyszer, és Standing ismét a cellájában találja magát, ahol földi élete folytatódik. Folytatódik?

  • Részlet az e-könyvből:

     

    És most rátérek annak elbeszélésére, hogyan tört be ez a negyven szerencsétlen “összeesküvő” az én sötét magánzárkám nyugodalmas csendjébe. Aludtam a szalmán, amikor a pincefolyosó külső ajtaja vad lármával felcsapódott és én felriadtam a szokatlan zajra. - Valami szegény ördög, - gondoltam, - akit rajtakaptak, amint a fegyház rendje ellen vétett. A következő gondolatomat már az önzés sugallta: Legalább nem leszek egyedül a pincerészben! - Hallottam a folyosón a lábak birkózó dobogását, az őrök káromkodását, kemény ütlegek tompa puffanását, a jajgatást és a hirtelen fájdalom éles sikolyát. Csupa jól ismert hang, csak ezuttal mintha a szokottnál is durvábbak lettek volna a fegyőrök.
    Börtönajtó börtönajtó után nyilott fel és egymásután lökdösték és vonszolták be a meggyötört fegyenceket. És vég nélkül, egyre nagyobb csapat fegyveres fegyőr érkezett és mind több véresre vert rabot hoztak le; utközben is, a folyosókon is, ütlegelték még a szerencsétleneket. Egymásután tárult fel a dohos magánzárkák ajtaja és aléltan zuhantak a megkinzott testek a kőkockára hintett szalmára.
    Ismétlem, - most, hogy ezekre a jelenetekre visszagondolok, - végtelen nyugalmú filozófusnak kell lenni az embernek, hogy hosszu éveken keresztül kibirja az ilyen felháboritó brutalitások végtelen láncolatát. Én büszkén vallhatom, hogy filozófus elme vagyok, mert nemcsak a látványát birtam ki a börtönbeli inkviziciónak, de nyolc hosszu éven át magam is átmentem a legválogatottabb torturákon. És most a végén megszünt már a legtávolabbi reménye is annak, hogy valaha szabadon kitárhassam a karom a végtelen szabad mezőn, - kinzóim azzal tetőzték be a munkájukat, hogy az államhatalom és az igazság nevében kötelet hurkolnak a nyakam köré és a testem sulyával belémfojtják a lélekzetet. Ó, én tudom, mint ügyeskednek a hóhérok az ügyész előtt, hogy egyetlen fogással kitörjék a delikvens nyakát. És az áldozat, mint Shakespeare utasa, sohasem tér vissza, hogy tanubizonyságot tegyen, milyen rettenetes és végtelenül hosszu tortura a kivégzés. De mi, akik átéltük a san-quentini dinamitos lázadás vizsgálatát, mi tudunk eltitkolt és gondosan rejtegetett esetekről ott a fegyházpincében, amikor a halálraitélt nyaka nem tört el a kivégzésnél.
    Ó, mulatságos dolog a bitóhalál. Én még sohasem vettem részt akasztáson, de tanuk elmesélték már egy tucat kivégzés lefolyását a legapróbb részletességgel. Igy azután pontosan tudom, mi fog velem történni. Standing tanár egy verőfényes, mosolygó, vagy ólmosan borus közeli hajnalon fellép a vérpadra, kezét, lábát fürge kezek szoros kötelekkel összekötözik; fejére fekete sapkát nyomnak, mélyen behuzzák az arcába egészen az álláig. Majd nyakára illesztik a hurokra csomózott kötelet, - aztán kirántják a padot alólam, amig a testsulyom hirtelen megfesziti a kötelet, akkor doktorok sereglenek körém és ágaskodva, székekre kapaszkodva buzgólkodnak majd, egyik a másiknak segit, körülkarolják akasztott testemet, hogy megállitsák a himbálódzó lengést a kötélen, mely olyan, mint egy szörnyü inga, - ugy számlálják, fülüket a mellemhez szoritva, kimaradó szivdobogásaimat. Olykor borzalmasan hosszu husz perc is eltelik a zsámolypad eldobása után, amig a sziv megszünik dobogni. Ó, a mi hóhérlegényeink tudományos biztonsággal hajtják végre az akasztást.
