Új jelszó kérése
Termék részletek


Haranghy Géza Ki volt Hüm Brek? EPUB mese e-könyv

Haranghy Géza Ki volt Hüm Brek? EPUB mese e-könyv
1 490 Ft

Hogy ki volt Hüm Brek? A címszereplő változatos kalandjait ismerhetjük meg a négy önállóan is olvasható meséből összeálló, versekkel is tarkított kisregényben. A változatos, fordulatos cselekmény sok-sok szereplőt vonultat fel, amely végig lebilincseli az olvasó figyelmét. A főhős kis béka otthonról való elszakadásának, majd hazatalálásának története értelmezhető allegorikus felnőtté válás történetként is. Kalandjaiban útitársul szegődve olyan kedves állati szereplőkkel ismerkedhetünk meg, akiket az író árnyalt jellemrajzzal már-már emberi személyiséggel ruház fel. Külön figyelmet érdemelnek a szereplők beszélő nevei, amelyek egyrészt - felnőttek számára is - szórakoztatóak, másrészt a jellemzés fontos és hatékony eszközei. (Kovács Ágnes)

  • Részlet az e-könyvből:

     

    A táncot tanulni kell

    A kicsi busszal hamarosan újra elindultak. Rövid kocsikázás után a kínai egy nem éppen fényesnek mondható vendéglő előtt leparkolt. Megkezdődött a kipakolás. A gazda látta Pöttöm csodálkozó tekintetét, ezért csak úgy mellékesen odavetette a békának:
    - Mindent figyelj meg, te csúfság, mert most tudod meg, mi vár rád!
    Pöttöm hatalmasakat pislogott a pintykalitka rácsai mögött és iszonyúan korgott a gyomra. Már nem is emlékezett rá, mikor evett utoljára. Sanghaj közben különös dolgokat pakolt elő a kocsi rejtekéből. A legfeltűnőbb, egy lábakon álló lapos, billentyűs hangszer volt és akadt ott néhány kisebb dob is.
    Rutinak egy állványt rakott a vendéglő bejárata elé, amit a papagáj rögtön el is foglalt és időnként hangosan megszólalt, mint egy hangszóró.
    - Megjött Sanghaj, a világszám! Megjött Sanghaj!
    A kínai a békagyereket is bevitte a vendéglőbe. A felállított billentyűs hangszer mellé helyezte kalitkáját. Amati jegyeket árult a vendégeknek. A békafiúnak fogalma sem volt arról, mi fog történni vele. Ekkor a gazda elkezdett zenélni. Gyönyörűen játszott. Valami fájdalmas indiai zene szólt a hangszerén, amelyre Amati hihetetlen finomsággal, ahogy csak az enyhe szél tudja rezdíteni a leveleket, úgy kezdett el táncolni. Olyan hajlékony volt, olyan lágyan ringott, hogy Pöttömnek minden szomorúsága szemébe gyülemlett.
    Teljesen elérzékenyült. Övéi jutottak eszébe, ám a zene hirtelen elhallgatott. Sanghaj pillanatok alatt egy mini focipályát varázsolt az asztalok közé. Zsebéből apró labdácskát vett élő, miközben Amati behozta Szigfridet és Leandert, a két angóra macskát.
    Ruti, a papagáj is beljebb került és szokásához híven már is kiabálni kezdett förtelmes hangján.
    - Fogadás! Fogadás a legjobbra! - A vendégek máris fogadásokat kötöttek a fehér és fekete macskára. Ki lesz a győztes? Ki tud jobban focizni? Melyik macska az ügyesebb? Ki nyeri meg a fogadást?
    Sanghaj már bedobta a labdát, és megindult a nagy játék. Leander és Szigfrid között igazi kemény harc folyt a labda megszerzéséért, miközben Sanghaj, a helyzetnek megfelelően, halkan pörgetett apró dobjain.
    A macskák hatalmasakat pofoztak a pici labdán és igyekeztek azt az ellenfél kapujába beütögetni. Szigfrid azonban hirtelen szájába kapta a labdát és berohant vele Leander kapujába.
    A közönség felzúgott. - Szabálytalanság! - kiáltották többen is. Sanghaj fütyült, majd Leander elé tette a labdát, aki aztán egy hatalmas ütéssel a kapuba talált.
    - Egy null a fehérnek! - kiabálták a Leanderre fogadók. Végül a mérkőzés döntetlennel zárult. Újra Amati következett, de most nem volt annyira szomorú a zene. Így a béka is egy picit jobb kedvre derült.
    Tetszett neki a játék, de leginkább a lány tánca nyűgözte le. Sohasem látott még ilyen szépet. Amikor vége lett a műsornak, Sanghaj egy kevéske vacsorát adott Pöttömnek, miközben megjegyezte. - Ez a művészet, szökevény. Neked is meg kell tanulnod valamit, ha jól akarsz lakni!
