Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Hermann Heyermans Blöff krimi EPUB e-könyv

Hermann Heyermans Blöff krimi EPUB e-könyv
990 Ft

A száguldó vonatból kilöknek egy testet, amely nagy csobbanással merül el a Maas-folyó zavaros vizében. Akár egy Agatha Cristie-történet is kezdődhetne így. Ám ez egy Heyermans-krimi, amelyben Duporc Náthán detektív csavaros eszével nyomoz a gyilkos, vagy gyilkosok után, miközben a háttérben egy jóval nagyobb formátumú ügy bontakozik ki, és még a Sátán vigyorgó tekintetét is elkapjuk...

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Náthán Márius nyugodtan bement megint az étkezőkocsiba, hogy ne vonja magára még egyszer az első osztályú szakaszban lévő agyafúrt fickónak a figyelmét. Rotterdamban majd újra ellenőrizheti, ez elég korán lesz. Egyelőre nem kellett féltenie a kicsikét, jó helyen volt Polack Menzel özvegyének a gyűrűi és drágakövei mellett.
    A Napóleonfejű zömök úr már a második üveg pezsgőt hozatta. Vele szemben ülő kövér barátja úgy teletöltötte a poharakat, hogy a pezsgő a kocsi rázódása folytán kicsordult. Nagy szivarokat szíttak, anélkül, hogy a francia pincér kifogásolta volna.
    - Szóval meg van vesztegetve, - gondolta Duporc. - Igen, igen, manapság mindent elérhet az ember borravalóval!
    És mialatt ezek ketten javában pöfékeltek annál az asztalnál, ahol az imént Polack Menzel özvegye ebédelt Tullipe Charles Jeannal, most egy mereven fölfelé fésült hajú, sápadt úr ült, aki az étlap legolcsóbb tételét rendelte meg: egy csésze kávét cukorral és tejjel, tetszés szerint, és akinek a szájában szürkésfekete hosszúszivar volt.
    - Valami vigéc, - gondolta a detektív, akinek szakemberhez illően megvolt az a szokása, hogy mindig mindent nyomban osztályozott, de - hiszen tévedni emberi dolog! - egy firkász külsejét nem tudta megkülönböztetni egy utazóügynökétől. Duporc Náthán Márius, minthogy érdekelte őt az az étlap, amelyre Tullipe Charles Jean Polack Menzelné mulattatására a képrejtvényt rajzolta s amely most is ott volt az asztalkán, leült szembe Thyssen Hans íróval, a Szépirodalmi Egyesület sötéten maga elé meredő tagjával.
    - Jó étvágyat, - mondta udvariasan.
    - Köszönöm, - morogta az író, aki odahaza a májas kenyérrel és füstölt angolnával csak félig csillapította az étvágyát, amelyet éppen most igyekezett egy szivarral elcsendesíteni. Bosszankodott, hogy a szeplősképű vörös hajú éppen vele szemben foglalt helyet, mikor annyi asztal volt szabad.
    - Bizonyosan valami vigéc, - gondolta most ő is magában, tévedt tehát a maga részéről is az emberek taksálásában, s a detektívet egy osztályba sorozta az írókkal és utazóügynökökkel.
    A »német« megnézte az étlap hátát, nem rendelt semmi kiadósabbat, hanem szintén csak egy csésze kávét és ráadásul hihetetlen vakmerőséggel zsebre dugta az egész étlapot.
    - Szegény ördög, - gondolta Thyssen Hans. - Oly bizonyos, mintahogy kétszer kettő négy, hogy ennek is éppoly rosszul megy, mint nekem. Megnézte az étlapot, éppúgy, mint én. Kétségbeesetten egy csésze kávét rendel, éppúgy, mint ón. Olcsó szivarra gyújt, éppúgy, mint én. De mégis sajnálatra méltóbb, mint én: zsebre dugja az étlapot, hogy otthon eldicsekedjen vele, milyen pompásan ebédelt az étkezőkocsiban. Kétségtelenül játékáru-, vagy hajvíz-ügynök, - találgatta.
    - Bizonyára festékes vigéc, - gondolta a detektív, - aki folyton szomjas, mert sokat kell nyelni neki a gyár ártalmas gőzeiből.
    Szótlanul kávéztak mind a ketten, s azután éppoly szótlanul jegyzeteket kezdtek csinálni mind a ketten.
