Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Inoue Tetsujiro Őszirózsa EPUB e-könyv

ÚJ
Inoue Tetsujiro Őszirózsa EPUB e-könyv
990 Ft990

Az Őszirózsa irodalmi értéke, fő vonzóereje abban rejlik, hogy elragadóan bájos, egyszerű, de kerekded kis történet ez, melyben a festői leírások itt-ott szinte a természet imádattal határosak és egyes jelenetekben valóban megkapó a lelkiállapotok mesterien finom rajza. Emellett pedig kifogyhatatlan a színek, képek, hasonlatok igazi keleti tarkasága.
Hősnője, Őszirózsa, egy jómódú japán nemesnek (szamurájnak) fogadott leánya, ki gyermekkorában boldog jólétben nevelkedik, de később a sors számtalan csapással sújtja. - A polgárháború vihara földönfutóvá teszi őket. Anyja meghal. Atyja eltűnik, ö keresésére indul, de sok viszontagságon kell átesnie, míg végre a megpróbáltatásokban tanúsított gyermeki ragaszkodását és menyasszonyi hűségét azzal jutalmazza az ég, hogy nemcsak atyjával, de rég elveszettnek hitt nevelt bátyjával is sok kaland után végleg egymásra találnak, akinek, anyja végakarata szerint, nejévé lesz.
A kedves kis mesét különös bizarr, itt-ott elmélázó, de azért alapjában mégis derűs hangulat lengi át. - Érezzük, hogy egy más világban, az örökké viruló cseresznyefák hazájában járunk, ahol eljön ugyan a „lombhullajtó ősz", de ez csak rövid ideig tartó esős, hűvös évszakot jelent és utána sohasem következik a természet fagyos halála: a tél. - A hős bár tűr, szenved, nélkülöz, de végül mégis elnyeri jutalmát.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    „Egy szamurájnak vagyok leánya.
    Hol büszke vára áll Kumamotónak
    Merészen nyújtva égnek tornyait,
    Ott ringott bölcsőm, kissé délre tőle.
    Egy szép, nagy úriházban laktam ottan,
    Voltak hintóink, büszke paripáink;
    Pompás étkek kerültek asztalunkra;
    Se baleset, se semmi váratlan baj
    Meg nem zavarta házunknak békéjét.
    A napsugár is egyformán derülten
    Mosolygott egyre széles tornácunkra
    S az ott nyíló színes peóniákra.
    Selyemszalaggal átkötött redőnyök
    Védték a nap hevétől kis szobámat,
    Hol annyi szép, rózsás ábrándot szőttem.
    De egy napon vad harci zaj riadt fel.
    Seregek száguldtak, rengett a föld;
    Mindenfelé füst, porfelhő gomolygott.
    Aztán öldöklés, pusztítás kezdődött;
    Boldog volt az, ki éltét megmenthette.
    Patakokban csorgott a férfivér,
    A harcmezőt bíborpirosra festve.
    Megcsonkított holttestek ezrei
    Boríták a legázolt földeket.
    Virágzó falvak romhalmazzá váltak;
    Rikácsoló hollósereg kavargott
    S lakmározott a pusztulás tanyáján.
    Ifjú s öreg sietve menekült el
    Házát és jószágát zsákmányul hagyva
    És rendetlen csoportokban futottak
    Az ellenségtől megszállott erődből.
    Most már nekünk sem volt szabad haboznunk
    És egy ködös, borongós őszi reggel
    Anyám meg én szintén elindulánk.
    Hogy este lőn, egy templomhoz jutottunk;
    Most már derült ég tündöklőit felettünk
    És a fogyó hold bágyatag fényében
    Egy felperzselt és elhagyott falucska
    Alant a völgyben még pusztábbnak látszék.
    De fölkerestük, mert a rossz időben
    Szükségünk volt bármily szegény hajlékra.
    Majd építettünk egy kicsiny nádkunyhót
    S így éldegéltünk szükségben, szegényen
    Az Asohegy tövében. Két kezemmel
    Hordottam össze mindent, ami kellett;
    Főként tűzifát és ivóvizet,
    Hogy szomjtól és hidegtől el ne vesszünk.
    Szörnyű sorsunkban mily sokat sirattuk
    Az édes álomhoz hasonló múltat!
    De ah a mérték még most sem telék be,
    Még rettentőbb csapás következett.
    Egyszerre azt hallottuk, jó apám is
    A fölkelő sereghez csatlakozva
    A fejedelem ellen támadott
    S a lázadás elfojtatván, kegyetlenül
    Kivégezték mind-mind a lázadókat.
    A Shirahegynél volt a véres harc,
    Elesett ott Saigo, a fővezér is;
    Győzött a felkelő-nap zászlaja -
    S mi győzelmén keservesen zokogtunk,
    Mert azt hivénk, apám is ott veszett el.
    Reménytelen bár, vártunk, egyre vártunk
    S nem volt nap, éj, egyetlen óra sem, mely
    Sajgó szívünkre balzsamot hozott von.
    Az álom is csak pár rövidke percre
    Adott enyhülést kínzó bánatunkban.
    Atyám eltűnt - s azt hittük mindörökre.
    Eljött ismét a lombhullajtó ősz,
    Deres harmat rezgett a hervadt réten,
    A szürke égen vadludak repültek.
    A férj utáni vágy anyámat ágyba dönté
    És egyre jobban rágódván a lelkén
    A gond s a bánat holtbeteggé tette.
    Fájdalmasan nyögött, sóhajtozott;
    A gyógyital már mit se használt néki
    És végre is legyőzte a betegség,
    Mely inkább lelkét, mint testét emészté.
    Miként a kis patak csobogva foly tovább
    S ha egyszer elfut, vissza nem tér habja:
    Úgy folyt el élte s vissza többé nem tért.
    E pár napon, hogy mily sokat szenvedtem,
    Szavakkal el nem mondható.
    Ég és föld Szintén osztozni látszék bánatomban.
    Bús őszi szél sóhajtozott a fák közt
    S töredezőn, halkan felém sodorta
    Az estharangnak mélabús szavát.
    De bár meghalt: előttem egyre él még
    Ismert alakját mintha most is látnám
    És kedves hangját most is hallani vélem,
    Amint engem nevelt, oktatgatott, -
    Komolyan és ah mégis oly szelíden!
    Óh bár jóságát és gondoskodását
    Bármily kis mérvben most viszonozni tudnám..
    És egyre fájón érezem hiányát,
    Hogy nincs anyám, ki gyöngéden szeretne.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634741053
    Státusz
    ÚJ    
Webáruház készítés