    Pöttömnek most gondolkodni sem volt ereje ilyen komoly dolgokon. A békafiú mély álomba merült. Talán ez volt az első nyugodt éjszakája hosszú idő után. Most úgy érezte, nincs már mitől félnie, csak nagyon hiányzott az otthona. Az a csodálatos Nagytó! És Nagyapa!
    „A Nagyapám tapasztalt béka volt.
    Ismerték a vizek, régi lápok.
    Esténként neki ragyogott a Hold.
    Bejárt sok helyet. Világot látott.
    Nekem elmesélt sok furcsaságot.
    Kaland volt tán' az egész élete.
    Ám övéit óvta, védelmezte.”
    Pöttömöt a Nagytóra gondolva nyomta el az álom. Gondolatai ott jártak azon a helyen, ahol az élet számára olyan édes volt, olyan csodálatos. Álmodott.
    Reggel Ruti hangja hasított a csendbe.
    - Ébresztő! Hétalvók, ébresztő!
    A békának úgy tűnt, Rutinak kifejezetten tetszik, hogy a hangjával bosszanthatja. Szigfrid és Leander ásítozva nyújtózkodtak. Már várták a reggelijüket. A békafiúnak Amati hozott egy állatkereskedésből valamilyen lárvákat. Azonban alig adott néhányat a békának, Sanghaj máris rászólt. - Csak egészen keveset kaphat, mert mindjárt tanulunk.
    Egy kiadós reggeli igazán jólesett volna Pöttömnek. Amati kimondottan finomat hozott neki. A béka fájdalmasan nézett az indiai lányra az utolsó falat lenyelése után.
    Sanghaj nem sokat teketóriázott, reggeli után megkezdte Pöttömmel a tanulást. A kínai a pici asztal mellé ült, ölében egy apró dobbal. Pöttömöt egy székre tette.
    - No, most figyelj te, csúf szökevény! - kezdte a tőle már megszokott stílusban. Bal kezének ujjaival finoman dobolt az ölében levő pici hangszeren, a jobb keze két ujjával meg úgy tett, mintha táncolna az asztalon a dob ütemére. Közben egyre csak ezt hajtogatta:
    - Figyelj és táncolj! Figyelj és táncolj!
    Pöttöm nehezen értette meg, mit is szeretne tőle a kínai. Megpróbált két lábra állni. Ez nem volt túl nehéz, mert a régi életében is gyakran ágaskodott, ha szükség volt rá. Sanghaj azonban nem érte be ilyen kevéske tudománnyal. Egyre csak pörgetett a dobján és táncolt ujjaival az asztalon, miközben Pöttöm szemébe nézve szinte szuggerálva mondta: - Figyelj és táncolj!
    Pöttömnek végre sikerült néhány tánclépést megtennie. A kínai tapsolt és egy nagy szúnyoglárvát lógatott a béka szája elé, aki azt rögtön be is kapta. - Bravó! Bravó! - mondta Sanghaj és újra felhangzott a dobszó. Pöttömnek beindultak az emésztőnedvei a finom csemegétől, így most egy újabb falat reményében kezdte el a táncot, a gazda pedig egyre nehezebb figurákat mutatott neki.
    „Az itt most a fontos kérdés,
    mikor lesz majd jó a lépés?
    Béka lába girbe-gurba,
    nem fér bele a ritmusba.
    Ám, ha jó lesz ez a tánc,
    eltűnik az összes ránc.
    A dobos a békával kezet ráz.
    Akkor lesz ám jó vacsora!
    Béka bendő, álmodj róla! „
    Estére mindketten teljesen kimerültek, de ennek ellenére most már a békagyerek elégedett volt. Végre jóllakhatott és úgy érezte, az ereje is visszatért. Most jutott csak eszébe, egész nap nem is gondolt a Nagytóra, az övéire. Az esti koncertnél biztosan gondolnak rám - és maga elé képzelte Pötyit, Csutit, Nagyapát és a többieket. Így érte el az álom, ezekkel a szép gondolatokkal.
    A reggel, mint mindig, ezúttal is Ruti hangjára ébredt. S azt követte a reggeli. Az evés után pedig tánc, tánc és tánc.
    - Sanghaj szerint még egy pár nap, és menni fog a tánc nekem - idézte fel magában a béka legutóbbi beszélgetésüket a kínaival és nagy öröm töltötte el erre gondolva.
    Munkával, kemény gyakorlással teltek a napok egymás után. Csak, Ruti tudta igazán jókedvre deríteni. Maga sem értette, miért, de megkedvelte ezt a korábban utálatosnak vélt madarat.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634741411
Webáruház készítés