Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Honoré de Balzac: A homályos ügy EPUB e-könyv

Honoré de Balzac: A homályos ügy EPUB e-könyv
540 Ft540

Balzac A homályos ügy című műve a Jelenetek a politikai életből című ciklus egyik tagja. Témája a napóleoni háborúk zavaros idejében játszódik, s leképezése a nagypolitikának. Balzac soraival: Fouché távozott elsőnek. Ez a titokzatos, mély, rendkivüli, kevéssé ismert lángelme, aki bizonyára felér II. Fülöp, Tiberius vagy Borgia lángelméjével, pokoli és néma tevékenységhez látott. A Walcheren-ügy alkalmából tanusitott magatartása a tökéletes katona, nagy politikus, előrelátó tisztviselő magatartása volt. Napoleonnak nem volt külömb minisztere őnála. Tudják, hogy akkor megriasztotta Napoleont. Fouché, Masséna és a herceg diplomácia, hadviselés és kormányzás tekintetében a három legnagyobb ember, a három legerősebb fej, akiket ismerek; ha Napoleon nyiltan belevonta volna őket a maga munkájába, ma már nem volna Európa, csak egy hatalmas francia birodalom. Fouché csak akkor szakadt el Napoleontól, midőn látta, hogy Sieyèst és Talleyrand herceget mellőzték.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Mindketten visszafordultak; a bizalmatlanság oly gondolata lepte meg őket, amelyet az ispán arcuk szenvtelensége ellenére is megértett. Fürge szüntelen ugatása közben Marthe megmutatta nekik a karabélyt, mert meg volt róla győződve, hogy Michu valami rosszban töri a fejét, és igy majdnem örült az ismeretlenek körültekintésének. Michu olyan pillantást vetett feleségére, amely megremegtette az asszonyt, azután fogta a karabélyt és hozzálátott, hogy golyóra töltse. Vállalta e felfedezés és találkozás végzetes eshetőségeit; ugy látszott, hogy nem törődik már életével, és felesége teljesen megértette komor elszántságát.
    - Talán farkasok vannak errefelé? - kérdezte a fiatalember Michu-től.
    - Ahol bárányok vannak, ott mindig akadnak farkasok is. Champagne-ban, láthatják, sok az erdő; vaddisznó is kerül, nagy vad is, meg kicsi is, mindenből van valamink, - felelte Michu ingerkedve.
    - Fogadni mernék, Corentin, - szólt az idősebbik jövevény, jelentős pillantást váltva a másikkal, - hogy ez az ember az én Michum...
    - Nem őriztünk együtt disznókat, - szólt közbe a kasznár.
    - Nem, de elnököltünk a jakobinusoknál, polgártárs, - vágott vissza a vén cinikus, - kigyelmed Arcis-ban, én meg egyebütt. Nem szoktál még le a Carmagnole udvarias hangjáról, pedig az ma már nem divat, barátocskám!
    - Ugy látom, hogy a park jókora, még el találunk tévedni benne; ha maga az ispán, kisértessen bennünket a kastélyhoz, - szólt Corentin parancsoló hangon.
    Michu füttyentett a fiának és tovább babrált a puskájával. Corentin közönyös szemmel nézte Marthet, mig társát szemmelláthatólag elbájolta az asszony. Észrevette azonban a nő aggodalmának jeleit, amelyekre a vén kéjenc nem ügyelt, holott a karabély láttára meghökkent. Természetük eltérő volta tökéletesen visszatükröződött ez apró és mégis oly nagy dologból.
    - Találkozóm van az erdőn tul, - mondta az ispán. - Magam nem lehetek szolgálatjukra, de fiam majd elkiséri önöket a kastélyig. Merről felől jöttek Gondreville-be? Talán Cinq-Cigne-en keresztül?
    - Nekünk is dolgunk volt az erdőben, akárcsak magának, - szólt Corentin észrevehetetlen gunnyal a hangjában.
