Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Hermann Heyermans Blöff krimi MOBI e-könyv

Hermann Heyermans Blöff krimi MOBI e-könyv
990 Ft990

TARTALOM

 

Első fejezet: melyben az ördögnek dolga akad egy lírai költővel, egy bankárral és egy szállodai tolvajjal
Második fejezet: amelyben jobban megismerkedünk Rondeel Artúrral, a sokszoros milliomossal
Harmadik fejezet: melyben jobban megismerkedünk Thyssen Hans íróval, a Szépirodalmi Egyesület tagjával
Negyedik fejezet: amelyben jobban megismerkedünk immár Tulp Johan szállodai tolvajjal, akinek ismertebb neve Tullipe Charles Jean
Ötödik fejezet: amelyben Dwporc Náthán Márius, a titkosrendőrség tagja, meghúzza a vészféket
Hatodik fejezet: amelyben értesülünk róla, micsoda rettenetes dolog történt a vonatban és milyen szörnyűséges labirintusba került bele Duporc Náthán Márius
Hetedik fejezet: amelyben megtudjuk, hogy Thyssen Hans Willem Adriaan dordrechti felolvasása elmarad és Eekhorn Jaapje fölfedez valamit a Ponsen-szállóban
Nyolcadik fejezet: amelyben megismerkedünk egy szállodával, ahol keveset alszanak, sokat mosnak és kalapácsoknak és a vendégek üres gyomorral kifizetik a számlájukat, de a reggeliről lemondanak
Kilencedik fejezet: amely nevezetes fejezet, mert az történik benne, hogy Duporc N. M. úr, a titkosrendőrség tagja, lekésik a vonatról, a Nemzetközi Banka részvényei potom pénzen kaphatók az amszterdami tőzsdén és Eekhorn Jaapje nővendég látogatását fogadja a lakóhajóban
Tízedik fejezet: amelyben Eekhorn Jaapje folytatja kebelbarátjának a flörtjét, egy eljegyzést gyalázatosan felbontanak és Rondeel Klotildot elárasztják az őszinte részvét jeleivel
Tizenegyedik fejezet: amelyben Klotild egy kissé gőgösködő szerepet játszik, Duporc Náthán néhány éjjeli látogatást tesz, a holdfényben egypár hatalmas bukfencet vet a töltésen, a közjegyzőék Connie-ja pedig felriasztja a tűzoltóságot
Tizenkettedik fejezet: új, igen mozgalmas fejezet, amelyben Duporc azt tapasztalja, hogy az ember falábakon nem igen juthat előre ismeretlen ösvényeken; amelyben továbbá Eekhorn Jaapjét megmenti bajában valaki, aki megszánta, de Eekhorn Jaapjét szopókás mániája újból elárulja és Jaapje egy gyenge pillanatában már maga is árulásra gondol és amelyben végül Duporc Náthán Márius Aerdenhoutban csillogtatja eszének fényességét
Tizenharmadik fejezet: amelyben a detektív megsérti a vendégjogot és megismerkedik egy nagyon kellemetlen kollégájával, a közjegyzőék Connieját fánkkal traktálják és Connie maga is feltálal valamit, mialatt a vegyvizsgálat meglepő módon igazolja Duporc föltevéseit
Tizennegyedik fejezet: amelyben Duporc Náthán Márius részletes jelentést ír és unokahúga, Anna, a bűn sötét ösvényére lép - Thyssen Hansot 30 szonettel és két új dráma tervével egyetemben kieresztik a fogságból - Bok Josephust, a becsületrend lovagját ki akarják dobni az értéktőzsdéről - Tullipe Charles Jan igen nemes szerepet játszik - és sok más rendkívül érdekes esemény történik, amit a fejezet kezdetén nem szabad még felsorolni, mert az ügyes regényíró nem puffogtatja el az egész puskaporát már előre
e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Duporc úgy aludt, mint a medve és valószínűleg aludt volna még másnap is jó sokáig, ha szobájában a szolgálati telefon ismételten rá nem csöngetett volna.
    - Halló! Ott Fiastyúk?
    Egész Amszterdamban csak egy ilyen csengésű hang volt... a detektívfőnök hangja.
    - Igenis, - mondta egy kissé bizalmaskodó hangon, ahogy csak ő merhetett beszélni a főnökkel - itt bizony Fiastyúk beszél…
    - Mi az, öregem, hogy maga olyan kényelmesen csinálja a dolgát? Nem értem! S ép az imént mondta, hogy maga itt van Amszterdamban, ahelyett, hogy…
    - S. legyen szíves és törődjön a saját dolgaival! - mondta Duporc Náthán Márius fölöttébb megsértődve. - Én nagyon jól tudom, mi a teendőm! Keményen fogom az ügyet…
    - Itt Amszterdamban?
