Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Hugo Bettauer A kalandor EPUB szórakoztató e-könyv

Hugo Bettauer A kalandor EPUB szórakoztató e-könyv
890 Ft

Leonhard gyermekkorában veszíti el édesapját. A család a kapzsi és zsugori nagybácsi kegyelemkosztján tengődik, aki maradéktalanul használja ki a családot: Leonhardot, édesanyját és a többi gyereket is. Mikor édesanyja meghal, Leonhard lesz a családfenntartó, ám az első alkalommal eltűnik, és a bűn útjára lép. Mind nagyobb és nagyobb balhékba keveredik Berlin, London és Párizs utcáin, később szalonjaiban. De nem árulunk el többet erről a remek sodrású műről, amely inkább szórakoztat, mint művel, inkább könnyed, mint mély, ebből fakadóan a katarzis is elkerüli. A míves fordítást Forró Pálnak köszönhetjük.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Éppen a Grand Hotel előcsarnokában ültem és szorgalmasan tanulmányoztam a menetrendet, amikor hirtelen három alak jelent meg, akik köztem és a portás között álltak meg. Egy ötven év körüli kis emberke, egy jól megtermett negyvenéves elegánsan öltözött hölgy és egy ennivalóan bájos, mosolygószemű, vörösesszőke leányka.
    Amerikai tájszólással angolul beszéltek és amint kiderült, apa, anya és leány valami felvilágosítást szerettek volna kérni a portástól és az apa nagy igyekvéssel már többször szólásra is nyitotta a száját, de két fejjel magasabb felesége erélyes: hallgass! felkiáltással belé fojtotta a szót és ő maga fordult a portáshoz.
    Én kíváncsian felkeltem, feléjük közeledtem és alaposan szemébe néztem a gyönyörű leánykának, aki fülig pirult és zavartan, kedvesen mosolygott. A hatalmas termetű asszonyság befejezte a portással való társalgást és szigorú, ellentmondást nem tűrő hangon fordult a férjéhez:
    - Tehát holnap este nyolckor elutazunk, másnap délelőtt tízkor Berlinbe érkezünk, ott maradunk tizennégy napig, akkor tovább megyünk Hamburgba, ahonnan a Portier nevű óceánjáróval visszamegyünk New-Yorkba. Melyik szállodába menjünk Berlinbe?
    - Az előkelő vendégek asszonyom vagy a Kaiserhofba, vagy a Bristolba szállnak. A Bristol a modernebb, Újabb és több fürdőszobája van.
    Boldog voltam. A Kaiserhofot sehogy sem szerettem volna viszontlátni.
    - Helyes, dörögte a büszke Brünnhilda, sürgönyözzön tehát a Bristol szállodának, hogy egy két ágyas és egy egyágyas szobát fürdőszobával tartsanak fenn számunkra!
    Ezzel az egész társaság sarkon fordult és a lépcső felé igyekezett. A kislány visszafordult és néma köszöntésemet mosolygó fejbólintással fogadta. Ujjongtam a boldogságtól, mert végre határozott célt találtam: meghódítom a kislányt. Ugyanazzal a vonattal fogok Berlinbe menni mint ők, követni fogom őket Hamburgba és ha úgy alakul a helyzet, akár Amerikába is.
    A portás udvarias hajlongással csúsztatta kezébe az ezüst forintost, amelyet kezébe csúsztattam és készséggel szolgált felvilágosítással:
    - O’Gradie Jónás úr, a felesége Julia asszony és Rózsika leányuk. Íme a bejelentő lapjuk. A férj ötvenegy, ónagysága negyvenkét éves és a kisasszony 18. Kereskedő Chicagóban. Rengeteg pénzük lehet. Ha este színházba mennek, az asszony egész ékszerüzletet aggat magára. Akkora briliánsai vannak, mint egy galambtojás és olyan gyöngy nyakéke, amilyenhez hasonlót csak a múzeumban lehet látni. De nem valami kellemes hölgy. A férjét teljesen papucs alatt tartja és a leánya fölött is rémesen zsarnokoskodik.
    E pillanatban jött ismét lefelé a lépcsőn Rózsi kisasszony. Oldalvást kedvesen rám sandított és lassú léptekkel az olvasóterem felé haladt.
    Egy perccel később már ott ültem mellette az olvasóban, bemutatkoztam és amint mondani szokás: kölcsönös szerelem az első pillantásra. És Rózsika hazai szokása ellenére boldogan tűrte, hogy kezeit csókolgatom és különösen annak örült, hogy hazája nyelvén társaloghatott velem, mert eddig valósággal némaságra volt kárhoztatva, tekintettel arra, hogy egy szót sem tudott németül.
    Rövidesen egész életrajzával megismerkedtem. Julia asszony nem volt az édesanyja, hanem a mostohája, akit apja, aki dúsgazdag sertésvágó volt, három év előtt vezetett oltárhoz. És Rózsika gyűlölte mostoháját, aki folyton civódott vele, zsarnokoskodott és semmiféle szabadságot nem adott neki.
