Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


H. G. Wells: A tengeri tündér MOBI e-könyv

H. G. Wells: A tengeri tündér MOBI e-könyv
540 Ft540

TARTALOM

Első fejezet: A tündér eljövetele
Második fejezet: Beszélgetés és teázgatás a tündérrel
Harmadik fejezet: Azok az átkozott ujságirók!
Negyedik fejezet: Parker Betty, a szobalányok gyöngye
Ötödik fejezet: Harry távolléte és hazatérése
Hatodik fejezet: A tündér megigézi Harryt
Hetedik fejezet: A válság
Nyolcadik fejezet: A diadalmas holdvilág

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Hetedik fejezet.
    A válság

    I.

    A válság ettől a naptól számítva körülbelül egy hétre következett be. Azért mondom körülbelül, mert Melville lelkiismeretesen ingadozó ezekben a kérdésekben. A dátumra nem emlékszik pontosan, de egyébként úgy látom, pontos és megbízható Melville minden szava.
    Élesen figyelte az eseményeket és az átlagosnál erősebb emlékezőtehetsége megőrzött néhány pompás impressziót. Én úgy látom, hogy ezekből az impressziókból végül is tisztán és élesen kiemelkedik a három főszereplő közül legalább is két alak, akiket a história gyorsan rohanó végső fejezeteiben már sokkal jobban meg lehet érteni, mint eleinte. Melville tökéletes képét adta Adelinenek, úgyhogy fönntartás nélkül elfogadható mindaz, amit róla mond. Azután sokkal megfoghatóbb módon állította elém Harryt mint azelőtt és lassanként életet nyernek azok a véletlen töredékek, amelyeket eddig kibővítettem és arcképpé szélesítettem. És a titokzatos históriának világos részleteiért az olvasó kétségtelenül velem együtt fog “hála Istent” rebegni.
    Melvillet Sandgateba a válság kitörésekor Mrs. Bunting sürgönye citálta le és a helyzet első vázlatos képét Bunting Fredtől kapta.
    “Jöjjön sürgősen, kérem”, így szólt Mrs. Bunting ellentmondást nem tűrő üzenete. Unokaöcsém a reggeli vonattal utazott le és délelőtt érkezett meg. Mrs. Bunting, így jelentették neki, fent volt az emeleten Glendower kisasszonynál és nagyon kéreti őt, hogy várja meg, amíg magára hagyja a betegét.
    - Miss Glendower kisasszony nem egészséges? - kérdezte Melville.
    - Sajnos nem, uram - felelte a szobalány és meglátszott rajta, hogy várja a következő kérdést.
    - A többiek hol vannak? - kérdezte Melville szórakozottan.
    - A három fiatal hölgy Hythebe ment - felelte a szobalány és nyomatékkal hallgatott a tengeri tündér felől. Melville utálta azt a szokást, hogy az ember a szolgálókat kérdezze ki fontos és aktuális kérdések tekintetében és ezért Miss Waters felől egy szót sem szólott. Hogy a család tagjai közül senki se tartózkodott ebben a teremben, ahol naphosszat üldögéltek, az már meg sem lepte Melvillet. A terem üressége alkalmasint ugyanarra az okra vezethető vissza, mint maga a rejtélyes sürgöny. A szobalány még egy percig várt, azután elment.
    Melville egy pillanatra megállt a szalónban, azután kisétált a verandára. Elegáns fürdőköpenyben díszelgő alak közeledett feléje. Bunting Fred volt. Fölhasználta az alkalmat, hogy az egész család mással volt elfoglalva. Most senki sem parancsolgatott neki. Széles peremű fehér vászonkalap volt a fején, csíkos fürdőköpeny a vállán és olyan harcias, férfias pipa lógott a szája sarkában, amilyet felnőtt férfiember még álmában sem dugna az agyarába.
    - Halló! - kiáltott Melvillere. - Mater hivatta magát, úgy-e?
    Melville ráhagyta, hogy a teóriája helyes.
    - Bajok vannak - szólt Fred és kivette a szájából a pipát.
    E mozdulat beszélgetési hajlandóságot jelentett.
    - Hol van Miss Waters?
    - Elment.
    - Haza?
    - Fenéket! Átköltözött a szállodába a komornájával együtt. Lakosztályt vett ki magának.
    - Miért?...
    - Anyával összekaptak.
    - Mi okból?
    - Harry miatt.
    Unokaöcsém bámész szemmel fogadta az újdonságot.
    - Kiderült! - mondotta Fred.
    - Mi derült ki?
    - Kiderült, hogy Harry nagyon járt már utána. Adeline mondta.
    - Miss Waters után?
    - Bizony. Nem törődött már se a választással, se a régi barátjával. Nem törődött az már semmivel sem. Adelinenek nem szólt egy szót se, de a végén már ő is látta. Kérdőre vonta. Másnap Harry elutazott Londonba. Erre Ady megkérdezte, hogy mi van vele? Három napig nem felelt, aztán írt egy levelet.
    Fred az elbeszélést élénk arcjátékkal illusztrálta, összeráncolta a szemöldökét, félrehúzta a szájaszélét és komoly képpel bólogatott. Aztán, hogy jobban megvilágítsa a dolgot, még egyszer mondta:
    - Adelinenek írt egy levelet.
    - Csak nem írt neki Miss Watersről?