    Közben a másik asztalnál a bankár és az All-Risk Biztosító Társaság igazgatója, akik szintén eljutottak a kávéhoz, - persze likőrökkel! - egy kicsit meghangosodtak.
    - Bolond hering! - bömbölte a bankár és elkékült-vörösödött egészen a nyakáig, mert a vicc, amelyet a kövér elmondott, nagyon is mulatságos volt.
    Majd Bök Joopie felállt egy pillanatra és megismerte Thyssen Hansot, aki a háta mögött lévő asztalnál ült.
    - Jó estét, Thyssen úr, - szólt odaköszönve.
    Az író mosolyogva meghajolt... a szellemi arisztokrata fölényes mosolyával.
    - Leleplezhetem? - kérdezte Bok Joopie, akiben hirtelen feltámadt az összetartozás érzése, - hogy miért, azt voltaképp maga sem tudta. - Szabad bemutatnom: Thyssen Hans úr, a mi kitűnő szerzőnk… Roondel Artur úr.
    Három arcon nagyon különböző kifejezés tükröződött. A bankár jóakaró mosollyal vette tudomásul a bemutatást, az osztálytudatos embernek a mosolyával, aki ösztönszerűen elhárítja magától a megismerkedést valamivel, ami egy kissé kétes, - az író felállt és másodszor is meghajolt, ezúttal azonban elbűvölő szeretetreméltósággal. Az, akit Rondeelnek kedve támadt felkarolni, gyorsan karriert csinált. A detektív úgy fülelt, mint a vadász, aki neszt hall a bozótban. Tehát nem festékes vigéc, hanem Thyssen Hans, az író! És a zömök úr, aki látszólag kéjutazásra indult, s akitől a lánya sírva búcsúzott a perónon Amszterdamban, ez az úr a híres amszterdami bankár volt!
    A bemutatkozás után egy pillanatra csend támadt. Végül a bankár olyan embernek a tapintatával, aki sok mindenféle emberrel kénytelen érintkezni, egypár barátságos szót intézett a kopott ruhás és rojtos kézelős íróhoz.
    - Sokat hallottam már önről, Thyssen úr és nagyon örvendek, hogy személyesen is megismerhetem. Az »Óceán« című regényét nagy élvezettel olvastam. Rendkívül érdekes munka.
    - Bocsánat, - mondta Thyssen Hans, - ezt a regényt nem én írtam.
    - Óh, - mondta a bankár és egy kicsit zavartan mosolygott. Az étkezőkocsi, amely éppen kanyarodéba ért s eközben úgy himbálódzott, hogy a poharak és csészék csaknem lepotyogtak az asztalról, gondoskodott róla, hogy a figyelem gyorsan elterelődjék a kínos témáról.
    Az író, aki egy pillanatig egészen elképedt, a csizmájára pislantott, amelyet még nem hozhatott rendbe, s míg a bankár és az All-Risk Biztosító Társaság igazgatója egymással sugdolózott, a vörös hajú német pedig egypár jegyzetet csinált magának, az író bámulatos ügyességgel a borlap után nyúlt, amely háta mögött volt az asztalon, s minthogy most nyilvánvalóan senki sem törődött vele, belecsúsztatta a borlapot a mellzsebébe, anyagnak egypár jobb talpbetéthez. Azután udvariasan meghajolva, visszament a saját szakaszába.
    - Ugyan mit akarhat vele? - tűnődött Duporc Náthán Márius, miközben hátradőlt és a szemét összehúzta, hogy jobban láthassa a két férfit, aki rézsút szemben ült vele.
    - Tegye meg a kedvemért, - mondta Rondeel Artúr most hangosabban, mert azt hitte, hogy a modortalan német előtt bátran beszélhet, úgysem érti, - tegye meg a kedvemért és máskor ne erőszakoljon rám efféle ismeretségeket.
    - Nem ok nélkül tettem, határozott szándékom van vele, - felelte a bő útisapkás, vastag, vörös férfi, és suttogva mondott a bankárnak valamit, amit a vonat dübörgése elnyelt.
    - Nem rossz ötlet, - szólt a bankár és felhajtotta a poharát. Még Delft előtt fizetet: három ebédet, egy üveg vörösbort, két üveg pezsgőt, feketekávékat, likőröket és még egy fél üveg konyakot három pohárral bevitetett a fenntartott hálókocsi-szakaszba is. A pincér fejedelmi borravalót kapott.
