Új jelszó kérése
Termék részletek


Hans Dominik Atlantis föltámadása EPUB sci-fi e-könyv

Hans Dominik Atlantis föltámadása EPUB sci-fi e-könyv
990 Ft

A német science-fiction irodalom alapjait két óriás, Hans Dominik és Kurd Lasswitz rakta le. Dominiknak ez a regénye 1925-ben jelent meg, és időben a 2000-es években játszódik. Alig 10 évvel vagyunk a Wegener-féle kontinensvándorlási elmélet bejelentését követően, és az író fantáziáját felgyújtotta a kontinensek mozgásának képzete, ami főszerepet kap ebben a regényben. S mint minden jó sci-fi-ben, itt is a karakterek fognak meg bennünket, és a cselekmény, melyben a hősnő minden akadályon át tör célja, Atlantis felé.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    A „Christian Harlessen“ négyezer tonnás hamburgi szénszállítóhajó - tulajdonosa: Uhlenkort Jakab Jeremiás és fiai, Hamburg - öt kilométernyire horgonyzott Black Islandtól délre.
    Az őrtálló matróz, az egyetlen élő lény a fedélzeten, dideregve sétált föl-alá a korlát mentén. Pillantása időnként gépiesen siklott el a tengerben úszó jégtáblákon.
    Kelet felől halvány pirkadás jelezte a közeledő reggelt. Most már tisztábban lehetett látni, percről percre világosabb lett.
    A hajó orránál hirtelen megtorpant az őrszem. Tekintete észak felé meredt, amerre Black Islandnek kellett lennie.
    Aztán csak állt. . csak állt és nézett. Kezét lassan kihúzta a zsebéből és ellenzőül a szeme elé tartotta. Aztán megkapaszkodott a korlátban, olyan görcsös markolással, mintha össze akarta volna Toppantani a kemény acélt.
    Black Island?... Ez volna Black Island?
    De hiszen ez szárazföld, ez nem sziget, ez szárazföld, ami itt előtte elterül... Ajkai remegtek, mintha kiáltani akart volna. Tágra nyílt szeme mereven fúródott a távolba.
    De mégis! Ez mégis Black Island... mégis a sziget... de mintha valahogy sokkal közelebb volna! Es sokkal nagyobb is... és mintha még... mintha még most is egyre növekednék...
    A sziget csipkésperemű sziklái élesen elválva a háttér fekete felhőitől, mintha egyenesen az égbe fúródtak volna... Velük együtt emelkedett a szárazföld is minden irányban. A part egyre szélesebb és szélesebb lett és olyan volt, mintha egyenesen a hajó felé közelednék.
    Akkor kezei elengedték a korlátot... Eltakarta az arcát és rohanni kezdett.
    Hangja kétségbeesett vészkiáltásként süvített át a födélzeten.
    - Föld!... Föld!... Föld közeledik!... Hahó. föld közeledik!...
    Felszakította a fedélközbe nyíló csapóajtót:
    - Hahó, föld! - ordította be a legénységi terembe.
    Az első kormányos feljött a lépcsőn. Mielőtt még a legfelső lépcsőfokot elérte volna, két kemény marok ragadta meg a vállát. És a fülébe vágott az üvöltés:
    - Föld!... Hahó, föld!... Föld jön felénk!...
    Egy vállrándítással lerázta magáról az őr kezét.
    Mi az?... mit ordítasz... föld? Megbolon... A pillantása önkénytelenül követte az őr kinyújtott karját, amely észak felé mutatott.
    - Föld, kormányos, föld!...
    A kormányos megtántorodott.
    - Hahó, föld! - szakadt ki belőle is az ordítás. - Horgonyt föl! Horgonyt föl!... Teljes gőzt!...
    A matrózok a fedélzetre rohantak.
    - Horgonyt föl! - üvöltötte a kormányos és felszaladt a hídra. Az emelőcsiga nyikorogva megindult és a horgonylánc csörömpölve emelkedni kezdett.
    A kapitány hirtelen felbukkant a parancsnoki hídon és megragadta a kormányos vállát.
    - Hé, kormányos! Mi ez?... Mit jelentsen ez?
    - Föld!... Kapitány úr... föld közeledik!...
    - Föld közeledik? - mormolta gépiesen a kapitány. Napbarnított arca elsápadt. Szeméhez emelte a távcsövet. Aztán látta a szárazföldet, amely a szemeláttára nőtt... Black Island... nőtt széltében, hosszában... és jött feléje... közelebb... egyre közelebb...
    - Megfordítani a kormányt! Egészen megfordítani! És teljes gőzzel előre! - ordította a kormányos.
    - Teljes gőzzel előre! - kiáltotta a kapitány is.
    A hajó megremegett - és elindult. Engedelmeskedett a kormánynak és menekült... menekült a közeledő szárazföld elől!
    A távolság egyre nagyobb és nagyobb lett, míg végül a rémkép eltűnt a ködben. Csak ekkor szabadultak fel a torkok a fojtogató szorítás alól és csak ekkor mertek beszédre nyílni a szájak... és félve beszéltek, suttogtak arról, amit ember még nem látott... amit ember még nem élt át...
    Teljes gőzzel előre! A száguldás nem lassult, amíg ki nem kötöttek a wibehafeni mólónál.
    A kikötőparancsnok egymásután vette elő a megzavarodott embereket, akiknek nézése olyan volt, mintha már bepillantottak volna az örökkévalóságba. És ezek az emberek meséltek valami kísérteties földről, amely a szemük láttára emelkedett ki a tengerből... és ők menekültek előle...
    Hagyta őket beszélni. Aztán ment és kiküldte a kormányzósági gőzöst. A gőzös elindult és megérkezett Black Islandhoz. És Black Island ott feküdt, mint a torony a templom fölött, úgy emelkedett a régi sziget az új fölött, amely most bukkant ki a hullámokból.
    A hajó lassú menetben, vizsgálódva járta körül az új szigetet. Ahol ezelőtt száz négyzetkilométer emelkedett ki a tengerből, ott most ezer négyzetkilométer terült el. A gőzös visszatért Wibehafenbe és a kapitány jelentette a látottakat.
    Akkor aztán dolgozni kezdtek a távírókészülékek és hírül adták a világnak, hogy mi történt...
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634742456
Webáruház készítés