    - Ha tudná, hogy egy fiatalember társaságában ülök itt, bizonyára megverne és rettentően összeszidna. Bizony máris ideje, hogy visszamenjek a szobámba.
    De én kezénél fogva visszatartottam:
    - Rózsika kisasszony, minthogy Ön holnap Berlinbe utazik, én követni fogom. Leghelyesebb lesz, ha szülei egyáltalában nem is fognak látni. Majd úgy intézem a dolgot, hogy ugyanabban a vagonban fogunk utazni, azonban én egy másik fülkében fogok ülni. Az éjszaka folyamán azután alkalmunk lesz egy kicsit beszélgetni!
    Rózsika elégedetten tapsolt:
    - Nagyszerű! Én amúgy sem tudok éjszaka aludni a vonaton, a szüleim pedig úgy hortyognak, mint a medvék!
    A kislány elszaladt és én örömteljes várakozásban, izgalomban álmodoztam az eljövendőkről.
    Este az O’Gradie család csakugyan színházba ment és alkalmam volt Julia asszonyt teljes ékszer pompájában megcsodálni. Mondhatom, csakugyan nyitva maradt a bámulattól szemem-szám. Valóban maga volt a megelevenedett ékszerészkirakat. A fülében hófehér malomkeréknyi óriási briliánsok, a nyakában akkora gyöngyfüzér, hogy majdnem a térdéig ért, a csuklóján három rubinttal és zafírral kirakott karperec, a kezének három ujja zsúfolva briliáns gyűrűkkel és brossok, gombok, ékköves fésűk.
    - Nos Leó, mondottam magamban, most hát fel a gátra. Hódítsd meg a leány szívét és rabold ki ezt az ékszeres kirakatot. Három legyet ütsz egy csapásra: boldoggá teszed a leányt, gazdag leszel és megbünteted Julia asszonyt szívtelenségéért.
    Az O’Gradie család másnap a gyorsvonat kalauzát alaposan leborravalózták és határozott ígéretet kaptak, hogy senki őket első osztályú kupéjukban nem fogja, háborgatni az éjszaka. Akkoriban ugyanis még voltak hálókocsik. A közvetlen mellettük levő félfülkét viszont én béreltem ki. Fejedelmi borravalót, öt forintot adtam a kalauznak, aki gyermekeire esküdött meg, hogy senkit sem bocsájt hozzám. Egyébként olyan óvatosan foglaltam el fülkémet, hogy Rózsika szülői az egész idő alatt nem láthattak.
    Utazásunk első óráját részben a keskeny folyosón töltöttem. Néha elsétáltam az O’Gradie család fülkéje mellett, bekacsintottam hozzájuk és ilyenkor Rózsika hasonló diszkrécióval viszonozta pillantásomat. Láttam, hogy Julia asszony egy bőrskatulyát tart az ölében, melyet később, mikor az ülésen hanyatt feküdt, gondosan az oldala mellé helyezett. Nem volt kétséges, hogy abban őrzi ékszereit. A férj is ásítozni kezdett és felesége példáját követve, szintén hanyatt feküdt úgy, hogy leánykája csak éppen a lábánál kuporoghatott egy keskeny kis helyen. Csakhamar sötét lett a kupéban, Rózsi a lámpa elé húzta az ellenzőt és néhány perc múlva a folyosóra hallatszott a rokonszenves házaspár hangos, fűrészelő horkolása.
    Már vagy egy órája ültem égő türelmetlenséggel félfülkémben, mikor végre Rózsi halkan besurrant hozzám. Bereteszeltem az ajtót, elsötétítettem a fülkét és szótlanul szívemre vontam a remegő lánykát és csókjaimmal halmoztam el, melyeket szerelmes aléltsággal viszonzott. És mikor hajnalodni kezdett, könnyein át mosolyogva, önváddal és mégis boldogan búcsúzott tőlem egy utolsó csókkal.
    Tetschen-Rodenbach, vámvizsgálat. Ott álltam a hideg csarnokban egy kissé félrehúzódva úgy, hogy O’Gradie és felesége nem vettek észre. Jól hallottam, amint Julia asszony megint pattogott és szemrehányásokkal illette férjét, amiért nem fogadtak már Wienben inast és most hajnali szürkületben a tömeg közé vegyülve kellett várniuk, amíg a sor rájuk kerül. A gyáva kis emberke szerényen védekezett és félénken rebegte, hogy hiszen éppen Julia asszony volt az, aki azt mondta, hogy majd csak Berlinben fogadjanak inast. E pillanatban vakmerő gondolat fogamzott meg bennem. Megvolt az alkalom, hogy Rózsi közelébe férkőzzek, hogy állandóan találkozzunk és hogy hatalmamba kerítsem az ékszereket. Megfordultam, szemembe húztam úti sapkámat és kifogástalan angolsággal fordultam Julia asszony felé:
    - Asszonyom bocsásson meg bátorságomért, de beszélgetésükből azt veszem ki, hogy inast méltóztatik keresni. Én éppen azért utazom Wienből Berlinbe, hogy egy megfelelő szolgálati helyet keressek.