    - François, - kiáltott Michu, - kisérd ezeket az urakat a kastélyhoz, de valami rejtek ösvényeken, hogy meg ne lássák őket, mert nem szeretnek járt utakon járni. Gyere csak ide egy kicsit! - szólt aztán a fiához, látván, hogy a két idegen hátat forditott nekik és halkan beszélgetve elindul.
    Michu megfogta fiát és majdnem áhitatosan ölelte meg, olyan kifejezéssel, amely megerősitette felesége aggodalmait. Az asszonyon végigfutott a hideg és száraz szemmel nézett anyjára, mert nem tudott sirni. - Eredj, - szólt Michu fiához. - És utána nézett, mig csak teljesen el nem vesztette szeme elől. Fürge a gronuage-i major felől ugatott. - Ó, ez Violette, - jegyezte meg Michu. - Már harmadszor jár erre reggel óta. Ugyan mi lehet készülőben?
    Nehány perc mulva egy ló poroszkálása hallatszott.
    Violette olyan lovacskán ült, amilyenen a Páris környéki bérlők szoktak lovagolni. Széles karimáju kerek kalapja alatt láthatóvá vált faszinü és ráncokkal barázdált ábrázata, amely az árnyéktól még sötétebbnek tetszett. Gonoszul csillogó szeme palástolta jelleme álnokságát. Fehér lábszárvédői térdéig értek és szikár lábszárai csak ugy lógtak le, kengyel nélkül, mintha csak megvasalt otromba cipői tartották volna fenn azokat. Kék posztó ujjasa fölött fehér és fekete sávos lebernyeg lebegett. Ősz haja fürtökben hullott le nyakára. Ruházata, a rövidlábu szürke lovacska, az a mód, ahogy Violette megülte, kidüllesztett hassal, hátravetett testtel, repedezett és földszinü nagy keze, amellyel a kopott és rongyos, hitvány kantárt tartotta: minden a fösvény és kapzsi parasztra vallott, aki földet akar és minden áron megvásárolja azt. Kékes ajku szája ugy fel volt hasitva, mintha sebész keze nyitotta volna meg, arcának és homlokának számtalan ránca megakadályozta a formák játékát, ugyhogy csak ábrázatának körvonalai szólaltak meg. Mintha e kemény, megállapodott vonalak fenyegetést fejeztek volna ki, amaz alázatosság ellenére, amelybe majdnem minden falusi ember burkolózik, az alá rejtve érzelmeit és számitásait, mint ahogy a keleti és vad népek rendületlen komolysággal palástolják indulataikat. Violette egyre fokozódó, szinte tervszerü gonoszság árán lett egyszerü paraszt napszámosból Grouage bérlője, és ezt a tervszerüséget tovább aknázta akkor is, mikor már oly helyzetbe jutott, amely meghaladta eredeti vágyát. Felebarátja baját akarta és hőn kivánta neki. Ha módjában volt hozzájárulni, kedvteléssel mozditotta elő. Violette nyiltan irigy volt, de minden huncutságában a törvényesség határai között maradt, csakugy, mint az ellenzék a parlamentben. Azt hitte, hogy az ő üdve a mások romlásától függ s ha ki nagyobb ur nálánál, mindjárt ellensége is, akivel szemben minden eszköznek jónak kell lennie. Ez a jellem igen gyakori a parasztok között. Most abban sántikált, hogy kivivja Malinnél bérlete időtartamának meghosszabbitását, mert az már csak hat évre terjedt. Féltékeny volt az ispán szerencséjére és szemmel tartotta állandóan; a környékbeli nép szidta is, amiért Michuékkel barátkozik, a furfangos bérlő azonban abban a reményben, hogy bérletét még további tizenkét évre meghosszabbittatja, csak az alkalomra lesett, hogy szolgálatot tehessen a kormánynak vagy Malin-nek, aki nem bizott Michuben. A gondrevillei erdőkerülő, a mezőőr és nehány rőzseszedő segitségével Violette az arcisi rendőrbiztost Michunek még legapróbb cselekedeteiről is állandóan tájékoztatta. Ez a tisztviselő is megpróbálta Mariannet, Michu szolgálóját, a kormány pártjára tériteni, csakhogy sikertelenül, Violette és szövetségesei azonban mindent kitudtak Gauchernek, a szolgagyereknek révén, akinek hűségére Michu számitott és aki hitványságokért, mellényekért, csattokért, gyapotharisnyákért, nyalánkságokért elárulta gazdáját. A fiu egyébiránt nem is sejtette fecsegései jelentőségét. Violette Michunek minden cselekedetét befeketitette és a legképtelenebb feltevésekkel bűnös szinben tüntette fel, az ispán tudtán kivül, noha ez tisztában volt azzal az aljas szereppel, amelyet a bérlő nála játszott és örült, ha felültethette.