    Bocsássátok meg, hogy igy elkalandozok a történetemtől, hogy egy-két kényelmetlen kérdést intézzek az igazságossággal és emberiességgel hivalkodó társadalomhoz. Jogom van feltenni ezeket a kérdéseket, mert hisz nem sok idő multán az én bőrömet viszik vásárra igy. Nos, mondjátok meg, ha a halálraitélt áldozat nyaka abban a pillanatban kitörik, amikor a hurokra csomózott kötél megfeszül, azáltal, hogy nagy-ravaszul számolnak az áldozat testsulyával és az ernyedtséggel, - akkor miért kötözik össze a kezeit? Ugye erre nem tudtok válaszolni! De én tudom, miért; néhány műkedvelő hóhér, aki résztvett lincselésekben, a megdühödött tömeg önbiráskodásában, amikor lényegesen kevesebb formalitás között érik el ugyanezt a célt, leirta azt a jelenetet, amikor a fuldokló áldozat ösztönszerüen megragadta karjaival a kötelet és könnyitett a hurkon a nyaka körül, ugy, hogy néhány perccel tovább tudott lélegzeni.
    Még egy másik kérdésem is lenne a társadalom makulátlan tagjaihoz, akiknek lelke sohasem kóborolt el a vörös pokolhoz. Miért huzzák a fekete sapkát az áldozat arcába a kivégzés pillanatában? Vegyétek figyelembe, hogy nálam véresen időszerü ez a kérdés, mert néhány hét mulva az én fejemre huzzák ezt a fekete sapkát. És ezt a kérdést nem a Krisztus utáni XII. században, sem a Krisztus körüli időkben teszem fel, sem pedig a Krisztus előtti XII. században. Én, aki most a siralomházban várom, hogy felakasszanak, a Krisztus utáni 1913. esztendőben teszem fel ezt a kérdést nektek, akik Krisztus követőinek valljátok magatokat. A ti hóhéraitok visznek ki engem a vérpadra és elrejtik arcomat, mert nem mernek az arcomba tekinteni a halálkin borzalmai alatt, addig, amig élet van bennem.
    És most térjünk vissza a fegyház pincéjébe, a dinamitos lázadás “letörésének” éjszakájára. Amikor az utolsó őr is eltávozott a nehéz munka után és a pincefolyosó külső ajtaja becsapódott utánuk, mind a negyven boldogtalan ember elkezdett egyszerre fecsegni és kérdezősködni. Skysail Jack, egy hatalmas termetü tengerész, az egyik életfogytig elitélt azonban stentori hangon csendet parancsolt, amig népszámlálást rendeznek maguk között. Ugyszólván valamennyi magánzárka tele volt és a pinceodúk lakói egymásután rendben jelentkeztek a névsorolvasáshoz. Végre valamennyi zárka jelentkezett már, kivétel nélkül, ugy, hogy sehol sem rejtőzhetett senki idegen, kém, aki kihallgassa a beszélgetést.
    Csak az én személyemet illetően voltak még teljes bizonytalanságban a fegyencek, mert én voltam az egyetlen, aki nem vett részt az összeesküvésben. Beható vizsgálat alá vetettek tehát mindenekelőtt engem. Én elmondtam, hogy éppen reggel szabadultam ki a sötétzárkából, a kényszerzubbony alól és minden ok nélkül néhány óra mulva ismét visszahoztak ide. Javithatatlanságom rekordhire azonban csakhamar helyreállitotta fegyenctársaim megrendült bizalmát és elkezdték a tanácskozást. Feküdtem a zárka szalmáján és hallgattam a mindenfelől feltörő kétségbeesett fecsegést.
    - Ki lehetett az áruló? - ez volt az egyetlen, visszatérő kérdés és a hosszu éjszakán át ezt alaposan megvitatták mindenfelől. Általános volt a gyanu Cecil Winwood ellen.
    - Itt csak egy dolog segithet, fiúk, - szólt végre Skysail Jack. - Mindjárt reggel lesz és akkor megkezdődik a vallatás. Egymásután vezetnek majd fel bennünket és külön-külön megkóstoljuk a pokol minden kinját. Elárultak minket, a szökés meghiusult, ez bizonyos. A kinvallatást el nem kerülhetjük. Itt negyvenen vagyunk most együtt, fogadjuk meg, hogy mindent őszintén kipakolunk. Bárki, a legcsekélyebb részletre nézve is hazudik, vagy szépit, annak vége. Mindenki, amikor majd megizzasztják a vallatásnál, mondja el az igazságot, ugy, ahogy volt, - akkor megsegit az Isten.
    És ott, az emberi embertelenség e szégyenteli, sötét barlangjában, a fegyház bűzös pincevilágában, ezen a különös hajnalon negyven gyilkos ünnepélyesen fogadalmat tett Isten előtt az igazmondás mellett.