    A detektívet már sok szép fölfedezéshez segítette hozzá az a mániája, hogy mindent fel szokott szedni a földről, mindent zsebre szokott dugni, mindent körül szokott szaglászni, vagyis hogy gyűjtő volt. Most is elvette a szemközti asztalról az otthagyott kifizetett számlát, zsebre dugta, azután jól megnézte a bankár szivarjának ottmaradt papírszalagját.
    - Különös, - gondolta magában, miközben összehasonlította ezt a szalagot azzal a másikkal, amelyet az író szivarja körül látott, - különös, hogy manapság jobban meg lehet ítélni az embereket a szivarjuk szalagjáról, mint a ruhájukról... Forintos külföldi szivar és négyfilléres torzsa!
    Ez után a nem túlságosan mély bölcselkedés után még egy futó pillantást vetett a zsebébe dugott étlapra, amelyre a szállodai tolvaj Polack Menzel özvegyének a szórakoztatására rárajzolta a képrejtvényt. Ugyanazok a finom vonások, amiket az említett szálloda vendégkönyvében látott! Valósággal élvezet volt, ilyen finom láncnak a szemeit aranyműves módjára egymásba fűzni!
    Miközben végigment most a hosszú expresszvonat folyosóján, Duporc Márius megállapította, hogy Tullipe Charles Jean még mindig ott flörtöl első osztályú fülkéjében Polack Menzel özvegyével. Amint tovább ment, látta, hogy Thyssen Hans úr, aki egyedül ült egy másodosztályú fülkében, azzal tölti az idejét, hogy körömvágó ollóval darabokra vagdalja az étkezőkocsiból magával hozott borlapot. A hálókocsiban a legtöbb szakasz ki volt világítva a leeresztett függönyök mögött. Nem csoda. Még félkilenc sem volt... csaknem elképzelhetetlen volt tehát, hogy akadjanak utasok, akik már most le akarnának feküdni, mikor hátra volt még a vámvizsgálat Roosendaalban és Essenben. Csak egyetlen fülkében volt már sötétség. Talán ez sem lett volna feltűnő, ha belülről hangos nevetés nem hallatszik ki.
    - Bolond hering! - kiáltott odabent egy hang.
    - Ezek konyakoznak és emellett sötétben ülnek... - gondolta Duporc Náthán Márius. - Furcsa figurák!
    Egyébként azonban egyáltalán nem érdekelte őt ez. A bankárral és barátaival, akik nyilván becsíptek egy kicsit, nem sokat törődött. Valamennyi kollégája pukkadozna az irigységtől, ha sikerülne neki lefülelnie Tulpot, mert Tulp volt az alfája és - csaknem föl- tétlen bizonyossággal lehetett állítani - az ómegája is egy nemzetközi tolvaj bandának.
    Duporc halkan fütyörészett és nem szánta el magát arra, hogy a harmadik osztály szakaszai mellett is elsomfordáljon. Ezzel ő maga is ugyanabba a hibába esett, amelybe Eekhorn Jaapje, mikor a partról lakóhajójának csak az egyik oldalát vette szemügyre. Ha tovább folytatja vándorlását, akkor emberi számítás szerint valószínűleg belebotlott volna a folyosón Tullipe Charles Jean rendkívül ügyes cinkostársába és az eddigieknél nem kevésbé kellemes újabb meglepetésben lett volna része, így azonban szivarozva megállt az egyik kocsi ajtaja előtt és úgy helyezkedett el, hogy míg ő maga alig volt látható, az első- és másodosztályú kocsik folyosóját egy pillanatra sem tévesztette szem elől.
    Delft és Rotterdam között nem történt semmi, ami lényegesnek volna mondható. Tullipe Charles Jean ottmaradt, mint ahogy Duporc jól sejtette, Polack Menzelné fülkéjében. Csak Thyssen Hans, az író. viselkedett némiképp furcsán és feltűnően. Már másodízben próbált bejutni a hölgyillemhelyre. Először az éppen arra járó kalauz rászólt : »Nem jó helyre akar menni, uram!«, mire a másik így felelt: »Nem tehetek róla, úgy látszik, valaki lefoglalta magának a férfi-toalettet az egész utazásra«. Másodízben, kezében egy kis táskával, megint csak oda akart bemenni, mikor az az úr, aki utoljára ült együtt a bankárral az étkezőben, kijött a hálókocsiból és halk hangon beszélgetésbe elegyedett az íróval. Majd, mind a kelten együtt visszavonultak a folyosón.