    - Hogy mit írt neki, azt nem tudom. Nem hiszem, hogy Miss Waters nevét megemlítette volna, de alighanem elég világosan megmondta neki, mi a szándéka. Annyit tudok csak, hogy ebben a házban minden olyan volt, mint a túlfeszített gumiszalag; két teljes napja, hogy ez a szalag végre elpattant. Adeline egész idő alatt egyre írta Harrynak a leveleket, de sorban darabokra tépte őket és senki sem tudta, hogy mit fog cselekedni. Mindenki ferde szemmel nézte a világot, csak Miss Waters nem. Ő továbbra is mosolygó, piros arccal ült közöttünk. Két nap múlva anya kezdett egyet-mást megkérdezni. Adeline abbahagyta a levélirogatást, világosan rámutatott a dolgok okozójára. Anya egy perc alatt tisztában volt vele és a baj kirobbant.
    - Csak nem Miss Glendower utasította ki Waterst a házból?
    - Nem, hanem anya. Egyenesen a szemébe vágta, ahogy ő már szokta. Miss Waters nem is tagadta, azt mondta, hogy ő nem tehet róla és hogy Harry éppen úgy az övé, mint Adelineé. Saját fülemmel hallottam! - mondotta Fred végtelen büszkeséggel. - Kedves dolog, mi? Tekintve, hogy jegyben jár a fiú. Tisztességes eljárás ez egy más lány vőlegényével szemben? De ne féljen, anya alaposan meg is mondta a véleményét. Azt mondta: “Nagyon csalódtam magában, Miss Waters. Igazán nagyon csalódtam!” Saját fülemmel hallottam...
    - No és aztán?
    - Aztán megkérte, hogy költözzék el tőlünk. Megmondta neki, hogy nagyon csúnyán fizette meg azt, hogy a házába fogadta, akkor, mikor legföljebb csak halászember állt volna szóba vele.
    - Ezt mondotta az édesanyja?
    - Igen, körülbelül ilyesmit mondott.
    - És erre Miss Waters elköltözött?
    - Egy elegáns bérkocsiban. A másikban pedig a komornája ült és a bőröndjei voltak. Nagyszerűen festett, kifogástalan úrihölgynek... Nem hittem volna el, ha saját szememmel nem láttam volna... már úgy értem, ha a halfarkát nem láttam volna.
    - És Glendower kisasszony?
    - Ady? Ó, nagyon odavan szegény! Ha lejön, akkor itt a sápadt drámai hősnőt játssza, ha meg fölmegy a szobájába, akkor az eltiport ártatlanságot. Ismerem én, nincs semmi különös baja. Magának sohase volt nővére? Tudja...
    Fred a pipáját komor képpel tartotta maga elé és az arcát bizalmaskodó mozdulattal tolta a látogatója füléhez.
    - Nem hiszem, hogy nagy örömük van az esetben - mondotta Fred bizalmas suttogással -, Harry valamennyit megfőzte. Mabel majdnem úgy odavan, mint a másik kettő. Meg a többi lány is. Ha őket hallja az ember, azt hinné, hogy más férfi nem is él a földön csak ez a Chatteris. Én nem tudnék úgy odalenni, még ha véletlenül az a balsors is ért volna, hogy lánynak születtem... Kedves családi kör, mi? Direkt szünidőzésre való!
    - És hol van a hősszerelmes? - kérdezte Melville egy kissé fanyar mosollyal. - Londonban?
    - No, hősnek igazán nem lehet mondani! - felelte Fred. - Itt lakik a Metropole-szállóban. Itt ragadt!
    - Nem utazott el? Itt ragadt?
    - Amint látja. Itt ragadt és itt lóg!
    Az unokaöcsém szeretett volna bővebb fölvilágosítást hallani.
    - És hogyan viselkedik?
    - Nyálkásan! - felelte Fred nyomatékkal. - Ez a kis robbanás, úgy látszik, elképesztette. Mikor megírta, hogy a választás ugyan nem érdekli, de azért reméli, hogy a mandátum az övé lesz...
    - Hiszen az imént azt mondotta, hogy nem tudja, mit írt?
    - Ezt az egyet tudom! - felelte Fred. - Az a buta Harry azt hitte, nem látunk bele a gondolataiba. De azonnal rájöttünk arra, hogy a levele mögött Miss Waters rejlik. Az asszonyok, hiszen tudja, borzasztó éleseszűek az ilyenekben, egyenesen arra születtek, hogy rejtvényeket oldjanak meg. De hogy ennek mi lesz a vége?
    - De miért szállott a Metropoleba?
    - Azt hiszem, azért, mert így a két nő között van! - felelte Fred.
    - És mit mond, mi a szándéka?
    - Azt mondja, föl fogja keresni Adelinet és mindent meg fog magyarázni; de nem jön... egyre halogatja. És Adeline, legalább is én úgy látom, azt mondja, hogy ha hamarosan nem jelentkezik, akkor kiteszi a szűrét. Még ha belészakad is a szíve, akkor is kiteszi. Hiszen tudja!
    - Persze, persze! - felelte Melville kissé értelmetlenül. - Ő meg nem jelentkezik?
    - A füle botját se mozgatja.
    - És a másik hölgyet meglátogatja?
    - Azt nem tudjuk. Hiszen nem figyelhetjük, de ha megteszi, akkor nagyon ügyes. Mert itt a familiája. Legalább száz darab drágalátos rokona van most itt. Úgy összesereglettek, mint hollók a dögre. Soha életemben ilyen társaságot még nem láttam.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633988695
Webáruház készítés