    - Erről nem, beszélhetek telefonon…
    - Hága felhívott, részleteket kér… Ott is azt hiszik, hogy maga Brüsszelben van…
    - Nem, én itt vagyok és én az imént keltem fel... A külföldre szóló táviratokat még késő éjszaka személyesen feladtam... Az ügy mesébe illő, olyan bonyolult história, hogy az ember valósággal beleszerethet…
    Ezt az utóbbi pár szót olyan szenvedélyes érdeklődéssel mondta, mintha sebész lett volna, akinek egy teljesen abnormis eset van a kése alatt s aki ezen való örömében szinte megfeledkezik a betegről, aki felvágott hassal ott fekszik még a műtőasztalon.
    De a jóindulatú főnök tétovázó válaszából némi kétségeskedés hangzott ki. ami sehogy sem tetszett a detektívnek.
    - Kedves Fiastyúkom, hiszen én szíves-örömest elhiszem, amit mond. - szólalt meg újra a hang, és Duporc kész lett, volna akár meg is esküdni rá. hogy a beszélgetést másvalaki - természetesen Sier! - is végighallgatta. - Dehát mégis csak szeretném magam is megítélni a dolgot... Hogy is állunk voltaképpen... Megtalálták már R.-nek a holttestét?
    - Szó sincs róla…
    - De hiszen maga kapott már Dordrechtből egy szolgálati táviratot?
    - Koholt távirat volt…
    - Koholt távirat? ... Miért? ... Mi célból? ...
    - Hogy a lányra - a lány neve R. K. - ráijesszek... A neveket telefonon sohasem szokták kimondani. A lány levelez azzal az emberrel, akit keresünk. K. J.-vel. Körülbelül tudom is, hogy a fickó hol tartózkodik, de a nem sürgős. Először el kell csípnünk E. J.-t az elsüllyedt lakóhajóról. Ez a hajó nagyon szolid alkotmány volt, lehetetlen, hogy magától elsüllyedt volna. Hetest és Nyolcast megbíztam, hogy legyenek ott a hajó kiemelésénél. Még sejtelmem sincs róla, mit eszelt ki az a gazfickó és mi a célja azzal, amit csinál. De ez voltaképpen mellékes is. P. M. özvegyének ÍI házát a Sarphatir uccában állandóan figyeltetem…
    - Kinek a házát?
    - P. (mint Péter), M. (mint Mózes) özvegyének a házát. Az özvegy tegnap este a hajón E. (mint Ede). J.-t (mint József)...
    - Kedves Fiastyúk! - szakította félbe itt a hang. - ne vegye rossz néven, de én egy szót sem értek az egészből. Megint szakasztott úgy vagyok magával, mint legutóbb. Maga akkor is ily szerelmes volt a dolgába, akkor is azt állította, hogy tisztában van már teljesen az eset legrejtettebb részleteivel is és a vége az lett, hogy a maga jelentését egyszerre hozták be hozzám a tettesekkel együtt. Ez a módszer csodaszép, de emellett a módszer mellett a rendőrség teljesen kikapcsolódik a...
    - Az ön szíves engedelmével...
    - Nem, kedves fiacskám, hagyjon csak most az egyszer engem is beszélni. Ha maga tudja, hol van most az a fickó, aki ezt az ügyet olyan ravaszul összegabalyította és ha mégis azt állítja, hogy nem sürgős a letartóztatása, akkor olyan felelősséget hárít ránk, amelyet én semmi körülmények között sem vagyok hajlandó magamra, vállalni! És ha maga előbb azt a kis csirkefogót akarja elcsípni az elsüllyedt hajóról, mert azt hiszi, hogy azt a fickót, aki természetesen a gyilkosságot nem követte el... vagy talán mégis? ...
    - Nem, nem...
    Duporc meg nem állhatta, hogy akaratlanul is el ne mosolyogja magát.
    - ... mert az a véleménye, hogy ez a szélhámos jobb fogás, mint K. J., akkor maga ezt az egész ügyet nem kezeli... azzal az éles észszel, amelyet mindmáig megszoktunk magánál ...
    - Most hallom, - mondta Duporc nevetve. - hogy S. kolléga, aki együtt hallgatja önnel a teleont, a naplopó, gyufát gyújt az ön számára... Jó napot, S. (mint svindler!)... Hogy van? ... Jól aludt?
    - Vigye el az ördög! - csendült bele a telefonba fojtottan és nem éppen kollegiálisan.