    A delfti pályaudvaron Duporc Márius nagyon figyelmes lett. Úgy vette észre, hogy készül valami. Tulp Jan leszállt a vonatról, a perónon körülnézett, mintha keresne valakit, elindult a vonat mentén, megállt a frissítőkkel ide-oda mozgó kis kocsi mellett, vett egy csésze kávét, amit óvatosan maga elé tartolt és beszállt vele egy harmadosztályú kocsiba, ahonnan a legkényelmetlenebb módon, az utasok tömegén keresztül, iparkodott visszajutni a saját fülkéjébe. A detektív óvatos távolságból nyomon követte. Egy felhajtott kabátgalléros kis emberke véletlenül meglökte a kávéscsészés urat, egypár mentegetőző szót hebegett, maga is igyekezett a kávéscsésze megingott egyensúlyát helyreállítani, s miután Tullipe Charles Jean továbbment, bosszankodva letörülte térdeiről a kávéfoltokat, azután eltűnt egy zsúfolt harmadosztályú szakasz mélyében. Az elegánsan öltözött fiatalúr viszont, mielőtt belépett első osztályú fülkéjébe, lecsepegtette a folyosóra a kávé kicsordult cseppjeit és eközben nyugodtan körülnézett.
    A veszedelem titkos jelzését, amelyet Eekhorn Jaanjétól kapott az imént, megértette és idegessé lett tőle. De nem tudott fölfedezni senki mást. csak a goromba »német«-et és nem is mert sokáig nézdelődni, hogy magára ne vonja a figyelmet. Ráadásul Polack Menzelné, aki nem egészen jól érezte magát, elébe is jött már az ajtóba, hálásan megköszönve a figyelmességét. Duporc közönyösen elsétált a kocsiajtók mellett és látta, hogy az üres csészét a fiatalember a fülke ablakán keresztül lenyújtja vissza a perónra, és hogy az időses hölgy sápadtan mosolyogva hajlik az újság fölé. amelyet szintén a fiatalúr hozott fel neki.
    Duporcnak sehogy sem tetszett a dolog. Ha a gazdag gyáros özvegyének kedve támad meginni egy csésze kávét, sokkal jobb és egyszerűbb lett volna a kávét az étkezőben megrendelni! Valaminek kellett tehát emögött rejtenie... és rejlett is mögötte valami, bizonyos volt benne, mikor észrevette, hogy Tulp Jan nem maga itta meg a kávét. A két delfti megálló között a detektív igazi Árgus-szemekkel figyelte a fejleményeket. Nem kerülte el a figyelmét semmi, de semmi a világon. És amikor látta, hogy mihelyt a vonat kirobogott a második pályaudvari csarnokból, a hölgy, a gáláns fiatalember karjára támaszkodva, kilépett a fülkéjéből és halálsápadtan, ájuldozva megindult a folyosón, a detektív előrerohant, besurrant gyorsan a hölgyillemhelyre és az ajtaját belülről magára zárta. Azután minden figyelmét megfeszítve várta a fejleményeket.
    Valaki megrázta az illemhely ajtaját és egy hang franciául így kiáltott: »Igazán bosszantó, nagyságos asszonyom… Próbáljuk meg a másikat…«
    Többet már nem hallott Duporc Márius, mert a hölgy és a fiatalember eltávozott.
    Nagyszerű!
    Most gyorsan utánuk!
    De mikor ki akarta nyitni az ajtót, az ajtó nem nyílt ki. Mintha elromlott volna a zára, vagy mintha valaki kívülről leszorította volna a kilincset. A detektív kétszer-háromszor megrázta az ajtót, de az ajtó nem engedett. Duporc erre, hirtelen elhatározással meghúzta a vészféket és felrántotta az ablakot.
    A Maas-híd vas ívei mellett siklottak éppen tova és Duporc egyszerre csak látott valamit, amitől gyorsabban kezdett dobogni a szíve: a vonatból kirepült egy test… nekivágódott az egyik pillérnek, azután belezuhant a sebesen hömpölygő víznek a mélyébe…
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633989760
Webáruház készítés