    - Ugyan sok dolga lehet Bellache-ban, hogy már megint itt van! - szólt Michu.
    - Már megint! Szemrehányás akar ez lenni, Michu ur. Talán csak nem verebeknek akar muzsikálni ezzel a furulyával! Nem is tudtam, hogy ilyen karabélya van!
    - Egyik földemen termett, ahol karabélyok nőnek, - válaszolt Michu. - Nézze csak, hogyan vetem el a magját.
    Az ispán célbavett egy ördögfarku kórót, amely harminc lépésnyire állt tőle és derékban találta.
    - Talán biz’ a gazdáját őrzi ezzel a haramiafegyverrel? Alighanem ő ajándékozta magának.
    - Külön azért jött Párisból, hogy elhozza nekem, - felelt Michu.
    - Annyi szent, hogy sokat beszélnek erről az egész környéken, már mint erről az ő utjáról. Némelyek azt mondják, hogy kegyvesztett lett és visszavonul a közügyektől, mások azt, hogy tisztán akar itt látni; de hát mért is terem itt csak ugy egyszeriben, akár az első konzul? Tudta, hogy jön?
    - Nem vagyok olyan jóban vele, hogy bizalmában részesitene.
    - Hát még nem is látta?
    - Csak akkor értesültem megérkezéséről, midőn az erdőben tett körutamról visszatértem, - jegyezte meg Michu, aki ujból megtöltötte karabélyát.
    - Grévin urért küldött Arcisba; talán biráskodni akarnak...
    Malin birósági személy volt azelőtt.
    - Ha Cinq-Cygne irányában megy, - szólt Violette-hez az ispán, - vigyen magával, odakészülök.
    Violette sokkal félénkebb volt, semhogy olyan erős embert maga mögé vegyen a lóra, amilyen Michu volt, és elbaktatott. A Judás vállára vette karabélyát és a nagy fasorba sietett.
    - Ugyan ki ellen készülődik Michu? - kérdezte anyjától Marthe.
    - Mióta Malin ur megérkezéséről értesült, ugyancsak megkomorodott, - válaszolt amaz. - De nedves az idő, menjünk be.
    Midőn a két asszony a kandalló kürtője elé telepedett, Fürge ugatását hallották.
    - Itt a férjem! - kiáltott Marthe.
    Csakugyan Michu jött föl a lépcsőn; nyugtalan felesége a szobájába sietett.
    - Nézz utána, nincs-e itt valaki, - szólt Marthehoz, felindult hangon.
    - Senki, - felelt az asszony. - Marianne a mezőn van a tehénnel, Gaucher pedig...
    - Merre van Gaucher? - kérdezte Michu.
    - Nem tudom.
    - Nem bizom abban a fickóban; eridj a padlásra, kutasd át még a legkisebb zugát is.
    Marthe sarkon fordult, ment; midőn visszatért, Michut térdenállva, imádkozva találta.
    - Mi a bajod? - kérdezte tőle ijedten.
    Az ispán átkarolta feleségét, magához vonta, homlokon csókolta és megindult hangon igy szólt:
    - Ha többé nem látjuk egymást, tudd meg, szegény feleségem, hogy nagyon szerettelek. Kövesd pontról-pontra azokat az utasitásokat, amelyek ama facsoportban levő vörösfenyő tövénél eltemetett levélben foglaltatnak, - mondta rövid szünet után. - Bádogtokban van. Csak halálom után nyulj hozzá. Szóval, bármi történjék is velem, gondold az emberek igazságtalansága ellenére is, hogy csak az isteni igazságot szolgáltam.