    Nem sokat használt nekik az igazmondás. Kilenc órakor nyilt a pinceajtó, és beléptek az őrök, - fizetett orgyilkosai a derék polgároknak, akik az államot alkotják, - jóllakottan, kialudva, indulatos erejük teljében. Mi nem csak reggelit nem kaptunk, de ivóvizünk sem volt egész éjszaka. Pedig a megkinzott, összevert ember lázas, elcsigázott, torka kiszárad, sóvárog a viz után. Nem akarom most részletezni, milyen állapotban van az ütlegelés és kinzás után az elgyengült ember, hiszen azt ti távolról sem sejthetitek, de elgondolhatjátok, mit jelent az, ha véresre vert, lázbeteg emberek álló hét óra hosszat hevernek viz nélkül.
    Kilenc órakor megjöttek az őrök. Nem voltak sokan, mert hisz egyenkint nyitották fel a börtönajtókat. Egyszerre csak egyet. Nyeles, rövid ásókkal voltak felszerelve, - a tapasztalat szerint ez kiváltképen alkalmas egy védtelen ember megfenyitésére. Zárkáról zárkára haladtak és mindegyiknek lakóját hatalmasan megverték az ásóval. Részrehajlás nélkül, mindenkinek egyformán kijutott. Ez volt a kezdet, a vizsgálat bevezetése. Kóstoló abból, hogy mi vár az emberekre a kinzókamrában.
    Én már valóban megedződtem a fegyházélet legborzalmasabb torturáival szemben, de a legszörnyübbek számomra, - sokkal rosszabb, mint amit a hóhérok legközelebb velem szemben szándékoznak tenni, - azok a pokoli napok voltak ott, a san-quentini fegyházban, amik most következtek.
    Long Bill Hodge, a marcona hegyi rabló volt az első, akit kihallgatásra elvezettek. Két óra mulva jött vissza, - vagyis jobban mondva hozták és ledobták, mint egy zsákot cellájának kőpadlójára. Azután Luigi Polazzot vitték el, egy san-franciscói sapkakészitőt. Ez olasz származásu fiu volt, mindig vig és eleven, gunyolódott a fegyőrökkel és ezzel kihivta a haragjukat. Mindig neki jutott ki a legkeményebb kinzás.
    Alig, hogy Luigi Polazzot felvezették, Long Bill Hodge magához tért fájdalmas önkivületéből.
    - Mi van azzal a dinamittal? - kérdezte izgatottan. - Ki tud itt közületek valami dinamitról?
    Általános csodálkozás fogadta szavait. Természetesen senki sem tudott semmit.
    Luigi Polazzo hamarább visszakerült; egy óra mulva ott volt már. Alig ismertünk rá. Roncsa volt csak előbbi alakjának, vihogott és összevissza fecsegett deliriumában. Nem tudott válaszolni az izgatott kérdezősködésekre, amelyeket a visszhangos pincefolyosón át bekiáltottak neki társai, kik még az inkvizició előtt állottak. Érthetően kiváncsiak voltak, hogy mit csináltak vele fenn, de különösen, hogy mire nézve vallatták, milyen kérdéseket intéztek hozzá.
    A következő negyvennyolc órában még kétszer vezették el Luigit vallatásra, azóta, mint hadaró, megzavarodott gyengeelméjü Bughouse Alleyben él. Mondják, hogy meghizott a bolondokházában. Vállai szélesek, hatalmas mellkasa van, bő és tiszta vére; értelmetlen, zavarodott életét folytatni fogja Bughouse Alleyban hosszu ideig még azután, hogy engem felakasztottak és én már megmenekültem a californiai fegyház borzalmaitól.
    Embert ember után vittek el, egyenként és sorra visszahoztak emberi roncsokat, akik őrjöngtek és üvöltöztek a zárka sötétjében. S ahogy én cellám odujában hallgattam jajgatásaikat, kinteli orditásaikat, a fájdalomtól eltorzult emberek zavart fecsegéseit, felderengett bennem határozatlanul egy tiszta emlék, hogy valahol, valaha én már átéltem ezt. Akkor emelvényen ültem, érzéketlenül és gőgösen és hallgattam a kinteli jajgatást és üvöltözést alattam. Később majd találkoztok ennek a különös emlékezésnek a forrásával. Akkor már eszembe jutott ez a jelenet előző életem egyikéből, amikor, mint utazó katona, egy régi római gályának orrában hallgattam a megbilincselt rabszolgák jajveszékelését és sikoltozását a gálya fenekén. Ez akkor volt, amikor Alexandriába hajóztam át, mint zsoldoskapitány, jeruzsálemi utamon... ez azonban olyan történet, amit később akarok csak elbeszélni.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633989050
Webáruház készítés