    - Nézze csak, Fiastyúk, - mondta a főnök. - Hiszen én nagyon kedveseknek és szellemeseknek találom ezeket a tréfákat, de maga egyáltalában nem válaszol a kérdésemre, pedig azt hiszem, jogom van megkövetelni, hogy válaszoljon! Mingyárt tíz óra és maga otthon van... T. J. szállodai tolvajnak a barátját várja... Egészen bele vakul az ékszerlopási históriájába és elhanyagolja miatta a fődolgot. Van valami kifogása az ellen, ha ezt a két ügyet különválasztjuk? A gyilkosságot majd én magam nyomozom tovább és magára bízom az elintézését annak a... a ...? Mondja csak, az a hölgy, akit az imént említett, ugyanaz az özvegy, aki...?
    - Szolgálatára, ugyanaz, - mondta Duporc, aki közben leült. Ez a hosszú kihallgatás és különösen az imént elhangzott javaslat, szörnyen bosszantotta. Hiszen ez valósággal bizalmatlansági szavazat volt! De hát minden ütőkártya az ő kezében volt és végül is, az nevet, aki…
    - És az illető hölgy tegnap este meglátogatta E. J.-t az elsüllyedt lakóhajón? ... De hiszen ez elképzelhetetlen!
    - Teljes 27 percig időzött a hajón…
    - Ha, nem téved, - folytatta a főnök - akkor talán az lenne a legokosabb, ha maga, Fiastyúk, tovább követné ezt a nyomot, minden egyéb részletes, adatát pedig a meggyilkolt R.-re vonatkozólag átengedné minekünk. Mind a két eset nagyon bonyolult, éppen ezért jobban szeretném, ha nem egy emberem dolgozna mind a két ügyben. Ezen kívül arra akarom kérni, hogy jöjjön át már végre egyszer előbb ide hozzám. A legnagyobb zavarokba gabalyodunk bele. A Kereskedők Lapjának dordrechti levelezője ma reggel azt írja, hogy Thyssen Hans úrnak valóban előadást kellett volna tartania egy dordrechti egyesületben és hogy a rendőrség érthetetlen módon elgaloppozta magát és hogy… de ezt majd inkább élőszóval mondom el… Én magát, jól tudja, a jobb kezemnek tartom, de... ne vegye rossz néven! ... értesültem róla, hogy maga ma éjszaka leitta magát és utána később a töltésen nagyon különösen viselkedett ... A 217-es számú rendőr már éppen figyelmeztetni akarta, hogy ne zavarja az éjszakai nyugalmat, amikor csodálkozva látta, hogy ki van előtte. Ilyesminek nem szabad, nem lehet megtörténnie. Ilyen viselkedés nem helyén való, amikor egy nagyon is kényes esettel állunk szemben…
    Duporc Náthán Márius egy pillanatig alig birta elfojtani a nevetését, majd ezt kérdezte:
    - Egyedül van a telefonnál?
    - Ez mellékes, - mondta a főnök kitérően - egyedül vagyok, de újra hangsúlyozom, hogy ez mellékes…
    - Nem egészen mellékes, - mondta Duporc, akit szórakoztatott, hogy üthet egyet tolakodó kollégáján - a főkapitányságon vannak ugyanis drága kollégák, akik nagyon nagyra tartják magukat, anélkül, hogy erre különösebb okuk volna…
    - Vigye el az ördög! - mordult bele a telefonba most immár másodszor is egy nem túlságosan barátságos hang.
    - Ha magának, alighogy felkelt, máris ilyen tréfálkozó kedve van, akkor azt kell hinnem, hogy bizonyára jó hírei vannak… Óh, kérem, Sier, hagyjon egyedül egy pillanatra… így, most beszélhet, várom a gyónását...
    - Nem bánom. Először is valami rendkívül furcsa dolgot akarok közölni önnel a szótáramból, azt ugyanis, hogy Rana annyit jelent, mint Kikker, vagyis béka. Igazán kár, hogy az ilyen szótár ennyire nehéz, mert különben elvinném magammal...
    - Valóban aggódok maga miatt, - mondta a főnök. - Feltétlenül szükségesnek tartom, Fiastyúk, hogy maga egypár napot pihenjen.
    - Erre nem igen kerülhet sor, - válaszolta Duporc nevetve. - És minthogy most már egészen világosan hallom a hangjából, hogy semmiféle nem kívánatos hallgatódzó nincs többé a telefonnál, hát becsületszavamra a legkomolyabban biztosítom róla, hogy ez a két ügy teljességgel összetartozik...
    - Mit fecseg maga ott?
