Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Hugh Walpole: Christina_MOBI

Hugh Walpole: Christina_MOBI
640 Ft640
  • Részlet az e-könyvből:

     

    A kapitány a három figurát figyelte, azok pedig egymást. Semmi mozgás. A kapitány tudta, hogy ez a válságos pillanat számára. Belső démonja azt súgta: - Hagyd őket, ne törődj a más bajával. De a jobb szellem (ez a kedves, barátságos, de sokszor ideges lény) azt mondta, hogy beszélnie kell Mrs. Fielddel. Rendszerint mindkét részről elátkozzák azt, aki beavatkozik, de Christinával való beszélgetése után azt gondolta, hogy talán megmagyarázhatna egyet-mást Bessie Fieldnek, bebizonyíthatná, hogy a lány még gyermek, könnyen befolyásolható. Hátha elháríthatna egy katasztrófát? Szerette őket. Jók voltak hozzá. Bessie tudja, hogy a kapitány megérti őt. Bizonyos fokig még bízik is benne. Eh!... szamárság. Mit kapna fáradságáért? Mind ellene fordulnának...
    - Nos, ha a lány megmozdul, mielőtt százat számolok, nem fogok beszélni Bessievel. Ha nem mozdul meg, beszélek.
    A lány nem mozdult meg. Csak állt a terraszon, és kinézett a tengerre és Congreve a műtermétől figyelte és Mrs. Field figyelte mindkettőjüket.
    A kapitány százig számolt. A lány nem mozdult. A kapitány elosont az ablaktól, ki az ajtón.
    - Ej, Bessie - mondta, - maga mit néz úgy? Mrs. Field megrezzent, azután kissé gúnyosan nézve a kapitányra így szólt:
    - Nézem, milyen az idő. Joe elvisz engem Wistonsig.
    - Jöjjön be egy pillanatra.
    Mrs. Field követte.
    - Nagyon titokzatos máma!
    Barátságos, nyugodt, békés hangulatban volt. Megjelenése furcsán hatott a Toronyban, kalappal, piros rózsás fekete kendővel vállán, szürke keztyűben. Mosolygott.
    - Na mi van, Timothy Green?
    - Nem tudom. Biztosan bolond vagyok, ha egy szót is szólok... de maga olyan jó és vendégszerető hozzám, szeretem Joet és... Christináról szeretnék beszélni.
    - Ó!... talán panaszkodott magának?
    - Nem. Nem panaszkodott. Csak attól fél, hogy megsértette magát. És nem tudja, mivel.
    Bessie Field megveregette a kapitány vállát.
    - Tim, maga már elég öreg ahhoz, hogy a nőkre bízza, intézzék el maguk közt a saját ügyeiket. Christina meg én majd már csak megleszünk valahogy egymással. Nagyon bájos lány.
    De Tim nem hagyta magát lerázni.
    - Legyünk egyszer őszinték, Bessie. Hiszen most már oly jól ismerjük egymást. Maga kifutó fiút csinált belőlem, én pedig viszonzásul jobban ismerem magát, mint bárki Scarlattben.
    Bessie mosolygott.
    - Maga szokatlanul ünnepélyes. Tudom, miről van szó: beleszeretett Christinába.
    - Természetesen. Beleszerettem abban a pillanatban, ahogy megláttam. Melyik rendes ember nem szeretett volna bele? De nem erről van szó. Csak azt akarom mondani, Bessie, hogy Christina még gyermek. Nincs semmi tapasztalata; mi mind furcsák és idegenszerűek vagyunk a szemében. Legyen jó hozzá; legyen türelmes; hagyja, hogy megnyugodjék.
    A kapitány komolyan beszélt; nagyon becsületes arcot vágott, igyekezett mindenkinek az érdekét szolgálni.
    - Nem hiszem, - felelte Mrs. Field halkan, - hogy azt mondhatná, nem voltam jó hozzá.
    - Nem is mondtam...
    - Dehogynem. Legalább is úgy gondolta.
    Látta, hogy Mrs. Field kezd dühbe jönni.
    - Ó, most maga dühös.
    - Én? Szó sincs róla... Joe vár rám.
    A kapitány kezét Bessie karjára tette.
    - Bessie, várjon egy percre. Lehet, hogy csak vendég vagyok, de azért én is ember vagyok. Maga egyike a legkülönb nőknek, akit csak ismerek, de ne bánjon keményen Christinával. Hiszen Joe felesége...
    - Bár ne lenne! - tört ki Bessie. - Nem való Joenak. Egyáltalán nem ilyen feleség való neki. Legalább is én erre a felfedezésre jutottam ezek alatt a hetek alatt, amióta itt van.
    - Ez nem igaz, maga is tudja! - kiáltotta a kapitány.
    - Igazán? Ki ismeri jobban Joet, maga vagy én? Nem az én fiam? Nem elleneztem, hogy megnősüljön. Akartam, hogy megnősüljön. De hogy olyan nőt vegyen el, aki irányítani és segíteni tudja.
    - Azt útálta volna a legjobban! - vágott közbe tüzesen a kapitány.
    - Nem egy csinos, tudatlan babát...
    - Babát! - kiáltotta a kapitány. - Babát! Christina legalább olyan határozott jellem, mint maga, Bessie.
    Ekkor a kapitány megijedt. Mrs. Field olyan merev tekintettel nézett az arcába, mint a vakok. Ebben a fellobbanó pillanatban értelmét teljesen elrejtették és elfedték érzelmei. Nem volt őrült, de átugrott abba a régióba, ahol nincsenek már szabályok és óvatosságok, csak célok. Két kis keztyűs keze egy pillanatig úgy mozgott, mint két élő lény, amelynek nincs köze testéhez.
    - Gondolja meg, Tim, - mondta nyugodtan - hogy én szeretem a fiam és őrködöm fölötte és vigyázok rá, amíg csak tudok. Sajnos, ostoba házasságot kötött. Egy csinos arc megfogta és én nem voltam ott, hogy óvjam.
    - Mit akar tehát tenni?
    - Vigyázni Joera. Hogy ne essék semmi baja.
    - Nem elég öreg ő ahhoz, hogy vigyázzon magára? Hiszen már felnőtt férfi.
    Mrs. Field elmosolyodott.
    - Maguk felnőtt férfiak! Anyjuk szemében mindig gyerekek maradnak. Ezt tudja, nem? Most igazán mennem kell. Wistons egész szép távolság.
    A kapitány nem használt semmit az ügynek, csak ártott. A ház felé tartott és közben aggódott, magáért, Christináért, mindenkiért.
    - Tudom jól, hogy mit kellene tennem, - gondolta, amint felment a lépcsőn szobájába: - elmenni innen azonnal... még ma este.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633988077
Webáruház készítés