    Marthe, aki fokozatosan sápadt, olyan fehér lett mint a fal; merev és az irtózattól tágranyilt szemmel nézett férjére; beszélni akart, de torka kiszáradt. Michu ugy elillant, mint az árnyék. Fürgét ágya lábához kötötte és a kutya ugy vonitott, ahogy kétségbeesésükben szoktak vonitani a kutyák.
    Michunek Marion ellen táplált dühe komoly okokon alapult, de most ez a düh az ő szemében még sokkal bünösebb ember ellen fordult: Malin ellen, akinek titkai lelepleződtek az ispán előtt, mert hiszen ő mindenki másnál inkább beleláthatott az államtanácsos kártyáiba. Michu apósa politikai értelemben bizalmasa volt Malinnak, aki Grévin jóvoltából Aube képviselője lett a konventben.
    Talán nem felesleges elmondani azokat a körülményeket, amelyek Simeuse-éket és Cinq-Cygne-éket Malinnal összehozták és amelyek ránehezedtek a két ikertestvér és Cinq-Cygne kisasszony, de még inkább Marthe és Michu sorsára. Troyesban a Cinq-Cygne-palota szemközt volt a Simeuse-palotával. Midőn a csőcselék, amelyet époly okos, mint meggondolt kezek szabadjára eresztettek, már kifosztotta a Simeuse-kastélyt, felfedezte a marquist és marquisnét, akiket azzal vádoltak, hogy az ellenséggel leveleznek, és a nemzetőrök kezére, börtönbe juttatta mindkettőjüket, a következetes tömeg felkiáltott: Cinq-Cygne-ékhez! Nem képzelték, hogy Cinq-Cygne-ék ártatlanok lehessenek Simeuse-ék büneiben. A nemes és bátor Simeuse marquis, hogy megmentse két tizennyolc éves fiát, akiket bátorságuk kompromittálhatott volna, nehány perccel a vihar előtt nagynénjükre, Cinq-Cygne grófnéra bizta őket. A Simeuse család két hü inasa zárta be mögöttük az ajtót. Az aggastyán, aki nem akarta az ő életüket is kockára tenni, meghagyta, hogy végső veszedelem esetén mindent titkoljanak el fiai előtt. Laurence-t, aki akkor tizenkét éves volt, a két testvér egyformán szerette és ő is egyformán szerette őket. Mint ikreknél gyakori, a két Simeuse fiú annyira hasonlitott egymáshoz, hogy anyjuk sokáig különböző szinü ruhákba öltöztette, hogy össze ne tévessze őket. Az elsőszülöttnek, idősbiknek Paul-Marie, a másiknak Marie-Paul volt a neve. Laurence de Cinq-Cygne, aki tisztában volt helyzetükkel, igen jól játszotta a leánytestvér szerepét. Könyörgött unokatestvéreinek, dédelgette és mindaddig visszatartotta őket, mig a csőcselék körül nem vette a Cinq-Cygne palotát. Ekkor a két testvér egyszerre megértette a veszélyt és pillantásuk egyszerre mondta ki azt. Azonnal elhatározták magukat, felfegyverezték két inasukat és Cinq-Cygne grófné szolgaszemélyzetét, eltorlaszolták a kaput és becsukva a zsalugátereket, öt inassal és Hauteserre abbéval, a Cinq-Cygne család rokonával, az ablakok mögött helyezkedtek el. A nyolc vitéz bajnok rettenetes tüzeléssel fogadta a tömeget. Minden lövés megölt vagy megsebesitett egy-egy ostromlót. Laurence nem hagyta el magát, hanem rendkivüli hidegvérrel töltötte a puskákat, golyót, puskaport adogatott azoknak, akik kifogytak belőle. Cinq-Cygne grófné térdreesett.
    - Mit csinál, anyám? - kérdezte Laurence.
    - Imádkozom, - volt a válasz, - ő értük és értetek!
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633988176
Webáruház készítés