    Rózsika elpirult és szájacskája tátva maradt a csodálkozástól, de egy gyorsan felé vetett pillantásom megértette vele a helyzetet. Julia asszony végigmért és úgy látszik, kedvére valónak talált. Hosszú barna szemöldököm, mély tüzű szemem volt, mellyel nagyon sokatmondóan tudtam nézni.
    - Well, és hol szolgált már?
    - A legkitűnőbb helyeken asszonyom. Legutóbb Thurn Taxis herceg benső inasa voltam és még most is ott teljesítenék szolgálatot, ha a herceg nem hal meg. A nevem León de Botillard és francia származású vagyok.
    Ma sem tudom, hogyan jutott eszembe ez a különös név, lehet hogy Rutherford lord pecsétgyűrűje adta az ötletet, amelyen L. B. monogram volt és amelyet még mindig magammal hordottam. Annyi bizonyos, hogy nevem és Thurn Taxis herceg presztízse megtették hatásukat és mikor kijelentettem, hogy bizonyítványaim kofferemben vannak, Julia asszony habozás nélkül szolgálatába fogadott. Megegyeztünk, hogy Chicagóba megyek velük, ahol heti tizenöt dollárt kapok és teljes ellátást.
    További utamat természetesen most már második osztályon voltam kénytelen megtenni, mert hiszen urasági inasok nem szoktak saját költségükön első osztályon utazni.
    Gyönyörű napok virradtak rám Berlinben. Rózsikénak természetesen saját szobája volt és a tisztes házaspárt ágyúval sem lehetett volna mély álmából felkelteni, így azután nem kellett túlsókat a számomra bérelt padlásszobácskában tartózkodnom. Sajnos, napközben megvoltak új állásomnak az árnyoldalai is. Julia asszony túlságosan a kegyeibe fogadott, állandóan azt akarta, hogy foglalkozzam vele és húsos kezét folyton a vállamon vagy karomon éreztem. Mondhatom, kevesebb kedvességgel is beértem volna. Egy délután, mikor Jónás papa és Rózsika együtt távoztak hazulról, hirtelen állítólagos szédülés fogta el és rám parancsolt, hogy fűzőjét oldjam meg és szívéhez hajolva figyeljem, hogy rendben van-e a szívverése? Verejtékező homlokkal rohantam el és a szobalányért kiáltottam. Később szemrehányólag nézett rám és csacsi kis tacskónak nevezett. De hát hiába, semmiféle kedvem nem volt kövér, hatalmas termetű, öregedő asszonyokkal szerelmi enyelgésbe bocsátkozni. És különben is Rózsika bőségesen gondoskodott arról, hogy minden vágyam bőséges kielégülést nyerjen. Enélkül talán még csakugyan felszarvaztam volna a kitűnő Jónás papát.
    Esténként - régi szokásukhoz híven - színházba vagy mulatóba mentek és ilyenkor újólag alkalmam nyílt megcsodálni Julia asszony káprázatos ékszereit. Sőt nékem kellett nyolckarátos briliánsait fülébe erősítenem, brossait ruhájába tűzdelni és karkötőit egyenként átnyújtani. Mindezt annyi hévvel tettem, hogy Julia asszonyban reményt keltettem szűnőfélben lévő tacskóságomat illetőleg. Persze nem sejtette, hogy ez a hév nem testi szépségének szólt, hanem ékszereinek.
    Az idő gyorsan repült és két hét múlva már Hamburgban szálltunk meg a legelőkelőbb szállodában. Legfőbb ideje volt, hogy a tettek mezejére lépjek. Még Berlinben névjegyeket készíttettem León de Botillard névre és nagyon csinos bizonyítványt gyártottam, amelyben Thurn Taxis herceg áradozva dicséri kiváló képességeimet.
    Hétfői napon érkeztünk Hamburgba és az óceánjáró szombaton indult Amerikába. Nem volt hát sok időm a habozásra. Julia asszony, amint mondottam, összes ékszereit egy kis bőr skatulyában őrizte, melyet napközben a szálloda páncélszekrényében őriztetett és csak esténként kérte ki onnan. Csütörtök este a család a Thália színházba ment. Júlia asszony ismét felrakta összes ékszereit és a kis kazetta üresen hevert a hálószoba asztalán. Julia asszony minden este egy csésze soványító teát ivott elalvása előtt és ezt egy gyorsfűzőn nékem kellett felmelegíteni. És erre építettem tervemet. Spirituszt öntöttem a bőr kazettára és meggyújtottam. Egy ideig hagytam égni és csak akkor oltottam el a lángokat, mikor a kazetta már alaposan megsérült. Mikor O’Gradiék hazajöttek, kétségbeesett arcot vágtam és könnyek között meséltem el, hogy roppant heves gyomorfájásom volt és egy csésze teát akartam készíteni magamnak, közben azonban kiborult a spiritusz és megégettem az ékszeres kazettát.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634742470
Webáruház készítés