    - Hogy az expresszvonaton elkövetett gyilkosságban a most mingyárt megjelölendő urak egytől-egyig részesek, vagy legalábbis közvetve vagy közvetlenül valami közük van hozzá. A szóban forgó urak a következők: K. (mint Károly), J. (mint József) a főbűnös, latin fajnevén Rana; a második B. (mint Berta), J. (mint József); a harmadik T. (mint Tivadar), H. (mint Henrik), ... ezt azonban akarata ellenére keverték bele a dologba és ezt megint szabadon is ereszthetjük, mihelyt nem kell többé attól félnünk, hogy lármát csap az újságokban. A negyedik, akit tekintetbe kell vennünk, T. (mint Tulp, a hírhedt Tulp), J. (mint József) és végül az ötödik E. (mint Ede), J. (mint József) a lakóhajóban, összesen négyen vannak tehát, akiknek a keresztneve J. és egy, akié H... a két ügy nem választható el egymástól, mert fölfedeztem, hogy Jantje, Joopje, Jaapje és Jantje… csak a világosság kedvéért nevezem meg őket egyszer, ... a vonaton összeismerkedtek, elejétől végig tudnak minden részletet a gyilkosságról és ennélfogva logikusan úgy kell eljárnunk, hogy először is a lakóhajó gazdáját táncoltatjuk meg a hüvelyk- szorítóval. Érti. amit mondtam?
    - Egyáltalán nem értem! - válaszolta röviden a főnök.
    - Ha kedve van hozzá, akkor jöjjön fel ide hozzám egy félóra múlva, mert énnekem föltétlenül el kell még mennem a Sarphatir uccába és most még nem is tudom, hogyan fog alakulni később a mai nap. Van még egy másik hírem is, amire ugyancsak nagyot fog nézni, de erre telefonon még csak nem is célozhatok. Ha ezt meghallja, könnyen meggyőződhetik róla, hogy a szellemi állapotom teljesen rendben van, ámbár voltak pillanatok, amikor már-már kételkedni kezdtem magamban... Eljön? ... Én addig gyorsan rendbe szedem majd magamat...
    - Egy félóra múlva ott leszek, - felelt a főnök, aki még mindig nem volt tisztában vele, vájjon Duporc Náthán Márius - enyhén kifejezve - nem erőltette-e meg magát egy kicsit a munkában. De mikor Duporc unokahúga pontosan a megbeszélt időben bevezette őt a lakószobába, ahol a főnök ott látta Náthánt ép egészségben, amint éppen a negyedik kiflijét, a második tojását és az ötödik csésze teáját fogyasztotta el, és amikor Duporc a fülébe súgott valamit, mert az unokahúg makacsul bent maradt a szobában... valósággal könyörögve kérte Duporcot, hogy áruljon el már valamit neki a borzalmas gyilkosságról!...: a főnök legjobb hivatalnokának a jegyzeteit rögtön akkora érdeklődéssel kezdte tanulmányozni, mintha az irodalom legnemesebb termékeinek egyike, egy, igazi detektívregény, jutott volna a kezébe! Újra meg újra elkáromkodta magát egész halkan... újra meg újra rá-ráhunyorított a csiptetője felett a detektívre.
    - Hihetetlen! Lehetetlen! - mondogatta a főnök, miközben az egész szobát telefüstölte.
    - Ugyan kérlek, árulj el már, nekem is valamit! - kérlelte újra az unokahúg állhatatosan Duporcot. - Hiszen úgyis annyi sok mindent szoktam hallani és soha semmit el nem fecsegtem még!
    - A helyzet az, - mondta Duporc rendíthetetlen nyugalommal - hogy még mi magunk is csak gyanítunk egyet-mást, kedves Anna, és amíg valamely gyanú hivatalos bizonyossággá nem erősödik, addig bizonyos mértékben mindig veszedelmes dolog hangosan megvádolni valakit.
    - Szóval nem akarsz beszélni! - duzzogott az unokahúg megsértődve, és becsapta maga mögött az ajtót.
    Ugyanezt tette néhány perc múlva a főnök és a detektív is, és azután együtt elrobogtak a villamoson a Vár uccából a Sarphatir uccába, miközben a kocsi peronján suttogva beszélgettek egymással. És a főnök annyira érdeklődött Duporc föltevései iránt, hogy elkísérte őt egészen Polack Menzel özvegyének a házáig és személyesen is meggyőződhetett róla, hogy az emberei, anélkül, hogy magukra vonnák a figyelmet, ott álltak a Sarphatir uccában a megfigyelőhelyeiken, hogy szükség esetén kéznél lehessenek.
    - Maga mégis csak ördöngös fickó! - mondta végül a főnök, mikor elbúcsúzott. - Mindenesetre szeretnék azonban még ma este hallani magáról valamit... Kíváncsi vagyok, eredménnyel jár-e vajon Marseille... Viszontlátásra.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633989777
Webáruház készítés